Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

1910. J, évfolyam, 32, szám Szerda, junlus 29 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, a Korona-utca 15. szám cra Budapesti szsrKcsztó'scg és kiadóhivatal IV., cs Városház-utca 3. szám c=j ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. K 7'— egy hónapra ft 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=i Kiadóiiivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség íeleíon-száma 128—12 Aratás. Péter és Pál napja meleg1, áldásos napfénynyel köszönt reánk. Ha az egyház nem emelte volna azzá, akkor is szent, nagy ünnep volna ez a nyáreleji nap, mert a verejtékes aratás kezdetét jelenti. Szerte az országban a magyar föld derék népe, mint annyiszor, az idén is nekikészül nehéz munkájának. Az első világos sáv mihelyt megjelent az égen, népesek a mezők és a hajnali pirkadásban.csillan a kasza, e küzdő nemzet régi, régi, egyetlen igazi fegyvere. Evvel mentünk harcba, ha ellenség zudult ránk és most is ez a jelvényünk, mikor komolyan, szokatlanul szilárdan indulunk a boldogság ineghóditásár-a. Szinte elfelejtettük már, hogy nemrégen gonoszindulatu elemek csapással sújtottak. A pusztulás sebeit betapasztottuk az együttérzéssel. A kis omló házak helyén, miket elsodort az árvíz, ujak, szebbek és erősebbek épülnek a krassószörényi hegyes tájakon. És igy az egész ország föl fog gyógyulni az általános pusztulásból, mert van önmagában való hite, ereje és bizodalma. Ebben a megújulásban az első aktus az aratás, amely az idén a jóisten és a természet kegyeiméhői kedvezőnek mutatkozik. Ha a legutóbbi viharok okoztak is némi kárt, a legtöbb vidéken mégis kedvvel élesíti kaszáját a nép, mert remény van arra, hogy iszonyú munkája nem lesz hiábavaló. Ezen a napon mindenki az aratásra gondol. Nemcsak a falvakat, de a városok népét is izgalommal tölti el a kezdődő aratás gondolata, mert hiába, ma még a mezőgazdaság a fundamentuma az ország életének. Könnyen megállapíthatjuk hát azt is, hogy a föld szorgalmas munkásai, azoknak sorsa és műveltségi állapota a nemzet jövője szempontjából különös fontosságú. Ugylátszik, hogy a Khuen-Héderváry-kormány ennek tudatára is jutott, mert a napokban elhangzott trónbeszéd örvendetesen a földmivelő-társádalommal is részletesen foglalkozik. A jövő feladatai között, a tartalomtól duzzadó programban a nép müvelése és támogatása első helyen szerepel. Vége tehát a nácipolitikának, amely néha-néha egy-egy bika adományozásában nyilvánult meg, továbbá protekciós, családi községeknek adott ingyenlegelőben. A munka parlamentjének az a célja, a tisztességes célja, hogy áz állam támogatásában az ország vidékei egyformán és igazságosan részesüljenek. Elsősorban tehát földmiveiő-iskolák fölállításával siet a némileg csakugyan elmaradt őstermelés fejlesztésére. Nem uj igazság, hogy a műveltség az alapja a jólétnek s kívánatos, hogy a mezőgazdaság primitív voltából a belterjes gazdálkodásba emelkedjék. Aratás idején jól meg kell nézni a föld népének kora hajnaltól sötét estig tartó munkáját. Az iszonyú fáradságot, amivel jár ez a dolog, minden dolgok között talán a legnehezebb. Én akkor látjuk, hogy az államnak a mezőgazdaságot valóban teljes energiájával támogatnia kell. Nem akarjuk evvel azt mondani, hogy az ipar és kereskedelem rovására. De keresni kel! és meg lehet találni a helyes középutat, hogy a nemzetgazdaság különböző ágai ne egymással ellenségeskedve, ne egymás hátrányára, hanem együtt, egymást támogatva boldoguljanak. Túltengő agrárpolitika épen ugy nem kívánatos Magyarországon, mint a merkantiiizmusnak való túlságos kedvezés. Mihelyt az állam vezetői fölismerik azt, hogy minden téren ugyanazok az érdekek a végcél közösségénél fogva, az országnak nyert ügye van. A kormány és a nemzeti munkapárt programjára az ellenség sem foghatja rá, hogy a magyar társadalom összes rétegeinek ügyeit nem igyekszik fölkarolni. A nemes szándékok megszülettek, most már csak arra van szükség, hogy legyen tehetségünk a fölnevelésükre, illetve megvalósításukra. Az ünnepnek mindig kedves, felüdítő, uj erőt adó hatása van. Azért ríáBríi'saiJifíaaasaraisaan Ueszélyss asszonyok. Irta: linóul Auernlieimer. Egy éve sincs még és már a negyedik veszélyes asszony áll a birák előtt, kétségbeesetten küzdve az életéért. Az első Steinheilné volt, a második Borowska, a harmadik Tarnowska, a negyedik és remélhetőleg az utolsó, Schönebeck őrnagyné. Vájjon sikerül-e neki is, mint a két előzőnek, szép fejét megmenteni a huroktól ? Izgató kérdés, de valljuk be, már nem oly izgató, mint az előző esetekben volt. Schönebeckné, jelenleg Wéberné, nem olyan szimpatikus nő, mint amilyennek hinnők. Még csak ne*n is érdekes, mert amint láthatjuk, hisztérikus asszony és a hisztérikus asszonyok csak akkor érdekesek, ha nem tudjuk róluk, hogy azok. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy rövid időn belül ez már a negyedik eset és megszoktuk már a nőbünösök viselkedését, mert a tárgyalóteremben rendesen egyformán viselkednek. Tényleg izgató látvány, ha *z állatszeliditő belép a ketrecbe, de ha egy Ideig benntartózkodik, sőt, ha az egész mutatványt végignézzük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy : ni, az oroszlánok nem is olyan veszélyesek, mint amilyennek kívülről nézve gondolnók. Nem is olyan nagy dolog ma a birák előtt állni, amikor sine ira et studio bírálják el a tetteinket. A tett nagyságával nő a fölmentés lehetősége. Ugy vagyunk a törvényszékkel folytatott harccal, mint a párbajokkal: minél szigorúbbak a fonnák, annál biztosabb a sértetlenség, természetesen elörebocsátva, csak akkor, ha az egyik fél nem tud lőni... Nem. Schönebeckné mint jelenség nem valami különösen érdekes ; csupán a tipus ragadja meg a figyelmünket, filozófus nyelven szólva: a magánvaló. A magánvaló ebben az esetben a veszélyes asszony. Azelőtt azt mondták volna: a démoni nő. De azoknak az asszonyoknak a démonisága nagyon reális alapokon nyugodott, ami azonban a veszélyességet természetesen nem zárja ki. A művészet keretéből lépnek elő, Bandelair „Fleurs du mal"-jából, keresztül haladnak Stucksche „Bünök"-jén, Wilde „Salome"-ján és belépnek most már a való élet fogatagába. Négy eset egy évben és ami a leg. feltűnőbb, hasonló esetek. A bűnnek egyformasága is érdekes. Minden esetben egy férfi meggyilkolása forog szóban és minden esetben egy kívánatos asszony áll a tetem közelébenSchönebecknét és Steinheilnét a férje meggyilkolásával vádolták, Borowska ég Tarnowska azért állt a birák előtt, mert szerelmesük élete eilen törtek. Mindezek az asszonyok házasok, egytöl-egyig a harmincas évek körül voltak, amikor az asszonyok kezdenek veszélyesek lenni. Az asszonyok egyenlősége önkéntelenül az áldozatok megfigyelésére vezet bennünket és tényleg ott is nagy hasonlatosságot találhatunk. De mi nem a férfiakkal, hanem ebben az esetben pusztán az ilyfajta nőkkel akarunk foglalkozni. Tudjuk, hogy az ilyen nők nagy hatalommal uralkodnak a férfiak lelkén ós öntudatán. Honnan ez a hatalom ? Kívánatos volna ezt tudni, mert az, hogy a veszélyt ismerjük, már egy neme a védekezésnek. Ha valami külső jel állna rendelkezésünkre, kikerülhetnénk őket, de hiába, mind egyformák: a jók, a rosszak. Talán azt áüithatnók, hogy a rosszak szebbek az átlagnál, de mindjárt megcáfol Borowska, aki határozottan csúnya. Vannak nagyon csúnya veszélyes asszonyok ós nagyon szép veszélytelenek. A nők szépsége sokkal inkább hat a férfira, mint a szelleme. A szellem szeretetéért még senki sem követett el butaságokat, de egy szép szempárért, vagy egy édes ajkért minden órában készek a legnagyobb őrültséget elkövetni. Ha megfigyeljük ezeknek az asszonyoknak a bíróság előtt való viselkedésüket, az első pillanatra észrevehetjük a nagyszerű szinészkedést. Nem olyan színésznők ők, mint a színházi nők, akik tanultságukat használják föl a játszáshoz, hanem művésznők, akik hamisítatlan, igaz érzéssel játszanak, legfőképen pedig kényszerűségből. Épen ugy, mint a hivatásos színésznők, tudatában vannak annak, hogy a puszta benső érzés, a hang, a gesztus nem elegendők a sikerhez, hanem a jó külső benyomás is föltótlen szükséges. Ezért nagy súlyt fektetnek arra hogy elegánsan, a legújabb divat szerint öltözködve ülhessenek a birák előtt. Ha rongyosan, kopott kalappal, lyukas cipővel állnának elénk, nem volnának egyebek, mint üres hüvelyek, de nem szabad elfelednünk, hogy olyan hüvelyek, amelyek gyakran dinamittal vannak töltve. A nőbünösöknek egy elengedhetetlen kísérője, mondhatni, jóbarátja bűneinek szépitője, gyakran mentőangyala a hisztéria. Ez a legszükségesebb kelléke az ilyen asszonyoknak. E;>:y asszonynak, hogy .veszélyes lehessen, nem kell