Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

1U DELMAGYARORSZAG 1910 Junius 26 A büntető pört két íokon el is vesztettem. En, hogy az 5 igényeit is kielégítsem, megfelelő értéket birói kézbe tettem. (Wekerle felvilágosításai.) Ezután Wekerle Sándor dr szólalt fel. Felvilágosítással akarok szolgálni ebben az ügyben, •— mondotta. En Szabó utján akartam megszerezni Benke zárkutatmányi jogait. Meglehet, erről Benke ur nem tud semmit. Szabó ur az én bizalmas emberem volt. Tőle tudtam meg, hogy Benke másokkal alkudozásokat folytat, a Dresdener Bank csoportjával. Én addig ki sem eresztettem Benkét a szobából, amig 60,000 korona előleget nem adtam neki a zárkutatmányi jogokra. Amikor a fúrások azt eredményezték, hogy több szén van, mint amennyit reméltem, még adtam Benkének előleget. A bozovicsi bányára azonban nem kapott előleget. Én Benkével 1.200,000 koronában állapodtam meg, a többi bánya sokkal többe került. Províziót nem kapott senki. A bányatulajdonos mással, mint a banktulajdonossal nem tárgyalt. Províziót egy Szabó nevü nyugalmazott főszolgabíró kapott, aki ilyen ügyletekkel különben is foglalkozik és tudja, hogy provízió kijár ilyenkor. Tetemes összeget adtam fúrásokra. Ami a komlói bányát illeti, azt nem a Hitelbanktól vettem meg. Az Engel-családdal kellett megosztozkodni, mert őneki is opciója volt erre. Ami azt illeti, hogy hamis véleményeket adtak volna, az ki van zárva. Az üzemvizsgálatnál lelkiismeretesen jártam el. Több szakértővel vizsgáltattam a fúrásokat és mint rendesen, ugy most is a szakértők többségének véleményét fogadtam el. Andreics főbányatanácsos ajánlata nélkül egyetlenegy bányát sem vettem meg. Amikor láttam, hogy a furrásokat különböző módon megakarják akadályozni, felfüggesztettem a fúrást, majd minden rendelkezésemre álló mérnököt összeszedtem és kikiildtem, hogy a fúrások mindig mérnöki ellenőrzés mellett történjenek. Ami az aktákat illeti, hát minden a vételre vonatkozó akta bizalmas volt, abból az egyszerű okból, mert nem akartam, hogy esetleg egy konkurrens vállalat tudomására jusson. Ami pedig a telefon-elintézést illeti, nagy akciók végrehajtásánál nem lehet kifogásolni, ha valaki teleíonice intézkedik. Gál Jenő védő kérdésére, hogy milyen intézkedése volt a vétel létre nem jövetele esetén az előlegek visszafizetésére, a tanú kijelenti, hogy ezeket a szerződés szerint egy év és három hónap múlva kellett volna visszafizetni. A biróság ezután a telekvételt ós a szerződést olvastatta föl, majd a tanút megeskette. A vrbniki bányavétel-szerződés fölolvasása után az elnök tíz perc szünetet rendelt el. (A provízió körül.) A szünet után Horváth Elemérnek, a Magyar Altalános Hitelbank igazgatójának tanukénti kihallgatása következett. A tanú a komlói kőszénbányavásárlás előzményeiről és lefolyásáról tett vallomást. Elmondotta, hogy ezt a bányát az Engel-családtól a Hitelbank 1.100,000 koronáért vette, a kincstárnak pedig 1.625,000 koronáért adta el. — Volt közvetítő ennél az ügyletnél ? — Nem volt. — Kapott-e valaki províziót ebből az eladási ügyletből kifolyólag? — Igen. Amikor a szerződés meg volt kötve és az ügy teljesen perfektuálva volt, jelentkezett Krausz Béla dr ügyvéd és előadta, hogy provízióra van igénye, mert társa, Lőwy Adolf hivta föl őekszcellencjája figyelmét ennek a bányának a megvásárlására. Őekszcellenciája kérdést intézett hozzánk, hogy tartozunk-e províziót fizetni ? Mi az általános kereskedelmi gyakorlatra utalva, abban a véleményben voltunk, hogy ilyenek után dukál a provízió és azért előzetes megállapodás után huszonnégyezer koronát fizettünk ki provízió fejében Krausznak és Ló'wynek. Ennek az összegnek a fele a kincstárt, fele pedig a Hitelbankot terhelte. Sélley dr fö'iigyészhelyettes : 1904. évben alakult ez a részvénytársaság. Hány millió métermázsa kőszén feltárása volt már akkor ismeretes ? — Kilencvennyolcmillió métermázsáé. Ez konstatálva volt, mielőtt még az adásvételi ügylet létrejött volna. — Rossz üzletet csinált a kincstár ennek a bányának a megvásárlásával ? — Ellenkezőleg, igen jó üzletet és mi minden percben visszavennénk azon az áron. — Mennyi volt 1907—1908. évben a termelés? — Nem volt nagy, mert mi a feltárási munkálatokat folytattuk a termelés kiaknázása helyett és igy történt, hogy a részvénytársaság 1907—8. évi mérlege haszon nélkül záródott, A tanút a biróság vallomására megeskette. Ezután felolvasta az elnök Andreics János miniszteri tanácsosnak a komlói bányára vonatkozó véleményét, A szakvélemény részletesen kimutatja, meny-, nyíre hasznos volt a bánya megvétele a kincstárra nézve. Majd a vrbniki és bozovicsi bányákban termelt szénmennyiséget és a termelt szén kallóriáját ismertette az elnök a becsatolt szakvélemények alapján. (Wekerle nem vett bányát.) Wekerle Sándor szólalt föl ezután, aki konstatálta, hogy Andreics véleménye ellenére semmiféle bányavételbe sem ment bele. Krausz és Lőwy tették őt figyelmessé a komlói bányára, ők jártak közbe az Engel-családnál annak megszerzése érdekében. Á komlói bánya megszerzésére pedig azért volt szüksége az államnak, hogy a szomszédos üzemeket egy már meglévő bánya alapján vehesse üzembe. Ha az opcióval lefoglalt bányák fúrási eredménye megfelelt volna a várakozásoknak, azokat meg is szerezte volna. Minthogy azonban a szén, bár jó minőségű, de kisrétegü volt, az opcióval nem élt. Ebből kifolyólag a jelzett két nr tetemes veszteséget szenvedett, mert nekik az érdekelt községeknek fizetniük kellett. így a 12,000 koronát nem lehetett tőlük megtagadni. Az elnök ezutág a „Bánya a papiroson* cimii inkriminált cikket olvasta föl. Ebben az a vád foglaltatik, hogy a kormány özv. Van der Osten Plathe Leopoldinának nem annyira vasbányáját, mint inkább a bányakutatási jogot vette meg négy és fél millió koronáért. A védő nem kivánt bizonyítékokat előterjeszteni, az ügyész ellenben két tanúnak kihallgatását és a becslési jelentós, valamint a vételre vonatkozó szerződés fölolvasását kivánta. A biróság ezután a szerződés fölolvasását rendelte el. Majd a tanukat hallgatták ki. Burger Árpád dr, a grófné jogtanácsosa vallja, hogy az adásvételt senki sem közvetítette. A grófnő eleintén hét milliót kért a bányáért. Az elnök: Volt-e a bányaterületen Bethlen grófnak kutatmányi joga? — Nem volt. — Igaz az, hogy a grófnő kétszáz holdat hasított ki magának kápolna céljára? — Igaz. Ez benne van a szerződésben. Vajkai Károly miniszteri tanácsos vallja, hogy Osten grófnővel régebben van összeköttetésben. 1903-ban egy szakértő-bizottság megvizsgálta a birtokot s konstatálta, hogy jelentékeny mennyiségű vasérc fordul elő benne. A tanú fölszólitásái'a a grófnő fölajánlotta az államnak a birtokot. Eleintén hét millió koronát kért érte, később odaadta ötödfél millióért. A birtok megvételével biztosították Vajdahunyadnak az ércszükségletét, másrészt nemzetiségi szempontból is hasznos volt a vétel, a mennyiben a kincstár román nemzetiségi vidéken egy nagyobb birtokot vásárolt. A délutáni tárgyalás. A délutáni tárgyaláson áttértek a Néhány millió a dohánybáróknak cimü fejezetre. Wekerle Sándor dr szólalt fel és ismertette az ügy történetét. Ezután a Mit tudnak a külföldön cimü fejezetre vonatkozóan hallgatták ki Habár Mihályt, aki kijelentette, hogy a cikket a bécsi Arbeiter-Zeitungból vette. Ez a cikk megvádolja Wekerlét azzal, hogy miniszterelnöksége idejében temérdek vagyont gyűjtött. Wekerle Sándor szólalt fel ezután és elmondta, hogy vagyonát részben apjától örökölte, részben pedig felesége tulajdonát képezi. (Habár bocsánatot kér.) Gál Jenő dr védő a maga részéről teljes elismeréssel adózik a volt miniszterelnök személyének, kijelenti, hogy a vádlottat nem vezette a í'ágalmazási szándék s hiszi, hogy a volt miniszterelnök be fogja érni a vádlott bocsánatkérő nyilatkozatával. A főügyész kétségbevonja a bocsánatkérés őszinteségét. Kivánja az eljárás folytatását. Habár Mihály erre újból bocsánatot kért Wekerlétől. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és rátértek a vád- és védőbeszédekre. (A kérdések.) A főügyészhelyettes beterjesztette az esküdtek elé teendő kérdések szövegét. A két kérdés a következő volt: 1. Bűnös-e Habár Mihály mint szerző abban, hogy a Budapesten, a Világosság-nyomdában előállított „A Wekerle-kormány panamái" cimü röpiratnak egyes fejezeteiben Wekerle Sándor akkori miniszterelnökről és pénzügyminiszterről olyan 'tényeket állított, amelyek ellene a bűnvádi, vagy fegyelmi eljárás megindításának okát képeznék, vagy őt a közmegvetésnek tennék ki. Igen, vagy nem? 2. Bünös-e Habár Mihály abban, hogy Wekerle Sándorról gyalázó kifejezéseket használt. Igen vagy nem? (Vád- és védőbeszédek.) A főügyészhelyettes ezután vádbeszédében kérte Habár Mihály megbüntetését. Jellemezte őt, mint olyant, aki minden lelkiismereti furdalás nélkül Magyarország egyik vezetőállásában levő férfiát meghurcolja a nyilvánosság előtt. Wekerle Sándor felszólalásában kiterjeszkedett a röpirat minden egyes passzusára s kijelentette, hogy ilyen esetben megfelelő példát kell statuálni. Gál Jenő dr védő kérte a vádlott fölmentését. Végül Habár Mihály mondott a maga védelmére néhány szót. A kölcsönös replikák után az esküdtek visz szavonultak tanácskozásra. (Az Ítélet.) Az esküdtek verdiktjét az esküdtek vezetője a következőkben hirdette ki: Az esküdtek az első kérdésre igennél feleitek és Habár Mihályt bűnösnek mondották ki. A biróság az esküdtek verdiktje alapján Habár Mihályt sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében két hónapi és két heti fogházra s kétszáz korona pénzbüntetésre Ítélte. A védő semmiségi panaszt jelentett be. Az ügyész megnyugodott. Továbbá kötelezték Habár Mihályt, hogy az ítéletet jogerőre való emelkedése után a Friss Újságban közzétegye. Elpusztult Tokaj. — Tizenegymillió kár. — (Saját tudósítónktól.) Az egész Hegyalját elverte a jég. Hétfőn délben jégvihar tört ki Zemplénmegye déli részén, a szerencsi járásban. Pár percnyi menydörgés, villámlás előzte meg a jég esőt, mely három perc alatt végighúzódott az egész szerencsi járáson. Tyuktojásnagyságu jég söpörte végig a szántóföldéket és a szőlőhegyeket. A sűrű jégeső teljesen leverte a gabonát, pozdorjává zúzta a szőlőtőkét, megfosztotta koronájuktól a gyümölcsfákat. Nem telt bele négy-öt perc, a jégvihar északkeletre nyomult. A szomszédos tokaji járást, majd a sátoraljaújhelyi, bodrogközi és a nagyinihályi járásokat pusztította végig a jég. Tiz perc alatt végigvonult az egész Hegyalján és mindenütt a legrettenetesebb pusztításokat vitte véghez. Sátoraljaújhelyen mintegy nyolc percig zuhogott a jég. Az utcák keleti oldalán egyetlenegy ház sem maradt épen. Csörömpölve hullottak az ablaküvegek, az utcai lámpák darabjai, a kirakatok ablakai. Magában az Erzsébetfőkórházban ötszáz ablakot tört be a jég. A mezőn legelő állatok súlyos sérüléseket szenvedtek, az óriási szél a vasúti állomáson álló teherkocsikat elindította s a kocsik egymásnak ütközve, összetörtek. Az országúton fölborultak a kocsik, kidőltek a táviró-oszlopok. A vonatok összetört ablakokkal érkeztek be a pályaudvarra és az utasok rettenetes katasztrófa hirét vitték szét a városba. Az utcákat másfél óráig vastag jégréteg borította. l/'ége a termésnek. Körülbelül háromezer hektár termőterületet tett tönkre a jégvihar. A szerencsi járásban Szerencs és a szomszédos községek, a tokaji járásban Tárcái, Tokaj, Boclrogkeresztur, OlaszUszka és Tolcsva községek szántóföldjei, gyümölcsösei pusztultak el. A bodrogközi járás északnyugati részében több kisközség határát verte el a jég, mely továbbhúzódva északkelet felé, a nagymihályi járásban is folytatta pusztításait és átcsapott a gálszécsi járásba is. Tizenöt községben minden gyümölcs és minden gabona tönkrement. A búzát ugy leverte a jég, mintha lecsépelték volna. A gyümölcsfákról letépett gyümölcsöt, levelet és csak a kopasz ágat hagyta meg. A rozsban, kukoricában is kiszámíthatatlan a kár. A szőlőkben nemcsak gyümölcsöt, de a tőkét is elpusztította a vihar. Kitépte a karókat, fölturta a földet ós sok helyen nyoma sincs annak, hogy ott valaha hires tokaji szőlők nőttek. A sárospataki járás szőlőmiivelő lakossága kenyér nélkül marad, Tarcalon, Tokajban a várható termés hatvan százaléka elpusztult. Zemplánmegye a kormányhoz. Zemplénmegye töi-vényhatósági bizottságát ma délelőtt kilenc órára rendkívüli közgyűlésre hivta össze Meczner Gyula főispán, aki jelentést