Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

DÉLMAGYARGR5ZAÓ 1910 junius 29 üljük meg Péter és Pál napját az idén nagyobb szeretetben, osztatlanabb öröm­ben. Azért tekintsünk tiszta áhítattal az immár kifent kaszákra, népünk duzzadó, becsületes karjára, napbarní­tott ábrázatára. Azért kérjünk a sors­tól, meg a jóistentől kétszeres áldást Magyarország uj, boldog nyarára. A mandátumok a bizottságokban. — Tizenhat kifogásolt megbizö-Ievél. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház tegnap kisorsolt osztályai ma délelőtt tartották ala­kuló üléseiket, amelyeken megvizsgálták a be­nyújtott mandátumokat. Az osztályok alakilag a következő mandátu­mokat kifogásolták: Eitner Zsigmond, Hock János, Rudnay Béla, Sztánkovánszky Imre, Vargha Gábor, Pékár Gyula, Hajós Kálmán, Bródy Ernő, Ráth Endre, Hegedűs Lóránt, Lukács György, Beszkid Antal, Heincz Hugó, Csontos Andor, Rakovszky István és Janiga Nándor, * Az első osztály elnökévé Vojnics István bárót, jegyzőjévé Jakabffy Elemért ; az állandó iga­zoló-bizottság rennes tagjául Rónay Ernőt, póttagjául Blanár Bélát választotta meg. A IX. osztályba soroltak közül alaki hibák miatt Eitner Zsigmond és Hock János mandátumát a b) osztályba sorozták. A második osztály elnökévé Dániel Gábort, jegyzőjévé Szojka Kálmánt, az állandó igazoló­bizottság rendes tagjává Beöthy Lászlót, pót­tagjává Kelts Gyulát választották meg. Az első osztálybeliek közül a b) osztályba sorozták Hajós Kálmán és Pékár Gyula mandátumát. A harmadik osztály elnökévé Percsel Dezsőt, jegyzőjévé Tagányi Sándort, az állandó igazoló­bizottság rendes tagjává Hegedűs Kálmánt, pót­tagjává Duka Géza bárót választották meg. A második osztálybeliek közül Janiga Jánost és Rakovszky Istvánt, miután ellenük petició ada­tott be, a c) osztályba sorozták. A IV. osztály elnökévé Láng Lajost, jegy­zőjévé Niamessny Mihályt, előadójává Kamme­»•er,Ernőt, az állandó igazoló-bizottság rendes tagjává Miskolczy Imrét, póttagjává ifj. Erdélyi Sándort választották meg. A IIÍ. osztálybeliek közül a b) osztályba sorozták Rudnay Bélát és Varga Gábort. Az F. osztály elnökévé Tisza Istvánt, jegyzőjévé Szász Pált, előadójává Nemess Zsig­mondot, az állandó igazoló-bizottság rendes tagjává Angyal Józsefet, póttagjává Csáky Gusztáv grófot választották meg. A IV. osztály­beliek közül a b) osztályba sorozták Faragó Antalt, Szluha Pált és Vadász Lipótot!" A VI. osztály elnökévé Thuróczy Vilmost, jegyzőjévé Telegdi Józsefet, előadójává Mayer Ödönt, az állandó igazoló-bízottság rendes tag­jává Plóss Sándort, póttagjává Dőbieczky Sán­dort választották meg. Az V. osztálybeliek közül Csontos Andort a b) osztályba, Heincz Hugót a c) osztályba sorozták. A VII. osztály elnökévé id. Erdélyi Sándort, jegyzőjévé Scitovszky Bélát, előadójává Almássy Lászlót, az állandó igazoló-bízottság rendes tagjává id. Erdélyi Sándort, póttagjává Már­tonffy Mártont választották meg. A VI. osz­tálybeliek közül Bródy Ernőt, Hegedűs Lorán­tot, Lukács Györgyöt és Ráth Endrét a b) osz­tályba sorozták. A VIII. osztály elnökévé Kábos Ferencet, jegyzőjévé Vermes Zoltánt, az állandó igazoló­bizottság tagjául Vojnits Sándort, póttagjául Sipeky Sándort választották meg. A VII. osz­tálybeliek közül a b) osztályba sorozták Wora­cziczky János grófot. A IX. osztály elnökévé Zákó Milánt, előadó­jává Lator Sándort, jegyzőjévé Bethlen Pál grófot, az állandó igazoló-bizottság rendes tagjává Zákó Milánt, póttagjává Lator Sándort választotta meg. A VIII. osztálybeliek közül a b) osztályba Beck Lajost sorozták. Ujabb petíciók. (Saját, tudósítónktól.) A nógrádi választó­kerületben junius elsején megtartott válasz­táson három jelölt állt egymással szemben. Muzslay Gyula rádi nagybirtokos munka­párti, Kálossy József Just-párti és Kovács Ernő néppárti programmal. Kovács Ernő a választás napján, reggel fél kilenc órakor visszalépett, a választás eredménye pedig az volt, hogy Muzslay Gyula munkapárti 796 szótöbbséggel győzött Kálossy ellen. A válasz­tás ellen Gregus Gyula és 18 társa petíciót nyújtott be, amelyben Hanzély Mártont, a balassagyarmati árvaszék elnökét, aki a vá­lasztás elnöke volt, az 1899. XV. t.-c. 157. §-ába ütköző cselekménynyel vádolja, ameny­nyiben a szavazást kilenc óra helyett telje­sen indokolatlanul tiz órakor kezdette meg és így az ellenpártnak kiszámíthatatlan kárt okozott. A választási elnök intézkedésére katonai kordon zárta el a választókat attól, hogy a Kálossy-párt helyéhez jussanak. A Muzslay-pártban — igy szól a vád — a vá­lasztás tartama alatt nagy eszem-iszom volt, több mint 80 hektóliter bor és egyéb ital más, minthogy szép legyen és hisztérikus. Némelykor még szépnek se kell lennie, pusztán a hisztéria is elegendő. A férfiak közt is van. nak hisztérikusok és ezek ezáltal mintegy sért­hetetlenül állanak a nőkkel szemben. Maga, az ilyen nő iránt érzett szerelem a legveszélyesebb a férfira nézve, mert aki egy ilyen asszonyt szeret,: többnyire azt hiszi, hogy ő a nőnek az egyedüli kedvese és mivel ez rendesen épen ellenkezőleg van, ez a veszély növeléséhez nagyban hozzájárul. Bátran állithatjuk, hogy egy asszony, akibe szerelmesek vagyunk, már magában véve veszélyes. Ha a hisztériával bővebben foglalkozunk, önkéntelenül szemünkbe ötlik, hogy a veszé­lyes asszonyok veszedelmesen szaporodnak és minden pillanatban egy ujabb katasztrófával fenyegetik a nyugalmas polgárok életbizton­ságát. Különös, hogy milyen tapintatosan bán­nak most a hisztérikus asszonyokkal. Azelőtt a hisztérikusokat a bolondok közé sorolták és teljes joggal, mert mindkettőnek tettét beszá. naithatatlansággal indokolják és mégis az elnök Schönebecknéhez a tárgyalás kezdetén igy szólt: ,Tudjuk, hogy mindezek a megtévedések bete­ges állapoton alapszanak"... Ezzel akarta vallo­másra birni. Érdekes, hogy azok, akik ezeket t nőket szeretik, még a vádlottak padján sem szűnnek meg őket bálványozni. Borowska férje vallomása keretében mély meggyőződéssel mondta: „És én megbocsátok neki. . Az ilyen alakok t legszerencsétlenebbek, de egyúttal a leg­szimpátikusabbak az ilyfajta pörökben. A Schönebeck-ügyben is találunk egy ilyen ala­kot, aki ámbár a tárgyaláson mellékszerepet tölt be, mégis az előtérbe nyomul és ez Goeben anyja. Milyen megható jelenség. Csak egy pil­lanatra jelenik meg és az ő sápadt, szürke árnya már végigsuhant a tárgyaló teremben. A fia azt irta neki, legalább a tanúvallomás­ból az tűnik ki, hogy el fogja venni Schöne­becknét. Egy meglehetősen bolond terv, de az anya rögtön beleegyezik, sőt ir is a leendő menyének, meg akarja nyerni, a maga számára, veszélytelenné akarja tenni azáltal, hogy a fia szerető karjaira bizza. Sajnos, erre már nem volt idő. A dráma bekövetkezett. Az anya el­tűnt egy ideig és csak a fia temetésén je­lent meg újra. Egy fiatal tiszt kisérte a megtört asszonyt a temetésen és azzal vi­gasztalta, hogy a fia legalább eleget tett a becsületnek és jobb az, mintha a börtönben látta volna viszont. Az anya erre azt felelte: „Az mindegy lett volna nekem. Abba a városba költözködtem volna, ahol ő van és néha meg­látogattam volna". Két évvel a tett előtt Goeben anyja a következőkép nyilatkozott Schönebecknéröl: „Egy félelmes asszony." Ezt nem a szószerinti értelemben vette, hanem inkább a démoniságot akarta ezzel kifejezni. E pár szóval ítéletet mondott ezen és az ehez hasonló asszonyok fölött. Akár elitélik őt a birák, akár fölmentik, akár beszámítható, akár nem, akár őrült, hisztérikus vagy semmirekelő a szép Schönebeckné, aki most az allensteiní törvényszék előtt áll, mindenképen egy marad: a félelmes asszony. Az anya kimondta az íté­letet. fogyott el. F5kortes& Fischer Ármin-dr járás­orvos volt, aki a szavazókat állítólag veszte­gette. Muzslay jelöltsége idején, a kérvény szerint, Kismaroson május tizenegyedikén Ígéretet tett, hogyha megválasztják, a kincs­tár huszonkét holdnyi dunaszigeti tulajdon­jogáról le fog mondani a község javára és erre nézve fölmutatta Kazy József államtit­kár ígéretét tartalmazó levelét. Ugyanott az orgonához, megválasztatása esetére hétszáz korona hozzájárulást ígért. Szendehegyen, Szátogon és másutt kijárta a pénzügyigaz­gatóságtól az italmérési engedélyt. A kér­vényezők szerint továbbá Prónay Mihály fő­ispán alsópotényi kastélyába rendelte az ösz­szes főszolgabirákat és meghagyta, hogy I\á­lossyt mindenáron meg kell buktatni. Azok a jegyzők és a birák, akik nem akarnak hozzájá­rulni, fölfüggeszthetők, ő vállalja a felelősséget, hogy nem lesz semmi bajuk. Lászly Pál főszol­gabíró házról-házra járt és fenyegette a vá­lasztókat. Maga a képviselőjelölt is etetett­itatott és vesztegetett. A petíció kéri a fer­tőzött szavazatok leszámítását és ennek alapján Káiossyt, aki a tiszta szavazatok többségét elnyerte, megválasztott képviselő­nek kijelenteni. Persze, nincs sok alapja a petíciónak. Ma nyújtották be a királyi Kúriához a privigyei választás elleni petíciót is. Privi­gyén Rudnay Alajos bajmóci prépost munka­párti győzött Brestyánczky Kálmán nép­párti fölött. A petició részrehajlással vá­dolja Chemez József választási elnököt, Géczy József és Knogler Gusztáv szavazat­szedő küldöttségi elnököket, akik állítólag kétszázharminchárom néppárti szavazatot utasítottak el törvénytelenül. Ezen az ala­pon kéri azt, hogy a királyi Kúria Rudnay helyett Brestyánszkyt jelentse ki a privigyei választókerület képviselőjének. A Ház összeillése előtt. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mun­kája minden irányban megkezdődött. Ma átvizsgálták a megválasztott honatyák man­dátumait és soknál találtak kifogásolni valót. A petíciók egyébként valóságosan özön­módra érkeznek a Kúriához. Többnyire a munkapárti képviselők mandátumait támad­ják meg, persze komoly ok és a leghalvá­nyabb reménység nélkül. Most különben meglehetős szélcsönd van a Péter és Pál ünnepére való tekintettel, amely után azon­ban előreláthatóan megélénkül és érdekes lesz a politikai élet. A pénzügyminiszter Bécsben. 'Lukács László pénzügyminiszter ma délután Bécsbe utazott, hogy Bilinski osztrák pénzügy­miniszterrel a két országot közösen érdeklő pénzügyi kérdésekben tanácskozzék. A minisz" ter csütörtökön tér vissza a fővárosba. A trónbeszéd és az annekszió. '> A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy estilap a trónbeszéd bírálata alkalmából rámutat arra, hogy a trónbeszédben az annekszió említése elmaradt. Ennek az egyszerű magyarázata abban van, hogy a Wekerle-kabinet. az, annek^zipr.» vonatkozó törvényjavaslatot már egyszer be­nyújtotta. Ennélfogva a jelenlegi kormányra nem hárul más föladat, minthogy a már egy­szer benyújtott, de le nem tárgyalt javaslatot újból a Ház elé terjessze. Ennek a magától értetődő aktusnak fölemlitése tehát elmaradhat anélkül, hogy ezt jogosan a trónbeszéd hiányául lehetne föltüntetni. Még kevésbé lehet a kor­mányt avval a szemrehányással illetni, hogy az annekszió törvényes szabályozásának szükségét nem 'tartaná szemelőtt. Néppárti bizottsági tagok. A néppárt az első, amely kijelölte a képvi­selőház bizottságaiba beválasztandó tagjait. Ezek a következők: I. bíráló bizottság: Zboray Miklós. II. bíráló bizottság: Beszkid Antal. Földmivelési: Zelenyák János. Gazdasági: Mol­nár János. Igazságügyi: Simonyi-Semadam Sán­dor. Kérvényi: Frey János. Kivándorlás: Besz­kid Antal. Könyvtári: Zelenyák János. Köz­igazgatási: Szmrecsányi György. Közlekedes­ügyi: Szmrecsányi György, Közoktatási: Mol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom