Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-23 / 298. szám

wRí8i,e.ía»É SisíessíSi saByaigattsm iüítt” jjc Lipcsei (fehér, 6-os mezben, balra) a DVTK-nak az első gólt rúgta az Üllői úti találkozón. (Szabó István felvétele) Lipcsei nevelő edzője, Var­ga Zoltán volt a KVSE-nél. Kasziba István jól érzi maiiát Ecetben Interjú az év röplabdas mesterével Kasziba Istvánt megszerette az egri közönség, munkáját elismeri a szakvezetőség, és tisztelik játékosai. (Szabán Gabriella felvétele) A legutóbb befejeződött két bajnokság után két ka­zincbarcikai támadóval erő­sített a Ferencváros. Először Lipcseire vetettek szemet az üllői úton, majd következett Deszatnik. Hogy jól válasz­tottak, ml sem bizonyítja jobban, mint teljesítményük ősszel, különösen Lipcsei esetében. Ismert, hogy kitű­nően szerepelt a Fradi ku­pameccsein, és eljutott a vá­logatottságig is. Kézilabda Karácsony Kupa Pulitokon 0 Népes számú nézősereg előtt rendezték meg Putno- kon a Karácsony Kupa elne­vezésű kézilabdatomát. A résztvevő csapatok — Nyír­egyházi VSC, Nyíregyházi TK, Detva, EL-CO Somsály, Ózdi Kohász SE és a hazaiak képviseletében a Putnok — már kilenc órától birtokuk­ba vették a pályát. Izgalmas, színvonalas találkozókat lát­hattak azok, akik a karácso­nyi készülődés helyett a sportnak szentelték az el­múlt hétvégét. Az erős mezőnyben az óz­di Kohász SE együttese- a második helyet szerezte meg úgy, hogy először a Nyír­egyházi TK együttesét győz­te le 20-10 arányban, majd a Detva ellen is diadalmasko­dott (14-13). A döntő csatá­ban azonban nem tudtak helytállni a fiúk, s a nyír­egyházi VSC ellen 22-15 ará­nyú vereséget szenvedtek. A versenyt egyébként megérde­melten nyerte a Nyíregyházi VSC gárdája, az Ózd mögött harmadikként zárta a küz­delmeket a Detva, negyedik az EL-CO Somsály, ötödik a Nyíregyházi TK együttese és a hatodik a hazai Putnok gárdája lett. ­Még „kiskorúként” kapta ke­ze alá az akkor még csak ígéretként számontartott lab­darúgót. — Amikor én 1986-ban Kazincbarcikára kerültem, az első csapat kereténél szám­bajöhető ifjúsági korú játé­kosokkal foglalkoztam — mondotta a szakember. He­tente ötször minden reggel futóedzést tartottam ennek a korosztálynak. Sanyargattam őket, és azt sokan akkor nem értették, hogy miért van erre szükség. Nekem viszont meggyőződésem volt akkor is, hogy tizenhat és tizen­nyolc éves korban kímélet­Idén ötödször rendezték meg a százórás úszást az egri nyitott sportuszodában. A hagyománnyá vált viadal a tavalyihoz hasonlóan sok csapatot és sok érdeklődőt vonzott. Az eredetileg tizen­két gárdásra tervezett úszó­fesztiválra jóval többen je­lentkeztek, ám a nevezése­ket helyhiány miatt el kel­lett utasítani. A rajtnál így csupán a legíürgcbb együt­tesek sorakozhattak fel. A startpisztoly december tizen- hatodikán délben dördült el, a versenyzők húszadikán délután négy óráig rótták a hosszakat. — Honnan ered ennek a versenynek az ötlete? — öt évvel ezelőtt Honti Gábor vetette fel a százórás úszás és futás gondolatát — válaszolta Szabad Ferenc, a verseny fő szervezője. — Az­óta minden évben megren­dezzük a fesztivált, egyre na­gyobb sikerrel. Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, kereste higgadnia lennek kell lenni azokkal, akik akarnak és tudnának is ezzel a labdajátékkal foglal­kozni. Amikor 1988-ban a KVSE vezető edzője lettem, Lipcsei nálam lett NB Il-es labdarúgó. Tagja lett az Európa-bajnokságra készülő magyar ifjúsági válogatott­nak a bajnokságban mutatott forma és teljesítmény alap­ján. Az akkori szakvezető utolsóként hívta be a ke­retbe, de aztán a csapat erős­sége lett. Játékszeretetének, megszállottságának köszönhe­ti azt, hogy labdarúgó lett. — Más NB I-es csapat is érdeklődött önöknél Lipcsei után? — A Vasas. A játékos vi­szont inkább a Fradihoz akart menni, mert jobban kötődött a zöld-fehér színek­hez. — Diósgyőr sokkal köze­lebb van Kazincbarcikához, mint Budapest. A DVTK-tól nem is keresték meg a já­tékost? — Tudomásom szerint nem. Felvetődött Ternován, Csip­ke, Balogh és Budai neve, de Lipcsei nem. A Diósgyőr végül Budait vitte el. — Deszatnik is a kese alól került ki... — ö évről évre vált sgyre profibb játékossá, óriási munkabírású, nagyon tud küzdeni a pályán. 0 még nem futott be, de ha lehíg- gad, hasznos tagja lehet a Ferencvárosnak Deszatnik is. Sz. P. hogy nem versenyről van szó, itt mindenki győztes. Idén ugyan megdőlt egy csúcs, amelyet számontar- tunk, a Gyöngyösi Búvár­klub tavaly hat fővel 320 kilométert úszott, idén ugyan­ők öt fővel 322 kilométert tettek meg. Teljesítményü­kért egy kupát kaptak. A fesztivál népszerűségét is jel­zi, hogy sajnos idén nagyon sok nevezést vissza kellett utasítani, mert számukra nem jutott hely az uszodá­ban. Jöttél: csapatok Ózüról, Hatvanból, sőt, Székesfehér­várról is. A helybeliek kö­zül általános iskolák indul­tak, búvárok, tájfutók nevez­tek be. — Ügy hallottuk, menet köz­ben gondok is felmerültek? — Sajnos ez tény. Mi ezzel a rendezvénnyel demonstrál­ni szerettük volna, hogy le­gyen végre Egernek fedett uszodája. Itt első osztályú vízilabdacsapatok vannak, úszó- és búvárklub is mű* Egy éve került az Eger SE női röpiabűacsapatához Kasziba István, mint edző. Annak idején, amikor az egri szakvezetők meghívták, úgy gondolta, hogy fél evet tölt a klubnál, s ismét a fő­városban edzősködik majd. Ám, nem így történt. Meg­szerette a várost, a csapatot és a közönséget. Fél évvel ezelőtt pedig aláírt egy két évre szóló szerződést a klubhoz. — Hogy történt a hirtelen „pálfordulás”? — Azzal jöttem ide tavaly decemberben, hogy a hete­dik helyről a negyedikre ho­zom fel a lányokat. Ez azon­ban olyan jól sikerült, hogy nemcsak az első négyben voltunk, hanem megnyertük a bajnokságot. Akkor leül­tünk a klub vezetőivel és fontolóra vettük a dolgot. Azt mondták, ha elmegyek innen, akkor istenként me­hetek, s bármikor visszatér­hetek. Ha viszont maradok, akkor jövőre is elvárják tő­lem ezt az eredményt. Ügy érzem, a rögösebb utat vá­lasztottam, hiszen aláírtam a kétéves szerződést. — Húsz évvel ezelőtt el sem tudta volna képzelni, hogy egyszer majd a kis- padról nézi a játékot... — Sosem akartam edző lenni. Ügy láttam, hogy az edzők gyakran nem tudják megvalósítani a játékosok­kal azt, amit célként tűztek ki maguk elé. Tizenegy évi edzőaködés után viszont nyugodtan állíthatom: nem bántam meg. — Vázolná nekünk edzői pályájának főbb állomásait? — 1980-ban, az MTK-VM- nél kezdtem játékos-edző­ként. Az év végén azonban megszűnt a csapat, így to­vább kellett állnom. A Bu­dapesti Spartacusnál válial­ködik. Viszont csak ez az egy nyitott medencénk van a sportolásra. Néhányan még­is rossz szemmel nézik ezt az akciót... Valakik meg­próbálták az egyik öltözőt feltörni, de sikertelenül. Saj­nos egy eredményes gyújto­gatással is meg kell birkóz­nunk, szerencsére kár nem keletkezett. — Hogyan tovább? — Sok pénzre lenne szük­ségünk, mert a résztvevők számára teljesen ingyenes a viadal. Ha sikerül szponzo­rokat szereznünk, lesz folyta­tása. Fedett uszodában nyil­ván kulturáltabb körülmé­nyek között tudnánk fogadni az indulókat, kiküszöbölhet­nénk azokat a dolgokat, amik árnyékot, vetnek erre az eseményre. A százórás verse­nyek Egerhez kötődnek, kár volna, ha irigykedés, vagy bármilyen más ok miatt le kéne állítani ezeket... K. G. tam el a férficsapat irányí­tását, akikkel a nyolcadik helyen végeztünk. Am ez a csapat is megszűnt, s én megint állás nélkül marad­tam. Ekkor következett egy nagy kiugrási lehetőség: dr. Kocsis Attiláné, a női csapat akkori edzője a vá­logatotthoz került és engem tettek a helyére. Ezután még három és fél évig dolgoztam a női válogatottal is. A lá­nyokkal az Európa-bajnok- ságon várakozáson alul sze­repeltünk, s csak a tizedik helyen végeztünk. Mivel nem voltam hajlandó elismerni, hogy a kudarc az én hi­bám, a szövetségben pedig zokon vették, hogy nem váltottam be a hozzám fű­zött reményeket, eljöttem a válogatottól. 1988 nyarán a Vasast irányítottam, na­gyon jó kis csapat volt, iga­zi összmunka alakult ki kö­zöttük. Őket a negyedik helyről a bajnokság meg­nyeréséig vezettem. Eredeti­leg három évre szólt a szer­ződésem, de egy év után kaptam egy ajánlatot Katar­ból, s ezt nem lehetett ki­hagyni. Ott egy élvonalbeli férficsapat vezetésével bíz­tak meg. A Vasassal meg­állapodtunk, hogy egy év után visszatérek és ott foly­tatjuk, ahol korábban abba­hagytuk. Egy év múlva azonban sok minden meg­változott az egyesületnél, s már nem tartottak igényt a munkámra. Megint állás nél­kül voltam, s ami legbor­zasztóbb: ajánlatokat sem kaptam. Ekkor jött a men­tőötlet: Eger. — A fél évből pedig há­rom lett. Mi jelentette a A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tanács a közelmúltban úgy döntött, hogy meghosszabbítja a fér­fi maratoni futás nevezési szintje (2:14.00) elérésének időtartamát. Eredetileg az legnagyobb nehézséget ab­ban az időben? — Életmódot kellett vál­toztatnom. A barátaim, ro­konaim, lakásom, mindenem a fővárosban volt. A takti­kai feladat lényegesen köny- nyebb volt, mint életformát változtatni. — Harmincegy röplabda­közeiben töltött év után ki­alakult-e önben valamilyen hitvallás, ars poetica? — Csak olyan sportolók­kal lehet együtt dolgozni, akikben a moralitás, a fe­gyelem és a rend a legma­gasabb szinten van. A siker pedig nemcsak a csapaton vagy csak az edzőn múlik, hanem a bizalomra alapozott közös munkán. — Az Eger SE-nél sok fiatal, rutintalan játékosnak szavazott bizalmat. Hogyan tovább? — Célunk a bajnoki döntő és egy morálisan is össze­forrt, ütőképes együttes ki­alakítása. Ha lejár a kétéves szerződésem, ismét össze­ülünk a klub vezetőivel és megbeszéljük a továbbia­kat. Addig azonban még sok kemény mérkőzés, siker és kudarc áll előttünk. — Végezetül már egy ki­csit elfordulva a sporttól, hol tölti az ünnepeket? — Karácsonyig a női válo­gatottal külföldön szerep­lünk, majd családi körben, a fővárosban töltöm az ün­nepeket. Január hatodikán pedig ismét kezdődik a munka. M. R. 1991. január 1. és 1992. jú­lius 10. között elért ered­ményeket vették volna fi­gyelembe, a módosítás sze­rint viszont elfogadják a Ko­rábban, 1990-ben futott idő­ket is. 100 órás úszás — apró malőrökkel Gyöngyösiek csúcsdöntése Ijabb szponzorok kellenek a jövő évi fesztiválhoz Módosított nevezési szint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom