Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-25 / 3. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 2b Postások Hieronyminél. V- A miniszter a fizéíásrendezésről. — (Saját tudósítónktól.) A postástisztviselők 'kaszinójának és a postásaltisztek és szol­gák országos egyesületének népes küldött­ségét vezette ma Földest felügyelő Hieronymi vKároly kereskedelmi miniszter elé. A fize­tésréndezésre, a részjutalékokra nézve vol­'tak kérései, kérték továbbá, hogy az ötne­gyedév óta üresedésben levő állásokat töltse be a miniszter és hogy a postáska­szinó beadott alapszabály-módosítását hagyja , jóvá." A küldöttség szónoka, Földesi, rámu­' tatött az egyesületnek szociális és humani­tárius tevékenységére is. Hieronymi Károly kereskedelemügyi mi­niszter a következő beszéddel válaszolt'a küldöttségnek: - • '•« — jW$ztélt Uraim, én az hiszem, azok közt a kérdések'közt, amelyeket tisztelt szónokunk fölvetett,, legfontosabb a fizetésrendezés kér­dése. Méltóztatnak tudni, hogy az 1910. évi költségvetésben eziránt gondoskodás törtépt. Sajnos azonban, az: 1910. évi költségvetés az országgyűlés által ma sincs megállapítva és megszavazva. Az uj kormány a korábbi költség­vetést magáévá tette és természetes, hogy mihelyt az országgyűlés összejön, a legelső kérdés és legelső tárgy, amelynek különben is döntés alá kell kerülnie, az, hogy az ország pénzügyei iSmét törvényes mederbe jussanak, hogy az országgyűlés niegállapitsa azokat a kiadásokat,' amelyeket a kormány törvény szériüt tehet. Mihelyt ez megtörténik, legye­nek meggyőződve, hogy én a legnagyobb és leg­messzebbmenő jóakarattal fogom a fizetésrende­zés kérdését azonnal aktiválni. (Lelkes éljenzés.) Jól tudom, minő óriási drágaság uralkodik most, amely úgyszólván hónaprcí-hónapra foko­zódik, és ezalatt természetese» \u tisztviselők szénvédnek a legtöbbet, akik átíáfldő fizetéshez lévén kötve, nem tudják a keresetét a megélhetési viszonyokhoz alkalmazni.- Ennél­fogva biztosíthatom az urakat, - hogy a 'fizétés­rendezés[ mindenképen— amennyire csak lehet — a megélhetési viszonyokhoz alkalmazva fogom életbeléptéim. (Zajos éljenzés.) Aziránt pedig ne legyenek semmiféle kétely­ben,, hogy a rószjutalékot, amelynek az a ren­deltetése, hogy a szorgalmas és takarékos tisztviáfclő külön élvezze a maga fáradságának jutalmát,* tovább fogom fejleszteni. Azt hiszem, hogy ez igen jelentékeny segítség lesz ahoz, gyes voltál magadra vállalni, akkor tüntess ki azzal, hogy valóban vigyázol rá, ne adja­nak be nekem petroleumos poharakat. — De Géza, hiszen azok a poharak tisz­ták voltak. — Bocsáss meg, — mondta a férfi, — akkor nem törődtél vele; vagy nincs az ilyesmi. iránt érzéked. Az asszony sértődötten hallgatott. Nyo­mott hangulatban reggeliztek, de a lány ujjongott. Estére az asszony ismét megvizs­gálta a poharakat és tizenkét óra . tájban a lány ismét belopódzott petroleumos báttiszt­kendőjével a szobába. Másnap reggel haragosan mondta Kürth : — Édesanyám, téged kérlek már, gon­doskodj .végre róla, hogy tiszta poharat kap­jak. Ez tűrhetetlen. A fiatal asszony dühbe jött: — Géza, meg vagy bolondulva , . , Majdnem összevesztek. A lánynak dobo­gott; a szive az örömtől. Az öreg asszony megindította a vizsgálatot. Lfhozatta a po­harakat: most már nem érzett rajtuk semmi. .— De az éjjel nem lehetett inni belőlük, — erősítette Géza. Az öreg asszony engesztelő hangon szólt: — Hát majd ma ketten vigyázunk rá Sá­rikával, liógy baj ne legyen. Ketten vigyáztak, de éjféltájban a lány belopódzott a Géza szobájába és amikor a férfi hazajött, újra a gyűlöletes, ocsmány JMiz fogadta. A kezébe vette a poharakat és pühösen vágta őket a földhöz. Ideges ember amit a fizetésrendezés utján el fogunk érhetni. (Lelkes éljenzés.) Ami a másik kérést illeti, tudniillik, hogy az országos kaszinó és az országos egyesület alap­szabályszerü viszonyait rendezzem, tudom, hogy ez a kérelem már huzamosabb idő óta itt van a minisztériumban. Legyenek kegyesek azon­ban figyelembevenni azt, hogy ilyen országos szervezkedési kérdéseket jól meg kell fontolni és méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a kérés elintézése azért is késik, mert ma mindenféle politikai feladatokkal vagyok elfog­lalva. De hát most már nagyon közel állunk a választásokhoz és mihelyt azon tul leszünk, azonnal előveszem ezt a dolgot és rendezni fo­gom. (Lelkes éljenzés.) Arról'is legyenek meggyőződve, hogy én azt, miszérint a tisztviselői kar saiát iniciativájából humanitárius intézeteket létesít, csak örömmel vehetem tudomásul, mert mindezek a dolgok fejlesztik a testületi szellemet, amely eddig a postásokban igazán nagymértékben meg volt. Boldogult Szalay Péter barátomnak köszönhet­jük azt, hogy a postások az intézet érdekét teljes szívvel-lélekkel szolgálják és minden ambíciójukkal rajta vannak, hogy a magyar posta tekintélye és jóhirneve igazán kitűnő legyen. Ami végre utolsó kérésüket illeti, az előlép­tetéseket, ezek meg lesznek pár nap alatt. (Lelkes éljenzés.) Általánosságban mondhatom, ne méltóztassanak soha az én jóakaratomban kételkedni, az mindig meg lesz. (Lelkes éljen­zés.) Viszont az urakat arra kérem, hogy an­nak az intézetnek, amely közös gondozásunkra van bizva, a jó hírnevét, fejlődését mindig szem előtt tartani szíveskedjenek. A küldöttség a miniszter válaszát hosz­szantartó, lelkes éljenzéssel fogadta. Ezután Kálmán Gusztáv államtitkárnál tisztelegtek, aki szintén a legnagyobb jóakaratáról biz­tosította a küldöttséget. Választások Boszniában. Serajevóból jelen­tik, hogy a tegnap lezajlott városi kúriai vá­lasztásokon a nemzeti párt az egész vonalon győ­zött. A mozlim pártszervezet kilenc, a szerb nemzetiségi párt öt mandátumot kapott, az öt katholikus mandátum közül három a népszövet­ségnek jutott. Ma még folyik a választás, de a Katolikus Udruzsnának kevés a reménye, hogy egy jelöltet is be fog hozni. Érdekes, hogy a mozlim képviselők közül hét analfabéta. létére szinte kínozta a szag, tépte az ide­geit, dühbe hozta, elfárasztotta és megbo­londította. Kétségbeejtő ! . . . Hát meg van ez a ház átkozva? Nem lehet itt egy pohár vizet inni ? Utálta a házat, a lakását és leg­főképen utálta azt az erős parfüm-illatot, amelyet az asszony bennhagyott és amely­hez előtte elválaszthatatlanul hozzánőtt a petróleum dögleletes szaga. Nem tudott aludni. Az idegei sajogtak, megfájdult a feje és keservesen hánykoló­dott reggelig. Égő szemmel kelt fel, álmo­san, fáradtan, kimerülten. A reggelinél ko­moran mondta: — Megint petroleumos poharat adtak be. — Édes fiam, — válaszolt az anyja, — az lehetetlen. Okvetlenül csalódok Magam is megvizsgáltam őket. Kürth dühbe jött, de az anyjával nem akart feleselni. Hallgatott és azt gondolta magában : — Ezek azt hiszik, hogy én meg vagyok bolondulva. Az idegességét megkorbácsolta ez a gon­dolat, egész nap fájó fejjel járt-kelt. Délután hozzálépett karcsú unokahuga és mély, szürke szemeivel nyugodtan tekintett a szemébe. — Géza, ma majd én vigyázok a szo­bádra. A szép lány tiszta egészségéből áradt a nyugalom és megnyugvás . . . — Köszönöm, Ilonka, — mondta Kürth meglepetve és hálásan. / \ ,f A trónörökös a magyar hegemóniáról. Hogy tanult magyarul Ferenc Ferdinánd. — Beszélgetés Lányi püspökkel. (Saját tudósítónktól.) Ferenc Ferdinánd magyarbarát érzelmeiről érdekes adatokat közölhetünk Az utóbbi időben a trónörökös személye körül annyi lehetetlen kombináció keringett, hogy nem árt, ha a magyar közvé­lemény alaposabban tájékozódhatik „a nagy szfinksz" érzelmeiről ós felfogásáról. Az alábbi sorokból a tendenciózus híresztelések erős és örvendetes cáfolata sugárzik ki és ez egye­lőre talán meg fogja nyugtatni azokat, akik túlságos aggodalommal néznek a jövendő elé. Nem lehet közömbös reánk nézve az sem, hogy a magyar trón várományosa mennyire járatos nyelvünkben. A Habsburgok, még azok is, akik egyébként jóakarattal vol­tak eltelve a magyar nemzet iránt, majd­nem kivétel nélkül elhanyagolták nyelvün­ket, csak királyunk, néhai József főherceg és nagyon népszerű fia tanultak meg töké­letesen magyarul. De néhány év óta a ma­gyarul tudó Habsburgok sorába számithat­juk Ferenc Ferdinándot is. A trónörökös tiz évvel ezelőtt, mint érett férfi feküdt neki a magyar nyelv tamilásának és rövid időn belül bámulatos eredményt ért el. Ma már tökéletesen tud magyarul Ferenc Ferdi­nánd. Ezt megerősíti volt tanítója, Lányj püspök is. .-:ill' Lányi József nagyváradi otthonában fo­gadta munkatársunkat. — Nem beszélhetek, nem mondhatok semmit. Később talán igen, most nem aka­rok beszélni. — Őfenségéről . . . — Nem lehet kérem , . . — Nem aktuálitást kérek. Csupán arról mondjon valamit méltóságod, hogy milyen mód­szerrel tanította őfenségét a magyar nyelvre. Lányi püspök mosolyogva engedett; — 1900-ban ért az a kitüntetés, hogy meghívtak őfensége mellé a magyar -nyelv tanárának. Hat évig voltam Ferenc Ferdi­nándnál és ez az idő teljesen elegendő volt neki arra, hogy perfektül, sőt kitűnően meg­tanuljon magyarul. A lány megvizsgálta este a poharakat, a maga parfümjéből öntött pár cseppet az asztalra és reszketve virrasztott addig, amig a férfi hazajött, nem megy-e be másvalaki a szobába egy battisztrongygyal. De nem ment be senki; és mikor a Géza lépéseit hallotta, nyugodtan feküdt le. A férfi pompásan aludt az éjszaka, korán kelt, jókedvű volt, tele tüdővel szítta a reg­gel illatos levegőjét a kertben, ahová regge­lizni ment. Csak a lány volt még lenn, Géza végignézte. A tavaszi reggelben gyö­nyörű volt; a nyugodt szépségnek, a szép egészségnek, a tisztaságnak egy illatos szobra. Az illat is, amelyet használ, milyen egyszerű, kedves és megnyugtató ... A vér a szívébe szökött, régi érzései frissen és fiatalosan keltek fel mind; ellentállhatatla­nul áradt ki a szívéből a lány nyugalma és tisztasága után való vágy. Ez a lány kell neki: idegességéhez ez a gyógyító nyugalom, állhatatlanságához ez a csendes jóság, ez a csendes szépség. Meg kellett ölelnie. A lány meglepetve né­zett rá. — Ilonka, akarnál a feleségem lenni? A lány könyező mosolygással intett igent* • Jött az öreg asszony és sírva fakadt az örömtől, jött a fiatal asszony és kényszere­dett mosolylyal gratulált és a lány, mikor a szobájába került, elővette csipkés holmijai közül a piszkos, nehézszagu, petroleumos j rongyot és forró hálával nyomott rá egy' csókot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom