Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-28 / 31. szám

1U DELMAGYARORSZAG 1910 Junius 26 ezek a golyók nem találtak. A cukrászda előtt már nagy csődület volt, de a rémülettől senki sem mert az ügyvédhez nyúlni. Szőke azonnal jelentkezett az ügyészi megbízottnál és beismerte a gyilkosságot. A balassagyarmati vizsgálóbíró intézkedésére Szőkét azonnal előzetes letartóztatásba helyezték. Szőke kihallgatásakor azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy felesége beismerte előtte, hogy megcsalta Reökkel és és ezért lőtte le Reököt. Egy másik verzió szerint, s ez sokkal valószínűbbnek látszik, Szőke otthon találta a lakásán Reököt, aki feleségétől bizalmasan búcsúzott. A hiradás szerint ugyanis Reök Istvánt elhelyezték Szécsényből Balassagyarmatra s ő előre jelezte Szőkének, hogy elmegy hozzá a lakására búcsúzni. Szőke figyelmeztette Reököt, hogy ne menjen a lakására, de ennek dacára, amikor hazament, lakásán találta Reököt, amint nejével bizalmasan társalgott. Az ügyvéd ekkor lőtte le Reök Istvánt, akit a lakásból szállítottak el a kórházba. A merénylőt egyébként ma tízezer korona kaució ellenében szabadon bocsátották. Szőke Jenőnét tegnap rokonai Losoncra vitték szüleihez. TÁVIRATOK Tüntetés Parisban. Páris, junius 27. Ma itt számos szervezet és szakszövetség részvételével eltemették azt a müasztalost, aki nemrég a rendőrséggel való összeütközés alkalmával életét vesztette. Mikor a temetési menet a Saint Antoine kerületen áthaladt, a rendőrökre öt revolverlövést tettek. Egy rendőr könnyen megsebesült. A tömeg egy rendőri őrszoba ablakait beverte. A Belville-negyedben ujabb összeütközés volt, mely alkalommal revolverlövések által többen megsebesültek. A rendőrség közbelépett és számos letartóztatás történt. Páris, junius 27, A müasztalos temetése alkalmával a Combat-téren szintén kétszer revolverrel lőttek a rendőrökre, anélkül, hogy valakit találtak volna. A menet azután incidens nélkül elérkezett a pantini temetőhöz. A temetőből visszatérve, a résztvevők tüntetést rendeztek, amenynyiben piros és fekete zászlókat lobogtattak és a munkások nemzetközi dalát énekelték. A Flandre-kapuhoz érkezve, a tömeggel erős rendőr- és lovas-katonacsapat állott szemben. Miután a tüntetők nem akartak szétoszlani, a rendőrség és lovasság kivont karddal rohamot intézett ellenük. A heves összeütközés folyamán több revolverlövés is eldördült. Asszonyokat és gyermekeket legázoltak. Sok ember megsebesült. Este kilenc órakor a rend ismét helyreállt. Páris, junius 27. A müasztalos temetése alkalmával kitört tüntetések folyamán 15 rendőr és körülbelül husz tüntető sebesült meg. A letartóztatások közül ötöt fönntartottak. Ferdinánd a repülőversenyen. Páris, junius 27. A tegnap Mourmelonban tartott repülőgyakorlatoknál Ferdinánd király Farman, Labouchere és Marconnet aviatikusokat, valamint a léghajósiskola tisztjeit a fényesen végrehajtott gyakorlatok alkalmából üdvözölte. A repülő- és hadgyakorlatokat követő lakomán a király üdvözölte a hadügyminisztert és kifejezte neki őszinte csodálatát, melyet a hadgyakorlatok sikeres végrehajtása benne keltett, amelyeknél ismételten megcsodálhatta a francia katona ügyességét, pontosságát és buzgalmát, ami oly örökség, melyet neki számos dicsőséges elődje hagyott örökül és melyet a francia katona büszkeséggel megőrzött. A király egyszersmind a repülőgyakorlatok lefolyása fölött ts csodálatának adott kifejezést. Megemlékezett azután még a Pluviose katasztrófájának áldozatairól, akik mintegy nagy eszmének és a kötelesség-tudásnak hősei haltak meg. Végül a francia hadsereget éltette a király. A hadügyminiszter válaszában biztosította a királyt, hogy & francia katonák jogos büszkeséggel fogják megőrizni a király dicséretének emlékét. A király szavai minden francia katona szivébe be fognak férkőzni. Brun tábornok a francia hadsereg nevében a királyra, a királynőre, a királyi családra és a bolgár hadsereg becsületére ürítette poharát. A román-görög konfliktus. Atlién, junius 27. Mint az estilapok jelentik, Olaszország és Oroszország, melyek Románia, illetve Görögország érdekeit képviselik, azt a javaslatot tették, hogy Görögország állapítsa meg a Románia által követelt kártéritési összeget. Görögország ezt a javaslatot elfogadta. Öld meg? * A jelszó tehát ugyanaz maradt, csak a tettnek az áldozata más. Azelőtt az asszony, most a férfi. Az eszközök szintén a régiek: élesre fent kés a tanyákon és revolver a szécsényi cukrászda előtt. A társadalom morálja és önigazságszolgáltatása igy változik a szemünk láttára, úgyszólván évtizedről-évtizedre. Sokáig a nő volt a szerelem mártírja, mígnem jöttek az emancipáció úttörői ós telesírták a világot a panaszaikkal, hogy nem istentelen dolog-e a nőnek bűnhődnie? A kiszolgáltatott, támasz nélkül való gyönge teremtésnek, akit különösen, ha szép egy kicsit, körülrajonganak a „gaz csábítók", mignem elbukik és tönkremegy. A férfi a bűnös, ő lakoljon meg a vétkeért. így változik át mostanság a szekszuális élet erkölcsi törvénye a közfelfogásban és ime, a férj nyílt utcán az udvarló lelövi s megbánás nélkül, nyugodtan néz a sorsa elé. A társadalom most divatos igazsága, amely majd az esküdtek döntésében nyilvánul meg, majdnem bizonyosan föl fogja menteni őt. Hát annyi kétségtelen, hogy ez a Szőke nevü ügyvéd sajnálatraméltó. Erős lélek kell ahoz: kibírni, hogy egy régi, küzdelmes szerelem asszonya mint veti magát a más karjaiba. Ő nem tudta elviselni. És anélkül, hogy mint jó ügyvédhez illik, előbb higgadtan mérlegelte volna a jogait és önmaga iránt való kötelességeit — gyilkolt. Elvakulva a féltékenységtől csak a másik a vetélytárs ellen fordult véres dühével, mert ugylátszik, intelligens ember létére is elfogadta a divatot, hogy csábítás történt. Az ilyen revolveres drámák pszihopatológiai részletei legalább olyan bonyolultak, mint egy revolver szerkezete. Nehéz föladat szétboncolni, még nehezebb összeállítani. Különösen a laikusnak. Épen azért bárgyú és helytelen dolgot cselekszik az, aki magára öltve a gyakran hazug ethika palástját, bíráskodik és ennek vagy amannak a hősnek ad igazat. Csak érzések után indulhatunk. A tiszta emberi érzésünk pedig arra kényszerit, hogy szánjuk és védjük, amennyire lehet, a tragédiába keveredett ügyvédet, mert ha ölt is, mégis szimpátikus. Ám kétszeresen, százszorosan a szimpátia fehér takarójával borítjuk le a szerencsétlen Reök István holttestét. Minden mártir sorsa gyászosan nagyszerű, de talán leggyászosabb és legnagyszerűbb a szerelem mártírjaié. Ők igazán a miéink. Meghalnak olyan megoldatlan problémák, olyan szörnyűséges kinok veszedelmében, amelyek keresztülsajognak az egész emberiségen és ugylehet, sohasem is oldódnak meg, sohasem csillapodnak el. Kitűnően tudjuk szabályozni az életünk minden megnyilvánulását. Formák, szabályok, törvények bilincseibe vertük magunkat, a szemünk rebbenésén tudunk uralkodni, lia a helyzet ugy kívánja, — csak ezt az egy érzést, a legősibbet, a legszebbet, a legállatibbat és egyben a legistenesebbet nem tudjuk szabályozni! 0, emiatt már ezerévek óta pusztítjuk egymást. Próbálkoztunk már mindennel. Pellengér, megsöprüzés, megcsonkítás, eskü az oltár előtt, világi törvények paragrafusai, minden hiába. Szécsény községben és egyebütt még mindig a revolver a döntő, meg a kés és a tőr. Ezért mártir a Reök István, mert olyan csókokért kellett meghalnia, aminőket valamennyien csókolunk. A különbség csak az, ho°y egyikünk nagyobb szerencsével, mint a másik Hogy egyikünk a megnyerője a csóknak, a másik az elvesztője. Az égrekiáltó gyarlóságuk pedig, hogy bár annyi vérünk kiömlik ez ugy. nevezett biinös csókok miatt, mégis helytelen erkölcsi fölfogásunk szerint Ítélünk önmagunkkal való bünpörünkben. Mert hiszen látjuk hogy sem a vallás, sem az állami törvények sem pedig a mindenkori divatos szociális föú fogás nem alkalmas a szerelmi életünk fölött való igazságszolgáltatásra. Gyarlón, primitíven, és bizonytalanul gondolkodunk a természetszerűleg legáltalánosabb érzésről és ha tőr villan vagy revolver dörren, megdöbbenve csak sirnj és töprenkedni tudunk e mártírjaink szétzúzott lelke és kihűlt teste fölött. És meghalunk, ha kell, a lopott csókért, pedig sokkal dicsőbb volna, ha élni tudnánk vele. A mostanihoz hasonló szerelmi drámák hősei elsősorban azért áldozatai a közösség ügyének mert általuk, a pusztulásuk révén addig jutottunk, hogy mindenféle bilincsből, amely a szekszuális életben csörög rajtunk — kiábrándultunk. Uj morált keresünk. Lehet, hogy sokan, a kevés intellektuelle-ek meg is találták már. Az „Öld meg!" helyett „Bocsásd meg!" a jelszavuk. Ez a fölfogás mindenesetre modernebb, fejlődöttebb, ámbár, mint mondják: férfiatlan. Viszont még az sincs eldöntve, hogy mi az igazi férfiasság. A lelki erő, avagy a fizikai düh megnyilvánulása? Ez ujabb probléma, amely talán már nem is olyan eldöntetlen. És nem lehetetlen, hogy csirája a szekszuális kérdés megoldásának. Eddig tudtunk eljutni a gondolkodásban. Ennyire közelitettük meg azt az eljövendő morális átalakulást, amelynek történetébe a széc nyi ügyvéd, az ügyvéd szomorusorsu felesége és Reök István belekerültek. Nem az első, nem is utolsó vértanúi ők a szerelemnek. De annyi bizonyos, hogy utánuk sokkal kevesebben következnek, mint amennyien előttük hullottak bele a titkos ölelések örvényébe. És mivel áldozatok, megsiratja őket tudatosan vagy öntudatlanul az egész emberiség. És megbocsátunk mi, a dráma közvetlen szemlélői a szenvedő férjnek, rágalommal nem illetjük boldogtalan asszonyát és az emberi igazságok és a közelgő, uj, szentséges morál koszorúját helyezzük, ime, szegény Reök István ravatalára. f- áEgy színész kálváriája. — Szabadulás a Csillagbörtönből. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Vigszinpad tagjait tegnap egy sovány, sápadt, beteges kinézésű ember kereste föl. Ruhája régidivatu, gyűrött volt. Csak ugy lógott rajta, mintha nem is az övé lett volna. Arcán meglátszott, hogy nem sok időt töltött levegőn és hogy most nem a legjobb bőrben van. Félénken húzódott meg egy sarokban és ott várta az előadás végét. Aztán megvárta, mig az előadók lemossák magukról a festéket és átöltöznek. Amikor kijöttek a nézőtérre, bátortalanul szólította meg az egyiket: — Kolléga ur, szeretnék egy kis szívességet kérni, ha ugyan számithatok jóindulatára. A szinész a „kolléga ur" megszólításra szívesen ereszkedett szóba a züllött kinézésű emberrel, aki segélyt kért tőle, hogy elutazhasson. Azután elmondta kálváriáját. Egresi Bélának hívják és szinész. Kisebb vidéki színtársulatoknál mint hősszerelmes volt elszerződve, de három évvel ezelőtt kinos ügybe keveredett bele. Az egyik városban a társulat kellékese valami erkölcstelen dologgal vádolta meg, ami annyira felizgatta, hogy revolvert rántott rája. Nem akart lőni, de a revolver elsült és az egyik golyó a rágalmazó kellékest meg is ölte. — Nem akartam gyilkolni, — mondta sírva Egresi, — de annyira ideges és bolond voltam? hogy nem tudtam, mit cselekszem. Meg is bűnhődtem érte rögtön. Elfogtak bezártak, ma.'d a