Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-26 / 70. szám

Drasztikus leépítések a DVTK-nál Elbocsátott sportolók Kosárlabda, NB I. Nehéz ez a játék... DVTK-Pécsi VSK 75-84 (38-49) Szilágyi, sérülése miatt a második félidőben már nem játszott. Néhány évvel ezelőtt még ki hitte volna, hogy az idén nyolcvanéves, nagy hírű DVTK anyagi helyzete any- nyira megrendül, hogy drasz­tikus intézkedésekre lesz szükség. Most bekövetkezett a nem várt fordulat. Igaz, hónapokkal ezelőtt már érez­hető volt az, hogy a bázis­vállalatok gazdasági helyze­tének romlása miatt keve­sebb pénz juthat az egyesü­letnek. Arra azonban keve­sen gondoltak, hogy a pénz­ügyi lehetőségek, illetve le­hetetlenségek a inegye leg­nagyobb egyesületének létét fenyegetik. Pedig valahol itt áll a helyzet. A válságstáb, vagyis az elnökség összeült az el­múlt héten és olyan határo­zatokat hozott, amely lehe­tőséget adhat a túlélésre. Nem biztos, hogy ez az Valamikor hajdanán egy bizonyára már sokak által elfelejtett ünnepnek számító napon, plaketteket osztogat­tak a Népkerben. Ennek áb­rájával ígérték: kevés víz fog lefolyni a Szinván és áll majd a csúcsosan fedett! miskolci műjégpálya. Csak­hogy ennek már tizenhárom esztendeje és a korcsolya­pálya még mindig csak a plaketten fedett... Mi tör­tént? Elfeledkeztek volna a nagyreményű tervekről? Esetleg valaki akkor, vagy azóta elszámolta magát, más­ként kalkulált? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kecskemé­ti Istvántól, a -liskolc Városi Sportcsarnok igazgatójától. — A fedett jégpálya tervei megvannak, de egyelőre úgy néz ki, hogy belátható időn belül nem lesz mód megvalósítani. Már annak idején is 15 millió forintba került volna és akkor, a jégpálya felépítése is jócs­kán kimerítette a város kasszáját. — Akkor valaki rosszul kalkulált, vagy túlértékelte a lehetőségeket? — Nem lett az elkalkulál­va... Csak ugye már az el­ső pálya is nagy segítséggel, közadakozásból, téglajegyek árusításából befolyt összegből épült meg. A második pedig már jórészt társadalmi mun­kában készült el. Így is, a nélkülözhetetlen kiszolgáló intézményekkel együtt, majdnem 20 millióra rúgott ennek felépítése. Egyébként tudomásom szerint az ifjú­sági és sportosztály vezetője tárgyal az Országos Jégko­rong Szövetséggel arról, hogy hozzátudnának-e járulni a miskolci fedett jégpálya épí­téséhez. Ha a pénz meglen­ne, valószínűleg a kettes pályát alakítanánk át. — A régi tervek szerint dolgoznának az építők? — Szerintem nem. Tudo­másom szerint mór léteznek olyan könnyű szerkezetek, amelyekkel gond nélkül le lehetne fedni a pályát... Egyébként nem bocsátkoz­hatok jóslatokba. Amennyi­ben a jégkorong-szövetségtől támogatást kapnánk, illetve egyetlen és üdvözítő megol­dás, mindenesetre a döntés megszületett. Lássuk a tényeket, ame­lyek többek között sporto­lók, edzők és jó néhány ki­segítő dolgozó munkaviszo­nyának megszűnéséhez vezet­tek. Tóth Lajos, a DVTK társadalmi elnöke az elmúlt hét végén, pénteken megtar­tott sajtótájékoztatón elmon­dotta, hogy a befizetendő adók és társadalombiztosítá­si járulékok összege tavaly 56 millió forint volt. Ugyan­akkor az állami támogatás­ra mindössze 13 millió fo­rintot kapott a DVTK. Tar­tozásként maradt az elmúlt esztendőről nyolcmillió fo­rint, annak ellenére, hogy kiegészítő tevékenység segít­ségével tízmillió forintot ter­melt meg a klub. A támoga­tó szervek súlyos pénzügyi helyzete — Dimag Rt. (ko­ezt ki tudná egészíteni a tanács, rövid idő alatt, talán két éven belül befedhetnénk a miskolci jégpályát... F. H. A tervezetthez képest egy nappal előrehozták az NB I. eredetileg vasárnapra terve­zett fordulóját. Az első osz­tály csapatai sok gólt rúg­tak, igazi gólzáporos győze­lem viszont nem született. A legnagyobb érdeklődés az MTK-VM és az Újpesti Dózsa összecsapását kísérte. A Hungária körúton mint­egy hatezren voltak kíván­csiak a mérkőzésre. Nagy csatában az MTK-VM győ­zött a listavezető ellen. A Ferencváros a DVSC-t fo­gadta és tizenkét ezer néző előtt három gólt rúgtak já­tékosai a hajdúságiaknak. Győrben nyert a Rába ETO a Budapesti Honvéd ellen. A veszprémiek hazai fellépését ötezer szurkoló nézte végig. A Petressel megerősödött ba­konyiak győztek a Békéscsa­ba éllen. Döntetlenül végző­dött a székesfehérváriak vendégjátéka Vácott, vala­mint a PMSC—Siófok talál­kozó. A Vasas egy góllal vet­te el a három pontot a Cse­peltől a Fáy utcában. Tata­bányán nem kísérte túl nagy érdeklődés a Haladás szerep­lését. Mindössze ezerötszázan TOTÓ l. Hamburg—St. Pauli 0-0 X 2. Bochum­Bayern München 0-0 X 3. Freiburg—Wattenscheid 2-0 1 4. Duisburg— Stuttgarter Kickers 1-1 X 5. Unterhaching­Hertha BSC 0-1 2 6. Bologna—Sampdoria 1-0 1 7. Cremonese—Ascoli 2-1 1 8. Lecce—Milan 1-2 2 9. Napoli—Juventus 3-1 1 10. Udinese—Bari 2-2 X 11. Messina—Pisa 0-0 X 12. Padova—Triestina 1-1 X 13. Pescara—Ancona 0-0 X Barletta—Cagliari 0-0 X A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása szerint a 12. játékhéten 16- an hibátlanul töltötték ki szelvényüket. Nyereményük egyenként 527 774 forint. A 15 darab tizenhármasra egyenként 320 673 forintot fizetnek. A tizenkettesek 6983, a tizenegyesek 583, a tíze­sek pedig 126 forintot érnek. rábban LKM), Digép — mi­att a korábban megígért vál­lalati támogatások egy része elmaradt. Erre az évre, ah­hoz, hogy az egyesület a megszokott színvonalon vé­gezhesse tevékenységét, 92,5 millió forint kellene. A ren­delkezésre álló források vi­szont minden erőlködés el­lenére csak az 57,5 millió forintot érik el. Hiányzik tehát 35 millió forint. Ezt az összeget csaknem lehetetlen előkeríteni, így maradt az úgynevezett racionálás. Az­az, az elnökség a hetvenöt munkaviszony felmondásán kívül szűkíti a sporttevé­kenységet és visszafogja az ellátási színvonalat, vagyis csapatokat léptet vissza a bajnokságból, csökkenti az edzőtáborozások számát, il­letve leállítja azokat, és ke­vesebb verseny rendezésére vállalkoznak. Megváltozik a prémiumrendszer is. A klub által adott pénzből csak a versenyzők kaphatnak. A vezetők és az edzők viszont akkor juthatnak fizetésükön kívüli összegekhez, ha szpon­zorokat találnak sportáguk számára. A katasztrofális anyagi helyzet ellenére sem válik meg a DVTK egyetlen szakosztályától sem. Több sportolótól viszont igen. Csak azok a versenyzők ma­radhatnak főállásban a klub­nál, akik a felnőtt bajnok­ságok első 1—3. helyezett­jei, illetve a juniorok között a bajnoki szint körül mo­zognak. Sz. P. mi. mentek ki a stadionba. A bányászcsapat így is nyert a szombathelyiek ellen. EREDMÉNYEK: MTK-VM-Újpesti Dózsa 2-0 (0-0); Tatabánya—Haladás 2-1 (2-1); PMSC—Siófok l-i (1-0); Váci Izzó—vidcoton-Waltham l-i (0-1); Veszpiém—Békéscsaba 2-0 (1-0); Vasas—Csepel 1-0 (0-0); Rába ETO—Bp. Honvéd 2-0 (1-0); Ferencváros—DVSC 3-1 (0-0). AZ NB I. ALLASA 1. Ü. Dózsa 20 14 1 5 31-14 43 2. MTK-VM 20 13 3 4 29-11 42 3. Pécs 20 10 7 3 28-14 37 4. FTC 20 9 4 7 30-23 31 5. Tatabánya 20 9 2 9 14-19 29 6. Siófok 20 6 9 5 19-17 27 7. Videoton- Waltham 20 6 9 5 15-18 27 8. Vasas 20 7 5 8 21-24 26 9. Veszprém 20 5 10 5 15-16 25 10. Bp. Honv. 20 6 5 9 20-25 23 11. Békéscsaba 20 6 5 9 14-24 23 12. DVSC 20 5 7 8 14-22 22 13. Rába ETO 20 4 8 8 20-20 20 14. Haladás 20 5 5 10 25-30 20 15. Vác 20 3 10 7 15-22 19 16. Csepel 20 2 10 8 18-29 16 Elpuhultunk — hallani fiatalokról, korosodókról egy­aránt. Sajnos, a különböző felmérések tökéletesen iga­zolják, hogy egyre romlik a kondíciónk és lassan nagy divat lesz a pocak. E tények mellett pedig mostanában le­hetetlen helyzetbe hozzák azokat is, akik legalább ed­dig vállalták, hogy aktívan sportolnak. Nem egy szak­osztály nyakára került hu­rok, a pénzügyi kalkulációk szorításában fojtogatják, a legtöbb helyen halálra is íté­lik, keresztet vetnek rá és eltemetik... A cégek ugyanis gazdál­kodnak ; vezetőik osztanak, szoroznak, lázasan kalkulál­nak, hogy a mind szűkebb költségvetésből minél többet hozhassanak ki. Már-már mindent extrának minősíte­nek és ezáltal feleslegesnek bélyegeznek. Ráadásul bizo­nyosak benne, hogy a cég kasszáját csak az hozhatja A rájátszás szombati for­dulójában a Pécsi VSK együttesét fogadta a DVTK női NB I-es kosárlabdacsa­pata. A piros-fehérek mér­kőzésén ezúttal a megszo­kottnál kevesebben voltak, mert a Diósgyőr NB Il-es labdarúgó-mérkőzését egy- időben rendezték a kosár­labdameccsel. A Novák, Lakosa, Turska, Molnár, Králik kezdőötössel pályára lépő diósgyőriek rög­tön a feldobás után megsze­rezték első személyi hibáju­kat. Ettől kezdve idegesen és kapkodva játszottak a pi­ros-fehérek. Gyakoriak vol­tak az eladott labdák, a pon­tatlan passzok és a durva személyi hibák. Molnár és Lakosa a har­madik perc végén sem talált magára, ezért Király Sán­dor, a csapat edzője Szilá­gyit és Bartosovát küldte helyettük pályára. A tizedik percben 18-23-ra vezettek a vendégek. A diósgyőriek váltakozó teljesítménnyel, hol felzárkóztak az ellenfél mögé, megcsillantva igazi formájukat, hol pedig telje­sen szétesett csapat benyo­mását keltve, lemaradtak. A tizenötödik percben volt a legnagyobb pontkülönbség a két csapat között: 25-37. Ki­rály Sándor hiába cserél­gette játékosait, nem tudta összerázni a csapatot. A pécsiek magabiztosan, szépen kidolgozott akciók­ban egyre jobban „sarokba szorították” a hazaiakat Az első félidő második fe­lében Szilágyi megsérült, de továbbra is a pályán ma­radt.. Králik nem hozta a tőle megszokott jó formát, gyakran hibázott. Turska ho­rogdobásaival most is elkáp­ráztatta a közönséget, de nem minden megmozdulása ered­ményezett kosarat. Novák, aki a legutóbbi, Szekszárd elleni mérkőzésen jól szere­peit, most is jó formában volt. Három pontot érő do­básai mindig a legjobbkor találtak az ellenfél kosará­ba. Az első félidő végered­ménye a dunántúliak fölé­nyéről tanúskodott: 38-49. A szünet most is rövid taktikai megbeszéléssel kez­dődött, majd néhány perc kosárra dobás következett. rendbe, ha kérdezgetés, vé­leménykérés és többnyire gondolkodás nélkül bejelen­tik: felszámolják, megszün­tetik az eddig támogatott szakosztályokat. Talán csak azoknál a vállalatoknál nem teszik meg ezt a lépést, ahol igazi üzletet jelent a 6port. Ahol a feneketlen pénzügyi­nagykalap hasadásait a di­vatnak számító sportágak támogatásából befolyt össze­gekből próbálják be-betömni. De ugye, ilyen cégből nem sok van. Többségük inkább minél hamarabb aláírják a szakosztályok halálos ítéle­tét. Egyébként abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy ezek a sporttól elsze­dett forintok mindig a leg­jobb helyre kerülnek. Sut­tognak már olyan összegek­ről, amelyeket a vezetői pré­miumokhoz csaptak hozzá ... Egyébként természetesen mi A második félidő kezdő ötöse — Králik, Novák, Áronná, Turska, Bartosova — sem tudta csökkenteni a két csapat közti pontkülönbsé­get. A vendégek annyira be­lejöttek a játékba, hogy a huszonötödik percre már 21 pontra növelték előnyüket (41:62). Szilágyi a második félidőben nem játszott. Krá­lik teljesítménye pedig sem­mit sem változott. Akármit megpróbált, semmi nem si­került neki. Tehetetlenül tárta szét karjait egy-egy si­kertelen akció után. Jó ira­mú, küzdelmes percek után 59-69-re módosították az eredményt a diósgyőriek. Az ellenfelet, noha rövid időre, de sikerült megzavarniuk a hazaiaknak. Ez azonban nem tartott sokáig. A harminc- ötödik percben már 67-81-re elhúztak a pécsiek. Király Sándor egyre idegesebben is tisztában vagyunk azzal, hogy nincs olyan nagy cége kis hazánknak, ahol ne kel­lene pánikszerűen spórolni még a lyukas garassal is. Azt mondják, hogy a sport az élet nagyáruházában a játékosztály. Ha pedig a pél­dánál maradunk: nincs olyan okos, minden fillért jól be­osztó háziasszony, aki leg­alább néha-néha ne enged­hetné meg magának azt, hogy betérjen ide... A leg­nagyobb bajnak egyébként az tűnik, hogyha a jelenlegi gazdasági-pénzügyi káoszban el is temetnek jó pár szak­osztályt, szinte bizonyos, hogy nem kerül a sírjára vi­rág. Hiszen annak, akinek fejlődéséhez ez hiányozhat­na, aki kinőve magát, talán a nyomdokaiba léphetne, vagy legalábbis a példaké­pének tekintené, vagyis a kevesebb költségbe kerülő tömegsport, sokak szerint már halálos beteg ... kiabált a pálya széléről, de csapatán már ez sem segí­tett. A DVTK-s lányok olyan „fejvesztetten” szaladgáltak a pályán, mint egy meg­bolygatott hangyacsapat. A lelátón egyre csökkent a né­zők száma. Akik elmentek, úgy döntöttek, inkább meg­nézik a fulballmeccs máso­dik félidejét, minthogy azt lássák: pályán vérzik el a DVTK. A második játék­rész lefújása előtt másfél perccel Lakosa helyett be­jött a mindössze tizenöt éves Perényi, aki alighogy labdához ért, már pontot is szerzett csapatának. Egy perc azonban már túlságo­san kevés volt ahhoz, hogy tízpontos hátrányát behozza a csapat. A negyvenedik pere végén, amikor megszólalt a bírók sípja, 75-84-et muta­tott az eredményjelző. Király Sándor röviden így értékelte a lányok játékát: — Ugyanazt mondhatom, amit a szekszárdiak elleni mérkőzés után. Nem lehet eredményes ez a csapat ak­kor, ha Králik csupán hét pontot dob negyven perc alatt. Persze nemcsak rajta múlott a vereség. Kapkod­tak és nem a játékra fi­gyeltek kosarasaink. Ez a mérkőzés első felében meg is látszott az eredményen. Szilágyit már nem tudtam pályára küldeni a második félidőben, Novák pedig egye­dül kevés a győzelemhez. Hiába akar és küzd, ha a többiekben nincs meg az ilyenkor szükséges tűz és küzdőszellem. Kecskeméten mindenképpen nyernünk kell, különben elszállnak a felsőházról szőtt álmaink. Szerdán dől el, hogy a csa­pat a tizedik, vagy a tizen­harmadik helyet szerzi-e meg. A DVTK legtöbb pontját Turska (20), Novák (19) és Szilágyi (10) szerezte. M. R. Az állás 7. Pécs 8 3 817-745 19 8. Soproni P. 7 4 759-740 17 9. Kecskemét 6 5 853-755 17 10. Szeged 5 6 824-845 16 11. AR Építők 4 8 880-948 16 10. Szekszárd 5 6 763-789 16 13. DVTK 4 7 829-904 U Fedett lesz, vagy ledethn marad? Jégpályatervek Labdarúgás, Legalább legyen a sírján virág... Szakosztály-temető

Next

/
Oldalképek
Tartalom