Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)
1989-05-10 / 106. szám
I A DH várospolitikai fóruma A kapkodás, a zavar jelei látszanak Megtorpant ? a belváros megújításai Ha kelt, vállalati érdekekkel is ütköznek Az egész belváros lassan egyetlen építési területté válik, miközben nem tudunk felmutatni olyan épülettömböt, amelyet kompletten, a teljes rehabilitáció elveinek megfelelően felújítottak volna. Az egyetlen ilyen a Tulipán-tömb lenne, ám még ezt sem vették birtokba lakói. Vajon lesz-e folytatás? Belvárosunk teljes megújulása úgy tűnik az egyre távolabbi jövőbe tolódik, miközben, a megkezdett munkáknál kapkodás, a szervezetlenség jeleit tapasztalhatjuk. Bizonytalanságban élnek a Széchenyi út lakói és nem tudja pontosan a többi miskolci sem, hogy mi lesz a belvárosukkal... • A 13 TÖMB Ezeket a gondolatokat nemcsak a miskolciak fogalmazzak meg maguKDan, na- nem a szsuvemoeiek is, leg- aiaobis ezt latszik bizonyítani az kesnegyre menő vita, ameiy nemrég zajlott le a városi tanacs végrehajtó bizottságának ülésén arról, hogy merre tovabD a Del- varosban? Csak emlékeztetőül írjuk le olvasóinknak, hogy néhány évvei ezeiött oiyan programot fogadtak el Miskolcon, amelynek értelmében 13 tömbre osztották a belvárost. Elhatározták, hogy az Ady-hídtól a Tanácshaz tér felé haladva tömbönként megkezdődik a teljes rehabilitáció, ezzel szembehaladva a Tanácsház tértől pedig a részleges rehabilitáció. A kettő között az a legfontosabb különbség, hogy a teljes rehabilitációnál új epü- letszárnyakat is építenek, nemcsak bontanak és a régieket hozzák rendoe. Mellesleg ez a haditerv sem tartható már, hiszen a Széchenyi út 8—6—4. számú épületeinél, ahol részleges renabi- litációt kell végezni, új épületszárnyak építésére lenpe szükség, és ennek megszervezésén fáradoznak jó ideje. Erre született meg az a formula, amely szerint a részleges rehabilitációt is a „teljesség igényével” kell végrehajtani. • KEVÉS A TERV Az épületfelújítások java részévei foglalkozó Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója elég komoran látja a helyzetet: szennte megtorpant a belvárosi rehabilitáció, mert nincsen elegendő kész terv. A tervek pedig azért nem születnek, mert nem hozzák meg időben a szükséges döntéseket egy-egy épülettömb-, ház sorsáról. (Itt jegyezzük meg, hogy lapunkhoz is érkeznek olyan olvasói levelek, amelyekben a Széchenyi úton lakók arról panaszkodnak: evek óta teljes bizonytalanságban élnek, mert hol azt mondják, lesz felújítás, hol meg azt, hogy nem.) Az igazgató szerint most mar a lehetséges gyorsításokat sem lehet megoldani, hogy folyamatos legyen a belváros megújítása. Azért van a kapkodás, mert ott kell folytatni mindig a kivitelezői munkát, ahol éppen van kész kiviteli terv, különben a belváros-megújításba lassan beletanuló cégek egyszerűen elviszik Miskolcról a munkaerőiket... jJc Belvárosi homlokzatkép. Itt aztán van mit felújítani. Azokról a már sokszor hallott ügyekről is szó esett a vitában, miszerint a lakott épületek tervezés előtti vizsgálatára nincs megfelelő lehetőség, így amikor munkához fognak, akkor derül ki, hogy a vállalkozás időben, pénzben többszörösébe kerül, mint ahogy azt gondolták... © NEM MEGY A RÉGI MÓDON ... A város tanácselnöke szerint nem lehet elfeledkezni arról, hogy milyen gazdasági környezetben élünk: ma gyakorlatilag nincs a városnak középtávú terve, évről évre dől el, mire menynyi jut, és ez is túl későn ahhoz, hogy egy ilyen hosz- szú tátú, bonyolult munka, mint a belvárosi rehabilitáció zökkenőmentesen haladjon eiőre. Ráadásul ma már nem lehet úgy szervezni, mint régen, a város csak idegen tőke behozatalával, különféle üzletek megkötésével képes megújítani a belvárost, és ez az üzletszerző munka meglehetősén körülményes, időt rabló. Végül is a vita ott maradt abba, hogy továbbra is szigorúan ragaszkodni kell az alapelvhez, amit már a cikk elején leírtunk a 13 tömbbel és az egymással szembe haladó rehabilitációs munkával kapcsolatban. Az elkezdett nagyszabású munkákat mindenképpen be kell fejezni, és nem lehet örökös bizonytalanságban tartani a városlakókat a soron következő lépések tekintetében sem. A kívülálló hallgatónak úgy tűnt, hogy a döntéshozók arra is eltökélték magukat: a városmag megújításának érdekében ha kell. vállalati érdekekkel is megütköznek . .. Bizonyosra vesszük, hogy a belvárosi rehabilitáció ügyében hamarosan újra kell rendezni a végrehajtásban, szervezésben érintettek sorait, és szükség van jó néhány döntés meghozatalára is. De abban is biztosak vagyunk: a belvárosi rehabilitáció még jó néhány évtizedig vitatéma marad Miskolcon, és kisebb-nagyobb megtorpanásokkal és gyorsabb előrelépésekkel haladhat, mert arra gondolni sem merünk, hogy egyszer valakik az abbahagyásáról döntsenek . .. (kiss) Tiltott, tűrt, támogatott építmények v Pavilonépítésset Miskolcon az utóbbi évek hatóságilag irányitott városépítészeti gyakorlatában előszeretettel alkalmazott építményfajta a pavilon. Ennek a francia eredetű szóval megnevezett építménynek sokféle rendeltetése ismert. Városunkban leggyakoribb az üzleti, a zenepavilonra még várnunk kell... Az Avas alatti tér keleti oldalán pár éve létesült pavilonsoron is sokszínű üzleti élet zajlik: hírlapárusitástól kezdve a sörivásig. Ennek következtében még tovább kell várni a negyed évszázada csonkán maradt tömb végleges lezárására. Lehetséges, hogy emiatt szóródnak szét — jelentős lakás- állományt is bekebelezve — az irodaház-építkezések? A Szemere út 8. számú épülethez támaszkodó pavilontrió szerencsétlen sorsú. Épphogy elhangzott a közvélemény jó ízlését sértő pavilon ügyében a hivatalos magyarázkodás, máris „amputálni” kellett a magasra kúszott tetőket. A „maradék” nehezítette, drágította a nemrég' befejeződött épületfelújítást. Annak elbontását a szomszédos épület kivitelezésekor rendelik el, s ezután be lehet fejezni a Szemere utcai ház homlokzati munkáit is. A Vörösmarty utcai, formailag is különböző, két pavilonboly építését sem hagyta szó nélkül a lakosság. Ettől azonban még ott maradtak a Krausz György és a Vándor Sándor utca sarkán. Vannak előbb-utóbb lebontandó pavilonok is, mint például az Ady-híd és a Centrum mögötti területen. Külön fejezete van a Búza (éri „virágos pavilonoknak” is a Gyöngy cukrászda előttieknek. Az utóbbi pavilonsor felett talán éppen azok húzták meg a lélekharangot, akik a felépítésüknél is bábáskodtak .... Amíg itt még folyik a huzakodás a lakossággal, addig egy régebbi vitát zártak le „kompromisz- szummal”: a Petőfi tér „nyugati oldalára fákat ültetnek, tetszetős pavilonokat helyeznek el”. Az, hogy a tavalyi újságcikk nyilatkozatához képest mégsem hívták meg a vita minden- résztvevőjét a tárgyalásra, hogy szó sem volt a meghívásos pályázatról, nem lehet fele- dékenység. Meg is lett az eredmény, mindenki megkapta a magáét! A lakosság a fákat, a pavilonpártiak a tetszetős pavilonjaikat, az építészek meg a kettő kombinációjából álló térfalukat. De mit kapott a városépítészet, a városesztétika? A párbeszédben részt vett szakemberek ilyen Petőfi teret (kertet) akarnak örökül hagyni a jövő ^vezred számára? Számomra lesújtó ez a kompromisszum: elmélete és módja egyaránt. Iglói Gyula A tisztánlátás kedvéért a következőket kívánjuk megjegyezni: a Petőfi tér sorsát a környéken élőkkel vitatták meg a tanácsi illetékesek. Tény, hogy lévélírónkat nem hívták meg erre a beszélgetésre. Hogy mennyire jó megoldás építészetileg ami a vitán megszületett, arról valóban a. szakértőknél. kellene vitatkozniuk. Igaz azonban, hogy a megoldás egyetértésből született, ami vajmi kevés városrendezési elképzelésről mondható el manapság. A konkrét tervek elkészítésével az Északtervet bízták meg, s a legutóbbi városi tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen el is hozták az első vázlatokat, amelyek alapján arról döntött a testület, hogy folytatni kell a tervezési munkát, s meg kell teremteni annak anyagi hátterét. Hosszas lakossági vitát követően, egyezségkötéssel kezdődött meg a Petőfi tér sorsának rendezése, de elképzelhető, hogy érdemes volna valóban egy szakmai vitát is nyitni az elképzelések felett. Nem hisszük, hogy ez elől az Északterv, vagy a városi tanács elzárkózna... Némi viszontagság után Végre szökik a szökőkút, azaz víz csobog a Centrum előtti csőkompozíció medencéjében. Ez a szökőkút rengeteg vitára adott okot a közelmúltban, főként azért, mert a város lakossága enyhén szólva költséges passziónak találta a megépítését. Arról nem is beszélve, hogy mindössze tavaly ősszel működött néhány napig, holott már régen kész kéne lennie ... Lapunk is több csatát vívott már ez ügyben halálra sértődött tervezőkkel, kivitelezőkikel és illetékesekkel, mert a szökőkútról mondottakkal mindig bántottuk valakiknek az érzékenységét. Diósgyőri meditációk {9.) A vár kápolnája A diósgyőri vár kápolnáját 1564-től a 17. század végéig egyházi szertartásra nem vették igénybe. A török támadások, rablások, és fosztogatások idején körülbelül 100 éven át fegyverraktárnak használták. Ismételt hasznosítására akkor került sor, amikor báró II. Haller Sámuel lakta családjával a várat. A református báró felesége, gróf Barkóczy Julianna római katolikus volt. Diósgyőr egész lakossága ekkor azonban még a református vallást követte. 1705-ben báró II. Haller Sámliéi meghalt, és vele a vár református zálogbirtokosainak sora bezárult. A továbbiakban katolikus papi emberek, vagy a katolikus egyház pártfogói voltak a koronauradalom zálogbérlői. 1710. október 10-én a győztes osztrák császári haderő — Viard tábornok vezetésével — bevonult Miskolcra, és ezzel védelmet kapott a katolikus vallásra történő térítési szándék. Visszatért Diósgyőrbe özvegy Haller Sámuelné, és kezdeményezésével, pártfogásával 1711. decemberében megkezdődött a lakosság egy részének megnyerése a katolikus egyház megalakítása céljából. 1718-ban már voltak áttért családok. Azokat a miskolci mindszenti plébánia anyakönyvezte. A misézést, számukra az egyházi szertartást a vár kápolnájában végezték. Amikor a tagok száma annyira megnőtt, hogy már nem fértek a kápolnában, akkor használatba vették a vár palotatermét, a lovagtermet, mivel templomuk nem volt. 1737. május 14-én hivatalosan megalakult a diósgyőri római katolikus egyház. Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben értékes adatok olvashatók. „A várban van egy kápolna, mint nyilvános oratórium” (imaház, templom helyett), mely eléggé tágas, s benne istentiszteletet tartanak. (Szent György katona és vértanú tiszteletére). A középső várban van egy másik kápolna, melyben most azonban istentiszteletet nem tartanak, de egykor három oltár volt benne, amint kőpadjaik bizonyítják. A várbeli működő kápolna (nyilvános oratórium — tehát a lovagterem — felszerelési tárgyai közt van az evangélium nemcsak magyar, de szláv nyelven is. A vár palotatermét 1755- ig használták. Közben 1743- ban jogilag átvették a reformátusok „pusztatemplom”- át, melynek j,derék falai még állottak” és azt az egri Káptalan, valamint a vár másik két bérlője, Almássy János és Fáy László, adományaiból kijavították, megépítették. Felszentelését 175.3-ban Barkóczy Ferenc egri megyés püspök végezte. Az egyházlátogatási .jegyzőkönyv arra is bizonyíték, hogy amikor, a várat romos állapot miatt lakás céljára használni nem lehetett (1744). a kápolna és a lovagterem még 1753-ban is jó állapotban volt! Balázs József Tény az: amikor eldöntötték, hogy ide. az áruház elé szökőkút kell. még nem látszott világosan, hogy menynyire elfogy majd az a pénz, amiből felújítják a főutcát. Enyhén szólva felemás az a kép, amit így utólag kialakíthatunk magunkban: a Centrum Áruház előtt telik szökőkútra is. ugyanakkor a Széchenyi út több szakaszán már utcabútorra sem. Ügy látszik. Miskolc ilyen peches a szökőkutak ügyében, mert a Hoffmann Ottó utcánál lévő kút felépítését is hasonló viták kísérték annak idején. De ha már megvan a Centrum előtti új szökőkút, megpróbálhatjuk abból a szempontból nézni az ügyet, hogy értékeljük a tervezők munkáját, azt a sok erőfeszítést. amit azért tettek, hogy egy különleges szökő- kútja legyen Miskolcnak. Annál is inkább érdemes ezt megszívlelni, mert egyhamar aligha lesz újabb szökőkútépítésre pénz a városban ... (k—ó) Mikor Szelünk a pótfűtésért? Júliusban fizetünk a pótfűtésért. Most még nem tudni, hány napért kér majd pénzt a Borsodtávhő, hiszen a meteorológiai előrejelzések szerint ebben a hónapban még többször számíthatunk hűvös időre. Az viszont biztos — hallottuk Torma Iván főmérnöktől —, hogy csak azokért a pótfűtött napokért kell majd fizetni, amikor 12 fok alatt maradt a hőmérséklet. Ha ennél többet mutatott a hőmérő, s mégis fűtöttek, azért a Borsodtávhő állja a számlát.
