Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-12 / 160. szám

a^c A miskolci malomüzembe érkezett búza minőségét az ellenőrző laboratóriumban azon­nal megvizsgálják. Ejjef-nappaS átveszik Mennyi pénz, készpénz birtokában vágnak bele manapság az emberek egy családi ház felépítésébe? Ez a kérdés igen­csak foglalkoztatja a közvéleményt. Egyfelől sokan kíván­csiak arra, mikor egy-egy túlságosan hivalkodóra sikerült családi házat látnak: vajon miből tellett erre az illetőnek? Másrészt abban az értelemben is izgatja az embereket ez a kérdés: vajon miféle anyagi alapok birtokában lehet egy­általán nekivágni manapság egy családi ház felépítésének? Jön a háza Az idei termés jó lesz Beérett a búza Borsod- Abaúj-Zemplén megye dé­li, melegebben fekvő terü­letein. Az . aratást a mező­kövesdi, a mezőkeresztesi és szentistváni mezőgazdasá­gi üzemekben az elmúlt hét végén, pénteken kezdték meg. A terménnyel megra­kott teherautók már aznap a mezőkövesdi malomba vit­tek jó néhány tonna gabo­nái. A többi dél-borsodi gazdaság kombájnosai hét­főn reggel indultak a gabo­natáblákra. Az első búzaszállítmány tegnap reggel 8 órakor ér­kezett a.héjőkeresztúri ter­melőszövetkezetből a mis­kolci malomba — tájékozta­tóit Zupkó Mihály, a ma­Harmineöt éven aluli festő­művészek számára tett 1 millió forintos alapítványt Katona Kiss Ferenc nyugalmazott műsza­ki egyetemi tanársegéd és neje, néhai Túri julia tanítónő. A pályázat ösztöndíját, amely a mindenkori tőke egyéves ka­mata, a Szentesen rendezendő pályázati kiállításon lehet el­nyerni.­Katona Kiss Ferenc, aki középiskolai rajztanár és festőművész is, a pályázók­kal szemben bizonyos kikö­téseket és követelményeket is állít. Pálvázni, csak olyan, 35 éven aluli festőművész pályázhat, aki diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán, az Iparművészeti Főiskolán szerezte, illetve a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja, és termé­szetelvű, realista felfogású, szemléletű műveket alkot. Az Százezer baleset Hét esztendeig egyenlete­sen csökkent, tavaly ismét növekedett az üzemekben, illetve a munkahelyre jövet­menet hazánkban bekövet­kezett balesetek száma; 1988- ban összesen 103 524 esetet Jelentették be. lomüzem vezetője. Megérke­zett a sajóvámosi tsz 11 va­gon gabonája is. A íelső- zsolcai Lenin Termelőszö­vetkezet betakarított ter­mését mára várják. A táro­lósiló garatjába tegnap dél­előtt 10 óráig három pótko­csis • teherautószerelvény több. mint 431 mázsa gabo­nát borított be. Jónak ígér­kezik a. termés, mert az idő­járás kedvező'' volt a sze­mek fejlődéséhez. Tizenkét termelőszövetkezettől — Szirmáról. Nagycsécsről, Sa- jóhidvégről, Hejőkeresztúr- ról. Szirmabesenyőről, Sajó- vámosról. Felsőzsolcáról, Bőcsről, Hernádnémetiből, Szikszóról, Megyaszóról, Tak- taharkányról — és két, a szikszói, valamint a nyék­ilyen művekből legfeljebb bárom darabot lehet bekül­deni a pályázatra a Buda­pesti Műcsarnok címére, vagy a Szentes, Tóth József u. 10—14. szám alá. A pálya­művek beküldésének határi­deje 1989. októben 3. és 4-e, amikor a szentesi Művelődé­si Központ Kisgalériájában (Kossuth tér 5.), vagy a bu­dapesti Műcsarnok raktárá­ban 9—15 óráig személyesen is át lehet adni. Ezekből, ok­tóber 20-án Szentesen, a Kossuth téri Galériában ki­állítást is rendeznek. A ki­állított munkák közül egy öttagú kuratórium jelöli ki a legjobbat, és ítéli oda az ösztöndíjat a festmény alko­tójának. Az ösztöndíjat min­den alkotó csak egyszer nyerheti el, s két éven be­lül Szentesen, a Kossuth té­ri Kisgalériában egyéni ki­állításon kell bizonyítania, hogy milyen eredménnyel hasznosította. Egyéni kiállí­tásának egy művét ugyan­akkor Szentes városának kell felajánlania egy létre­hozandó gyűjtemény céljára. Katona Kiss Ferenc és neje képzőművészeti alapítványa ily módon gyümölcsözik Szentes város javÉua. Az alapítvánnyal és az ösztöndíjjal kapcsolatban to­vábbi felvilágosításokat a kuratórium titkárától Kruz- lies Páltól lehet, beszerezni, 6600 Szentes, Tóth József u. 10—14. sz. alatt, vagy a 79- es szentesi telefonszámon. Ládházi Hejőmenti Á. G.-tól vásárolják fel a kenyérnek- valót. összesen 34—35 ezer tonna búzát küldenek a a miskolci malomba. Az ér­kező terményt éjjel-nappal átveszik., A tárolóhelyiségek azonban csak 24 ezer tonna befogadására alkalmasak. Ezek körülbelül tíz, tizenkét nap alatt megtelnek. Ezt követően a napi őrlési, vala­mint a kiszállított export- mennyiség függvényében fo­gadhatják a gabonát. A fel­vásárolt búzát a következő aratásig őrlik meg. A lisz­tet a Sátoraljaújhelyi, a Ka-' zincbarcikai és a Miskolci Sütőipari Vállalatok és azok gyáregységei vásárolják meg. Búzából egyébként Borsod önellátó. Ha a miskolci ma­lomnak nem sikerül felvá­sárolnia a tervezett gabona- mennyiséget. a megye többi malomüzeme pótolja a hi­ányt. Sz. P. Felmérésünk szerint az építkezők túlnyomó többsé­ge a várható költségekhez képest csak nagyon szerény pénzeszközökkel bírt, sőt az építkezők 5 százaléka sem­miféle indulótőkével nem rendelkezett. Az „induló­pénz” nagysága a megvizs­gált építkező családok át­lagát tekintve 141 500 forint volt. Ez az összeg a bruttó építési költségeknek az egy­ötödét reprezentálta, a töb­bit az építkezőknek tulaj­donképpen az építkezés alatt kellett valahogyan összeka­parni. © AZ INDULÓTŐKE Ezek az átlagértékek ter­mészetesen jelentős eltéré­seket takarnak. Például a Miskolcon építkező vezető állásúak és értelmiségi csa­ládok a fenti összegnek a duplájával rendelkeztek, a fizikai munkások viszont a 70—80 százalékával. Lénye­gesen magasabb volt az in­dulótőke nagysága azok kö­rében is, akik a városkör­nyéki településeken épít­Lomtalanítottak a pingyo- mi kertszövetkezetben. Elha­tározták. hogy április végé­ig összegyűjtik a szemetet és a felesleges kacatot a busz­megálló végállomásánál, gyűjtik és elszállíttatják. A akció teljes sikerrel végző­dött, akik erről értesültek, szorgalmasan halomba rak­ták a kertben felhalmozó­dott limlomot. S ahogy elő­re megbeszélték, április vé. gén el ig szállították a szer méthegyet. Csakhát, minit mindenütt, itt is akadtak olyanok, akik késve értesültek az akcióról, s ők azok. akik úgy tudják. keztek, mint akik Miskol­con, stb. Nem is szólva ar­ról, hogy az induló összeg az alsó és felső értékek kö­zött többszörös különbsége­ket mutat. Miből jön össze ez az in­dulótőke? Azok körében, akik saját jogcímen lakás­sal rendelkeztek — ezek aránya 26 százalék volt a megvizsgált háztartások ese­tében — ennek az induló­tőkének a döntő hányada a lakásingatlan eladásából vagy főbérleti lakás leadásá­ból származott. Ez nem cse­kély összeg, átlagosan 263 ezer forintot jelentett. Amennyiben azonban a tel­jes mintát nézzük, akkor az mondható, hogy az induló­tőke csaknem 40 százaléka saját megtakarításból, egy­ötöde szülői segítségből. 18 százaléka a saját ingatlan értékesítéséből származott, hogy csak a legfontosabb „forrásokat” említsük. A szülői segítség nagyságára csak akkor következtethe­tünk valójában, ha azt néz­zük meg, hogy mekkora volt ennek az átlaga azok köré­hogy a szemétgyűjtés a mai napig -tart. ök azok. akik feltételezik, hogy a busz végállomásán továbbra is felhalmozhatják a kacatot. Ennek következménye­ként hulladékteleppé vált a kertszövetkezet főbejárata, a pingyomi buszforduló. Az elmúlt hét végén már bűz- lött a hulladékhegy váro­sunk kapujában. Jó lenne, ha az illetékesek tennének valamit: mielőtt teljesen el. lepné a buszvégállomást a sajátosan értelmezett, véget érni nem akairó lomtalaní­tási akció. ben, akik kaptak ilyen se­gítséget. Nos, ez az összeg valamivel 125 ezer forint fe­lett volt. és ilyen segítséget a felkeresett családok 32 százaléka kapott még az építkezés megkezdése előtt ® A VALÓSÁGOS KÖLTSÉGEK Azt a kérdést, hogy vé­gül is mibe került a ház azoknak az embereknek, akiket kérdezőbiztosaink fel­kerestek, többféle összefüg­gésben válaszolhatjuk meg, Megnéztük, hogy mekkora összeget tett ki az előzetes költségbecslés alapján szá­mított építési költség, és mennyi volt a bruttó építé­si költség a valóságban. Meg­vizsgáltuk azt is. számlák és egyéb dokumentumok fel- használásával, hogy az épít­kezést a kérdezettek milyen- forrásokból finanszírozták, és ezek összege milyen nagy­ságrendet képviselt. Végül igyekeztünk feltárni, hogy az érintettek miként használták fel ezt a pénzt; Az előzetes költségbecslés alapján számított építési költség a megvizsgált és a nyolcvanas évek első felé­ben építkező családok átla­gában 675 ezer forint volt. Ezt az összesei az építkezés'1' tényleges költségei 46 ezer forinttal haladták meg, dea=; felkeresett családok mintegv 616 ezer forintról tudtak- „tét°lszerűen” elszámolni. Milyen forrásokból iött1 össze ez a nem csekély ősz- szeg? Azt már láttuk, hogy csaknem ötödé származik sa­ját „indulótőkéből”. A leg­nyomatékosabb azonban aiz építési kölcsön és egvéh formákban realizálódó álla-,, mi támogatás. szubyepciŐ. Ezek együttes' összege áz al-'' tálunk felkeresett három- száz-valahány család költ­ségvetésének mintegy 42 százalékát fedezte (a lakás- építési kölcsön egymagában a költségek 38 százalékát). A saját anyagiak és az ál­lami szubvenció különböző formái mellett a harmadik alapvető a munkahelyi tá­mogatás — a vissza nem térítendő és a visszatérí­tendő hitelek, kölcsönök. Ezek a hitelek a megvizs­gált háztartásokban az épít­kezés költségeinek megköze­lítően 16 százalékát tudták fedezni. Ámde. ha ezeket a tételszerűen rögzített pénz­forrásokat összeadjuk, ak­kor nem jön ki belőlük az építés tényleges költségének a végösszege. Ami a két ér­ték között van — körülbelül 100 ezer forint —, az nem más, mint a. család havi jö-; védelméből rendszeresen az építkezésre fordított hányad. Ám, hogy ez miként jön össze az építkezés két-há- rom éve során, arra az érin­tettek sem tudtak kielégí­tő magyarázattal szolgálni. Végül, a saját munka „ára” a fentiekbe még’ pines is beszámítva, tekintettel arra, hogy ehelyütt, kizárólag a pénzbeni ráfordítások nagy­ságát vizsgáltuk. • CSÚSZÓPÉNZRE, AJÁNDÉKRA Azt tapasztaltuk, hogy en­nek a tetemes nagyságú épí­tési költségnek az 55 száza­lékát az anyagköltségek je­lentik (beleértve természete­sen a szerelvényeket is). A tényleges építési költség, az a pénz tehát, amit az épít­tetők munkadíj, bér, fizet­ség formájában kifizettek, a teljes bekerülési költség­nek csupán egyötödét ké­pezte. A szállítási költségek 6,5 százalékot, és hogy a felsorolás teljes legyen, a „tervezés” költségei 0,3 szá­zalékot reprezentáltak. Ma­rad végül mintegy 8 száza- . lék. Ez az a pénz. ami egy­részt — pontosabban más­részt — elment jattra, csú- szóoénzre, megvesztegetésre, ajándékra, illetve enni-inni- Valóra, egyebekre. , (Folytatjuk) Tóth Pál Egymilliós tőke kamata az ösztöndíj Pályái fiatal ísslíiéze« Viszi a szél a magvakat... Mikor Apuka elkezdte leverni a cölöpö­ket abba a mezsgyébe, amely a két szom­szédos telek határát jelentette, jóanyánk felsikoltott, mintha tulajdon testébe vág­tak volna — ne, nem, ezt nem engedem, ehhez nincs joga! Mi, gyerekek nem is értettük, mi ez az újabb iszonyú felnőtt-viszály, s csak igen lassan kezdtük felfogni, hogy mindez már végleg ellenünk irányul többé .már nem mehetünk szabadon egymáshoz, mert Apu­ka olyan kerítést épít, hogy se ki, se be! Miért? Miért csinálja ezt velünk Apu­ka? S pont velünk, akik szintén Apukának hívtuk őt, bár nem is volt az apukánk, ő a szomszéd gyereksereg apukája volt, akik istenként félték, tisztelték Apukát, de mi is, ha átmentünk, vagy aki éppen ott volt, annak Apukának kellett hívni Apu­kát. Hamar kitudtuk persze, ha hízelgünk neki, ha ráhagyunk minden rigolyát, nem űz, nem ordít annyira, néha még egy kis aszalt szilvát is ad az éléskamrából, ahová a saját gyerekeinek se volt bejárás... Egyszóval és tettel, Apuka erejének fö­lényes tudatában, kellő gúnnyal emelgette azt a bizonyos samukalapácsot, le-lesújtott vele, püfölte a cölöpöket, meg a kölyköket is riasztgatta, ha közelebb merészkedtek ... — Majd megmutatom — üvöltötte —, majd megmutatom én, hogy hol a határ?! Nem lesz itten csak úgy ki-bejárás, randalí- lírozás az én földemen! Maga meg a köly- kei! Azt hiszik, hogy itthon is otthon van­nak?! Anyánk szomorúan nézett rá. — Mi baja magának, mondja?! Mért el­lensége a saját gyerekeinek is? Hát nem látja, hogy élvezik a szabadságot, hogy jö­hetnek, mehetnek, játszhatnak... — Tudom én, hogy mire megy ki a játék — ordította Apuka. — Maga el akarja bolonditani őket tőlem, hogy ellenem jöj- jentkl «... — Szerencsétlen! — szólt anyánk —, ha így folytatja, a gyerekeit is önmaga ellen fordítja. De hát maga olyan, amilyen, ma­gán már úgyse lehet segíteni! Tűrtem, el­tűrtem az állandó szekatúráit, de ezt nem tűröm, és éppen a gyerekeink érdekében nem tűröm, érti, bírósághoz fordulok... — Bírósághoz? Miféle bírósághoz? — nevetett Apuka. — Menjen, kit érdekel? A saját telkem köré azt építek, amit aka­rok! — Szögesdrótból, árammal?! — kiáltott rá jóanyánk. — Bármelyik gyerek azonnal szörnyethalhat!? — A magáéi, meg azok, akiket maga elbolondított, de azok meg is érdemlik — zárta le a vitát Apuka. Anyánk ettől az arcátlan kijelentéstől annyira felzaklatta magát, hogy „szörnye­tegnek” nevezte Apukát, s zokogva szaladt be a Házba. Lestünk egymásra, gyerekek. Onnan ide. Innen oda. Ha mi nem mehetünk, áthal- lik-e a szó, a sóhaj, a szívdobogás? Anyánk mindig azt mondta, ha a kerí­tés szóba került: „Hozza-viszi a szél a magvakat. Ha tiszta mag, kölcsönös az öröm. Ha gyomé az, közös a gond, a bá­nat. Minek hát a kerítés? Egymás nélkül úgyse lehetünk.” Szegény anyánk. Ö nem gondolta, fel­tételezte soha, hogy mi néki tiszta növény, másnak gyom lehet, s hogy mit ő gör­nyedve gyomlált, más fölegyenesedve dé­delgette azt. Nem játszhatunk immár szabadon, együtt, egy helyen. Talán csak úgy és any- nyira, hogy magvakat szórunk a szélbe, jó magvakat bízunk a szélre. De játék-e jó magvakat bízni a szélre? S lehet-e, szabad-e csak a szélre bízni a jó magvakat? Karost Imre Szeraftlíp a UÉIaii Családi házakr magéneröfÉködésJből 2­Miből, s mennyiért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom