Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

■ A női röplabdabajnok­ság hétvégi fordulójából mindössze egyetlen találko­zót bonyolítottak le szomba­ton. Ezen az Ü. Dózsa együttese a sérült Bóta Eni­kőt nélkülözve is villám- győzelmet aratott (37. perc) a teljesen alárendelt szerepet játszott tanácsiak felett. Ü. Dózsa—BSE 3:0 (2, 6, 1). Sokan buktak a tegnap esti versenyen, súlyos sérülés azonban nem történt. ■ Az Állami Biztosító, a Chemolimpex, valamint a Népstadion és Intézményei Vállalat támogatásával ha­gyományos zenés gimnaszti­kái versenyt rendezett a Start Diáksport Egyesület. Az ország 13 nevelőotthoná­ból érkezett csapatok felké­szülése méltán tükrözte a jó sportmunkát, felkészítést. Polimer Kupa vitte a prímet a jég a motorok alatt nyert Böszörményi és az ■ Az NSZK-beli St. Ing- bertben, hét nemzet női tőr­csapatversenyén a házigaz­dák világ- és olimpiai baj­nok együttese szerezte meg a végső győzelmet. A ma­gyar válogatott az ötödik helyen végzett. ■ A párizsi nagyszabású nemzetközi cselgáncsverse­nyen Csősz Imre, a plusz 95 kg-osok mezőnyében a má­sodik helyen végzett, miután a döntőben wazaarival kika­pott a japán Kideyuki Se- kine-től. (Ezt megelőzően a debreceni Csősz az ágdöntő­ben ugyancsak wazaarival nyert az osztrák Josef Schmöller ellen.) ■ Sepp Piontek, a dánok néhány napja lemondott szö­vetségi kapitánya a török labdarúgó-válogatott szakve­zetője lesz. A nem kis meg­lepetést keltő, váratlan hír szerint július elsejétől kezdi meg munkáját a török nem­zeti válogatott élén. Pion- tek négy évre érvényes szer­ződést írt alá. ■ A Jugoszláviában túrá­zó Siófok együttese a III. (!) ligás Uskok együttesétől 1-0- ás vereséget szenvedett. (MTl-tud.) ■ Jő napja voK vasárnap két egykori Bp. Honvéd-lab­darúgónak a görög, illetve a francia bajnokságban. Détári Lajos (Olympiakos Pireus) háromszor talált be a Volos hálójába. A szőke középpá­lyás formájáról az AP hír- ügynökség ezt írta: amióta görög földre szerződött, ez a 90 perc volt egyik legem­lékezetesebb fellépése pire­uszi színekben. Détári a 21., 73. és 89. percben szerzett gólt, a negyediket pedig Tszantakisz (23.) lőtte. Ko­vács Kálmán (Auxerre) csa­pata hazai pályán lejátszott összecsapásán pontot men­tett. A Sochaux Lada góljá­val (62. p.) vezetést szerzett Auxerre-ben, amire a 73.- ban Kovács válaszolt. Ez volt a magyar csatár tize­dik, a francia bajnokságban elért találata, s jelenleg holt­versenyben a Monacót erő­sítő Ramon Diazzal a 6—7. helyezett a góllistán. Csúszott Több százan látogattak el tegnap este a népkerti mű­jégpályára, ahol a Polimer Kupa harmadik fordulóját rendezték meg. Izgalmas összecsapásokra volt kilátás. Különösen a Hajdú—Ador­ján párharc ígért igazi jeges csemegét a szurkolóknak. Az összesített pontok alapján ugyanis ők álltak az élen a verseny előtt. A versenyen tizenkét ver­senyző indult. Köztük volt három osztrák is, akikkel nemzetközi lett a kupa. A „sógorok” vaspapucsosai azonban nem sok vizet za­vartak. Rajthoz álltak, de pontszerzésre semmi esélyük nem volt. A futottak még mezőnyéhez tartoztak. Annál nagyobb küzdelem alakult ki a magyar élmezőny tag­jai között. Ezt bizonyítja a sok „karambol”, amelyeket hol felhördülve, hol pedig tapssal jutalmazott a szur­kolósereg. A versenyzőket négy csoportba osztotta be a versenybíróság. Szerencsére elkerülte egymást a két leg­nagyobb ász, Hajdú és Ador­ján. Már az első futamban rajthoz állt az utóbbi moto­ros. Nagy harcot vívott a BÉV SC-s Böszörményivel és megszerezte a győzelmet. A második összecsapás egy miskolci és egy nyíregyházi versenyző párharcát hozta. A később meglepetést okozó Üjhelyi verte a szabolcsi fi­út. A harmadik selejtező fu­tamban ugyancsak nyírségi motoros hozta el a megsze­rezhető pontokat. Kovács At­tila a körök megtétele után azonban bukott. A kanyart nem tudta bevenni és a pa­lánknak ütközött. Saját lá­bán vonult le a pályáról. Ám később kiderült, megsé­rült a keze. A további raj­tokat ezek után nem vál­lalhatta. Helyére a tartalék­ként nevezett miskolci Kris- ton állt be. Egyáltalán nem hozott szégyent egyesületére, sőt,... A negyedik futamban állt először a rajtszalag mö­gé Hajdú Zoltán. Magabiztos motorozással nyert ellenfe­lei előtt. Ezután ismét Ador­ján gurult a jégre. Simán osztrák Selb előtt. Újhelyi futama következett. Azonnal az élre vágott és végig tar­totta vezető helyét. A he­tedik futamban debütált Kriston. Bódi mögött a má­sodik lett. Ismét Hajdú győ­zött a következő összecsapá­son a nyírségi Kovács Zsolt és az osztrák Nébel előtt. A népkerti együttes versenyző­je legalább tíz métert vert rá az utána célba érő ellen­felére. A kilencedik futam­ból ismét Adorján került ki győztesen. Böszörményi egy kanyarban bukott. Újhelyi bizonyította tehetségét a ti­zedik célba jutáskor, övé lett ekkor a legtöbb pont. A második klubtársa, Os- váth, a harmadik pedig a nyíregyházi Csobán lett. Az utolsó előtti összecsapáson újra Hajdú volt a nyerő. A selejtezők után alakult ki a középdöntő mezőnye. Az egyik csoportba, nem kis meglepetésre, csak a BÉV SC versenyzői kerültek. Böször­ményi, Újhelyi, Hajdú és Kriston. A másik négyes Adorjánból, Osváthból, Bo­áiból, és Kovács Zsoltból állt össze. Izgalmas küzdel­meket hozott a versenynek ez a része. Több bukás is történt. Szerencsére, nem sé­rültek meg a versenyzők. Végül két debreceni, Ador­ján és Bódi, valamint két miskolci, Hajdú és Újhelyi verekedte be magát a döntő­be. A hatkörös utolsó fu­tamban nagy küzdelmet lát­hattak a nézők az első he­lyért. Különösen a két mis­kolci motoros párharca volt izgalmas. Hajdú, a verseny legesélyesebb versenyzője azonban hiába támadta a kanyarokban klubtársát, Üj- helyi tulajdonképpen simán futott át elsőként a célon. A Polimer Kupa harmadik fordulója végén, végső soron meglepetésre, Újhelyi vehet­te át a győztesnek járó dí­jat Hajdú előtt. A harmadik lett Adorján, a negyedik pe­dig az erőszakosan motorozó Bódi. Hátra van még a ne­gyedik, egyben utolsó fordu­ló, amelyet a kazincbarcikai műjégpályán rendeznek meg február 25-én. Sz. P. Keményen harcoltak a helyezésekért a kanyarokban a motorosok (Szabó István felvételei) DCU HÍRLAP. — a miskolciak napilapja. — Kiadja t a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsllinszky út la. 8527. — Felelés kiadót BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztőség? Miskolc. Bajcsy-Zsllinszky út 15. 3527. Pos­tacím: Miskolc. 3501. Pf-8 39. Telefonközpont: 38-941. Titkár­ságé 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227. Gazdaság­politikai rovat: 18-224. Levelezési rovat» 18-225. Kultúrpoli­tikai rovat! 18-22«. Sportrovatt 18-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225. Hirdetésfelvételt Miskolc, Széchenyi út 15—17. Tele­fon: 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­melyik hlrlapkézbesitő postahivatalnál, a hirlapkézbesitök- nél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és táp­ellátási Irodánál (HELIR). Budapest V.. József nádor tér 1 — 1908 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint át­utalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Elő fizetési díj egy hónapra 85 forint. 1 negyedévre 255 forint l évre 1020 forint. Index 25 951. — Készült a Borsodi Nyom­dában. Fel. vez.l HORVÁTH FERENC. — ISSN 0133 0209 Labdarúgás BÉV Mer A Borsodi Építőik Volán SC harmadosztályban sze­replő labdarúgócsapata pén­teken edzőmérkőzésre uta­zott Hajdúszobosizlóra. Az ott táborozó NB H-es Ka­zincbarcikád Vegyésszel ját­szottak. A népfkertiek, nem kis meglepetésre, nyertek. A meccs végeredménye 3-1 lett BÉV SC javára. A gólo­kat Vidinczei (2) és Tóth lőtte. A Italaira késiü... • Egy ön»\vkussag története • Részletek szomorú nttnlniáhnl Amikor Gabriella napló­ját először a kezembe vet­tem. úgy hittem, hogy a sűrűn teleirt oldalakról meg­ismerhetem majd egész ad­digi életét. Szépen fogalma­zott gondolatai azonban alig-alig kalandoztak vissza a múltba. A legfrissebb él­ményeit írta meg úgy mint aki tudatosan készül a ha­lálra ... Egy délután ugyan­is rájött, hogy nem bíria tovább, nem akar élni, de még néhány utolsó hetet adott magának. Ezekről a napokról szól a napló. — Azért kezdtem el írni, hogyha a halálom után va­laki is bővebb magyarázatot akar kapni rólam, csak ezt kell elolvasnia — írja ha­lála előtt néhány héttel, azon a napon, amelyen fáj­dalmas búcsút vett egykori kedvese édesapjától, aki sze­rinte megérezhetett Valamit a készülő tragédiából. Mert — írja — nem jött azzal az ol­csó, sablonos vigasztalással. És még egy mondat róla: azt hiszem, nagyon szeret­tem. Aztán a régi, de nem fe­lejtett kedvesről, Andrisról ír; .képzeletben ezerszer vé­gigjátszotta, hogy újra meg­keresi és néhány igazán boldog napot töltenek együtt, s amikor elválnak majd. csak azzal magyarázza a hirtelen búcsút, hogy elköl­tözik. Ezután aznapra már csak néhány kusza sor ma­rad arról, hogy fáradt és ká'ba, de nyugodt. Amikor pedig legközelebb előveszi titkos kis füzetét... — Most nagyon furcsa ír­ni. így egy nappal a halál előtt. Tulajdoniképpen any- nyi minden van a fejemben, hogy lehetetlenség is leírni — olvasom. Aztán eszébe jut, hogy délután még barát­nőjével nyári hétvégéiket tervezgették, azt, hogy stop­pal elmennek Kőszegre, Vi- segrádra. — A halálom előtt is mosolyogva szőttük a ter­veket — folytatja. Igen, so­kan mondták, hogy nagy szí­nész vagyok az életben, de azt senki sem tudta, hogy ez az utolsó hónap volt az igazi nagy szerepem. Játsza­ni, hogy élvezem az életet, miközben már a halálra ké­szülök. Aztán ha a képze­letbeli darab végén kimen- mék a közönség elé, biztos vastapsot .kapnék, de én már nem fogok meghajolni a vasfüggöny előtt... Ezt már akkor eldöntöttem, amikor otthagytam a munkahelye­imet, mondtam is, hogy én már soha többé nem fogok dolgozni... Egyébként egész nap járkáltam, elfáradtam. De olyan érdekes volt, hogy ahogy kószáltam az utcán, olyan sok ember mondta, hagy szép vagyok. Tudom, .hogy ez nem igaz, de arra gondoltam, hogy a halál gondolata talán megszépíti az embert. Érdekes az is, hogy mennyi futó ismerős­sel találkoztam, mintha utol­jára meg akarták volna mu­tatni magukat... Megvet­tem a 13 doboz nyugtatót is. Remélem, elég lesz. Nyu­godt vagyok. Nem tudtam élni és ez hatalmas baj. Visszaemlékezni jó, főleg a gyerekkoromra, az volt a legjobb, és milyen boldog is voltam, és ezt az anyuék- nak köszönhetem. Ezért nem ás mernék most a szemükbe nézni, fájdalmat okozok ne­kik. Hogy csináljam, hogy ne fájjon nekik? Egyszer anyu azt mondta, hogyha nekem valami bajom esne, ő belehalna ... Anyu, értsd meg, Rád még nagyon sok embernek szüksége van, pró­bálj most már te is élni, hiszen eddig úgyis kiszívtam minden erődet. Ezért bo­csáss meg és sokszorozd meg az erődet. Apa! Te erős vagy. Tudom. Ugye nem fogsz - elgyengülni és ugye nem haragszol majd rám .. I Az egész o!van mintha egy nagy utazásra készülnék. Mintha régen, nagvon-na- gvon régen vártarr. volna erre, csak az idővonet érke­zése volt bizonytalan. Dehát most már az is eljött. Möst az jutott az eszembe, hogy holnap is mindent :lven hidegvérre! íogok-e csi­nálni. mint ma, amíg csak tervezgetem? Csak a másnap, a napló­ba jegyzett mondataiból de­rűi ki, hogy nem Miskolcon él. Valahonnan az ország másik végéből sodródott ide azon a bizonyos utolsó na­pon. Eredetileg úgy tervez­te, hogy egy egri kemp:ng- ben talál szállást, de a kem­ping zárva volt, és hiába járt hotelról hotelra, sehol oem lelt szabad szobára. Ezért felült a vonatra, és Füzesabonyig utazott, „míg pedig a miskolci szerelvény elindult, volt még ideje... — Beültem az étterembe és pontban velem szemben ott volt az óra, néztem és csak arra tudtam gondolni, hogy vissza kellene men­nem, haza... De nem tud­tam mozdulni. Most már tu. dóm, hogy megteszem, amit terveztem... Az előbb el­tolatott itt egy vonat, fi­gyeltem a kerekeket és arra gondoltam, hogy soha nem tudnám vonat alá vetni ma­gam. Emlékszem, egyszer a Katival kipróbáltuk, fél mé­terre ha álltunk egy robogó balatoni expressztől. Meg kellett kapaszkodnunk a korlátban, és sikítani kellett, mert különben megörült volna az ember. A következő gondolatai pedig már az utolsó oldalak, ra kerültek: már mindenki­től elköszönt, akit csak is­mert, csak éppen azt nem magyarázza meg, hogy miért is szánta el magát a ször­nyű tettre és arról sem szól, hogy ha valaki időben rá­talál a naplójára, segíthe­tett volna-e még. Ehelyett inkább utolsó óráiról ír. — Miskolcon végre kap­tam szállást. Vettem egy csomó kaját, hogy utoljára egy jót egyek, de teljesen tele vagyok. Még írtam két levelet, lemegyek, feladom, aztán kezdődhet az akció ... Még azt sem tudom, hogy is vegyem be a 350 darab tablettát. — Később pedig; Bocsásson meg, aki csak szeretett. Örök álom. ezt \cí- vánom már. Egyszer úgyis mindet abba kell hagyni, hát akkor miért nem akkor, amikor a legszebb. Furcsa, ép az előbb olvastam, hogy az élet vállalása egyszerre jog és kötelesség. Hát én soha nem voltam tisztában a jogaimmal és a kötelessé­geimet is csak bilincsnek éreztem .. . Furcsa, hogy itt van előttem a rengeteg gyógyszer, és nem vagyok ideges. A portás még jó pi­henést kívánt. Szegény, ha tudná, hogy örökre el aka­rok pihenni. Biztos meg lesz majd lepve, ha megtudja. Szegény rendőröket és orvo­sokat is sajnálom, hogy mi­attam még vasárnap is dol­gozniuk kell... Na hát ak- kor: szelavi, mondja a fran­cia. Sok csókot küld min­denkinek, aki szerette: Gab­riella ... Nem, nem, ez hü­lye frázis. Nem búcsúzom senkitől, csak azért, mert egy kicsit elmegyek... * 1979-ben, egy vasárnap reggelre virradóan, az Arany Csillag Szálloda egyik szo­bájában egy 18 éves lány holttestére találtak. A vizs­gálat eddigi eredménye sze­rint bűncselekmény nem tör­tént — Gabriella öngyilkos lett. (fázold)

Next

/
Oldalképek
Tartalom