Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-25 / 95. szám

■ a Következő label a rúg ó- ibajnokiSágban ismét két pont jár majd a győzelemért. Er­ről a kérdésről tegnap dön­tött az MLSZ elnöksége csakúgy, mint arról, hogy az NB I. és aiz NB II. kö­zötti osztályozót nem törlik ed, A testület határozott ar­ról is, hogy az első osztály­ban. három, az alsókban pe­dig két külföldi játékos sze­repelhet egy csapatban mér­kőzésenként. , ■ Az MLSZ elnökségének tegnapi ülésén a dél-afrikai teremlabdarúgó-tornán ven­dégszerepeit játékosok el­len fegyelmi eljárást kezde­ményeztek. Az engedély nél­kül kiránduló labdarúgók el­len szigorú ítélet várható. A Flandria csapat cselekedeté­től a Magyar Olimpiai Bi­zottság ugyancsak tegnap el­határolta magát. ■ A Borsodi Építők Vo­lán SC labdarúgócsapata edzőmérkőzésre utazik Hejő- csabára. A találkozó ma délután két órakor kezdődik. A kassai összecsapáson sé­rülést szenvedett Mihalovszki továbbra sem áll az együttes rendelkezésére. Influenzás Rácz és Lehóczki. Balázs András, a népkertiejt edzője ezen a mérkőzésen lelkileg akarja ráhangolni játékosait a hétvégi. Kaiba elleni ide­genbeli" találkozóra. ■ A DVTK NB 11-ben szereplő futballcsapata ma délután három órától játszik edzőmérkőzést az NB III Ti- sza-csoportjában játszó Sa- jóbábony együttesével. A pi­ros-fehérek a hét végén Deb­recenbe utaznak bajnoki mérkőzésre. Eredetileg va­sárnap játszották volna a mérkőzést,, de a debreceniek kérésére szombatra előre­hozták. ■ Az Európában tett já- tékosnéző körútjáról haza­tért Sebastiao Lázárom bra­zil szövetségi kapitány elé­gedetten nyilatkozott a lá­tottakról, s annak adott han­got, hogy a Coppa del Mon­do kezdetéig felépül súlyos sérüléséből a Hollandiában szereplő Romario is. A csa­tár gólerősségére nagy szük­sége lesz Lázáron! csapatá­nak. ■ A Miskolci EAFC nem­rég pett egy, a jelenleginél modernebb, és NB l-es mér­kőzéseken is használható eredményjelző berendezést. A Tungsram SC-től vásárolt berendezést most szerelik. A tervek szerint a jövő hétén befejeződnek a munkálatok. ■ Nemzetközi kick-box- versenynek adott helyet a napokban Pécs városa. A megmérettetésen a miskolci fiúk is küzdöttek, mégpedig nem is akárhogyan. A Bor­sodi Bányász versenyzői hat mérkőzésből ötöt megnyer­tek. Magyar Róbert legyőz­te a sportág török nemzeti­ségű világbajnokát. Az ugyancsak miskolci színek­ben induló Budai Barnabás is nyert. Ö a PVSK erőssé­gét, Hosszú Csabát verta fölényesen. Edzőjük, Hranek Sándor tehát teljes joggal lehetett elégedett a csapat kitűnő teljesítményével. ■ Ma újabb mérkőzések lesznek a Labdarúgó Magyar Kupában. A bentmaradt nyplc csapat méri össze ere­jét a visszavágókon. Az Új­pesti Dózsa a Váccal, a Pécs a Dunaferrel, a Bp. Honvéd a Siófokkal, az MTK-VM pe­dig a Rába ETO-val mér­kőzik. Verebes pszichodrámát rendez Nyilatkozik a csalással vádolt bíró A legutóbbi focibotrány két főszereplője, Verebes Jó­zsef, az MTK-VM vezető edzője és Bognár István, miskolci játékvezető. Mini az közismert, a kék-fehérek „mágusa”, csapatának Bé­késcsaba elleni találkozója után elégedetlen volt a já­tékvezető működésével. Oly­annyira, hogy a Nemzeti (Nép) Sport újságírójának csalónak minősítette Bognár Istvánt. Később ugyan bo­csánatot kért, az MLSZ fe­gyelmi bizottsága ennek el­lenére „levette” őt a kis- padról. Bognár István húsz éve bíráskodik. Negyvenkét első­osztályú mérkőzés van mö­götte. Pályafutása alatt még nem volt része hasonló vá­daskodásban. — Semmiféle összetűzé­sem nem volt az MTK-VM vezető edzőjével sem. Mások is legfeljebb csak finom megjegyzésekkel kritizálták játékvezetésemet. Palotai és a többi nagy nevű szakem­ber, akikre Verebes József visszautal, már többször el­lenőrzött engem. Érdekes módon, egyetlen alkalommal sem vetődött fel a szakmai véleményekben az, hogy nem korrektül vezettem vol- .na bármelyik találkozón. Ve­rebes egyébként korábban az országos játékvezetők, köztük az én edzőm is volt. Ismernie kell engem. Ügy tűnik, hogy most valamilyen pszichodrámát próbál elját­szani. Olyat, amelynek ő a szerzője, a főszereplője és a rendezője egyaránt. Nyo­mást akar gyakorolni sze­rintem a játékvezetőkre. Ta­lán azt akarja elérni, hogy a bírók az ő megítélése sze­rint működjenek. Én viszont erre soha nem leszek hajlan­dó, de a kollégáim sem. A Hungária körúton is a leg­jobb tudásomat próbáltam nyújtani. Ezt bizonyítja, hogy ezután a kilencven perc után hetes osztályzatot kaptam a lehetséges tízből. Nevetséges tehát a csalás vádja. Verebes rendre meg­feledkezik arról, hogy visel­kedés-kultúra is van a vilá­gon. Ezt viszont neki is meg kell tanulnia egyszer. — Mire alapozza Vere­bes a vádnak azt a fino- mítottabb változatát, hogy ön indulatból vezette a ta­lálkozót? Tudomása szerint van-e alapja ennek a ki­jelentésnek? — Semmi oka nem volt 'ilyet mondani. A második félidőben, amikor a Békés­csaba már megszerezte a vezetést, az MTK-sok kü­lönféle megjegyzésekkel pró- páltak kényszerpályára ve­zényelni engem. Én azonban elhessegettem magamtól a „segítőket”, ugyanis nem va­gyok megalkuvó ú'pus. Az, hogy ki, milyen színekben játszik, soha nem érdekelt. A szabályok köteleznek en­gem, amelyeket betartok, és be is tartatok. A kék-fehé­rek mérkőzésén is így tet­tem. Az volt csak a baj, hogy felfogásom nem egye­zett a Verebes József által elképzeltekkel. — Volt tehát egy olyan pontja a találkozónak, amely kivívta a nagyhírű szakember ellenérzését? + Bognár István játékveze­tő korábban már vezetett ta­lálkozót a kék-fehéreknek. Kifogást senki nem emelt akkor ítéletei ellen. < — Talán az. amikor nem adtam meg egy szabálytalan gólt. Az MTK-VM közvetett szabadrúgáshoz jutott, kö-, rülbelül 25 méterre a kapu­tól. Körbevettek a hazai já­tékosok, és kérdezgették: miért nem adok sárga la­pot? Miközben én fegyel­meztem, az MTK-VM önké­nyesen elvégezte a szabad­rúgást, annak ellenére, hogy a szabály szerint ezt csak úgy tehették volna meg, ha felemelt kézzel jelt adok erre. Gólt rúgtak, amelyet természetesen érvénytelení­tettem. Ez a döntés szakmai­lag igazolható, és helyessé­gét alátámasztja az ellenőri jelentés is. Arról, hogy a kispadról másként látszot­tak az események, én nem tehetek. — Verebes önt pszichi­kaiig alkalmatlannak Elutazott Hollandiába a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem futócsapata. A küldöttség vezetője, Szabó Árpád, a testnevelési tan­szék tanára, a sportolók fel­készítője. A huszonhétfős gárda egy már hagyomá­nyossá vált váltófutáson vesz részt. A küzdelemben a világ 280 egyeteméről,, illetve fő­iskolájáról indulnak csapa­tok. A táv 280 kilométer, amit két, a német határ kö­zelében fekvő kisváros kö­zött futnak le a résztvevők. A verseny rendezője az egyik város egyeteme. Itt lesz a központ és a csapa­tok szálláshelye. A lebo­nyolítás úgy történik, hogy a távot három szakaszra osztják, egy-egy szakasz be­fejezése után összegzik az eredményeket, és újra kez­tartja a játékvezetésre. Ez­zel együtt azt is követeli, hogy minden fekete ruhást vizsgáljon meg a pszicho­lógus, mielőtt működési engedélyt kap ... — Ez is egyfajta fegyver, ő akarja a testület tagjait megválogatni. Mindez nála hatalmi túltengésnek nevez­hető. Ha azt kéri, hogy vizs­gálja meg pszichológus a játékvezetőket, ugyanígy kel­lene tenni a játékosokkal, sőt az edzőkkel. A szakveze­tőknél is mérni lehetne pél­dául azt: vajon pedagógiai­lag alkalmasak-e feladatuk elvégzésére. — Az MLSZ fegyelmi bizottsága eltiltotta a ve­zető edzőt a kispadról. Ráadásul Verebes József bocsánatot kért öntől a nyilvánosság előtt. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Bognár Istvánon kí­vül csak az édesanyját kö­vette meg. Nem elégtétel ez? Miért indított ezután polgári pert? — Az MLSZ ítélete sport­büntetés. Én nem elégtétel­re vágyom. A játékvezetői testületnek tartozom azzal, hogy így védjem meg kollé­gáimat a hasonló szituációk­tól. Fontos számomra az is, hogy a munkahelyemen hogy vélekednek rólam. A MÁV Miskolci Igazgatóságán va­gyok független belső ellen­őr. Ebben a beosztásban pe­dig csaló nem dolgozhat. Ráadásul két középiskolás gyermekem van. Nekik sem esne jól, ha akárcsak a tár­saik megkérdeznék: apád csaló? Hát nem vagyok az, és ezt be fogom bizonyítani a (bíróság előtt. Több jogi szakember megkeresett, az ország minden tájáról, és azt mondták, hogy vállalják ügyem képviseletét. Biztat­tak: ne hagyjam, hogy a be­csületembe gázoljanak. Vé­gül dr. Gondos Csaba, a te­hetséges, fiatal miskolci ügy­véd lesz ügyem szószólója az igazságügyi testület előtt. J Sz. P. dődik az (küzdelem, a kö­vetkező futamban. A szaka­szokat 10 kilométeres rész- távokra bontják, és a rész- távokat váltórendszerbein teljesítik a csapatok. Ezeket összeadva, 270 kilométert kapunk eredményül. Az előbbiekhez hasonlóan, az utolsó 10 ikilométeren együtt indulnak a csapatok befutó versenyzői. Az érdekesség az, hogy a hagyományos váltóboitot itt egy póló he­lyettesíti, amelyet a váltás­kor átadnak egymásnak a futók. Minden gárda 25 fő­ből áll, természetesen 2 tar­talékot is /biztosítani kell. Minden csapat saját maga gondosikodiik versenyzői vál. tópon.tokra szállításáról. Érdemes megemlíteni, hogy ilyen távú, és ennyi futót megmozgató verseny még soha nem volt a világon. A küzdelem be is került a Guinness rekordok könyvébe. Eddig sikerült minden év­ben új világcsúcsot felállí­tani. Tulajdonképpen a ren­dezőknek ez az egyik cél­juk. A miskolci egyetem ver­senyzői nem először vesz­nek részt a hollandiai küz­delemben, tavaly az össze­sítésben a 14. helyet szerez­ték meg, ami az osszc. csa­pat számához képest nem rossz eredmény. Hazaérke­zésük után, természetesen be­számolunk az idei szereplé­sükről is. *| Sz. B. DEM HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsillnszky út 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztőség: Miskolc. Bajcsy-Zsillnszky út 15. 3527. Pos­tacím: Miskolc 3501, PL: 39. Telefonközpont: 38-941. Titkár­ság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovati 18-227. Gazdaság­politikai rovat: 18-224. Levelezési rovat: 18-225. Kultúrpoli­tikai rovati 18-228. Sportrovat: 18-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225. Hirdetésfelvétel: Miskolc, Széctienyi út 15—17. Tele­fon: 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­melyik Wrlapkézbesltő postahivatalnál, a bfrlapkézbesltők- nél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lap- ellátási Irodánál (HELIR). Budapest V., József nádor tér I. — 1.908 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint át­utalással a Postabank Rt. 219-08686 pénzforgalmi Jelzőszám­ra. Előfizetési dl) egy hónapra 85 forint, 1 negyedévre 255 forint, 1 évre 1020 forint. Index« 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. V. v.l HORVATH FERENC. — ISSN 0133 0209 Miskolci egyetemisták Hollandiában A Géibs-Sié is belÉiii Diákolimpia Á diákolimpia tavaszi szünetben megrendezett or­szágos döntőin a miskolci Földes Ferenc Gimnázium csapatai több sportágban képviselték megyénket, és az alábbi eredményeket érték el: női sakkcsapatban or­szágos 4. helyezés. Egyéni­ben az első táblán első he­lyen végzett Nagy Judit. Férfitornában „A” kategó­riában 5. helyezés. Egyéni összetettben Gyulay Gergely 6. helyezés, talajon 1. helye­zés, korláton és ugrásban 3. helyezés. Női tornában „A" kategóriában 5. helyezés. Toldi-kondiban országos 6. helyezés. Űszásban Deák Fe­renc 8. lett (100 m mell). Szabó Péter a 14. helyen végzett (50 m gyors). Birkózás Az elmúlt hétvégén vá­rosi grundbirkózóversenyt rendeztek a DVTK birkózó­csarnokában. Tizenöt iskola mintegy száznegyven tanuló­ja indult az összecsapásokon. Az első helyet a 42. Számú Általános iskola csapata sze­rezte meg, a második 21-es és a harmadik helyezett li­es Számú Általános Iskola csapata előtt. A grundbirkó- zóverseny területi fordulóját szombaton rendezik meg. • „HOGY MIÉRT VERHETTÉK AGYON?” • TALÁLGATNAK ÉS HALLGATNAK AZ EMBEREK „A repülőtér melletti Von- cák'tanyán holtan találták Zsemberi Árpád 53 éves ju­hászt, miskolci lakost. Á vizsgálat eddigi megállapí­tása szerint a férfi hétfőről keddre virradó éjszaka bűn- cselekmény áldozata lett. A rendőrség nagy erőkkel nyo­moz a tettes után” — eddig az idézet lapunk egy, tavaly április közepén megjelent cikkéből. A szűkszavú hír­ben a rendőrség még várja azok jelentkezését, akik bár­mit is láttak, hallottak a gyilkosságról. Néhány an mentek is, de egy év múltá­val még mindig nem tudni; azon az éjszakán kinek is volt útban mindenki Árpi bácsija... Kíváncsiak voltunk arra, hogy egy esztendő teltével fel-felidézik-e a környékbe­liek azt a napot, beszélnek-e róla, emlékeznek-e még a juhászra. Először a Voncák- tanyára fordulunk. A vakí­tóan fehérre meszelt kis házat kutyák őrzik, és látva az ugrásra kész korcsokat, a legnagyobb ebbarát is úgy gondolná; joblj, ha vár a gazda érkezéséig. A házban azonban senki nem mozdul, végül is a tanya vége felé, az akiok irányába fordu­lunk, bár messziről az is teljesen kihaltnak tűnik. De az autó zajára mégis megje­lenik egy kíváncsi arc a ka­rámajtóban. — Sanyi bácsi nincs itt — kiáltja messziről, és ezzel a maga részéről lezártnak is tekintve az ügyet, fordulna vissza. A sártengerben még­is közelebb evickélünk, és akkor már érdeklődve, mé­regetve, ő is megindul a kis­kapu felé. Később kiderül, hogy a férfi egy hónapja az áldozat utódja. Kérdéseinkre először csak szűkszavúan válaszolgat. — Nem tudok semmit, nem voltam itt, nem ismer­tem — darálja, folyton is­mételgetve. Csak akkor kezd oldódni, amikor szóba jön a munka, az akol, a juhok és a bárányok. Jó juhász lehe­tett — mondja, és bólint is hozzá. — Látszik az állatokon, hogy jól tarthatta, gondoz­hatta őket. Azt mondják, csak télen lakott ott, a kis házban, nyáron idelent aludt. Ott, az akol után — és mutatja a kis kalyibát. — Nincs ott más, csak egy ágy, meg takaró. Én ugyan nem laknék ott. Nekem a ház alagsorában van a helyem. Ott van tévé, meg rádió is. Családom nekem sincs, neki se volt senkije. A gazda, a Sanyi bácsi biztos kedvelhet­te az öreget, mert nyolc évig csak megtűrte... És már búcsúzik is, mert hát dolga van, magyarázza. Aztán a Sajó-parti töltés felé fordulunk. A kihalt környéken a legközelebbi szomszéd, ez, a sokak által csak fehér házként emlege­tett épület. Első látásra az egész porta úgy fest, mintha teremtett lélek nem élne itt. Végül bekanyarodunk az udvarra, csak abban bízva, hogy valakit érdekelni fog, hogy milyen ügyben jár itt az idegen. De perceken át semmi. Csak az egyik szo­ba kezd éledezni. Valaki óvatosan elhúzza a függönyt, kiles, de már bújik is el az ablakkeret takarásában. Vé­gül kíváncsisága nagyobb le­het, mint óvatossága, és ránk néz. Kihívjuk, a kocsi­ba ültetjük, úgy kérdezzük. — Hát persze,, hogy ismer­tem az öreg Árpi bácsit — mondja a férfi. — Sajnáltam is, miikor hallottam, hogy mi lett vele. Pedig hát az nem bántott senkit. Csendes, magánakvaló volt. Ha nem kérdezték, nem szólt. Egye­dül jött-ment, terelgette a juhokat, barátja sem volt, tán csak a kutyája. Hogy miért verhették olyan csú­nyán agyon? Nem volt an­nak semmije, még egy ren­des ruhája sem. Én azt gon­dolom, a tettes ismerhette, azért engedte be akkor az öreg... Kérdezünk másokat is, akik gyakran látták, hogy egyedül gombászgatott a repülőtéren, de még a pon­tos nevét sem tudták. Van­nak, akik könnyebben ol­dódnak, találgatnak, feltéte- lezgetnek. Például rögtön azt, hogy a gyilkos tudhat­ta, hogy az öreg az első hó­ig nem nagyon megy fel a házba, az akol mellett al­szik, és tisztában lehetett azzal is, hogy a házban azért van néhány érték. Talán arra fájt a foga, de a juhász valami miatt akkor este mégiscsak felment a kis házba, rajtakapta a betörőt, és erre fizetett rá ... — Mit csinálhatott volna? Tetten érték — így mond­ják —, és, hogy ki ne tu­dódjon, hogy betört, meg­ölte ... Lehet, hogy valóban így volt, előfordul, hogy más­ként. Amíg nem kerül pont az ügy végére, csak talál­gatni lehet. A nyomozás je­lei) pillanatban is tart, és bármelyik nap új eredményt hozhát. (fázolcU ElV juhászról, aki meghalt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom