Déli Hírlap, 1991. november (23. évfolyam, 254-279. szám)

1991-11-22 / 272. szám

mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik . t*wmnfun——■■—MaBBaMBBaMEMtj^gy^. fc*—t fw ■isvwGtmBnw^FND’zmBmmmamm Törékeny a béke A rendőri túlkapások és né­hány újságcikk között össze­függés van — állítja Horváth Aladár, a Roma Parlament el­nöke, SZDSZ-es országgyűlési képviselő, aki lapunk munka­társának nyilatkozott. — A Kapu című lapban jó egy hónapja jelent meg egy interjú az etnikai hi­vatali elnökhelyettesével, aki nem kevesebbet állított, minit hogy a kisebbség elit­értelmiségének egzisztenciá­lis érdeke fenntartani a kon­frontációt a kisebbség és a többség között. Mint mond­ta: különösen veszélyes eb­ből a szempontból a cigány értelmiség, amelyik azt a jelszót tűzte a zászlajára, hogy „Ha nem felrázni, ak­kor fellázítani”. Néhány sor­ral odébb azt mondja az il­lető : álszemérmesség azt beszélni, hogy nincs cigány­bűnözés, mert igenis van, és ezzel foglalkozni kell. Foglalkozik is egy másik lap, a Pesti Hírlap pár nap­pal később, október végén, amikor megszólaltatja a Bu­dapesti Rendőr-főkapitány­ság egyik vezető tisztségvi­selőjét. Borgulya Gyula őr­nagyot. A riport felmeiegí- iti a letűnt rendszerrel együtt elfeledettnek hitt ci­gánybűnözés fogalmát, s minden sorával azt bizony­gatja: hogy a cigányság azo­nos a bűnözéssel. Rá né­hány nappal pedig ' az 'In­tézkedő rendőrök terhes ci­gányasszonyt spréznek le Ráckevén, és lövöldöznek, amit még akkor sem tudok bűnözőket el kell fogni, de eközben nem szabad terhes nők és gyerekek életét, ép­ségét veszélyeztetni. — Ha létezik ilyen össze­függés, amire On most fel­hívta a figyelmet, mivel ma­gyarázná azt? — Tudjuk, hogy óriási méretű az elszegényedés, a gazdasági- és értékválság, s ezzel arányosan nő a bűnözés és a feszültség a társada­lomban. Ebben a helyzet­ben a rendőrség figyelme a leginkább védtelen csopor­tokra terjed ki, akiket köny- nyebben el tud kapni, mint mondjuk a gazdaságban, kft.-kben tevékenykedő bű­nözőket. Vagyis így próbál­ja kompenzálni a társada­lomnak azt az elégedetlen­ségét, amit az emberek a kis hatásfokkal dolgozó rendőrség tehetetlensége mi­att éreznek. Hiszen így el­mondhatják. „Lám, mégis­csak dolgoznak a rendőrök, mert itt van ez a csomó ci­gány, akit nyákon csíp­tek ...” — Hogy minduntalan lepo­rolják a cigánybűnözés fo­galmát, ennek nyilván az la az oka, hogy meglehetősen magas a cigány származású bűnelkövetők aránya. — Hogy van-e cigánybű­nözés, arra az a jó válasz, hogy miént? van talán ma­gyarbűnözés? A tudomány álláspontja, hogy a bűnözés szociális-rétegfüggő. Azonos iskolázottságú, szociális helyzetű rétegnél ugyan­olyan a bűnözési arány, függetlenül, hogy román, lengyel, cigány, vagy pedig magyaré az a csoport. — Miért sérelmezi a már említett cikkeket? — Félreértés ne essék, én nem vitatom el senkitől a jogot, hogy cigányellenes le­gyen, hogy az ilyen nézeteit hangoztassa. De Borgulya ur esetében olyan vezető be­osztású rendőrtisztviselőről van szó, aki felesküdött az alkotmányra, akinek az len­ne a dolga, hogy fenntartsa a rendet, hogy megvédje a polgárokat. Ehelyett súlyo­san megsérti az alkotmányt és más törvény éket, amikor megkülönböztet, diszkrimi- nál, gyűlöletet kelt, agresz- szióra buzdítja a többséget, hogy határozottan lépjen fel a cigány-kisebbséggel szemben. S ha összetűzések lesznek, neki nyilván az a feladat jut, hogy még ke­ményebben lépjen fel. Véle­ményem szerint ez már a politikai bűncselekmények kategóriájába tartozik. Kö­zösség elleni izgatás miatt megtettem a feljelentést a legfőbb ügyésznél. Ugyan­így, hasonló okból eljárást kezdeményez a riportot köz­readó lap és kiadója ellen több cigány szervezet. A tör­ténteket a magam részéről ezért is fájlalom, mert egye­lőre felmérhetetlenül sú­lyos károkat okozott a ma­gyar—cigány együttélésben, ártott a jelenleg még fenn­álló, törékeny békének. (bujdos) Az új Ginét Geenának hívják Geena Davis, a sztár 1989-ben egy simán hát­ratésült hajú, finom voná- sú, sápadt színésznő emel­kedett fel székéről, ami­kor a legjobb karakterszí­nésznőnek járó Oscar-díj tulajdonosának nevét felol­vasták. A termen csodálko­zó moraj futott át, a jelen­lévő hírességek közül senki sem gondolta volna, hogy Geena Davis lesz a kis szo­bor legújabb tulajdonosa. Olyan nagyszerű és gyö­nyörű színésznők elől ha­lászta el a díjat, mint Mic­helle Pfeiffer és Sigourney Weaver. Az utolsó dalt a Halál játssza 5, Geena Davis igazi sztár, de igazi színésznő is egy­ben, szerencsés alkat, tehet­sége nem korlátozódik csak komikus, vagy drámai típu­sok eljátszására. A múlt héten bemutatott Thelma és Louise című film Thelmá- jának szerepében nagysze­rűen ötvözi a komikus és drámai elemeket. A harmincnégy esztendős, massachussetsi születésű sztár színházi színésznőként kezdte pályáját. Eredetileg zenésznek készült, de svéd­országi tanulmányai során a színészet mellett döntött. A magyar nézők először a nagysikerű Aranyoskám cí­mű filmben láthatták, amelyben egy fiatal színész­nőt játszik, aki megosztja öltözőjét a Dustin Hoffman alakította álruhás színész­szel. Láthattuk még a Légy című horrorfilmben és az Accidental Touristban, ami­ért Oscar-díjjal tüntették ki. Geena, aki legtöbb film­jében klasszikus arcú, sötét hajú, finom asszonyokat alakított, a Thelma és Louise-ban kissé közönsé­ges, ostobácska, festett-sző­ke fiatalasszonyként jele­nik meg a történet elején. A Szelíd motorosok óta be­vett műfajnak számító „road movie” típusába tar­tozó filmben aztán olyan kaílandokba keveredik, hogy alaposan megváltozik a ka­raktere. A fiatalasszony ba­rátnőjével, Louise-zal rá­kényszerül, hogy megvívja magánháborúját a hétköz­napok és a férfiak világá­val. A filmet Ridley Scott, a Nyolcadik utas a halál és a Szárnyas fejvadász rendező­je készítette, akinek ez a kis költségvetésű, komoly szociális jelenségeket is érintő munkája eltér a töb­bitől. Geena Davis így val'l er­ről a szerepről: „Szerintem az a film, ami az első perctől az utolsóig képes magával ragadni a nézőt, csak jó lehet. A tör­ténet mindössze négy nap­ról szól, s ez alatt fordul meg minden. Ezt a szere­pet azért szerettem, mert a karakter hatalmas 1 változá­son megy át, ami nagy ki­hívás volt számomra.” Havas Klára Jiini Hendrix szomorú vége Római dimüevél Megint a kis fepoiino elfogadni, ha a hivatalos változat szerint pánik-hely­zet alakult is ki. Ilyet ak­kor sem lehet osinálni. A A miskolci polgárok és fiatalok béketüntetést szer­veznek, amelynek célja a ju­goszláv polgárháború elíté­lése, a népek önrendelkezési jogának és az emberi jogok tiszteletben tartásának köve­telése. A Páneurópai Unió mis­kolci és megyei szervezete, az Ifjúsági Demokrata Fó­rum és az Ifjú Szocialisták által kezdeményezett de- montsrációt november 25-én (hétfőn) délután 5 órára ter­vezik a Hősök terére. Állásfoglalásukhoz és fel­hívásukhoz csatlakozott Cso- ba Tamás Miskolc polgár- mestere Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke, Tompa Sándor országgyűlé­si képviselő, valamint a par­lamenti pártok miskolci szer­vezetei is. A szervezők ké­rik, hogy akik egyetértenek a demonstráció céljával, a városban elhelyezett stan­doknál aláírásukkal is támo­gassák, valamint a tünteté­sen jelenlétükkel voksoljanak a béke mellett. Az összegyűj­tött aláírásokat — a tervek szerint — a béketüntetés után a Városház térre vo­nulva adják majd át dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízottnak, aki továbbbít- ja majd azt a köztársasági elnök felé. A Le Monde 1981-ben In­terjút közölt, az újságíró egy magát Crazynek (őrült­nek) nevező bérgyilkossal beszélgetett, aki megdöb­bentő részleteket mondott a rockműfaj és a maffia új­keletű kapcsolatáról. Egy rövid részlet az in­terjúból: — Igen, a kábítószer és a rock a két legzsírosabb üz­let. Az impresszáriók kímé­letlen harcot folytatnak egy­mással. Egy koncert har­mincezer dollárt is hozhat a konyhára. Igyekeznek tehát minél jobban a markukban tartam az embereiket, a ze­nészeket, az együtteseket. — Hogyan érik ezt eí? — Megszabják, hova me­het a zenész, hová nem. Ha ellenszegül, megakadályoz­zák, hogy szerződést kapjon vagy mellérendelnek né­hány pasast és kicsit észhez térítik. — Tudnál példát monda­ni? — Természetesen. Tudom például, hogy Janis Joplin ilyen okból halt meg. És Ji- mi Hendrix is így fejezte be pályafutását. — öt miért kellett meg­ölni? — Az olyan befutott mű­vészek, mint Hendrix egy idő után megelégelik a sok utazást, az éjszakázást. Ha pedig nincsenek turnék, a pasasok, akik elvesztették a befolyásukat fölöttük, nem keresnek. Ezért bosszúból kinyírják őket, mivel tulaj­donképpen jól járnak, mert a művészek halála után megnő az érdeklődés a le­mezek iránt. — Nem gondolod, hogy ez túlságosan kevés olyan ka­liberű ember hidegre téte­léhez, mint amilyen Hend­rix volt? — Nem, egyáltalán nem kevés, ő már teljesen kész volt. Dolgozni nem akart, viszont naponta 2000 dollárt költött a „fűre” a maga és a cimborái számára. Med­dig élhetett volna még, ami­kor már csak a kábítószer parancsolt neki? Egy-két évig? És mire futotta volna még az erejéből? Egy le­mezre, vagy két koncertre. Élősködővé vált, mert pénzt már nem keresett, viszont napi 2000 dollárt kiszórt az ablakon ... — Gyakoriak az ilyen esetek a szórakoztatóipar­ban? — Majd mindegyik mu­zsikus nagyjából ugyaneny- nyit, tehát egy-kétezer dol­lárt ad ki naponta kábító­szerre a maga és a haver­jai számára... Ha az im­presszáriója végül már nem veszi a hasznát, de valaki más akarja megkaparintani a zenészt, akkor inkább megölik. Ugyanúgy, mint a lóversenyeken... * A maffia már az ötvenes években is felbukkant a rocküzletben: egy konfe­rencia alkalmával 58 alvilá­gi figurát vett őrizetbe a rendőrség, akik közül töb­ben is sápot szedtek a zene­gépüzletből. A hatvanas évektől elsősorban Frank Stnatra maffiakaipcsolatai révén szerepeltek újra és újra a „piszkos pénzek” a lapokban. 1973-ban egy be­súgóvá lett gengszter az amerikai szenátusi vizsgáló bizottság előtt mondta el, hogyan szivárgott és szivá­rog be folyamatosan az al­világ a lemeztársaságokba, a koncertügynökségekbe a máshonnan szerzett piszkos pénzek tisztára mosására. A volt gengszter beszélt a nagy sztárok behálózásáról is. Á kártyaadósáágokba kevere­dett O. C. Smith-et zsarol­ták meg először, majd mi­után az adósságait kiegyen­lítették, az énekes a továb­biakban már a szindikátus­nak énekelt. Hasonlóképpen kapott védőőrizetet Jeff Heek gitáros is. A legna­gyobb botrány a Chicago együttes körül pattant kii. A zenekar menedzserét hamar menesztették, s helyébe már az alvilág embere került, s máig tisztázatlan körülmé­nyek között hamarosan meghalt az együttes gitáro­sa, Terrv Kath is. Ugyan­csak köztudott, hogy az Amerikába távozott Bartha Tamással is az amerikai maffia emberei végeztek, amikor üzleti nézeteltéré­seik támadtak. Egy lemez­producer szerint: „Köztudo­mású, hogy mind a fekete, mind a fehér maffia meg­próbál megzsarolni különbö. ző szupersztárokat. Fenye­getőznek, hogy a muzsikus­nak eltörik a kezét, az éne­kesnek elvágják a torkát. S ezután megkapják a hono­rárium egynegyedét mint „védelmi pénzt”. (Folytatjuk) Sebők János Magyarországon a jól öl­tözött emberek az elegáns, finom, természetes kelméket felhasználó, de nem túl fan­táziadús német divatot kö­vetik. Nálunk csak egyes sportos formáiban (Bennet- ton, Ciao Ragazzo, stb.) is­mert az olasz divat, amely jellegzetesen eltér a többi híres európai trendtől. A Rómában sétáló látoga­tó hamar rájön, hiába is keresné a német típusú nagy konfekcióáruházakat. Itt a jól öltözött emberek kis butikokban, apró, ele­gáns üzletekben vásárol­nak, amelyek több évtizedes fennállásuk alatt állandó vevőkört alakítottak ki. Áraik természetesen vala­mivel borsosabbak, mint a konfekcióárak, de a belvá­rosi utcákon sétáló rómaiak az élő bizonyítékai, hogy ebben a városban az embe­rek szívesen áldoznak kül­sejükre. A főváros nagy divatdik­tátorai, Laura Biagiotti (az itthon is nagyon népszerű Róma fantázianevű parfüm megálmodója), Nino Cerru- ti vagy Valentino az óceán mindkét partján híresek arisztokratikus, tradicionáli­san elegáns, de nem kon­formista stílusukról. Örök vetélkedés folyik köztük és észak-olasz kollégáik között, akik modernebb, lezserebb ruhákban gondolkodnak. A rómaiak mernek feltű­nően öltözködni, de nem a bohémság, az avantgarde merészség, hanem a kihívó elegancia jellemzi őket. Egy-egy selyemkaftános, vagy meggypiros kabátba öltözött férfi, 15 fokban is a legnemesebb prémkabátba bújtatott hölgy nem ritka­ság az örök város kis ut­cáin. Nagy divat idén ősszel a testőrcsizma. Minden har­madik római lány D’Artag- nanhoz hasonlít. A gyerekek ruháján pedig megjelentek a latin-amerikai indián mo­tívumok, a kis kabátok mexikói ponchora hasonlí­tanak. A belvárosban járó-kelő, munkába, üzleti tárgyalásra siető férfiak Cerruti, Ver- sace öltönyben pompáznak. Gazdag hotelek kapuin ki­lépve nem fekete limuzinba vagy tűzpiros Ferrariba szállnak, hanem rápattan­nak Vaspa vagy Piaggio tí­pusú robogóikra. A kis si­kátorokban tényleg nem sokra mennének a drága, hatalmas autókkal, és amúgy is minden divatos, ami kicsi, kopott és parkol­ható. Ez magyarázza azt is, hogy ma az autópiacon drá­gább egy 1972 óta nem gyártott Fiat Topolinó, mint egy alig használt Lancia. örült sikk a hordozható telefon. Szakadt kis sikátor piciny zöldségüzletének tu­lajdonosa tíz csomag brok­koli és egy láda articsóka felett állva cseveg drótnél­küli telefonján. Az utcai forgalomban öt autós közül kettőnek kezében a telefon, holott törvény tiltja a tele­fonálást vezetés közben. A divat azonban nem figyeli a törvényt. Igaz, mondják, a hordozható telefonok nagy része hamis, de azért mindenki igyekszik mutatni: nekem is van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom