Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-29 / 6. szám

160 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 28 karcolatokat, melyek külön kiadásban is meg­jelentek. Enyedi és Gelléri csakhamar megtudták Mikszáth szállását, mely akkor egy nem épen elsőrangú szállóban volt. Atriikof beléptek, Mikszáth épen betegen fe­küdt a pamlagon. Lassan fölemelkedett, szemei szokatlan tűzben égtek, arca kipirult és le­verten nézett körül. GeíléHnek az áz impressziója támadt, mintha Enyedi ajánlata Mikszáthra megváltást jelen­tett voína egy unott, tehetetlen, szomorú hely­zetből. Mikszáth éles elméjével hirtelen át­gondolta, hogy a szabadulás a fáradt, tespedő fővárosi élet íe'végőjéből ebben a pillanatban meglépetésszerüen ugyan, de annál jobb idő­bén érkezett el. Tudtára adták, hogy egész­séges munkában lesz része, tisztességes fize­téssel. Szomjas, kifáradt lelkére üditőleg hatott éz á meghívás és egy boldogabb jövő perspek­tíváját nyitotta meg előtte. — Szegedre? — kérdezte bágyadt, fáradt han­gon. — Szívesen megyek. Oly régóta vágyom a frissebb, tisztább vidéki élet után. Megyek. Vi­gyetek azonnal. Néhány nap mUlva Mikszáth Szegedre jött. A vasútnál Gelléri fogadta. Az akkori Wagner­szállóba szállt éá ebben a szerencsés pillanat­ban kezdődött az ő testi és szellemi rekreációja Az egészségé megint csak hamarosan helyre­állott és lassan-lassan teljes fényben bontako­zott ki ragyogó tehetsége a magyar nemzet örök dicsőségére. Oly időben került ki a főváros irodalmi életé­ből, ámikor az a legstagnáltabb tespcdésbon volt. Ébből a fáradt, gőzös környezetből jött Sze­gedré Mikszáth, ahol még a tehetségesek előtt sok minden akadály torlaszolta el az érvénye­sülés útját, mert akkor a fővárosban még a zsurnalisztika is félálomban szundikált, minden lendület reménye nélkül. Az élestollu Mikszáth. — Kritika Lukács kormánybiztosról. — Mikszáth Kálmán írói tehetsége erős nyomo­kat hagyott azokon az írásokon is, amelyeket még rtittt a Sajtó névtelen katonája ift itt Sze­ged városában. Szegedpuíztulása címen a Rákay Aranyos Nr. 3. álnév alatt irott és még 1879­ben kiadott vékonyka brosúra fejezetei, de leg­főképen a füzetben található fotogrcifiá-n már ott fcsíllámlik Mikszáth humora, amely később annyira kifényesedett, hogy az egész magyar nemzet ábrázatára derűt és vidámságot tudott varázsolni. Szeged város vizkatasztrófájának idején Lu­kács György miniszteri tanácsos . volt a kor­mánybiztos. Erről a tehetetlen emberről Mik­száth a következő fotográfiákat rajzolta ki: • Lukács György 61 éves, de legalább ugy néz ki, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nem­rég azt mondta a parlamentben, épen Lukács kormánybiztosra célozva, hogy ő már hatvan­egy évvel is látott nagy dolgokat elkövetni. Az meglehet. Lukács György miatt azonban bízvást behunyva tarthatta egész életében ekszcellenciás szemeit, mert Lukács György már tiz éves korában is — tul volt a hatvanegy éven. « Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsétlen, Szeged egy körte miatt lett az. Homloka magas,, de csak a hajdeficit teszi azzá. A fejebubján egy nagy cludorodás л ап, egy ШШ alakú kidomborodás fut végig. Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ki, hogy akinek fején is ilyen gát van, az lesz a legkülömb ember a szegedi gáton. Merthogy mi más incidens folytán küldte Szegedre komisszárusnak, azt a nyomozó törté­nelem sohasem fogja kisüthetni. * Lukács György helyettes államtitkárnak há­rom nevezetes dolgára fogunk Szegeden emlé­kezni. Kogy igen édesdeden és igen sokat alszik. (Tehát jó lelkiismerete van,) Hogy igen jó étvágygyal bír (tehát még nem le olyan öreg) s hogy igen jól van mindenről értesülve. Erről őfelsége a király is meggyőződhetett. (A királynak tett jelentés hiányos voltára céloz itt Mikszáth.) * Ha Lukácsra nem is lehet ráfogni, hogy láng­elme, az az egy azonban bizonyos, hogy gondos stylista. Ittléte alatt folyton egy plakátot fogalmazott a néphez, de hát ez az irodalmi rémek sehogy sem akart sikerülni. Megírta kétszer meg összetépte. Valami nagyon szépet akart. Végre is Herrisk figyelmeztette: — Vigyázz Gyurka! Még egyszer nyakadon vész az a plakát. Eltalálja boritahi a víz a vá­rost s nem lesz hova kiragasztani. Ekkor aztán megjelent a plakát utolsó fogal­mazványa. Már csak legyen mégis valami kézzel­fogható jele, hogfy ö valamikor kormánybiztos volt. Hanem igaz, hogy nagyszerű is volt. Egész Szeged ugy megijedt a stylusától, hogy nyomban kihurcolkodott. Bakaynak azonban annyira megtetszett, hogy a postumus makulatúrákat is elvitte és föl­olvasta a „ífds"-nak. De már most nem dicsérem tovább. Az akót Tisza dolga. Tisza Lajos és az író. — Támadó röpirat. — A rombadőlt Szeged ujjáalkotása körül mű­ködő férfiakról is irt Egy ismeretlen álnéven Mikszáth Kálmán egy meglehetősen elfelejtett, de a maga idejében nagy port verő könyvet. Tisza Lajos és udvara Szegeden a címe az egyszáztizenkilenc oldalra terjedő, pamfletszerü könyvnek. A király akaratát végrehajtó ujjá­alkotók szerepéről mond benne Mikszáth hely­lyel-közzel éles, szatirikus hangú, de mindig ta­láló bírálatot. A könyvnek, mint maga az elő­szó is megjegyzi, nem komoly igényeket tá­masztó kritika a célja, A kifogások ós megrová­sok komoly éle inkább a szarkasztikus sorok­ban húzódik meg, de annál fájóbb sebet üt, amikor kivillan, mert — mint a sanda mé­száros — nem oda üt/ ugyan, ahova nez, de oda talál, ahova akar. „Aki se komoly­ságot, se humort nem keres benne, az mind­kettőt megtalálja", —. mondja még az elő­szó. — Ferdén mutató tükro ez annak az érde­kes, mert eredeti időszaknak, amíg Szegeden Tisza Lajos székelt udvarával, kolibri parlament­jével, udvaroncaival és bürokratáival. Sorra veszi a könyv lapjain Bakay Sándort, Horváth Gyulát, Jankovich Miklóst, t)obú Miklóst, Szemző Gyulát, Komjáthy Bélát, Tallián Bélát. Legkeményebben Tisza Lajossal humorizál. Mond róla ilyeneket: — Hárman vannak testvérek. Kálmán túlsá­gos sovány, László túlságos kövér, Kálmán fösvény, László tékozló, Kálmán okos ember, László nem, Kálmán nagybirtokos, László kis­birtokos. Mindenben ellentétek. A harmadik testvér Lajos, egyikhez sem áll közel. 0 az arany középszerűség. Majd így ir tovább Tisza Lajosról: — Mint miniszterről ném beszélnek semmi jót; jele, hogy azelőtt nem szubvencionált lapo­kat és semmi rosszat; jele, hogy nem követett el nagy dolgokat. Tisza után Pálfy Ferenc következik, utána Szlitha Ágoston, maid Végli Aurél, Rónay Béla és Pillich Kálmán. Legvégül Dáni Ferencről és Rosenberg Izidor­ról mor.d még pompás, vidám megjegyzéseket. Mikszáthnak volt alkalma az itt felsorolt személyeket ismerni, mert köztük élt, köztük mozgott, megismerte fogyatkozásaikat és meg­tanulta csodálni SZÍVÓS energiájukat. Tisza Lajos azért mégis nagyon megharagu­dott Mikszáthra az apró tüszurások miatt később azonban kibékültek és meghitt baráti kapcsolat fejlődött közöttük s cz a barátság nagyban elősegítette Mikszáth írói talentumá­nak érvényesülését. Mikor uált meg Szegedtől. Mikszáth ezernyolcszáznyolcvanegy decembe­rében vált meg Szegedtől s a fővárosban fu­totta tovább azt a ragyogó, sikerekben gazdag írói pályát, amelyet a kérlelhetetlen halál ma délben váratlanul tört ketté, hogy elragadja a magyar nemzet reményteljes irodalmi büszke­ségét s gyászba borítsa az érző magyar lelkek millióit. A szegedi Mikszqth-jubilaum. Mikszáth Kálmán legutóbb ez év január ti­zedikén volt vendége Szeged városának. Az a nap diadalmas vendéglátás volt. Akkor talál­tuk meg mink, szegediek mindazt az örömet és gyönyörűséget, amelylyel különösen min­ket, szegedieket a keleti fejedelmek pazar bőkezűségével halmozott el. Csak porszemnyi kamata volt ez a hála an­nak a temérdek jótéteménynek., amelyben általa, a jóvoltából részünk volt, de ő az egyszerű, a puritán erkölcsű, a gyermekszivü ember ezt a csekélyke jutalmat is sokallotta, 0 ugy érezté, hogy érdemén felül jutalmazták. Ezen az országos jelentőségű irodalmi ünne­pen itt volt úgyszólván az egész ország. Kép­viselve volt az egész ország, de különösen a főváros sajtója, a tudományos és írói világ szine-java. A Dugonics Társaság által rendezett ünnep­ségnek a városháza díszterme volt a színhölye. Az irodalmi társaság alelnöke, Kovács János, beszéd kíséretében remek emlék-plakette-t nyújtott át s a beszédre Mikszáth meghatottan válaszolt. Az ünnepség után Mikszáth mégláto­gatta Enyedi Lukács sírját, ahová elkísérte a város vendégei és urai. Á sírnál Mikszáth ba­ráti szavakkal emlékezett meg régi, meghitt barátjáról, aki Őt annak idején Szegedré édes­gette újságírónak. Esto a Kass-vigadóban százötven terítékű bankett volt, ahol az első pohárköszöntőt Lá­zár György polgármester mondotta. A város közönségének névében üdvözölte a boldog ju­bilánst. A Magyar Tudományos Akadémia üd­vözlését Szcntkláray Jenő csanádi kanonok tol­mácsolta. Szentkláray beszéde után emelkedett szólásra Mikszáth — Szegeden utoljára. Ezzel a szerep­lésével zárult 16 ajka örökre Szegednek. Az utolsó irodalmi tervsk. Amikor Roosevelt Budapesten járt és a Hun­gáriában hosszabb beszélgetést folytatott Mik­száthtal, a nagy író megismertette vele ujabbi irodalmi terveit. Mikszáth felmondta, hogy egy közjogi regényt szándékozik irni, amelyben magyarok szerepelnek. Roosevelt, félreértve Mikszáthot, abban a hiszemben, hogy Mikszáth amerikai közjogi regényt akar irni, kérte, áll­jon el szándékától és csak irjon továbbra is az ö kedvos, tipikus magyar alakjairól azzal a mű­vészettel és meglátással, ami eddigi munkáit jellemzi. Most azután megvalósíttátlanul íraráilt ez az utolsó irodalmi terv. á-/ Temetés államköltségen. - A kormány részvéte. ­Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök a következő részvétlevelet intézte Mikszáth Kálmán özvegyéhez: — „Nagyságos asszonyom 1 Mély részvéttel értesülök azon fájdalmas csapásról, amely nagyságos asszonyomat és kedves családját a szerető hitvestől ós apától, a magyar nemzétet pedig általánosan tisztelt, hírneves költőjétől, irodalmának örök büszkeségétől fosztotta meg. Amily lelkes örömmel és költészete iránt ér­zett szeretettel ünnepelte csak nemrégen az eyész ország Mikszáth Kálmán negyvenéves írói jubileumát, a veszteség fölött érzett ép olyan hazafias fájdalommal siratja nagy fiát. Midőn nagyságos asszonyom előtt a magyar királyi kormány benső részvétének adok ki­fejezést, legyen meggyőződve nagyságos asz­szonyom, hogy mint az elhunytnak évtizedeken át igaz tisztelője és barátja, őszinte kegyelet­tel fogom megőrizni emlékét. Fogadja nagyságos asszonyom igaz tiszteletem nyilvánítását. Khuen­Héderváry Károly gróf, miniszterelnök." A magyar kormány impozáns módon akarja tanúságát adni annak a tiszteletnek, amelylyel a nemzet nagy irómüvésze iránt viseltetik. A miniszterek mai tanácskozásu­kon elhatározták, hogy Mikszáth Kálmánt a kormány államköltségen temetteti el és rava­talát a Nemzeti Muzeum nagy előcsarnoká­ban állíttatja föl. Fejérváry a királynál. Fejérváry Géza báró ma délben fél egykor kihallgatáson jelent meg a királynál. Akik a királyt Boszniáim kisérik. Schiessl báró kabinetirodai igazgató tegnap este Budapestre érkezett, hogy a király kíséretéhez csatlakozzék. Ma este érkezik meg Achrenthal közös külügyminiszter. Részint ma este, részint holnap még Burrián és Schönaich közös niinisz­terék és Bianerth báró osztrák miniszterelnök jön Budapestre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom