Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-09 / 157. szám

y&xki/v*/ o. Mzz, . iáx. ’* jffl Argentin férfikönnyek Rómában Trófeát ért Brehme gólja NSZK—Argentína 1-0 (0-0) FEKETE SAROK Halott a szomszédban • A TITOKZATOS GRÓFNŐ HETEKEN AT SENKINEK SEM HIÁNYZOTT ... • MÉG JÓ, HOGY ESNI KEZDETT A HŰVÖS ESŐ... Salahmotor A magyar vaspapucsos válogtott tegnap Szegeden vívott B-csoportos csapat- világbajnoki fordulót. Ellen­feleik a lengyelek, az auszt­rálok és a finnek voltak. A magyarok és a lengyelek voltak az esélyesebbek, ám végül az ausztrálok győz­tek. A mieink a dobogó má­sodik helyére állhatták fel. Hátha van még a hét végi lengyelországi forduló, ahol eldől, hogy melyik csapat ju be az A-csoportba. A ma­gyarok ezüstérmét Adorján, Petrikovics, Hajdú, Tihanyi és Nagy Róbert motorozta össze. Petrikovics mindösz- sze egy pontot szerzett. A tartalékként rajthoz álló szegedi Nagy Róbert vi­szont hetet gyűjtött össze. Hajdú Zoltán, a Borsodi Építők Volán SC salakmo­torosa tíz ponttal zárta a versenyt. ■ Nem indulhat a seatt- le-i Jóakarat Játékokon a kubai magasugró világ­csúcstartó Javier Sotomayor. A kiváló sportoló saroksé­rülése nem jött rendbe, s így nem állhat rajthoz a jú­lius végi versenyen. ■ Ben Johnsonnak, a ka­nadaiak vágtázójának új ed­zője az egyesült államokbeli Lőrén Seagrave lett. A szakember eddig a Louisita- nia Egyetem női sprinter- gárdájának edzője volt, ■ A svájciak híres díj­lovaglónője — Christine Stücklberger — tavalyi sú­lyos sérülése után sikeresen tért vissza. A negyvenhá­rom éves sportolónő tizen­kettedszer nyerte meg az országos bajnokságot, és éremre pályázik a stockhol­mi VB-n is. ■ Steffi Gráf, a nyugat­németek üdvöskéje minden indoklás nélkül bejelentette, hogy nem indul a július vé­gi Federation Kupa küzdel­mein. Steffi ezzel követte Boris Becker példáját, aki már januárban nyilvános­ságra hozta azt a döntését, miszerint nem képviseli ha­zája színeit a Davis Kupá­ban. ■ A Tour de Francé ha­todik, Sarrebourg—Vittel kö­zötti szakaszán a holland Nijdam volt a leggyorsabb, megelőzve az azonos időt kerekező Skibbyt (dán) és Museeuwt (holland). TOTÓ 1. Siófok—Lech Poznan 2 2. Tatabánya—Örebro SK x 3. Vasas—AGF Aarhus 2 4. IFK Norrköping—MTK-VM 1 5. Bayer Uerdingen—FC Berlin 1 6. Slavia Szófia—ST. Gallen 2 7. Pirin Blagoevgrad—Odense x 8. Karlsruhe—Göteborg 1 9. Fortuna Düsseldorf— Sturm Graz 1 10. Chemnitz—Petrolul Ploiestl 1 11. Grasshoppers—01. Ljubljana 1 12. Admira Wacker— Lvngby BK 2 13. VFL Bochum—FCS Tirol 2-f-11 Kaiserslautern— Energie Cottbus x A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása szerint a 27. játékhéten há­rom darab telitalálatos szel­vényt találtak, amelyek nye­reménye egyenként 1 007 963 forint. A tizenhármasokra 335 988, a tizenkettesekre 81X2, a tizenegyesekre 670, a tízesekre pedig 137 forintot fizetnek. Még azok is leültek teg­nap este a televízió közve­títése elé, akik pedig már unják a labdarúgást. Nem mindennapi küzdelemre szá­míthattunk, hiszen egy fo­lyamatosan magas színvona­lú játékot produkáló NSZK és egy feljövő Argentína csapott össze a csaknem öt kilogrammos kupa elnyeré­séért. Megismétlődött tegnap a mexikói finálé, hiszen ott is ez a két együttes vívott az első helyért. Akkor a dél- amerikaiak nyertek 3-2-re. A németek most visszavá­gásra 'készültek. Mindkét vá­logatottban több olyan já­tékos volt, aki már négy, évvel ezelőtt is küzdött egy-' más ellen. Még egy érde­kessége volt a találkozónak: sok labdarúgó az olasz baj­nokság kenyerét eszi a né­meteknél, argentinoknál egy­aránt. Az ünnepélyes nyi tófel­vonulás után Codesal Men- dez sípjelére kezdődött a ta­lálkozó a római ’ Olimpiai stadionban, tömött lelátók előtt. Az arénában zúgott a „Deutschland, Deutschland”. (Eljött az örök városba Hel­muth Kohl is, aki halaszt­hatatlan okokra hivatkozva mondott le egy tárgyalást.) A dél-amerikai Caniggia sárga lapok miatt nem lép­hetett a pályára, ott volt vi­szont az elődöntőben megsé­rült Voeller. aki vállalta a játékot. Német rohamokkal kezdődött az első negyvenöt perc. Látszott, hogy az NSZK a rendes játékidőben dön­tésre akarja vinni az ügyet. A fanatikus európaiak szin­te odaszögezték ellenfelüket kapujukhoz. Voeller előtt adódott az első helyzet, aki fölé rúgta a labdát. Ezután a Littbarski felrúgásáért megítélt szabadrúgást gurí­A világbajnoki döntő után újragyepesítik a római sta­diont, a régi füvet pedig el­távolítják. A gyep, amelyen a világ legjobbjai futballoz­tak, már-már ereklyének te. kiüthető, ezért az első hu­szonkét gyeptéglát az olasz válogatott tagjai kapják. A „maradék” a szurkolóké. * Ki tudja már hányadik „öngyilkosa” a világbajnok­ságnak az az angol fiatal­ember, aki Ciprus fővárosé, bán egy szálloda tetejéről a mélybe vetette magát. Bú­csúlevelében azt írta, hogy tották le Brehmenek, aki­nek lövése lepattant a sor­falról. Az ismétlés sem si­került jobban, Goycoechea ■rfc A nagy vesztes, Marado­na. Az ezüstéremmel a nya­kában is csalódást érez... megölte az etruscot. Az ar­gentinok hiába próbálták saját elképzeléseiket megját­szani, nem sikerült. A né­metek már az ő térfelükön igyekeztek megszerezni a labdát és azonnal támadás­ba lendültek. A dél-ameri­kaiak védelme viszont állta a sarat. Az NSZK támadói eredménytelenül múlatták a perceket, mert helyzeteiket nem bírták berúgni. A har­minchetedik percben egy argentin szabadrúgást lát­hattunk. Maradona állt a örökre boldogtalanná tette, hogy Anglia az elődöntőben kiesett az NSZK-val szem­ben, és sírig tartó szomorú­ságban nem akar élni. * Megkezdődött a nyomozás a Maradona-ügyben. Mint ismeretes, a napokban vere­kedésbe keveredett az ar­gentin sztár, csapata szál­láshelyén, ahol két rendőr igazoltatni akarta apósát és fivérét. Diego provokáció­nak tekinti az ügyet, ennek ellenére a vizsgálatot meg­indították. labda mögé, de elegánsan fölé csavarta azt. Ismét Di­ego nevét jegyezhettük fel a negyvenegyedik percben. Csaknem a félpályáról indí­totta társát, a helyzet azon­ban kimaradt. A szünetre gól nélküli döntetlennel vo­nulhattak a csapatok, ennek ellenére nem okozott csaló­dást az addig eltelt negy­venöt perc. A második játékrészre cserélt az argentin szövetsé­gi kapitány, Ruggeri helyére Monzon jött be a pályára. A németek ott folytatták, ahol tíz perccel korábban abba­hagyták. Szinte lélegzethez se engedték jutni ellenfelü­ket. Kérdés volt az, hogy meddig bírják még Marado- náék a hatalmas nyomást. A negyvenkilencedik perc­ben Brehme szabadrúgását fejelte Berthold a kapura, sikertelenül. Ezután nem sokkal ismét Brehme követ­kezett. Voellemek adta a pontrúgás után a labdát, aki a kapu torkában sem bírta a hálóba pofozni azt. Rövidesen Maradonút sodor­ták el, aki fekve maradt a füvön. Hordágyért kiáltot­tak, Brehme azonban visz- szazavarta a szállítókat. Folytatódott a mérkőzés a rövid közjáték után. Egyre erősödő rohamokat kellett elviselniük a dél-amerikai­aknak. Ismét egy argentin csere következett: Burrucha- gát Calderon váltotta fel. Ezután Augenthaler előtt volt egy gólhelyzet. A kapu­tól hat méterre kapott egy jó átadást, Goycoechea vi­szont rajta volt és megsze­rezte azt. Tizenegyes-gyanús volt a kapus megmozdulása, ám a sípszó elmaradt. A hat­vankettedik percben Brehme lövése izgatta fel a publiku­mot, de Goycoechea védett. Három perc múlva Monzon kapott piros lapot szabályta­lan szerelésért. Tíz ember maradt tehát a pályán az argentinok közül. Az NSZK- rohamok a nyolcvanötödik percben értek góllá. Voeller kapott labdát Mátthaustól. A dél-amerikai védők belép­tek elé, és szerelték. A já­tékvezető ezt a megmozdu­lást büntetővel jutalmazta. Brehme állt a labda mögé és a jobb sarokba varrta azt (1-0). Utána sem lohadt a németek lelkesedése, to­vább rohamoztak. Aztán De- zotti is a zuhanyozóba vo­nult a vártnál korábban, mert Mendez felmutatta ne­ki a piros lapot. Így már esélyük sem maradt az ar­gentinoknak arra, hogy ki­lenc emberrel kiharcolhas­sák legalább a hosszabbí­tást. Az NSZK megérdemelten nyerte el a kupát a követ­kező négy évre. A legmeg­győzőbben játszott a vb alatt. Tizenöt gólt rúgtak, amelyre ellenfeleik csupán öttel bírtak válaszolni. Egy­szer sem kaptak ki és mind­össze két döntetlen van a tarsolyukban. Az argentinok nagyon elkeseredettek vol­tak. Még a sokat próbált Maradonának is vissza kel­lett nyelnie a könnyeit... A régi toronyházban egy­máshoz szokott szomszédok közül szinte senkinek sem hiányzott az asszony. A lép­csőházban, vagy éppen a liftnél összefutva, egymás­nak csak odaköszönve, nem kérdeztek a néni felől. Nem látták, de ez nem is tűnt fel senkinek, főleg azoknak nem, akik ezért vagy azért, már korábban is csak át­néztek rajta. Aztán teltek a kánikulai hetek, majd di­dergés, esős napok váltot­ták egymást. A néni abla­ka pedig ebben az időben is érintetlenül, nyitva tá­tongott. Ez már feltűnt az egyik lakónak, de akkor még csak nem is gondolta, hogy odabent, a szobában, már hetek óta ott fekszik a halott asszony ... — Icuska nagyon szere­tett jönni-menni, hát először nem is hiányoltam — me­séli a nyitott ablakra fel­figyelő és a rendőrségre te­lefonáló szomszédasszony. — Sokszor reggel útra kelt és estig haza sem jött. Üszni járt, a strandokon voltak is­merősei, máskor meg ki­rándult, barátokkal baran­golt a környéken ... Egy hé­tig magam is odavoltam és úgy hittem, ő is nyaralni ment a rokonokhoz. De az­tán jöttek azok a hideg, esős napok és továbbra i$ nyitva volt az ablaka. Be­néztem a kulcslyukon is, nem volt benne kulcs. Nem tudtam mire vélni ezt, hi­szen ha máskor elment, so­hasem hagyta nyitva az ab­lakát. Ha meg otthon van, hol a kulcs? — Vártam egy napot, aztán reggel fogtam magam, megint füleltem, hátha hallok valamit a la­kásból, de semmi. Lemen­tem, láttam, hogy még min­dig nyitva van az ablaka. Akkor a szomszédoktól kezdtem érdeklődni, nem látták-e jönni-menni, de senki sem akadt, aki talál­kozott volna vele. Értesítet­tem hát a rendőrséget. Ket- ten ki is jöttek, a leveles­ládán át próbáltak benézni, és rögtön mondták: jajaj, odabentről már jön a szag ... Akkor aztán elmen­tek, értesítették az ingat- kezelőt, és a cég lakatosai nyitották fel a lakást... Én voltam az egyik hatósági ta­nú, hát be kellett mennem. Szörnyű lávány volt. Az asszony ott feküdt meztele- lenül a nagyszoba szőnye­gén. Iszonyatos, elviselhe­tetlen szag volt, hiszen már oszlani kezdett... Se enni, se aludni nem bírtam utá­na. Először arra gondoltunk, hogy tán bevett valamit és ivott rá. Ugyanis szegény­kémnek üldözési mániája volt. A házban emiatt nem is nagyon kedvelték, mert sokakat meggyanúsított Pél­dául az egyik szomszédasz­szonyát azzal, hogy íelbúj- tat embereket arra, hogy betörjenek hozzá, kirabol­ják, megöljék. Másokról meg úgy hitte, hogy utána­szaglásznak, követik, figye­lik, bírálják. Folyton mon­dogatta azt is, hogy a felet­te lakók is szándékosan zaklatják, üldözik, estére ki­kapcsolják a hűtőjét. Nem lehetett meggyőzni az igaz­ságról. Nemegyszer a föl­dön ágyazott meg magának. Hol az egyik, hol a másik sarokban aludt, annyira félt attól, hogy fentről, vagy lentről valaki bántani akar­ja. Jó három hete is. egy este hallottam, hogy odaát- ról kiabál át nekem. Men­jek azonnal, segítsek neki, életveszélyben van, hívjam a rendőrséget. Siettem át, kérdeztem, hogy mi baja van. Azt mondta, hogy lent­ről két férfi figyeli, biztos meg akarják támadni. Nyugtatni próbáltam, kér­tem, hogy engedjen engem is az ablakhoz, hadd nézzem meg azokat az embereket. De ezt már nem engedte ... Néha-néha elbeszélgettünk, átjött hozzám és mesélt ar­ról, hogy valamikor grófnő volt, hatalmas vagyonnal. Elmondta, hogy a képei igen értékesek. Egyszer meg azt láttam, hogy összeszabdalta azokat a festményeket, ne­hogy valaki ezek miatt tá­madja meg ... Furcsa egy asszony volt, az biztos. Gye­rekei, unokái nem voltak, valahol élt egy rokona, hoz­zá járt le így nyaranta. A férje is meghalt, teljesen egyedül élt, látogatókat nemigen fogadott. Sokszor még a jószándékú szomszé­dokat sem engedte be, az ajtóban állva csak azt kér­dezgette, hogy minek akar bejönni, minek akar bejön­ni... — Mindez most történt, néhány napja — folytatja az asszony. — Azóta viszont elviselhetetlen a szag. Hiva­talosan be kellett zárni az ablakokat, és hát hiába >s vitték el a nénit... Szól- ' tam már a Köjálnak, da azt mondták, hogy nem rá­juk tartozik, ők csak akkor jönnek, ha fertőző beteg hal meg. Küldtek az ingat­lanhoz, de ott sem akadt senki . .. Pedig hát azért va­lakinek csak rendbe kelle­ne rakni a lakást. így még­sem élhetünk tovább ... A néni egykori, most jól bekulcsolt lakásának ajta­ján egymás mellett sora­koznak a hatósági pecsétek. Csupán a levelesen át le­het belesni a lakásba. A fa­lon tépedten lógnak a min­den zajtól megrettenő asz- szony által összeszabdalt ke­pék, odébb, egy megsárgult fotóról gyermekarc moso­lyog. A kis ruhásszekrény­ből a földre dőlve hevernek a holmik, a szőnyegen pe­dig még látszanak a tragé­dia nyomai. A fogason egy fehér kabát, alatta szépen egymás mellé pászítva, hoz­záillő fehér cipők ... * Mint megtudtuk: a néni természetes halállal halt meg. szívkoszorúér-szűkület vitte el három héttel ezelőtt. Mondják, hogy néhányan a házhói még a vállukat sem rándították a történtek hal­latán ... (fűzőid) , DÉLI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zslltnszky út 15. 3527 — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc, Bajcsy-Zslllnszkv út 15. 3527 Postacím: Mis­kolc. 3501. Pf.t 39. Telefonközpont: 38-941. Titkárság; 18-223 Bel- és várospolitika) rovat: 18-227 Gazdaságpolitikai rovat 18-224. Levelezési rovat: 18-225. Kultúrpolitika) rovat: 18-226 Sportrovat: ia-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225 Hirdetésfel­vétel: Miskolc Széchenyi út 15—VS Telefon: 16-213 - Ter- tesztl a Magyar Posta. Előfizethető bármelyik nlrlapkézbe- sltő postahivatalnál a hfrlapkézbesltőknél a posta hírlap­üzleteiben és a Hlrlapelőflzetésl és Lapellátásl Irodánál (HELÍR) Budapest V.. József nádor tér u — 1908 — közvet­lenül vagy postautalványon valamint átutalással, a posta­bank Rt. 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetés’ dl’ egy hónapra 105 forint, egy negyedévre 315 forint egy évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdá­ban. Felelős vezetőt HORVÁTH FERENC. — rSSN 0133 0209 üf. A hideg fejű németek mediterrán módon ünnepelték a trófea megnyerését... Hír turmix

Next

/
Oldalképek
Tartalom