Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-23 / 298. szám

z országos ifi ppsi kincstár As igazgató úr is itt végzett Középfokú mházzenészek lesznek taradi és fia januárban jönnek — Akkor áruljuk el az ol­vasónak is, miért ez a siet­ség ... — A következő ianevbcn egyházzenei szakot indítunk, mert azt tapasztaltuk, hogy erre nagy az igény a gye­rekek és az egyházak részé­ről is. A Zeneakadémián most állították vissza az egyházzenei szakot, így a ná­lunk végző gyerekek majd tovább léphetnek, ha tehet­ségük, szándékuk ezt diktál­ja. — Valójában kántorok lesznek a négy év alatt? Jövőre lesi 75 éve, hogy - 1917. május 21-én - o nagy gyöngyösi tűzvészben úgyszól­ván az egész város és benne a Szent Bertalan templom is leégett. A tragédia nyomán az egész ország megmozdult, sokan segítettek az újjáépítés­ben, s ennek nyomán - eny- nyi haszna volt a tűznek — felépülhetett egy új, modern város. — Még Károly király és Zita királyné is eljött aikkor Gyöngyösre, hogy megnézze, mivé lett a város, . miben kell segíteni — mondja dr. Nagy Lajos apáíplébános úr. Ezt a látogatást őrzi .az. újjáépített templomban az egyik mennyezeti freskó’. A földönfutóvá vált városla­kókkal szemben, a püspök mögött áll a királyi pár. Az újjáépítés öt évig tartott, akkor szentelték újra a templomot, bizony 70 év óta Szilveszterre Párok a Kék Házból Új szolgáltatást hirdetett meg a miskolci Kék Ház If­júsági Információs és Tanács­adó Iroda. Már a szilveszter­re készülnek a Széchenyi ut­ca 4-ben - tudtuk meg a Kék Ház munkatársától, Bakta Il­dikótól. — Elhatároztuk, hogy se­gítünk azoknak, akik változ­tatnának eddigi szilveszteri programjukon. Olyan társa­ságok jelentkezését várjuk, akik szívesen bővítenék ba­ráti körüket. Azok az egye­dülállók is telefonálhatnak, akik 15—40 éves korig tár­saságot; keresnek az év utol­só éjszakájára. Mi a közve­títésben segítünk nekik. Még szilveszter éjjelén is ügyele­tet tartunk. Akit érdekel a dolog, személyesen a Széc­henyi út 4-ben érdeklődhet. Vagy telefonálhat a 62-947- re, illetve a 49-870-es szám­ra. Ózdi gyerekeknek Az Ózdi Olvasó Egyesület megrendezte a régió cigány­szövetségének Mikulás-estjét. Most karácsonyi ajándék­ként, ma délelőtt 10 órától ingyenes matinéra várja a gyerekeket; a Szaffí című magyar rajzfilmet vetítik. — A nomenklatura „szak­képzett egyházzenészeket” említ, de talán szebb és rö- videbb a kántor. .4 képzés itt roppant sokrétű — talán a leggazdagabb az összes tanszak között — a gyere­keknek a karvezetésen, az éneklésen át az orgonajáté­kig annyi mindent kell ta­nulniuk, hogy nem sorolom fel, hiszen kitenne fél ol­dalt is. — Csak vallásos gyerekek jelentkezhetnek erre a szak­ra? — Ki merem mondani: a tehetség... Ha a szülő fel­ismeri (s az általános isko­lában tanító zenepedagógus segíti ebben a felismerés­ben) a gyerekében a tehet­séget, akkor „megadja ma­gát", sőt komoly áldozatok­ra képes. Ami az anyagia­kat illeti, sok évvel ezelőtt, mikor még nem létezett a Miskolci Szimfonikus Zene­kar, talán még kevesebb eg­zisztenciális vonzerőt képvi­selt (mifelénk ez a pálya, mégis sokan jelentkeztek ak­koriban is ide, s végezték el. — Többek között Lenkey tanár úr, aki mára igazgató úr isi;.. — Igen, de hadd legyek inkább másokra büszke: itt végzett Falvai Sándor egye­temi tanár, aki ma a Zene- akadémia zongora tanszékét vezeti, vagy Kovács 1. Bri­gitta és Pászthn Júlia ének­művészek, aztán persze a Miskolci Szimfonikus Zene­kar döntő többsége. És aki­vel kezdenem kellett (és il­lett) volna: alapító tanárunk Gál Károly, a zenekar első koncertmestere, aki hosszú évek alatt olyan vonósszek­ciót nevelt a miskolci zene­karnak, amelyik — elfogult­ság nélkül állíthatom — ösz- szemérhető az ország bár­melyik vezető zenekarának vonósaival. — A Zenepalota a mis­kolci polgárok adakozásából (és persze nem kevés állami pénzből) 1926-ban épült. A szép öreg épület 1960-ban gazdagabb lett egy különle­j|c A mennyezeti freskón, a püspök mögött látható Károly király és Zita királyné. Habs­burg Ottó nemrég járt a templomban, hogy szülei képét megtekintse. Hamvaiból támadt újjá város és temploma Ma, amikor mindent forint­ban (dollárban), literben és ki­lóban mérünk (a baj az, hogy csak ezekben a mértékegysé­gekben), az ember úgy gon­dolná, hogy nincs az a szülő, aki zenei pályára adná a gye­rekét, hiszen a szimfonikus zenekarban játszó zenész tár­sadalmi hasznosságának meg­ítélése (durvábban: fizetése) nagyjából a bolti eladóéval egyenlő (ami persze nem a bolti eladókat minősíti, ha­nem a helyzetet). Mégis van egy iskula Miskolcon, a Zene- palptában működő Zeneművé­szeti Szakközépiskola, mely­be gz évente felvehető 50 gye­rek helyett évről évre sokkal több jelentkezik. A magyará­zatról az igazgatót, Lenkey Csabát kérdeztük, rr — ÜRépóta ismerem ezt az iskolát, hiszen én is itt vé­geztén, így bátran ki me­rem ' jelenteni, hogy (hál’ is­tennek) nem a pénz játssza a döntő szerepet abban, hogy a gyerekek (és persze köz­vetve a szüleik) a zenei pá­lyát választják. — Hanem? ges hangszerrel, ami aztán 1991-ben elindított egy gon­dolatot ... — Van egy remek orgo­nánk (pontosabban kettő is; a másik egy gyakorlóorgo­na), amely kuriózumnak szá­mít az ország hasonló isko­lái körében), ezt építették be 1960-ban. Mára jócskán meg­érett a felújításra: ered­ménnyel meg is pályáztuk a központi szakképzési alapot. Innen egymilló-négyszázezer forintot kapunk, a város ön- kormányzata pedig további félmillió forintot ígért az orgonán tisztítására és han­golásáig. A felújítást a Vá- radi és fia orgonaépítő cég végzi, januárban el is kez­dik a munkát, hiszen 1992 szeptemberében már szüksé­günk lesz a „hangszerek ki­rálynőjére”. Karácsonyok az egri Cifra-hoslyán Gyermekéveim, színes kis üvegcserepei­ből próbálom most kiválogatni a szebbe­ket: a karácsonyiakat. A karácsonyról sokáig azt gondoltam, hogy nagy kezdőbetűvel kell írni. Legün­nepibb ünnepünkről nekem elsőként a ko­rán kelés, a Servita templomban elvégzett gycnás-áldozás, a pékségek meleg kenyér­illata — mert templom után mi vásárol­tuk meg apámmal a kenyeret az ünnepek­re —, a szenteste terített asztalának hó­fehér damusztja. a tormás forralt kolbász ínycsiklandó illata és kapualji kiscsengők hangja jut eszembe. No, és természetesen a karácsonyfák. A karácsonyi ajándékozásban szegénysé­günk fényűzése az elmar adhat uilan, sudár fenyőfa volt. Velünk, gyerekekkel együtt „nőtt”. Ahogy egyre nagyobbak leltünk, úgy váltak karácsonyi óink is lassan lassan plafonig érővé. (Mind között emlékezetes marud számomra — nem éppen a magas­sága miatt! — ’56-os fácskánk, mely fe- ny ^gallyakkal teletűzdelt drótozott seprő- nyélből lényegült át csillogó karácsonyfá­vá az ünnepet veszni nem engedő aszta­los nagy apám kezei között.) Karácsony tárásaim első emlékei közé tartozik az „angyalnézés”, Ennek nagymes­tere, de gyanítom, inkább szenvedő alanya nagyapám volt. A családi munka megosz­tásban reá hárult a feladat: az ünnepi készülődésben láb alatt lévő legkisebb el- bolondítása mesékkel, egészen a gyermeki vágyak beteljesülését hozó vacsora kezde­téig. Már nagyobbacska kisfiúként nagyon szerettem a december 24-i koránkelést, a csillagfényes téli hajnalt. Éjjel már alig aludtam ilyenkor az izgalomtól. Minden olyan másnak, titokzatosnak tűnt számom­ra. E titokzatosságok grádicsain vezetett az út az esti gyertyagyújtásig. Szóval, még alig világosodott, de mi már hazafelé^ tar­tottunk apámmal az Alexovicsnál, később meg a „Szálában” lakó bolgár péknél vá­sárolt meleg kenyerekkel. Otthon édes­anyám villásreggelije, meg egy pohárka kávélikőr várt minket, férfiakat. Este hat órakor köszöntött be hozzánk az ünnep. Ezt orrom érezte meg elsőnek. A frissen kisült mákos és diós kalácsok illata vetélkedett a forralt kolbász — en­gem teljesen elbűvölő — illatával. Kimo- sakodvr, szépen felöltözve, szappanszagúan gyűltünk kis konyhánkba. Jó volt odaülni az asztalhoz, és hallgatni testvéreim meg a felnőttek évődését arról, hogy ki meny­nyire volt jó, kap-e egyáltalán ajándékot a Jézuskától. Jó volt érezni azt a vibráló kis feszült­séget, mely a karnyújtásnyira rejtőző titok leleplezéséig gyomromban remegett. És mindig nagyon jó volt — a nekem vég­telennek tűnő vacsora után — átrohanni a szobába, rácsodálkozni a szüleim aranyoz­ta dióktól meg makkoktól roskadozó ka­rácsonyfára. s megfordulva látni egymás mellett álló szüleim ellágyuló tekintetét. Egyszer-kétszer az is megesett a „hősi korszak” éveiben, hogy apám, anyám sze­mének csillogása opálosba fordult a szent­estén... Akkor is például, amikor a Jé­zuska a családnak csak hat darab bögrét tudott hozni, s a fűietlen szobában álló karácsonyfa mellől a csillagszórók kihu- nyása után gyorsan visszahúzódtunk a konyhába. A felnőttek keserves hangulatát ,eoltott villany mellett, a csikótűzhelyböl kiszűrődő kicsinyke fényeknél csak a ka­rácsonyi dalok énekelgetése enyhítette, Mi. gyerekek hirtelen egy kicsit felnőttebbé váltunk, szüléink ki nem mondott szégye­nét megér ezve. Hóstyai gyermekkorom karácsonyaiba még nem tenyereit bele a fogyasztói tár­sadalom. „csupán” a puritanizmus évei ko­torásztak benne eredménytelenül. Ered­ménytelenül, mert szüleim és nagyapám, jóvoltából nálunk a karácsony ajándékké­szítéssel, titkolózásokkal teli, hosszúi készü­lődés után megszülető, örömkereső lelki- állapot tudott maradni. Ilosvai Ferenc két a kelyheket, szent edé­nyeket a templomban, s es­küvel fogadták meg egymás­nak, hogy senkinek sem árulják el a rejtekhelyei. Ketten közülük már meg­haltak, mikor a harmadik, nem sokkal halála előtt, fel­fedte a titkot. — Így 1967. június 13-án éjszaka ásták ki az elrejtett tárgyakat, 'de utána még évekig titokban tartották, hogy megtalálták azokat. Végül két éve az egyház, a város és a Málra-bükki In­téző Bizottság a plébánia mai épületében kialakította a szentkorona-termet a kiál­lítás számára. (Ebben a te­remben freskóábrázolás bi­zonyítja, hogy Almássy gróf itt őrizte egy ideig a koro­nát, mint koronaőr.) — Ez igazából nem mú­zeum. csak a Szent Bertalan templom és más itteni templomok használati tár­gyai vannak kiállítva. Ko­rábban az volt a szokás, hogy az egyes céhek patro­náltak a templomokban egy- egv oltárt, ők szerelték fel azokat az idők folyamán, így több félezer éves tárgy is található a gyűjtemény­ben — mondta az apát úr. A kiállítás ritkán van nyitva (nincs állandó sze­mélyzete), mégis, aki Gyön­gyösön jár, ne mulassza el (gróf) — Szó sincs róla, ez álla­mi, nem egyházi oktatási mód. Ugyanakkor természe­tesen kikértük a tanmenet összeállítása során a katoli­kus, evangélikus és a re­formátus egyházzenészek ta­nácsait, hiszen ilyen közép­iskolai szak még nincs az országban. A vallásosság te­hát nem felvételi kritérium, ugyanakkor nagy hajtóerő és könnyebbség egy gyerek számára egyházzenei tanul­mányai során, ha vallásos nevelésben részesült, éshisz Istenben. — Ahogyan egy nem val­lásos gyerek a zene fontos­ságában? ■— Pontosan ... Kiss József Egy iparművészeti műre­mek, aranykehely a kincs­tárból. komolyabb felújítást nem végeztek az épületen. Jövő­re befejezzük a külső tata­rozást — 15 millióba kerül —, s talán a belső selyreál- lításra is sor kerül. — Országos hírű a gyön­gyösi kincstár, ami azt je­lenti, hogy elsősorban mű­vészi és történelmi értéke nagy az egykori templomi használati tárgyaknak. A második világháború idején, a front közeledtével három gyöngyösi polgár elásta eze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom