Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-05 / 54. szám
Miskolc-környéki címerek Ges^feíy sfc A tiltakozó kárpátaljaiak egy csoportja. A diósgyőri. a bükkszent- kereszti, a gesztelyi. a szirmai embernek a mai napig külön program. — lia — ahogy ők mondják — be kell jönniük Miskolcra. Ma is a régi, évtizedekkel ezelőtt önálló települések lakóinak tudják magukat. az itt élőkkel a közigazgatási határok módosításával létrehozott nagyváros sem tudta elfeledtetni, hogy számukra ismerős közösséghez tartoznak. Némelyik településnek az elmúlt időkben történelmi múltára emlékező címere is volt, de meghatározó jellegzetessége mindegyiknek van. A Borsod Megyei Levéltár munkatársai a címertan törvényei ; szerint most megújították, megrajzolták a jelképeket. Ezekből mutatunk be néhányat. A Hernád-menti falu, amely századok óta fontos átkelőhely mellett feküdt s nevezetes vásárai is voltak, 1219 óta szerepel az írott történelemben, de ennél századokkal régibb eredetű lehet. Neve szláv eredetű, de lakói többségükben mindig magyarok voltak. A háborús századokban elnéptelenedett, és csak 1711 után települt újra. A Rákócziak hajdúiEgész napos ankétot rendeznek március 6-án. azaz holnap a Tudomány és Technika Házában arról, hogy mi legyen Miskolc kommunális szemetével. A rendezvényen, amely tíz órakor kezdődik, szó lesz különféle ártalmatlanitási eljárásokról, a komposztálástól az égetésen át a lerakásig. A tanácskozásnak az egyik házigazdája dr. Kovács László, a városi tanács elnöke. Ez a tény is jeizi, hogy MiskolBorversenr Esemény volt Ernődön a helyi könyvtár és művelődési ház által szervezett borverseny, melyre Szirma- besenyőtől Mezőkövesdig jelentkeztek a borgazdák. A szakzsűri mellett a benevezett negyvennégy fajta bor bírálatában társadalmi zsűri is részt vett. A szoros versenyben a fehér bor kategóriában az emődi Kovács Nándor vitte el az aranyérmes oklevelet, olaszrizling borával. Ebben a kategóriában további helyezést értei Voss József és dr. Szepesi Lajos is. Vörösborban a mezőkövesdi Vízi István érte el az első helyezést, a második pedig Juhász Tibor lett Miskolcról. A versenyen a gyümölcsborok zamatét is összemérhették a zsűritagok, s vörösborban ismét jeleskedett Vízi István, az ezüst minősítés pedig az emődi Dudás Bélának jutott. A versennyel egyidőben Lengyelné dr. Berec_ Judit a borok minősítése mellett a nevezett gazdáknak a borfeldolgozási és kezelési problémákról tanácsadással segített. nak, a hajdúvárosi múltnak, a falut védő ároknak és őrtoronynak emléke is alig maradt. Az első hivatalos népszámláláskor (1787) 1050- en lakták, akiknek 10 százacon a szemételhelyezés ügye ma annyira égető kérdés, hogy a döntést már nem lehet halogatni. A városi tanács végrehajtó bizottsága sokadik halasztás után döntött úgy, hogy a legszélesebb körben veszi igénybe a szakértők segítségét. Reméljük, ez a holnapi ankét hozzásegít majd a jó döntéshez. Sárospataknak a Tárnegyed a legforgalmasabb városrésze. Évente csaknem félmillió hazai és külföldi kiránduló, turista érkezik a városba, s többségük első útja a Rákóczi-várhoz és a gótikus vártemplomhoz vezet. De hiába a sok jövésmenés, az autóbuszok, gépkocsik zaja, a kis- és nagydiákok hangoskodása: mindez egyáltalán nem zavarja a várnegyed különleges, szárnyas lakóit, a baglyokat. Az utóbbi években kisebb- nagyobb bagolycsapatok vertek tanyát a pataki várnegyed öreg hársfáin. Besöté- tedés után élelem után látnak, virradatkor ismét visz- szatérnek fészek nélküli „lakótelepükre”, a védetté nyilvánított hársfákra, és rendületlen nyugalommal alusszák nappali álmukat. Némelyik fán 15—20 bagoly is gubbaszt. Zúghatnak, moroghatnak a gépkocsik, kiabálhatnak a gyerekek, a baglyok tolikoszorúval „keretezett” nagy szeme meg se rebben ettől. Moccanatlan ülnek egész nap az ágakon, közel húzódva a fa törzséléka nemes. 1869-ben 1615, 1988-ban 2788 lakója volt. Két évszázados pecsétnyomója alapján terveztük újra címerét: Háromszögletű pajzsban kék mezőben lebegő ezüst kocsikerékből szőlővenyige nő ki jobbra és balra hajló egy-egy ezüst fürttel. A szőlő nem véletlenül került bele a község címerébe, mert a filoxéra- járvány előtt — a múlt században — igencsak híres bort termő szőlői voltak a Hernádra néző lankákon. A címer feledésbe merült. Célszerű lenne felújítani, elhelyezni a középületeken, a község határát jelző útjelző táblák mellett. Szép, politikától mentes közösségi jelkép, amelyre minden gesz- telyi és innen elszármazott büszke lehet. A címert tervezte és rajzolta B. Balsai Jolán restaurátor. hez, vastagabb gallyaihoz, hogy eső, hó, szél ellen valamelyest védelmet találjanak maguknak. Főképp a fejüket féltik, ezért nyakukon felborzolják a tollat, mipt valami ódivatú „spanyolgallér” alá dugják fejüket, s olyanok, mintha fej nélkül aludnának. Talán ösztönösen védik ennyire a fejüket, hogy megfeleljenek az emberek által évezredek óta róluk kialakult véleménynek, miszerint az állatok világában ők az igazi tudósok. A mitológiában ugyanis az olvasható, hogy a görögök a baglyok nagy és fényes szemében a tudomány, művészet, mesterségek istennője, Paliasz Athéné okosságának, „intelligenciájának” sugárzását látták. Ezért tartották a baglyot az istennő szent madarának. Ez a magyarázata annak, hogy a könyvkiadó vállalatok, könyvesboltok napjainkban is szívesen festetik cégtáblájukra emblémának a nagy szemű, nagy fülű baglyot. De mintha a pataki baglyok is éreznék „génjeikben” ennek a tudatát. A közeli erdőkben, a Bodrog- parti füzesekben, óriás nyárfákon háborítatlan csendben „lakhatnának”, ők. mégis Kíváncsian, várakozással telve lépdeltünk a fekete fenyőkkel szegélyezett, kihalt úton az elmúlt hét végén a szovjet határ felé. Néhány autóval, miskolci emberek, a helyi Zöld Párttól, az MDF-től, vagy csupán állampolgári jogon, azon té- pelődtiink, vajon lesznek-e, s ha igen, hányán, akik velünk közösen kívánják felemelni szavukat a pisztra- házai radarállomás építése, s a fegyverkezés ellen, vagy sem. Mindez egy hete történt, de az élmény úgy vélem egyikünket sem hagyja nyugodni azóta. Induláskor még azt sem tudtuk igazán, hogy hová tartunk, ugyanis még hivatalos helyen is a következőképpen kalauzoltak bennünket: — Hogy hol a Barátság kert? ... Hát a szovjet—magyar határon, a senki földjén, de leginkább szovjet területen. A határozatlanság ellenére az útbaigazítás valós volt, s a Barátság kerthez barátságos szovjet határőrök csoportján keresztül vezetett az utunk, miután a debreceni konzulátus engedélyével e kivételes alkalommal, akár személyigazolvánnyal is átléphettük a határt. A murvával borított placcon már javában gyülekeztek ekkor az emberek, s a hazaiak, kezükben újságot szorongatva, örömhírrel fogadták az innenső oldalról érkezőket: a Kárpáti Igaz Szó közölte azt a hírt, mely arról tudósított, hogy amíg egy független bí- ráióbizottlság végleges döntést nem hoz, az építkezés további sorsáról, addig le kell állítani az ott folyó munkálatokat. Bár csak fél sikerként könyvelhettük el I a hangos, zajos várnegyedet választják nappali alvásukra. Minden jel arra mutat: oka van annak, hogy olyan jól érzik magukat itt, a szellemiséget, a történelem nehéz, sűrű levegőjét árasztó épületek között. Ha ugyanis sorra vesszük a „környezetet”, kézzelfogható bizonyítékokat találunk a nagy szemű madaraknak a várnegyedben a tudományokkal, művészetekkel való kapcsolatára. A közelben három szobor, két pompás képtár és a Rákóczi Múzeum 13 állandó kiállítása található. Az öreg hársfák közül egyet különösen megkedveltek Paliasz Athéné madarai, ami abból következtethető, hogy míg általában tízen— tizenketten gubbasztanak egy-egy hársfán, ezen tizenöten, húszán is. Ugyan miért a különös vonzalom ez iránt a hársfa iránt? Köny- nyű kitalálni, ha tudjuk, hogy ez a hársfa a plébánia hivatal előtt áll, a műemlék épület emeleti részén pedig mintegy 25—30 ezer kötetes, felbecsülhetetlen értékű könyvgyűjtemény kapott otthont. Hegyi József a hírt, az egész demonstráció hangulatát áthatotta az öröm. A hálás tekintetek elsősorban Mankovits Tamás iparművészt keresték, aki elsőként tárta kamerája segítségével a világ elé a „tésztagyár történetét”, de a több mint ezerfős tömegben elég volt annyit mondani: magyarok vagyunk „. s már ömlött is a szó a kárpátaljai emberekből. A miskolci zöldeket is váratlanul érte a bátortalan érdeklődésük nyomán támadt panaszáradat: — Nemcsak a radarállomás építése, illetve annak környezeti hatásai töltenek el bennünket félelemmel, csupán a többi gondunkról, még nem volt kivel beszélgetnünk. Mi például Bereg- dédáról jöttünk, egy néhány kilométernyire lévő 1915 lakosú faluból, melynek határában közvetlenül egy 125 hektáros (!) homokbánya kezdődik, mely az egész községet beteríti homokkal. Na_ ponta hetven teherautó dübörög át a főutcánkon hatalmas porfelhőt hagyva maga után, így nem csoda, hogy a tüdőbetegséggel, a szilikózissal küszködök száma igen magas a környéken. A bánya miatt süllyed a talajvízszint, megrepedeznek a házak falai. Ezen túl szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre nitrátosabbak vizeink, hiszen közmű az egész járásban csak Beregszászon található. A Köjál véleménye szerint egyetlen kút sem működhetne a falunkban. Az eddig elhanyagolt szűrővizsgálatokat követően, egy legutóbbi felmérés szerint a járásban Beregdédán a legmagasabb és egyre nő az általános iskolás korúaknái a tbc-gyanús esetek száma. — Milyen lépéseket tettek, hogy ezekre, az egészségüket súlyosan veszélyeztető gondokra felhívják a figyelmet? — Ha erőtlenül is, de mindig hallattuk a hangunkat, ennek ellenére például 1988- ban, megkerülve a községet, hamis jegyzőkönyvvel újabb 16 hektárt adtak át a bányának. Emiatt tavaly novemberben levelet írtunk a Legfelsőbb Tanácshoz, amire a mai napig nem kaptunk választ — mondja Kocsis Katalin, a Beregdédai Községi Tanács elnöke. — Az a levél azonban más problémákat is megemlít, ugyanis* 1978-ban, ismét csak a tudtunk nélkül, beindítottak a község határától alig négyszáz méterre egy asz- faitgyárat, mely az alapvető környezetvédelmi előírásoknak sem felel meg, ontja a rákot okozó kátrányfüstöt. Ráadásul Salgótarjánból újabb, onnan kiselejtezett aszfaltgyártó részleget szállítottak ide, mert az, a magyar egészségügyi előírásoknak nem felelt meg! A sokadik. egészségünket károsító dolog az, hogy a Bereg- daróc és Beregdéda között található Barátság-Intergáz vezeték három nyomásszabályozó állomásán túlnyomás esetén kinyitják a csapokat, s óriási sistergéssel tódul ki a földgáz a levegőbe. A környéken dolgozó emberek szédelegnek, fáj a fejük, s ha ellenérzéseinket hangoztatjuk, az a válasz, hogy ez a környezetre egyáltalán nem káros, hiszen a földgáz „úgyis felszáll, s eltűnik”. Számunkra az ilyen,' s hasonló magyarázatok nem elfogadhatóak, de sajnos, a hivatalosan ezzel foglalkozó intézmények még nem segítenek bennünket: a helyi Köjál az ismert adatok birtokában sem tesz semmit, a helyi geológiai intézet pedig még a kért információkat sem hajlandó kiadni! Miután a felsoroltak ellenére egy fillért sem utaltak át számunkra egészségügyi és szociális fejlesztésre, úgy döntöttünk, hogy ha márciusig sem történik semmi, munkabeszüntetéssel egybekötött tüntetést szervezünk a Beregszászi járásban, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a környezetünket, és egészségünket veszélyeztető gondokra ... * Miért érdemes itt. Miskolcon, a csaknem 200 kilométerre élő beregiek ügyét nekünk is szem előtt tartanunk? Azon túl, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, csak éppen ők kisebbségként élnek egy szomszédos országban? Ennek oka, többek között az, hogy mint a csernobili sugárszennyezés, mint a Borsodi Ércelőkészítő szennye, mint a nitrátos víz, a -kátránnyal teli füst, bármennyire is szeretnénk, de nem ismer se ország-, se közigazgatási határokat. A földrajzi térképen húzott piros vonalak nem állítják meg a környezetet károsító anyagokat, hatásokat! Nagy Zsuzsanna Döntés előtt szakértői vita Mi legyen a város szemetével? Dr. Csorba Csaba Paliasz Athéné szent madarai Bagolycsapat a várnegyedben Nitrátos a vizük, kátrányfüsttel teli a levegőjük Nemcsak a tésztagyárból nem kérnek a kárpátaljaiak
