Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

6: OÉLMAGYARORS2AQ 1910 junius 29 Udvari összeköttetéseiről nem szívesen beszél Tomcsányi atya. Fél, hogy valami kiszivárog és nem akar kegyvesztett lenni. Annyit azonban elárult, hogy igen sok főherceg és főhercegnő keresi föl, akiknek vigasztalást nyújt és tanácsot ad. — Az én budapesti szobámban minden ügy megfordul — szokta mondani. És ez igaz is, mert kevés ember van, aki annyi mindent tud és annyi mindenhez ért. * A szigorúságáról ismert Tomcsányinál, aki évek :óta különböző városokban fordul meg mint érettségi biztos, még alig fordult elő egyszer is, hogy valakit egy egész évre elbuk" tátott volna, Akit muszáj visszautasítani, azt is csak két hónapra szokta elbuktatni. — Nem akarok basáskodni, de viszont figyelembe kell vennem a tanár urak véleményét is — mondja ilyenkor. Tomcsányi még egyetemi tanár korában is ilyen jó volt a hallgatókhoz. Nála voltak legkönnyebbek az alapvizsgák és szigorlatok. * Az idei érettségi vizsgálatokon megjelent Lázár György dr polgármester is, aki a latinból vizsgázók feleleteit többször kijavította. Tomcsányinak feltűnt Lázár klasszikus tudása. Ezért nagyon megkedvelté Szeged kitüuő polgármesterét és nagyon öriilt amikor meghallotta, hogy a tiszteletére vasárnap délben adott ebédre a polgármestert is meghívták. Ott ült mellette és amikor csak szerét ejthette, latinul diskurált vele. * Hosszasan fejtegette Tomcsányi a pápai enciklika tartalmát is. A papok közül valaki megjegyezte, hogy egy kicsit erélyes hangon lett megírva. Erre Tomcsányi azt mondta, hogy az nem volt erélyes hang, hisz a mostani pápa áldott jó ember, aki mindig csak békét akar. — Nem tud az bántani senkit. Erélyes csak XIII. Leó tudott lenni, az elbánt volna a spanyol kormány-nyál-' És mesél és fejteget, eseteket sorol föl, belenyúl a történelembe, megfejti a talányokat, jövendői és jóslásai be is szoktak teljesedni. Emellett igazi aszkéta életet él ! A Jézustársaság tagjai egyébként sem szoktak pénzt hordani • magukkal. Tomcsányi atya, azonban közöttük is ritka kivétel. Soha egy fillér nincsen nála. Még villamosra sincs pénze és igy mindig gyalog jár — ha mások meg nem invitálják, A ruházata is kopott. — Rongyos már a reverendám — mondta tegnap. — Majd kérek ujat. sej. TAVI RÁTOK A íriedberfji bombamerénylet. — Őrzik a nagyhercegi palotát. — Karlsruhe, junius 20. Néhány nap óta éjjel-nappal erős csendőrcsapat és egész raj rendőr őrzi a nagyherceg palotáját. A lakosság e miatt nagy izgalomban van. Kiderült, hogy a nagyherceg temérdek névtelen'levelet kapott, amelyekben megfenyegették, hogy őt és a kastélyt dinamittal a levegőbe fogják röpíteni. Az audienciákat beszüntették. Mindenkit, aki a palotába mégy, alaposan megmotoznak. A rendőrség azt hiszi, hogy a névtelen leveleket egy és ugyanaz az ember irja. Valószinü, hogy » íriedbergi eset zavarta meg az eszét. Letartóztatták az egyik cinkost. München, junius 28. A friedbergi bankrabló cinkostársát, Wert\er Frigyes cserépfedőt Kaiserslanternbó'l, akit különböző büntettek miatt köröztettek, tegnap Lüttichben letartóztatták. Werner a müncheni fogházban ismerkedett meg Wingessel, miközben ott egy Münchenben elkövetett bankrablás miatt reá kirótt kétévi börtönbüntetést kitöltött. A krétai bonyodalom. Konstantinápoly, junius 28. A Ssábali és Ikáám szerint a legközelebbi minisztertanács föl fogja szólitani AusztriaMagyarországot és Németországot, hogy résztvegyen a krétai végleges rezsim megalkotásában, illetve meg fogja kérdezni a hatalmasságokat, vájjon készek volnának-e résztvenni esetleges konferencián. Az Ikdarn értesülése szerint Törökország, mielőtt a konferencia eszméjéhez hozzájárulna, fölvilágositásokat fog követelni annak programját illetőleg. A szláv kongresszus. Belgrád, junius 28. Illetékes helyen kijelentik, hogy mindazok a hírek, mely szerint Sándor trónörökös Szófiába utazik, hogy a szlávkongresszuson résztvegyen, teljesen alaptalanok. A csempészet ellen. Páris, junius 2S. Ma délelőtt nyitotta meg a vegyi analizis rendszereinek egységesítéséről tárgyaló nemzetközi értekezlet üléseit Caucheri francia pénzügyminiszter. Az egységesítés célja a csempészetet lehetetlenné tenni. Az értekezleten a többi között Magyarország is képviselve van. A detektiy kalandja, — Hajsza az utcán. — (Saját tudósítónktól.) Hétfőn hajnalban a koránkelők, meg az éjszakázó emberek furcsa jelenetnek voltak a tanúi. A Fetőfi-sugáruton végig, egészen a városházáig egy galléros ur száguldott, akinek a gallér alatt hiányzott az öltözéke. Szóval, nem volt szalonképes. Ez a galléros ur egy karddal hadonászott és egy kis tömzsi embert vonszolt maga után. A furcsa csoport igy jutott a városházáig, ahol bohózatba illő jelenetek keletkeztek. Előbb azonban elmondjuk a dolog előzményeit. A Petőfi-sugárut egyik földszintes házában lakik egy magánhivatalnok, aki mellesleg tartalékos hadnagy is. A kard, az aranyrojtos kard ott csüng az ágya fölött és hétfőn végre sikerült is a magánhivatalnoknak vele háborút viselnie. Hajnali álmát ugyanis hatalmas dörömbölések zavarták meg. Egy ütés, két ütés és aztán sorba zudult az ablakra a többi, majd az egyik üvegtábla csörömpölve hullott az alvó oroszlán fejére. Az alvó oroszlán fölébredt, felbőszült, lekapta a szegről a kardot, magára rántott egy gallért, meg egy pár papucsot és rohant az utcára, A kellemetlen idegen a spártai tógához hasonló öltözékben futásnak eredt, de a hivatalnok sem volt rest és kivont karddal hadonászva követte a menekülőt. Együtt mentek föl a rendőrségre, ahol azonnal az ügyeletes tiszthez vezették őket. A szobában aztán a következő párbeszédbe kezdtek: Kapitány (az elfogott emberhez): Hát maga i micsoda őrültet fogott el? Hivatalnok: Én kérem? Hát tetszik tudni . .. Kapitány: Nem magához szóltam, hanem ahoz a rendőrségi emberhez. Hivatalnok: De kérem, ő csinált botrányt. Kapitányi (a hivatalnokra kiált): Ne beszéljen. (A másikhoz): Hol fogta el ezt az embert? (A hivatalnokra mutat.) Menjen és telefonáljon a tiszti orvosért, hogy vizsgálja meg az elméjét. Hivatalnok: De kérem, hiszen én nem vagyok bolond. Kapitány: Minden bolond azt hiszi magáról. Hivatalnok : De kérem, de kérem . . . Most szerencsére megszólalt az elfogott ember, aki nem volt más, mint a rendőrség egyik detektivje. — Kapitány ur, én véletlenül kopogtam ennek az urnák az ablakán, mert összetévesztettem egy barátom lakásával. Ő erre kirohant, megfogott és idehurcolt. Tessék elengedni, mert tévedés van a dologban. Az ügyeletes kapitány nem vette komolyan az esetet, de azért a hivatalnok ellen megindította az eljárást. Szegény tartalékos, egyszer használhatta a kardját, akkor is törököt, illetve detektívet fogott. 5ZEZÖM Nyár-éjszaka. Izzó és fonnyatag virágok tömkelegéből, párás és villanyfényes esték parföméből — három óra a gyorsvonaton — és már itt vagyok, az igazi nyárban. Most ez a cél: szelid, holdvilágosak lesznek az éjszakák, haj, de szép lesz, a csillagok . . . oly régen láttam csillagot, igazi csillagot. Kongó, néptelen utcákon járni nem érdemes, hát korán fekszünk immár tulgyorsan dobogó szivecském, immár gyöngülő szemeim s a büszke lábak, amik bizony néha megrogynak mái-, kinyujtózva, kényelmesen. Reggel friss tejecske, de boldog volna, ha látná az édes anyám. Füstölni is kevesebbet fogunk, hadd fogyjon lassabban az élet. Ő, szokatlan öröm látni a nyár e csöndes embereit. Kell nekik az élet. Hát kell nekem is. A párás, a villanyfényes esték sápadt festékje még nem tapadt az arcomra végleg. Hát friss, piros szint rája, olyan pirosat, mint a szegfűé a gomblyukamban. Jól esik látni e rosszul öltözött, e kötényes, kendős asszonyokat is, s a piruló leányokat is, kik kikukkantanak szégyenkezve, á csipkés függönyök mögül. Nincs vágy. De kellemes annak, aki kíelégült. De nagyszerű eszméletre térni az izzó és fonnyatag és parfőmös és hamis és túlságosan kinyílt virágok bódulatából. Csöndben, gyógyító némasággal leborul a nyár-éjszaka, Szük, négyszögletes kis ablakok kitárulnak. Itt nem kell félni, nincsenek tolvajok, jázmint lopni senkise jár. És ekkor öntudatra jut bennem s föltámad az ős-tolvaj, ki él, minek tagadjuk — valamennyiünkben. Menjünk . . . Surranva, léiegzet-visszafojtva, ziháló vágyban, bele a bün nélkül való, a szemérmetes, az őszinte, éjszakába. A félig nyitott pillájú ablakok alá, menjünk és letépdessük sorba a meg nem őrzött virágokat. Lanyhán alszik a lusta Tisza, Vizében alig csillog a holdfény. Partjáról keskeny utcák nyílnak, találomra lehet beleindulni bármelyikbe. Konganak a lépéseim a nyár-éjszakában. Majd valahol csak fölriad és kihajol az ablakon egy nyugtalan álmu, égöajku virág. Föl sem kell kapaszkodni hozzá, csak ajkát odatartja az ember és — megtörtént. Itt van! A kisszemü gázlámpa furcsa fényt vet a túlsó oldalra. Ott ablakmélyedésben, két sötét függöny között áll egy borzas, egy macskaarcu leány. Vár, vagy nem vár, mindegy. De láttára, amint ügyetlenül mosolyog a homályban, megdobbanik a sziv, miként csak nyár-éjszakán tud megdobbanni. Még egy pillanat és fogom a kezét: bársonyos. Megcsókolom a szemét: nagy, világító szemei vannak. Odatapadok a homlokához: sohasem érintettem ilyen forró homlokot. Aztán a húsos, pirosló ajkát rabolom meg: ilyen édes csókot még sohasem raboltam. Csó" kolom és rabolom és beszélek hozzá és simogatom a sóhajos szavaimmal harmatos, finomj kékeres arcát és mondok neki ilyen ostobaságokat: — Fürdöm a szemeid meleg hullámaiban. Fölüdülök a könnyeid esőjétől. A karod bársonyára hajtom a fejem és imádkozom oltárán a homlokodnak. Minek nevezzelek? Egy szép, szelid, mer,engő, ártatlan nevet reád. Anikó ... Ez jó lesz . . . Anikó ... Igy tart órák hosszáig a nyár-éjszakai szerelem. Egy óra egyetlen perc — mint ilyenkor mondani szokás. És virrad már. A nap piszkosra mosakszik a Tiszában, "aztán bevilágítja az ablakot. Huj! csak ezt ne tette volna. Gúnyos fényesség, megdöbbentő igazság. Ez a leány is csak izzó és fonnyatag virág. A szemei lélek nélkül valók, vizszinüek. A keze durva és ki-