Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-01 / 177. szám
Járőrkocsi próbaúton Mit tud a Daihatsu? Mától szolgálatba állt ez a Daihatsu tesztkocsi a megye útjain a közlekedésrendészet színeiben. Országszerte több márkát is próbálnak a rendőrök abban a reményben, hogy előbb-utóbb véglegesen is nálunk maradnak ezek a kocsik. A Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság ezt a Daihatsut kapta meg két hónapra. A közlekedési osztály Szakos István rendőr zászlós gondjaira bízta a gépcsodát. Az 1600 köbcentiméteres motorja a 16 szelepnek köszönhetően játszi könnyedséggel repíti a kocsit 200 kilométeres sebesség fölé is. Négykerék meghajtású, rendkívül gyors. A bennülőket maximális kényelemmel szolgálja ki. Többek között klímaberendezéssel is ellátták. Remélhetőleg ezzel — és majd a jövőben ilyenekkel — könnyebb lesz a forgalomban elkövetett szabálysértéseket kiszűrni. (Herényi László felvételei) Szennyezzük és szenvedjük 9, JXCtlilj'ClSSUK CS SZCitVCUßUK y# Bízhatunk-e Bábónyhan? XXII. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1990. AUG. 1., SZERDA Francia pékség nyílik a Matyó étterem helyén az avasi városrészben. A hírt a Miskolci Vendéglátóipari Vállalattól kaptuk, ahonnan azt is megtudtuk: a francia pékség termékeivel találkozhatunk majd szándékaik szerint a város élelmiszerüzleteiben is. Ha szeptember végén kisütik az első adag bageltet, akkor egy ú.iabb veszteségforrást sikerül megszüntetni a miskolci vendéglátásban. A nagy lakótelepi üzletek, amelyeket állami normatívák alapján minden újonnan épített városrészben automatikusan létrehoztak, ma kölöncként lógnak a vendéglátóipari vállalatok nyakán. • HAMIS JÓSLAT A szakemberek régóta mondogatják már: hiba volt a lakótelepi étteremhálózatot kiépíteni, főleg úgy, hogy nem a valós igényre, keresletre alapoztak, hanem egy elképzelt életszínvonalra, ami sohasem valósult meg. Az volt ugyanis a koncepció egy-két évtizeddel ezelőtt, hogy a lakótelepeken az éttermeket a családok sűrűn látogatják majd: telik is rá, és igénylik is ezt az új módit. Nos, mindebből két dolog valósult meg: felépültek az éttermek, a lakásokba pedig akkora konyhákat tettek, mint egy űrkabin, mondván, hogy ott úgysem fognak főzni... A lakótelepi éttermek születésük óta több-kevesebb kitérővel, de feltartóztathatatlanul meneteltek a csőd felé. A Tokaj vendéglátóház az évek alatt többször volt veszteséges, mint nem. A Katowice is egyre nagyobb teherként nyomta a vállalat vállát, de hasonló volt a helyzet az Avas-délen a Matyóval, vagy a Diófával Diósgyőrben. Sok mindent megpróbáltak ellenszerül: volt olyan, amit kiadtak szerződésbe, volt, ahol tanüzemet létesítettek. • NINCS EGYSÉGES RECEPT Az derült ki az elmúlt évek alatt, hogy nincs egységes recept. Volt, ahol egy ambiciózus vezető tudott kiutat lelni — így lett a Tokajból Filia Kft., ami ARA: 4.20 FORINT most már megáll a sajátlábán. A Katowicéből lett a Bucó.shop, és mellette nyílt egy új étterem és söröző, a Fesztivál, a régi Katowice méreteinél jóval szerényebbre szabva, kisvendéglőként. A Diófából bútorbolt lett, akárcsak a Piramisból az Avason, hiszen más cég is hasonló helyzetbe került. S most a Matyó volt soron. A MIVÉ vezetői azt mondják: jobb ötletnek tartják, ha pékség lesz ott, mintha kocsmát csinálnának. Azért megpróbálkoznak később egy kisvendéglővel mellette, hátha egy szerényebb méretű üzletet eltart a lakótelep. Nem nehéz mindebből megjósolni: a kisvendéglők, sörözök kora köszönt ránk, a nagy éttermeknek jó időre befellegzett. Ha privatizálják majd a kisebb egységeket, az új tulajdonosok is szembe találják magukat azzal, hogy a vendéglátás iránt nem nő, hanem csökken a kereslet, mert Miskolcon nincs számottevő, igazán fizetőképes, és a vendéglátóipari szolgáltatásokra igényt tartó idegenforgalom. • SOKAN LENNÉNEK? Sokan azt is mondják: túlméretezett a vendéglátóipari hálózat, és a fogyókúra elkerülhetetlen. Talán az sem túlzó jóslat, hogy az eddigi lépéseket — üzleteladásokat. vagy -átalakításokat — a privatizálás után a vállalkozók egy részének bukása is követi majd. Visszatérve a pékségre: ez jó példa lehet arra, mit lehet kezdeni egy „halott” lakótelepi bolttal. Nyugati csúcstechnológia érkezik, a gépekkel készül majd sokféle franciás termék. Állítják, hogy olyan mennyiségben, hogy az már érezhető lesz az egész miskolci pék- süteményellálásban. A francia pékség nem tud előre gyártani: az áru a technológiai előírások miatt friss kell. hogy legyen. És még valami: itt nem pékek dolgoznak majd, hanem átkép- zett cukrászok. Ugyanis a cukrászoknak egyre nehezebb munkát adni. De kenyérből, cipóból, ha jó, a legrosszabb időkben is meg lehet élni... (kiss) Kiállítások, ve Illések Japán hét A Japán—Kclct-Európa Fórum, a megyei Múzeumi Igazgatóság és a megyei Közművelődési Módszertani Központ rendezésében japán hét lesz Miskolcon. A megnyitó helye a Papszeren levő múzeum, időpontja szombat délután 6 óra. A japán írásművészet (sodó) és a Japán fotókon című kiállítások augusztus 9- ig tekinthetők meg a Papszeren. A megnyitó után a japán kultúra mai helyzetéről hangzik el előadás. Az Ady Művelődési Házban hétfőn délelőtt fél 10- kor kezdődik az a rendezvény, amelyen hagyományos japán gyermekjátékokat mutatnak be. A Rendezvények Házában — ugyancsak hétfőn — 3 órától a japán biztosító társaságokról hangzik el előadás, amit konzultáció követ. Szintén hétfői programok a Rendezvények Házában: este fél 7-től teaceremónia, utána kimonóbemutató. 8-tól Minamizuka Shin- go előadása a japán felsőoktatásról. A következő programoknak is a Rendezvények Háza a helyszíne: kedd, délután 6 óra: videofilmek a japán iparról és kereskedelemről, ikebanabemutató. 7- től: a japán kereskedelem (kiskereskedelem, kereskedőházak, külkereskedelem) előadó Kandó Taizo. Szerda délután 6 óra: videofilm arról. hogyan él a japán ember. Este 7 óra: a japán ember hétköznapjai — előadás és beszélgetés. Csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdődik a japán írásművészetet „élőben” bemutató rendezvény, amelynek színhelye, a múzeum a Papszeren. A Rendezvények Házában 6 órától videofilmét vetítenek, este 7-től a japán nyelvről és irodalomról hangzik el előadás. Annak ellenére, hogy nem Miskolc közigazgatási területén található, az Északmagyarországi Vegyiművek, a miskolci emberek egészségük és nemegyszer életük egyik fő veszélyforrását benne látják. Nem ok nélkül, hiszen a néhány hete történt és 15 évvel ezelőtti munkahelyi fegyelmezetlenségből adódó robbanás és a közelmúltban emberéleteket is - követelő detonáció ennek lehetőségére utal, félelmet keltve a környéken élőkben. Tóth Lászlóval, a vegyi művek környezetvédelmi osztályvezetőjével elsőként ezekről a kényes kérdésekről beszélgettünk. — Foszgén és merkap- tán...e két vegyület hallatára azonnal a gyárra asszociálnak a miskolciak. Mennyire érezhetjük biztonságban magunkat tőlük, nem válthatók ki más anyagokkal? — Mindkettő a növényvédő szerek gyártásához szolgáló alapanyag, nem lehet őket helyettesíteni. A közvélemény azonban úgy vélem tájékozatlan a hatásukat illetően, hiszen például a klórgáz, vagy szénmonoxid felhasználása, vagy szállítása legalább annyi kockázatot rejt magában. A fosz- génről az első világháború vegyi fegyvereként mindenki hallhatott. Háromszor nehezebb a levegőnél, így kikerülve a zárt rendszerekből a mélyedéseket igen gyorsan kitölti, fulladást okozhat. A foszgérft felhasználó üzemrészünkben állandó, éjjel-nappali méréseket végzünk, s a környezetvédelmi hatóság is váratlanul, évente többször is ellenőriz bennünket. Komoly foszgén- kibocsátás — kisebb szivárgásokat eltekintve, mely még emberre károsodást nem okozott — az ÉMV-ben még nem történt. A BVK- ból vasúton érkező íoszgén- szállítmány rendkívüli biztonságvédelmi körülmények között érkezik hozzánk. Ekkor leállítják ezen a részen a vasútforgalmat, külön megjelölt, sárga vagonokban érkezik naponta ez az alapanyag. A merkaptán elsősorban a szaglást irritálja, a városi gázokat például ezzel szagosítják. Töményen kikerülve a környezetbe az emberi életet nem veszélyeztetheti. A foszgéníelhő látható, a merkaptán szagolható, nem mindegy tehát, hogy milyen az uralkodó szélirány. Éppen ezért öt éve a Meteorológiai Intézettel több széliránymérőt helyeztünk el a vállalaton belül és környékén, így riasztás esetén tudják az emberek, merre érdemes menekülniük. — Hány tonna növényvédő szerért vállalják a kockázatot, meddig használják még a foszgént a technológiájukban? — Több tízezer tonnáról van szó, s erre épült a vállalat technológiai rendszere. A műszaki fejlesztésünk azonban dolgozik azon, hogy ha drágább is, de helyettesíthessük. Biztatóak az eredmények. — Milyen vegyi anyagok keletkeznek még a növényvédő szerek gyártása során? — Például diszulfid és sósav. Ez utóbbit az évtized elején kezdődött, és ’84-re befejezett beruházásnak köszöhetően ma már ki tudjuk nyerni a technológiai véggázokból újra hasznosítjuk, illetve eladjuk. Ugyancsak ’86-ra fejeződött be annak a véggázfeldolgozó rendszernek a kialakítása, melynek egymilliárdos költségéből 25—30 százalék kimondottan környezetvédelmi célokat szolgál. Mindezek mellett véggázégetéssel technológiai zavarok esetén sem jutnak ki ezek az anyagok a levegőbe. — Milyen minőségű szennyvizet bocsátanak ki a Bábony-patakba. mely azután a Sajóba kerül? Átalakulatlan növénvvédő- szer hatóanyag, szermaradványok és biológiai bomlás- termékei kerülnek még jelenleg is bele, s az előírt oxigénigénynek sem tudunk mindig megfelelni. Az elmúlt évben 14,5 millió forint szennyvízbírságot fizettünk ezért, de a rövidesen megjelenő új szabványoknak, ha nem változtatunk a technológián, semmiképpen nem' tudunk majd eleget tenni. Ezért elébe mentünk az eseményeknek, javasoljuk két gyógyszeralapanvag- gvártó technológia leállítását. s már tárgyaltunk egy NSZK-beli céggel, hogy a biológiai szennyvíztisztítónkat — mely mára elavult — mélylevegőztetéses eljárással hogyan tudnánk korszerűsíteni. A realitás azonban az, hogy a jelenlegi gazdasági szabályozók miatt, például a Műszaki Fejlesztési Alap újabb elvonásával némigen tudni, honnan tudnánk előteremteni a csaknem másfél milliárdot erre. — Hová kerül a szennyvíziszap, a veszélyes hulladék? — A biológiai tisztítás során á baktériumtömeg egy részét folyamatosan el kell távolítanunk, ez körülbelül 500—800 tonnás mennyiség. Alaposan tanulmányoztuk, hogy a lerakáson túl — melyet a vállalat területén,\ biztonságos agyagpaplan szigetel — hogyan hasznosíthatnánk. Biztató eredmények születtek rekultivációs kísérleteink során. A folyékony veszélyes hulladékot egyébként elégetjük, míg a néhány tíz tonnányi szilár- dot eddig a hernádkrécsi veszélyes hulladék lerakóba szállítottuk; most kénytelenek vagyunk a vállalat területén tárolni. Tervezzük azonban egy szilárd hulladékégető-mű építését is, melyre már konkrét ajánlataink vannak. A vállalat sok mindent saját szakembergárdájának köszönhetően tud megoldani, s az új technológiákat is folyamatosan figyelemmel kísérjük, hátha hasznosíthatók nálunk is. A gyár neve a miskolci kommunális lerakó ügyében is szóba került, területünk egy- harmada a Császár-völgybe nyúlik, a csapadékvizek is felénk folynak. Mi azonban csak akkor egveziink bele a beruházásba, ha az a lerakás mellett a hulladékválogatót és égetőt is magába foglalja Bizalmatlanok vagyunk a folyamatos tervmegvalósítással szemben, nem akarjuk, hogy csak lerakják és halmozzák a völgyben a szemetet. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna Francia kény ér, cipó az Avasról Cukrászból pék, étteremből kisüzem A lakótelepi vendéglők végérái
