Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

s OfpQ házak kórlapjai Boltívbe falazott Sztálin és Rákosi y A Rákóczi-ház: egy az öreg Széchenyi úti épületek közül. Sajnos, többségüknél még nem kezdődött meg a felújítás, é» így azt sem tudni, vajon mennyit bírnak még ki a vén falak. (Kerényi László felvételei) ^ MISKOLCIAK NAPILAPJA a kérdést: „vajon meddig áll még az ősz Peterdi há­za?” A tét tehát nem csekély, hiszen — egzakt mérések­kel és számításokkal ugyan — egy kicsit jósolni is kell, méghozzá felelősséggel. Mindebből persze az is kö­vetkezik, hogy az állapotfel- véieli jegyzőkönyvek, fel­mérések, szerkezetfelújítási javaslatok és tervek távol­ról sem száraz és unalmas dolgok, hanem izgalmas fe­jezetei egy történelmi re­génynek, melynek főszerep­lői öreg házak. Gr and András statikus mérnök ma a Ház és Dekor gazdasági munkaközösség közös képviselője, azonban ezt megelőzően már a Miskolciéra színeiben el­készítette az említett izgal­mas várostörténelmi regény­nek számos fejezetét, mely a Széchenyi úton „játszódott”. A Széchenyi öreg házainak pontos szerkezeti, állékony­sági felmérése alapját ké­pezte a belvárosi tömbreha­bilitáció néven ismert, és az utca embere által néha ér­tetlenséggel szemlélt épület­felújítási munkának. Az értetlenség többnyire az előítéletekben gyökerezik, hiszen mindannyian hajla­mosak vagyunk „a régiek még tudtak” és „ha már eddig állt, miért dőlne ösz- sze” típusú közkeletű böl­csességeknek hinni. Nos, a statikus nem hisz az ilyen szentenciákban: csak a sze­mének hisz, a vizsgálatoknak, a méréseknek. Ez érvényes a régi miskolci házakra is, melyek tulajdonképpen nem is olyan régiek: a gyakori árvizek, tűzvészek miatt többször is újjáépítették eze­ket, s gyakorlatilag alig akad közöttük olyan, mely teljes szerkezetét tekintve „egy­idős lenne önmagával”. Éppen a gyakori helyreál­lítások idővel, pénzzel egy­aránt takarékoskodó volta okoz ma sok fejtörést a helyreállítás során: a szer­kezeti csomópontok kibontá­sakor, a födémgerendák fel­tárásakor hajmeresztő dol­gok derültek ki. Két-, sőt háromrétegű födémek kerül­tek napvilágra, melyek kö­zül a legalsó viselte a többi súlyát, és még ehhez jött a hasznos terhelés. Hasonlóan felelőtlenül bántak eleink a téglaboltozatokkal és bolt­ívekkel is, melyeket csak szigorú szabályok szerint, erőjátékukat figyelembe véve ssabad megbontani, átalakí­tani. A szakszerűtlen átala­kításokra — afféle állator­vosi lóábraként — a leg­jobb példa a Tanácsház té­ren álló lila ház, melynek gyakorlatilag csak a főfalai voltak használhatók a hely­reállítás során. A statikus persze nemcsak lebontat óvatosságból fala­kat és födémeket, hanem megpróbál értékes, ma már egyre ritkább, ipartörténeti értéket jelentő műszaki meg­oldásokat megőrizni. Ezeket nem is annyira az idő vas­fogától kell megóvni, mint inkább a kivitelezők kényel­mességétől. A Széchenyi út 8. szám alatti épületben pél­dául nem sikerült megmen­teni a szép téglaboltozatot, a 6. szám alatt viszont igen: itt új vasbeton födém ke­rült a régi fölé, és átmenő csavaros függesztékekkel tartja a régi boltozatot. Ma, amikor a város költ­ségvetésének összeállítása szinte megoldhatatlan dön­tések elé állítja a városatyá­kat, a különféle tervezési munkákra előirányzott ösz- szegek elsők között eshetnek a „kihúzandó” kategóriába. A belvárosi rehabilitáció is lelassult, sőt további sorsa is kétséges: ennek fényében még fontosabb és elkerülhe­tetlenebb a felújításra váró épületek statikai vizsgálata. Erre részben biztonsági okokból van szükség (hiszen lakott épületek), részben pedig a pénzszűke miatt célszerű lenne, ha az épüle­tek műszaki állapota hatá­rozná meg felújításuk sor­rendjét, hiszen, ha egyéb sorrendet követnek, könnyen lehet már menthetetlen az öreg épület, mire odaérnek az építők. Pedig kár lenne a régi miskolci házakért, melyek díszletként szolgáltak a tá­volabbi és a közelebbi múlt viharos történelméhez, ma­gukon viselve ennek nyo­mait. Sőt, meglepetésekkel is szolgálhatnak, mint a Szé­chenyi út 6-os épület. Itt egy befalazott üregben, a vizsgálatot végzők legna­gyobb megdöbbenésére, két gipsz mellszobrot találtak, melyeket Sztálinról, és leg­jobb tanítványáról. Rákosi, ról mintázták. Hogy vala­miféle értékmentő akcióról van-e szó, vagy az egykori építőmester egyszerűen meg akarta mutatni a két bölcs vezérnek, milyen érzés bi­zonytalan időre bezárva len­ni, valószínű már sohasem derül ki... Kiss József Ügyfélszolgálati iroda nyílt Azoknak, akik lakbértámogatásra jogosultak Többezres rohamra számí­tanak a városi tanács hiva­talában a lakbértámogatási ügyekkel kapcsolatban. Ezért mától megnyitották a Hu­nyadi u. 6. szám alatt, a földszinten, azt az új ügy­félszolgálati irodát, amely speciálisan csak a lakbértá­mogatási ügyekkel foglalko­zik. Szeretnék elérni a taná­csi hivatal munkatársai, hogy minél gyorsabban, bü- rokráciamentesebben inté­ződhessenek a lakbértámo­gatási ügyek. Mint ismeretes, a parla­ment döntése értelmében, a lakbérek emelkednek, ám az emelkedéssel egy • időben életbe lép egy szociális ala­pokon nyugvó kedvezmény- rendszer is. Azt, hogy ki, milyen kedvezményben ré­szesülhet, annak alapján döntik el. hogy megfelel-e a kérelmező azoknak a kívá­nalmaknak, amelyeket az in­gatlankezelő vállalat által kitűzött nyomtatványon ol­vashatnak. A MIK minden összkomfortos és komfortos lakásban élő bérlőjének el­küldi a lakbérközléssel együtt ezeket a szüksé­ges nyomtatványokat. (Csak azért az összkomfortos és a komfortos lakások bérlőinek, mert a komfort nélküli la­kások bére nem emelkedik.) A kiküldött nyomtatványok­kal. a lakbérközléssel, a sze­mélyi igazolvánnyal, és a rokkantak esetében a rok­kantságot igazoló okmány­nyal kell felkeresni az ügy­félszolgálati irodát. Termé­szetesen a nyomtatványokat ki kell tölteni, de ha valaki nem boldogul vele. tanácsot is kaphat hozzá az ügyfél- szolgálati irodán. Ha jól van kitöltve a kérelem, és nincs túl nagy tömeg, az ügyintézők azonnal el is in­tézik a lakbértámogatási ügyet. Az iroda reggel 8-tól dél­után 4-ig tart nyitva, szer­dánként délután 6, pénteken pedig 8-tól déli 12 óráig. Miből gazdáik: dik a város az idén? (1.) Nadrágszíj-megh ázás, több tételben Ha majd szülnek a lányok is __ Sokan nevezték már az 1990-cs év tanácsi költség­vetését Miskolcon válság-, vagy katasztrófa-költségve­tésnek, és nem is ok nélkül. Jóval több, mint egymilliárd forint hiányzik a város kasz- szájából, ha szembeállítjuk a jogos igényeket és a város várható bevételeit. Ez a kü­lönbség már akkora, hogy a szakadékot csak az igények drasztikus csökkentésével le­het valamelyest áthidalni. Az idei költségvetésről fo­lyó vitát lapunk kezdettől fogva figyelemmel kíséri, hiszen minden miskolci pol­gár pénztárcájáról, bőréről van szó. Néhány részben megpróbáljuk az elkövetke­zendő napokban bemutatni, milyen terv az, amiről vitat- kóznak a szakemberek és a tanácstagok, milyen doku­mentumról határoz majd a tanács testületé, amikor is rövid időn belül véglegesen döntenie kell. • AMIT NEM LEHET LEÁLLÍTANI Ebben a már vázolt anya­gi vészhelyzetben két alap­vető elvhez tartották magu­kat a tervkészítők: továbbra is a működtetésnek — is­kolák, óvodák, egészségügyi intézmények, tömegközleke­dés — biztosítanak elsőbbsé­get. a beruházásoknál pedig csak a kivitelezés alatt álló, műszakilag le nem állítható feladatok pénzügyi fedezetét tudják előteremteni. A mű­ködtetés elsőbbsége azonban nem. jelenti azt, hogy ne lennének olyan területek — például köztisztaság, park- Aeaotartás, művelődésügy —, ahol a költségek lefaragása már szinte a teljes felszá­molás veszélyével fenyeget. Q PISZKOSABB LESZ Egyedül a szociális ellá­tásra juthat több pénz a ta­valyinál, a segélyezéstől az éjjeli menedékhely fenntar­tásáig. Ugyanakkor olyan tempóban fokozódik a sze­génység a városban, hogy a szociális szolgáltatások szín­vonala nem növekedhet. De legalább az áremelkedése­ket sikerült a pluszpénzből ellensúlyozni. A városüze­meltetésben meglehetősen komor az előrevetített kép: jóval kevesebb a pénz, mint tavaly. Útkarbantartást csak a tömegközlekedési útvonala­kon végezhetnek, s csak a megkezdett útkorszerűsítési munkákat fejezik be. A köz- tisztaság megőrzésére annyi pénz jut, hogy ennek követ­kezményeit mindenki érezni fogja: hacsak nem szemete­lünk jóval kevesebbet az eddigieknél, a megszokottnál is piszkosabb lesz a város. A parkfenntartásban pusz­tán a minimális gondozási feladatokra jut, és nincs egyetlen fitying sem a kép­zőművészeti alkotások és a játszóeszközök karbantartá­sára. Ami pedig a közvilá­gítást illeti: el kell búcsúz­nunk az ünnepi díszkivilá­gításoktól. Az egészségügyben a fel­adatok jelentős részét az idén már a társadalombizto­sítás fedezi. De a tanácsra maradó — például műszer­beszerzési — teendőkre sem elegendő a pénz: nem tudni például, hogy mi lesz a Vasgyári Kórház hiányzó 20 milliójával. Nyilvánvaló nagy visszhangot kelt majd, hogy további négy bölcsődét kí­vánnak bezárni a gyermek- létszám csökkenése miatt, a Budai József utcán, a Ki- lián-északon, a Mátyás ki­rály utcán és az Avas-dél III. ütemében. A gyerekeket a közeli bölcsődékben helye­zik el; a bölcsődei dolgozó­kat elhelyezik, illetve átkép- zik. 6 ÓVODA- ES ISKOLABEZÁRÁSOK A művelődésügyben a szá­mítások során kiderült: a rendelkfezésre álló pénz és a szükségletek között akko­ra az eltérés, hogy halaszt­hatatlan az intézményháló­zat megváltoztatása. Kétség­telenül az oktatás az idei költségvetés egyik legkénye­sebb pontja. A vitára bo­csátott terv ugyanis az is­kolák. óvodák esetében in­tézmények bezárásáról is szól. De már a bölcsődebe­zárásokkal kapcsolatban töb­ben figyelmeztettek: a most középfokú oktatási intéz­ményekben tanuló rendkívül népes korosztály — a de­mográfiai hullám csúcsa — hölgytagjai hamarosan szü­lőképes korba kerülnek, és mit csinálunk majd a ki­csikkel, ha nem tartjuk fenn a bölcsődéket? Az oktatás­ban is számtalan ellenérv szól az ellen: úgy takarít­sunk meg pénzt, hogy bezá­runk óvodákat és iskolákat. Nagyon megfontolandó, hogy az így „megtakarítható” mil­liók valóban megtakarítás­nak nevezhetők-e, hiszen az oktatás színvonalának süly- lyedése néhány éven belül katasztrofális következmé­nyekkel is járhat... (Folytatjuk) XXII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1990. FEBRUAR 13., KEDD ÁRA: 3,50 FORINT A jól ismert költői kér­désre — „áll-e még az ősz Peterdi háza?” — viszony­lag könnyű megadni a vá­laszt, hiszen objektíve meg lehet győződni a helyzetről. Egy építész-statikus mérnök már jóval nehezebb helyzet­ben van, mint a költő, hiszen neki valahogy így teszik fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom