Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

3Ez a vízimalom ugyan nem a cikkünkben említett Vágó­malom, hanem egy másik miskolci malom, amely a Kalló­szeren — o mai Vászonfehérítő utca környékén — műkö­dött. Valószínűleg hasonló lehetett a Vágó-malom is. A fel­vétel 1890-ben készült. Egykoron a belvárosban (16.) Ahol az hiránia mozgó ... A Szinva felett volt a vágóhíd Ki gondolná, hogy a Bé­ke mozi és a Sötétkapu kö­zött álló kis ház helyén volt valaha a város mészár­széke. A Béke mozi helyén pedig még a századforduló előtt kékfestőműhely és sza­bóság működött. Ez a terü­let egyébként Miskolc éle­tének igen fontos területe volt, hiszen körülötte mű­ködött a piac, de volt itt vízimalom, sóraktár, gyer­tyaöntő- és szappanfőzőmű­hely is. Talán még nyüzs- gőbb sokadalom volt itt egy­koron, mint manapság __ • FELÉGETTÉK A TÖRÖKÖK A Rákóczi u. 3. számú ház — amelynek földszintjén ma bőrdíszműüzlet van — tel­kén 1702 és 1817 között már állott a vágóhíd és mészár­szék. A piactér déli részén működő mészárszékek törté­netét a 16. század közepéig vezethetjük vissza. Miután Mehmed pasa 1544-ben fel­égette Miskolcot, a pusztí­tást számba vevő feljegyzé­sekben olvashatjuk, hogy ekkor felégették Literáti Deák János házát is, amely a Piac utcán Tánczos István szomszédságában és a piac mellett álló utca sarkán ál­lott. Miután Literátit meg­ölték, utódja nem lévén, a vagyon a koronára szállott. I. Ferdinánd a házat és a hozzá tartozó telket mészár­szék alapítására a városnak adományozta. Ez volt a piac első mészárszéke, amely a 19. század végéig különböző átépítésekkel fennállt. A mészárszék 1755-ig volt a város tulajdonában. E terü­leten volt a mészárosok áruló helye is, amelyre utal a város tanácsának jegyző­könyve 1741-ben. „A csiz­madiák színje alatt (ti. mel­lette) levő üres szék ... fa- épületű megavult Boltnak, kőrakással leendő megh [ építtetését Városunk hova j hamarább bizonyos alkal- ( matossággal Eperjesi Kőmí­ves Mesternek, aznak meg- építtetésének effectuatiója iránt és véhez is vitetni el nem mulattya.” 1755 után — amikor a diósgyőri urada­lom Miskolcon levő- objek­tumait visszaszerezte — kö­vetkezett be változás az ob­jektumok történetében. 1768­ban az uradalom a fából lévő „megavult bolt” helyé­re négy bolthejyiségből ál­ló épületet, és mellé vágóhe­lyet emelt a Szinva part­ján. \ © A MALOM IS VÁGÓ VOLT... Persze, ne gondoljunk va­lami, mai fogalmaink sze­rint módos intézményre, hi­szen egy 1775-ös összeírás szerint mindössze négy he­lyiségből állt, nem számít­va az oda tartozó lakást. 1781-ben, a miskolci tűz­vészkor ez az épület is le­ég, de gyorsan újjáépítik. Az 1860-as évek végéig az uradalmi vágóhelyek voltak a Rákóczi út 3. szám tel­kén. A vágóhidat a Szinva- patakon építették fel, cölö­pökre állítva. Akkor még minden bizonnyal patak volt a patak, és nem félig nyitott szennyvízcsatorna... Egyébként a majdnem ve­le szémben levő területen volt az a vízimalom, amely épp a mészárszékek szom­szédsága miatt kapta nevét: Vágó-malom. © RÉGI NÉVVEL? 1895-ben már kocsma állt a hajdani mészárszék he­lyén, mellette pedig, a mai Béke mozi telkén kékfestő- műhely és szabóság volt. Századunk elején emeltek egy új házat a Rákóczi u. 3. szám alatt, amely a kezde­tektől fogva lakóépület volt, földszintjén cipészműhely- lyel. Ma is ezt a házat lát­hatjuk itt., A Rákóczi u. 5. szám alatt pedig felépült — Árva Pál tervei alapján — Miskolc első mozgókép- színháza, az Uránia mozi. Az 1920-as években egy emeletet húzta., rá, és et­től kezdve, napjainkig, gya­korlatilag nem változott az épület külseje. A közelmúlt­ban azonban felújították a mozit, amely ma jóval kor­szerűbb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Talán nem ár­tana elgondolkodni azon, hogy érdemes lenne vissza­állítani régi nevét, ezzel is őrizve a város múltját... (kiss) Kiváltság nélkül — egyenlő jogokat — egyenlő esélyt flz MSZDP áttoló bérreformot akar — A Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt az ország legnagyobb történelmi múlt­ra visszatekintő demokrati­kus pártja. Százéves törté­nete alatt következetesen védelmezte a dolgozó em­berek, a kisemberek, az el­esettek érdekeit, magasba tartotta a demokrácia, az igazságosság, a társadalmi szolidaritás zászlaját — így kezdi pártja választási be­mutatását Liszkai Károly, az MSZDP megyei szervezeté­nek titkára. — A szociáldemokrácia olyan társadalmi eszményt vall magáénak, amely ösz- szeegyezteti a szabadságot az egyenlőséggel, a hatékony gazdaságot az igazságosság­gal, a piaci versenyt a tár­sadalmi szolidaritással. A szociális piacgazdaság révén megvalósuló jóléti állam hí­vei vagyunk. Gazdasági ha­tékonyságot és általános jó­létet csak a piacelvű gaz­daság tud biztosítani. Egy egészséges piacgazdaságban a magántulajdon lesz túl­súlyban. A szociáldemokrá­cia a fejlődés ilyen alakulá­sát természetesnek tekinti és elfogadja. A gazdasági és szociális demokrácia kiépí­tendő intézményeinek kell biztosítania azt, hogy a ma­gántulajdonos a haszonnak csak meghatározott részét sajátíthassa ki, továbbá, hagy a magántőke a társa­dalom javára működjék. Ezen intézmények feladata fellépni az állami és magán­tőkés kizsákmányolás ellen egyaránt. — Olyan Magyarországot akarunk, ahol a hatékony gazdaság általános jólétet teremt, ahol kiteljesedik az európai jellegű parlamenti demokrácia, kiépülnek a jog- államiság intézményei, meg­valósul az állampolgárok önkormányzata, korlátozás nélkül érvényesülnek az em­beri jogok. Mindehhez telje­sen le kell bontani a kom­munista pártállam teljes egészét, el kell választani egymástól a bírói, a kor­mányzati és a törvényhozói hatalmat, biztosítani kell a sajtó- és szólásszabadságot, le kell bonyolítani a szabad választásokat. — Olyan országban aka­runk élni, amelyben min­denki egyenlő jogokkal és egyenlő eséllyel, szabadon dönthet sorsáról, ahol nem léteznek többé kiváltságok, ahol tiszteletben tartják az emberi méltóságot. Mi nem valljuk, hogy a mi elképze­léseink az egyedül üdvözítő- ek, de úgy érezzük, hogy ez­zel az országgal, ezzel a néppel tovább kísérletezni nem szabad. Negyven évi kísérletezés után el kell in­dulni végre egy olyan úton, amelyet a nyugateurópai szociáldemokráciák már ki­tapostak előttünk. Az eddigi utunk zsákutcának bizo­nyult, harmadik utat pedig nem ismerünk. — Megyénk ipari régiói­ban fel kell számotoi a gaz­daság fő veszteségforrásait. Azt akarjuk, hogy ez a le­hető legtöbb munkahely megőrzésével menjen végbe. Támogatni kell az új, haté­konyan termelő beruházáso­kat. (Hogy ezek milyen beru­házások lennének, nem a politikusok dolga megállapí­tani.) Aktív állami munka­erőpiaci politikát sürgetünk, amely átképzéssel, tovább­képzéssel. végső esetben a más térségekbe való elköl­tözés támogatásával segítsé­gére siet a munkavállalók­nak. Támogatjuk a megyei átképzési központ azonnali felállítását. Állampolgári jo­gon kell mindenkinek biz­tosítani az emberhez méltó megélhetést. Átfogó bérre­formot, a jelenlegi kormány által gerjesztett drágulás megfékezését, az adórendszer teljes átalakítását, a kamat­adó eltörlését kívánjuk el­érni. — Végre kell hajtani a tulajdonviszonyok radikális reformját, meg kell szün­tetni az állami tulajdon nyomasztó túlsúlyát, de meg kell akadályozni annak el­kótyavetyélését, átjátszását. Kényszeríteni keil a nagy­üzemeket, vegyiműveket, ko­hászati vállalatokat, a ce­mentművet környezetkímélő technológiák alkalmazására. — Szeretnénk elérni, hogy azoknak a megyéknek a la­kossága, amely csak fizeti, de nem élvezi a világkiállí­tással kapcsolatos fejleszté­seket, építkezéseket, ne arra várjon, hogy majd az eset­leges hasizomból — amire semmi garancia nincs —ré­szesül, hanem már most ál­talános vagy részleges adó- csökkentést kapjon. — Támogatjuk a paraszt­ság füldmagántulajdonát. Elő kell segíteni életképes családi parasztgazdaságok létrejöttét, segíteni kell meg­erősödésüket. Szabad föld- tulajdon és földforgalom esetén szövetkezeti formák gazdag változatosságát lehet­ne létrehozni. A nyugat­európai parasztgazdaságok és kisszövetkezetek tapasztala­tait szeretnénk továbbadni az érdekelteknek, előadáso­kat. tanfolyamokat szervez­nénk, biztosítanánk, hogy közülük többen is 3—4 hó­napig valamelyik fejlett me­zőgazdaságú nyugat-európai ország parasztgazdaságában dolgozhassanak, ismerked­hessenek az ottani körül­ményekkel. A mezőgazdasági termékek piacát oly módon kell átalakítani, hogy az a közvetlen termelők, valamint a fogyasztók, ne pedig a közvetítők érdekeit szolgál­ja. Az árutőzsde kialakítása mellett Miskolcon és a me­gye városaiban, nagyközsé­geiben olyan üzleteket kel­lene létrehozni, ahol á köz­vetítői lánc kihagyásával ta­lálkozhat a vevő és a vá­sárló. — S hogy ezen változá­sokhoz tiszta alapot teremt­sünk, választási győzelmünk esetén megyénk hajdani ki- zsákmányolóit, a „ladányi- ikat” szigorúan elszámoltat­juk, és „érdemeik” szerinti elbírálásban részesítjük. Miskolcon Indulnak Atucsák György (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1. sz. választókerület, Miskolc) 1959. IX. 19-én születtem Szerencsen. Nős vagyok, 6 gyermek édesapja. Szüleim munkásemberek. Édesanyám betanított munkás, apám ács volt. Szüleim gyermekkorom­ban elváltak; majd édes­anyám újra férjhez ment, és Miskolcra költöztünk. Neve­lőapám, Kovács István szin­tén egyszerű ember, gépko­csivezető. De mondhatnám édesapámnak is, mert gyer­mekkoromtól ő nevelt és se­gített, hogy becsületes em­ber váljék belőlem. Talán sok gyermek nem kapja meg azt a szeretetet édesapjától, amit én a nevelőapámtól kaptam, és ezért köszönettel tartozom neki. Az általános iskola után jelentkeztem a 118. Számú Szakmunkáskép­ző Intézet szobafestő-mázoló szakmára. 1977-ben fejeztem be tanulmányaimat. Azóta kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal dolgozom a szakmá­ban. Jelenleg a Szivárvány Ipari Szolgáltató Kisszövet­kezetnél dolgozom, mint festő A pártnak 1989 februárja óta vagyok tagja, mint ala­pító tag. Dr. Rucskó Viktor (B.-A.-Z. megyei 2. sz. vá­lasztókerület, Miskolc) Kijevben születtem 1954- ben, A lenini nemzetiségi politikának köszönhetően nem tudtam anyanyelvemet fejleszteni, mivel az iskoláik­ban oroszul kellett tanulnom. Ennek ellenére a tanulmá­nyaimat kitűnő eredménnyel végeztem. Ezért 1977-ben a kitüntetéses orvos-doktori diploma megszerzése után kétéves ösztöndíjat nyertem el a gerontológiai klinikára.- A nemzetiségi kisebbségek ellen irányuló diszkrimináci­ós politika miatt 1980-ban lemondtam az aspiránsi ösztöndíjról és végleg lete­lepültem az anyaországom­ba. 1986-ban kaptam meg a magyar állampolgárságot. Meggyőződésem, hogy a nép jóléte nem Marx sze­rint; — szocialista forrada­lom, proletárdiktatúra útján valósítandó meg —, hanem a szociáldemokrácián belül békés reformokkal, parla­menti demokráciával. És mi. vei karrierista, merkantilis megfontolásoktól mentes ne­velést kaptam a görög kato­likus édesanyámtól, sohasem léptem be sem az SZKP-ba, sem az MSZMP-be, kitart- va az elveim mellett. Két felsőfokú nyelvvizsgával ren­delkezem. Hobbim a sport és a politika. Jelenleg bel­gyógyász szakorvosként kör­zeti orvosi állást töltök be Miskolcon. Végh László (B.-A.-Z. megyei 3. sz. vá­lasztókerület. Miskolc) Miskolcon születtem, 1951. április 25-én. Szüleim mun­kások. Általános iskolai ta­nulmányaimat a Palóczy ut­cai iskolában végeztem, 1966. bán. Ezt követően a 101. Sz. Szakmunkásképző Iskolában villanyszerelő szakra jelent­keztem. 1969-ben végeztem. Közben megszereztem a hí­vatásos gépjárművezetői en­gedélyt. Munkahelyeim Mis­kolcon voltak, az építőipar­ban, a BVM-ben, jelenleg az ÉPFU vállalatnál dolgozom, most is a szakmámban. 1980-ban mestervizsgáztam és 1985-ig, mint kisiparos tevékenykedtem. Jelenlegi munkahelyemen szákszerve­zeti bizalmiként és a kar­bantartó tagozat megyei kép­viselőjeként dolgozom. Csa­ládos vagyok, négy gyermek édesapja. Zoltay Zsolt András (B.-A.-Z. megye 4. sz. vá­lasztókerület, Miskolc) 1959-ben születtem Miskol­con, és iskoláimat is itt vé­geztem. 1977-ben érettségiz­tem a Zrínyi Ilona Gimnázi­umban. 1981-ig (bevonulá­somig) az LKM-ben dolgoz­tam. Leszerelésem óta, 1983- tól pedig a MÁV-nál dolgo­zom. 1986-ban nősültem, s kislányom két év múlva szü­letett meg. A feleségem ré­vén — mivel Kárpátaljáról, Munkácsról települt át — volt lehetőségem megfigyel­ni a nemzetiségi kisebbség­ben élők életkörülményeit. Éppen ezért úgy vélem, hogy különös gondot kell fordítani szűkebb pátriánk­ban is a nemzetiségiek gond­jainak orvoslására. Ezt an­nál is inkább fontosnak tar­tom, mert minél jobban bá­nunk az itt élő nemzetisé­giekkel, annál nagyobb hi­vatkozási alapunk lesz a ha­tárainkon kívül élő magyar­ság melletti kiállásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom