Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-10 / 158. szám
Kié (te»%) Bánkút? {!.) Újabb darabok a bodrogolaszi leletből Kincskereső kalandok Ali* két hete számoltunk be róla, hogy Bodrogolaszi határában jelentős aranyleletre bukkantak. Hogy mekkora is a lelet valójában, azt csak sejteni lehet, pontosabban a régészek véleménye szerint jóval többnek kellett ott lenni, mint amennyi előkerült. A bodrogolaszi kincsnek ugyanis története van, mely egyre szövevényesebb és egyre újabb epizódokkal bővül. Az aranypénzekből álló kincs előtörténete a XV. században kezdődött, ekkor rejthette el valaki, valamiért, aztán valamilyen okból soha többé nem kereste fel a rejtekhelyét. A pénzeken ábrázolt uralkodók személyéből meglehetős pontossággal megállapítható (a szakember számára) a kor: Habsburg Alberttól Habsburg Ferdinándig terjed az aranyban megörökített magas személyek sora. A pénzek az idén tavasz- szal kerültek elő: szántás közben csillantak meg ismét a napfényen többszáz éves Csipkerózsika-álom után. Sajnos a történet itt kezdődik el igazán. Pontosat ugyan senki sem tud (vagy nem akar) a helybéliek közül, mindenesetre az aranykincs megtalálását csak jóval később jelentették be, így mindössze 39 aranypénz jutott eddig a megfelelő helyre, a muzeológusok kezébe. ‘ Az efféle „amatőr régészkedés” pedig —, mint az már sokszor és sok helyen elhangzott — nagy kárt okoz a tudománynak. Nemcsak a lelet aranyértékéről van mó (bár ez esetben az is hatalmas összeg), hanem arról, hogy a régész számára a lelet úgy jelent valódi értéket, ha azt nem mozdítják el, környezetét nem változtatják meg, hiszen a helyszínt éppen úgy rögzíteni kell a későbbi feldolgozás érdekében, akár egy bűnügy esetében. A bodrogolaszi aranylelet is nagyobb szenzáció lehetett volna tudományos értelemben, ha az összes pénz előkerül, s az érmék keletkezési kora, pontos számszerinti megoszlása sokmindenről mesélne a szakembernek. A Hermán Ottó Múzeum régészei most mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél több pénzdarab előkerüljön, s minél teljesebbé váljon a lelet. Ebben segítségükre van a rendőrség is, amely vizsgálja az eset körülményeit. Sokat segíthetnek a gyűjtők is, akiknek előbb-utóbb felHano verseny a minorita templomban Weber Oberon-nyitánya, Haydn D-dúr gordonkaversenye és Csajkovszkij V. szimfóniája hangzik el a Miskolci Szimfonikus Zenekar pénteki hangversenyén. A minorita templomban megrendezendő, este 7 órakor kezdődő koncerten közreműködik Hajdú Edit gordonkaművész, vezényel Molnár Pál (NSZK). ajánlják megvételre az „előkerült” pénzeket. Az ügyben a legutóbbi információ éppen egy gyűjtőtől származik, akinek nemrégiben felajánlottak egy aranypénzt, ami nagy valószínűséggel ebből a leletből származik, igen ritka veretű, karinthiai mesterek kezemunkája. Az eladók román rendszámú autóval érkeztek, s jelezték, még 27 darab van a birtokukban. Azt állították, Erdélyben kerül elő a 28 aranypénz, ami — a hozzáértő számára — nemigen hihető ... Kájé A MISKOLCIAK N ARI LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1990. JÚLIUS 10., KEDD AR A: 4.20 IRIHT Majd ha a part szakad... Az eső után megmozdult a főid Mombalon éjazaka M Avas-alján, és ráomlott ág Alsó »orréi egy Toronyul ja utcai házra. Az esetből nem lett tragédia — szerencsére. De a tanulságok több, mint figyelmeztetőek.... E^sorok, írója egy olyan Rákóczi utcai házban gyerekeskedett, ahol szintén egy magas támfal tartotta a felette lévő Papszert. Ez a támfal egy szép napon leomlott, de egy csodás véletlen folytán nem volt senki az udvaron. Akkor készült el a Papszer alatti szakaszon az új támfalazás az akkori pénzügyi kormányzat gyors segítségéből, mert pénz akkor sem volt erre. Minden miskolci tudta, és tudja ma is, hogy az Avas olyan, mint az ementáli sajt: tele ezernyi üreggel, pincével. S hogy mi köze ennek a régi esetnek a mostan! támfalomláshoz? Az, hogy ez is az Avas alján történt, ott, ahol valaha a pincesorok, a kis utcák elbírták a szekerek, gyalogosok terhét, de többet nem. Ezt is csak úgy, hogy szerény méretű kis présházak épültek, és rendbe tartották — tartatták — a pincesorok vízelvezető rendszerét. A lefolyók, surrantok nyomait, romjait ma is láthatjuk itt, ott. A pincesorokon azonban személyautók, teherautók járnak, és hatalmas épületeket emelnek. Az utak, árkok, támfalak karbantartására pedig sem pénz, sem energia nem jutott. Az ötvenes években nem volt ildomos pincetulajdonosnak lenni — így nem is értek sokat a présházak, pincék. Véget ért a szép avasi élet, megkezdődött a romlás. Az általános gazdátlanságnak az kezdett véget vetni, hogy lassanként jó beruházássá lett pincét venni, és a pincejárás is polgárjogot kapott, mint hobbi, sőt ma már mint státuszszimbólum. Saját bor, saját pince — ez rangot jelent. De a tőkebefektetési igényt nem kísérte a pincesorok sorsának rendezése. A tanács tett néhány erőtlen kísérletet arra, hogy lépjen az ügyben, de végül is kialakult az a helyzet, ami jól jellemzi általában az országot: milliókat érő házak kerítések mögött, és kinn a közös, az út, a korlát, az árok a senki földje lesz, tönkremegy. A szemetet egymás fejére, pincesorára öntik a gazdák, ki gondolna ma arra, hogy egykoron közös erővel kellett rendbentartani a feljárókat, a kövezetét... Sokan mondták legyintve, amikor arról beszélgettek, vajon mikor lesz rend az Avason, hogy majd, ha a part szakad. Hát most szakadt. (Kiss) Bogrács főző bajnokot avatnak A hét végén: folkfesztivál A diósgyőri várban a hét végén rendezik meg a Ka-, Iáka nemzetközi folkfeszti- • vált. A fellépők Olaszországból, az USA-ból, Angliából, Finnországból, Franciaországból és Erdélyből érkeznek. A hazaiak: a Kaláka, a Méta, a Zsarátnok, a Barbaro, a Vasmalom, a Bluegrass Union, végül, de nem utolsó porban a miskolci Swetter. Szombaton és vasárnap zajlik aj fesztivál, délután 3-tól 5-ig amatőr együttesek és szólisták szórakoztatják a közönséget, utána következnek a profik. Az első napon a koncertek után táncház lesz. Ugyancsak szombati program a reggel 8 órakor kezdődő bográcsfőző verseny. Ennek győztese — pontosabban győztesei, mert két kategóriában indulhatnak a pályázók — elnyeri a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye 1990. évi bográcsfőző baj- . noka címet. Vevők nézegetik az erdőt Rejtélyes házak, zűrzavaros tulajdonviszonyok Az autó kapaszkodik a széles, jól megépített szerpentinen Bánkút felé. Akár- hová nyúlunk, bármibe kezdünk, mindenütt beleütközünk a homályos tulajdon- viszonyokba, a tisztázatlan jogi helyzetekbe — mondja Sebők Zoltán, a Bánkúti Si- klub elnöke, arra célozva, hogy Bánkúton számos gazdája van a területnek, de ha költeni kell rá közcélra, egy sincs. Valahol ott kellene kezdeni a tisztázást — mondja kifelé mutatva az ablakon, egy házra, amely a szerpentin mellett, az erdőben áll —, hogy kiderüljön, miként lehetett magánembereknek házuk a nemzeti park területén. Végszóra érkezünk meg a bánkúti turistaház elé, oda, ahol a semmiben véget ér az erdei „sztráda”. Utunk végállomása ugyanis a romház, pontosabban egy hatósági szemlére érkezünk, amelynek célja: valamelyest tisztábban látni abban az ügyben, hogy a bánkúti turistaházat és a hozzávaló jókora területet, erdőt megvásárló ÉGSZI mit tud és mit akar kezdeni ezzel a vagyonnal, azaz voltaképp kié is Bánkút egy jókora része? • A SIKLUB ÓVATOS A hatósági szemle hivatalos aktus, amelyre a sajtó nem hívandó meg — tudatta velünk a helyszínen a Bükki Nemzeti Park jogásza. Kérését, hogy a szemlén elhangzottakat ne rögzítsük, tiszteletben tartjuk: hallunk így is eleget Bán- ' kútról, ván miről írni. A szemlét azért hívta össze a nemzeti park Igazgatója, mert a Bánkúti Síklub közérdekű bejelentést tett, amelynek lényege: tudomásukra jutott, hogy az ÉGSZI, amely úgy három éve megvásárolta a'bánkúti turistaházat és a házzal együtt szép nagy területet is, most árulja az egészet. A síklub meg kívánja előzni azt, hogy itt Bánkút tetején, a nemzeti park egyik legértékesebb idegenforgalmi területén egy újabb tranzakcióval kész helyzet teremtődjék, azaz megjelenjen egy új tulajdonos, aki mondjuk lekeríti a területet, építeni kezd. kisajátítja magának Bánkút tekintélyes részét. • VALAKI IDEJÖN, ÉS HASZNOT HÚZ A klubelnök azt sem rejti véka alá, az autóban beszélgetve, hogy nemcsak Bánkutat féltik, hanem a klub érdekeit is csorbítva látják. Hogy miért? Mert nem ellenségei ők semmilyen fejlesztésnek, ami nem károsítja a természetet itt fenn. De azért az elgondolkodtató, hogy sokévnyi önkéntes munkával, anyagi áldozattal létrehoznak sípályákat, felvonókat, üzemeltetői hátteret, és most majd jön valaki, aki ebből közvetve hasznot húzhat, hiszen Bánkút igazi vonzereje, attrakciója a sízés ... A bánkúti turistaház előtörténetét minden újságolvasónk jól ismerheti. Ez az a ház, amit az egri Panoráma Vendéglátóipari Vállalattól megvett az ÉGSZI; vállalati üdülőt akart csinálni a lepusztult, de addig legalább a turistákat szolgáló házból. Végül is az ÉGSZI letett az asztalra egy tervet, s kötelezettséget vállalt rá, hogy lesz egy üdülő, de egy olyan vendéglátórésszel, ami a turistákat is várja. Az egyezséget sajtójjc Früstök a hátizsákból: a siklub nyitott egy vegyesboltot Bánkúton, így legalább az élelmiszert nem kell felcipelni. De a turistaház továbbra is zárva.,, tájékoztató, vezetői parolá- zás tetőzte be, de hogy a házzal egy szép nagy télek is járt, arról akkor mindenki szemérmesen hallgatott. • NEM EGYEDI ESET Az ígéretek dacára a ház felújítása egyre késik: közben a szennyvízelvezető és -kezelő hálózat készült el Bánkúton, közös tőkéből. A ház siralmas állapotban van. Tavassy Viktor, a síklub bánkúti képviselője elmondta, hogy tüzet raknak benne, csavargók törik fel. nem viseli senki gondját. Elgondolkoztató, hogy miközben felújítási szándékát többször is megerősítette az ÉGSZI, az épület állagának védelmére nem fordított egy fillért sem: ma a ház sokkal rosz- szabb állapotban van, mint egy-két évvel ezelőtt. Mindig megkédezem a ház körül járkáló „kalapos” embereket. mert azok akarnak valamit — mondja Tavassy Viktor, lgv szereztek, teljesen véletlenül tudomást arról, hogy vevők nézegetik Bánkutat. Utánajártak a földhivatalban is a dokumentumoknak és meglepve látták: itt bizony az erdő egy részének, az ÉGSZI a gazdája. Sebők Zoltán mulat néhány más dokumentumot is felfelé jövet a szerpentinen. Levelek, Iratok, amelyek azt látszanak alátámasztani: már a Panoráma Vendéglátóipari Vállalat ügylete az ÉGSZI-vel, sem volt egészen tiszta. Mielőtt folytatnánk: egyáltalán nem kívánjuk a vádlottak padjára ültetni az ÉGSZI-t. Csakhogy $z a bánkúti ügy sajnos tipikus, száz más példát lehetne még hozni rá. hogyan adták, vették, cserélték évtizedeken át az erdőt, a földet, mennyire a hatalom hátsó udvara, magántulajdona volt az, amit úgy hívunk: természetvédelem. erdőgazdálkodás, turizmus. (Folytatjuk) (kiss) Kevesebben látogatják a Baradlát „Európában tett egész utazásom folyamán a legmélyebb és legmaradandóbb élményeket az önök Aggteleki- cseppkőbarlangjában nyertem. Mély meggyőződésem, hogy kicsiny országuk ebben a barlangban egyedülálló föld alatti kinccsel rendelkezik ... Az Aggteleki-csepp- kőbarlang megérdemli, hogy egy sorban említsük a Föld legnagyszerűbb földrajzi jelenségeivel, a coloradói Grand Canyonnal, a Niaga- ra-vízeséssel. vagy a Yellowstone Park híres gejzírjeivel.” A fenti, elragadtatott mondatok Lloyd Trevor hírneves földrajztudós szájából hangzottak el. Felmérhetetlen érték hazánk északi csücskében ez a barlang- rendszer, ezért volt meglepő, amikor Dienes Endrétől, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy az utóbbi években nem hogy nőne, hanem visszaesik a barlanglátogatók száma. A feltételezések szerint elsősorban a nagyarányú közlekedési áremelé. sek következménye ez. 1987- ben még 240 ezren, tavaly már csak kétszázezren jöttek el megnézni a barlangot. Míg a hazai látogatók száma egyre csökken, a külföldieké nő, így 1992-re az előjelek szerint a barlangi túrázók csaknem fele más országból érkezik majd Aggtelekre. A hosszú, közép, és rövid túrák mellett a barlang nagy lehetőséget nyújt a gyógyturizmus kiterjesztésére. Több külföldi vállalkozó is érdeklődött már, hogy az alkalmas járatrészeket kimondottan erre a célra építené ki. A légzőszervi betegek számára ez kiváló gyógyulási lehetőség. n. zs.
