Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

Sebesvíz '88 és alkotótábor Az oktatási, kutatást, a fiatalokat támogatják Alapítványok, egyetemünk javára Tárlat A Molnár Béla Ifjúsági és Ottöröház Fotógalériájában Se- besviz ’88 címmel fotókiállítás látható február 3-ig. A kiállí­tás annak a nemzetközi fotó- művészeti alkotótábornak leg­jobb munkáit mutatja be, amely 1988 nyarán a Blikk­ben, a Oigép Sebesvizen lévő üdülőjében működött. A fotóművészeti alkotótá­bor 5 éve jött létre a Váro­si Művelődési Központ égi­sze alatt, a tábor vezetését a fotóművész-páros. Jung Zse­ni és Eifert János vállalták A tematika azóta is az ákt és a természet, vagv ponto­sabban: akt a természetben A kezdetétől sikeres tá­bornak mára már múltja és ezáltal vonzereje, nimbusza van: ennek (is) köszönhető­en mindinkább nemzetközi­vé válik. Az idén Ausztriá­ból. Csehszlovákiából. a Szovjetunióból és az NSZK- ból érkeztek résztvevők. Az NSZK-ban, egy fotóújságban részletes beszámoló jelent meg a tábort munkájáról, amelynek hatására még in­kább megnőtt az érdeklő­dés. Jelezték: annyian sze­retnének jönni, hogy való­színű, külön csoportot kell számukra indítani, tehát az idén könnyen lehet., hogy két tábor is lesz a Bükkbem. Az alkotótáborban ké­szült képeken jól követhe­tő, hogyan hatottak a ma­gyar fotósok a külföldiekre, és viszont. Eltekintve a kö­telező udvariasságtól: a színvonalat a hazaiak „hoz­zák”, viszont az is igaz, szá­mos — például felszereltségi — okból a nyugatiak techni­kája jobb. Az is érdekes, hogy az első napokban azt mondták a külföldiek, hogy sokkal direktebb — iskolá­3^ A kettős akt Ancsin Mihály sabb — irányításra, okta­tásra számítottak. Hamarosan ráéreztek azon­ban a szabad alkotás „gyö­nyörűségére”, amely nem jelent szabadosságot, hiszen egymás munkáját, elképzelé­seit rendszeresen kritizál­ták, bírálták, ez is része a tábor mindennapjainak. A két vezető művész is gyak­ran hallatta véleményét, ami azonban — szerencsére munkája — nem jelenti azt, hogy a táborban Jung Zseni és Ei­fert János modorában kel­lene képeket készíteni. Ami­ben „nincs pardon”, az egy elfogadott esztétikai szint i ezen belül aztán mindenki a saját eszközeivel és el­képzelése szerint alkothat. Maga a fotókiállítás is őt éve ismétlődik már: három­tagú zsűri dönti el, mi ke­rül a falra a nyári mun­kákból. A Sebesvíz’ ... cí­met viselő kiállítások meg­nyitói alkalmával fotósfar­sangot is rendeznek min­den évben, amely réméig al­kalom a találkozásra, beszél­getésre. egyszóval esemény- nyé nőtte ki magát. Az évente falra kerülő képekről — ha olykor ne­héz szívvel is — le kell mondaniuk az alkotóknak, ez is benne van a tábor já­tékszabályaiban: a képek a Hermán Ottó Múzeum gyűj­teményébe kerülnek, ahol feldolgozzák, archiválják azokat. Gazdaságunk hatékony műkö­dését nehezítő veszélyes jelensé­gek a szabályozatlan munkaerő- piac, a túlzottan kiépített állami felügyeleti funkció, a vállalato­kon való könnyítések, támo­gatósok, a dotációk rendszere, egyéb. Ilyen körülmények kö­zött „,A vállalatok arra a kö­vetkeztetésekre jutnak, hogy nem a műszaki eszközök, (a) dolgozók megfelelő szervezése és (az) igazgatás képezik a vállalati siker alapját, hanem a rendeletek és előírások fel­használásának képessége min­denféle kedvezmények meg­szerzésére, ami többnyire el­lentétes azzal, hogy önköltség- csökkentéssel érjenek el nye­reségnövelést.” Ezeket a mi fülünkben is ismerősen csengő megállapí­tásokat Doc. Dr. Tadeusz Buják, a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság (TNOIK) krakkói szerveze­tének elnöke tette Az éssze­rű szervezés bevezetésének korlátái a lengyel vállala­toknál című előadásában, amelyet a borsodi műszaki hetek ’88 egyik rendezvé­nyén mondott el, s amelyet A Magyar Hitelbank Rt. a műszaki felsőoktatás fejlesz­tése és a műszaki haladás elő­segítése érdekében alapítványt tett - adtuk hírül nemrég. Az alapítványból a Nehézipari Műszaki Egyetem kimagasló teljesitményt nyújtó hallgatói és oktatói részesülhetnek, támo­gatásukra a bank évi minimum másfél millió forintot biztosít. Évente maximum húsz hallgató részesülhet jutalma­zásban a fenti összegből, a fennmaradó pénzt egyéb ku­tatói, oktatói támogatásokra fordítják. A legjobb hallgatók pá­lyázat útján részesülhetnek jutalomban az alapitványból csak a harmad-, negyed- és ötödévesek), legfeljebb 60 ezer forintot kaphat egy pá­lyázó egy évben. Évente ma­ximum húsz hallgatót jutal­mazhatnak ily módon. A fennmaradó összeget egyéb kutatói, oktatói támogatásra fordítják, szintén pályázat útján. Az alapítványhoz ter­mészetes és jogi személyek is csatlakozhatnak. Nem kis pénz, eléggé nem becsülhető tett a bank részéről, szük­sége van az ilyen támoga­tásra a műszaki felsőokta­tásnak, benne egyetemünk­nek, talán ezáltal is növe­kedhet vonzereje. Nem árt szólni néhány ko­rábbi alapítványról, csöppet sem csökkentve ezzel a Dem- ján Sándor-téle bank érde­meit, egyszerűen tudtul ad­va, hogy más intézmények és magánszemélyek is áldoz­tak — áldoznak — forinto­kat, és nem is keveset ha­sonló célra. Dr. Kapolyi László okle­veles bányamérnök 1978-ban Szeptember 6. elnevezéssel alapított jutalomdíjat, a ren­delkezésre álló adomány több mint egymillió forint, tőké­sített kamata 109 ezer fo­rint. A Hágai Nemzetközi Bíró­ság tagja, az MTA levelező tagja volt dr. Szászy István. özvegye 1983-ban alapította a Szászy István-ösztöndíjat, jelenleg ennek tőkésített ka­mata 6 és fél ezer forint. Hasonló összegű dr. Névay Lászlóné adománya, aki szin­a Borsodi Műszaki-Gazdasá­gi Élet idei első szama közöl. Kiemelni a lapból azért tartjuk érdemesnek, mert hasonló tényezők me­rülnek' fel a magyar gaz­daság megújulási folyama­tában is. Dr. Barta Imre, a közgazdasági tudományok kandidátusa a vagyonérde- keltségről beszélve kissé bo­nyolultabb összefüggésben például ezeket mondja a va­gyonérd ekel tség anomáliáival kapcsolatban: „A vagyonér- dekeltség kialakítására irá­nyuló törekvéseket (...) a rövid távú jelleg, bázisszem­lélet, az alkupozíciók erőssé­gének a piaci versenynél is erősebb szerepe a támoga­táspolitika az ár és érték- rendszer torzító szerepe a hosszú távú döntések orien­tálására és a gazdaságosság megítélésére való alkalmat­lanságra” befolyásolják. A magyar közgazdász mintha lengyel kollégája állításait ismételné meg. egészen más témájú dolgozatában. A gazdaság stagnálásának okai tehát hasonlíthatók ál­talános és helyi gondok ke­resése közben is, és nemcsak tén volt férjéről — aki jo­gászként dolgozott — nevez­te el a jutalomdíjat. Dr. Bíró Attila 1975-ben adományozott 180 ezer fo­rintot. ma több, mint 250 ezer forint kamatozik, 25 ezer forint áll rendelkezésre. Egyetemünk volt professzo­rának, Diószegi Dánielnek állított emléket az alapít­vánnyal. A Takács Páí-jutalomdíjat a névadó özvegye alapítot­ta. (Takács Pál okleveles gé­pészmérnök volt. Miskolcon óraadó, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnöke, aki a KGST szabványügyeivel is foglalkozott.) A tőkésített ka­mat valamivel kevesebb, mint 7 ezer forint. Hegedűs Zoltán okleveles vegyészmérnök 1986-ban tett alapítványából ma csaknem 9 ezer forint ösztöndíj ad­ható; Széki Jánosról nevez­te el adományát. Ugyancsak Hegedűs Zoltán volt az, aki tavaly — 100 ezer forint kezdő tőkével — megalapította a Géléi Sán- dor-ösztöndíjat. Zenei A Művészeti és Propagan­da Iroda kiadásában jeleni meg az az ízléses, jól szerkesz. tett füzet, amely a Miskolci Nyár zenei üstjeinek prog­ramjáról nyújt tájékoztatást. A külföldi vendégekre is számít­va, a változatos programot o magyaron kívül német és an­gol nyelven is ismertetik. A programban szereplő Zenei estéket a Belvárosi Szabadtéri Színpadon tart­ják. A sorozat a miskolci Bartók Kórus és a 6. Szá­mú Általános Iskola ének­karának hangversenyével kezdődik. A zene ünnepén az iparban de a mezőgaz­daságban is. Erre bőséges le­hetőséget kínál a folyóirat Encs bemutatkozik Miskol­con című dolgozatcsokrában, amelyben dr. Dorgai László, dr. Fehér Lajos, Tóth István és Siska András véleményét közli egy szűkebb tájegység, a Cserehát eredményeinek és gondjainak tükrében. A szer­zők az agrártermelés kilátá­saitól az idegenforgalom fej­lesztési lehetőségéig járják körül a témát, és figyelemre méltó következtetéseket von­nak le az említett tájegység fejlődési lehetőségeivel kap­csolatban. A folyóirat ekkép­pen is súlypontosított számát néhány más témájú cikk, egy vitaanyag — Á műszaki értelmiség társadalmi presz­tízse Balogh Sándornak, a DIGÉP osztályvezetőiének tollából — valamint Egye­sületi hírek, s egy felhívás egészíti ki, amellyel a Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság elnöksége a hazai szervezés és vezetés történetének feldolgozására buzdítja a tudományos te­rűiéi- ken tevékenykedőket. Gy. G. Műszaki haladásért elne­vezéssel az Ózdi Kohászati Üzemek a múlt év őszén tett alapítványt. 5 millió forint kamata kerülhet felosztásra. Ipari Fejlesztési Bank Rt. elnevezéssel szintén 1988-ban létesített alapítványt a név­adó bank, az alapítvány va­gyona 50 ezer forint kioszt­ható összeget biztosít. Ugyanez a bank arra is kötelezettséget vállalt hogy évente 60 ezer forintot bo­csát az MNB rendelkezésé­re, közérdekű célra. Tizennégy, többségében szá­mítástechnikai cég hozta lét­re a microCAD-Valete elne­vezésű alapítványt — 1988- ban —. a kezdő tőke 1 mil­lió 200 ezer forint volt. (Az alapítók között ott van a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, annak ifjúsági és sporthivatala, a Nehézipari Műszaki Egyetem, az egye­tem KISZ-bizottsága, vala­mint a Miskolci Egyetemi Kisszövetkezet.) S*— esték pedig Bizet Carmenjét mo- tatják be, hangversenyszerű előadásban. Az idén 25. alkalommal rendezik meg a népszerű Collegium Musicum orgona- estjeit a kitűnő akusztikájú avasi műemléki templom­ban. Az Országos Filharmó­niával közösen tartott soro­zatot Lehotka Gábor opera­estje nyitja meg, majd még öt alkalommal szólal meg a hangszer a zárókoncertig. Közkedveltté váltak a vá­ros zeneértő közönségének körében a görögkeleti mű­emléktemplomban tartott barokkestek. Az idén két al­kalommal, augusztusban válthat erre jegyet a közön­ség. A Miskolci Nyár zenei programjához tartoznak az immár hagyományos diós­győri várkoncertek. A négy- tornyú vár zárt udvarán az idén két alkalommal szólal meg a zenekar, mégpedig júliusban. A Művészeti és Propagan­da Iroda tervezi, hogy a nyáron ismét megtartják a közkedvelt térzenéket a ta­polcai Anna Szálló, a Pan­nónia Szálló előtt, illetve a Dísz téren. A Fortuna Galériában (a Széchenyi út 26. szám alatti totózóban) december 22. és január 21. között kiállítást rendeztek, tombolajátékkal egybekötve. Aki a kiállítói ideje alatt a totózóban száz forint feletti értékben vásá­rolt totó-, vagy lottószel­vényt, tombolajegyet kapott. Ennek nyereményeként ajánlották fel Mazsaroff Miklós Munkácsy-díjas fes­tőművész Füzesben című al­kotását. A sorshúzás meg­történt: az S 896679 számú tombolaszelvényt húzták ki. Tulajdonosa a nyereményt az OTP megyei igazgatósá­gának hálózati osztályán, a Szemere u. 5. szám alatt v*** heti át. ífc A kiállításon a tábort vezető művészek alkotásai is sze­repelnek, például Jung Zsenié. A MISKOLCI VÍZMÜVEK, FÜRDŐK ÉS CSATORNÁZÁSI VÁLLALAT felvételt hirdet külkereskedelmi előadói munkakörbe. ALKALMAZÁSI FELTÉTEL: külkereskedelmi, vagy pénzügyi főiskolai végzettség, német és angol felsőfokú nyelvvizsga, idegen nyelvi levelezői gyakorlat. BÉREZÉS: a vonatkozó jogszabályok szerint. JELENTKEZÉS: személyesen, vagy írásban, a személyzeti vezetőnél. CÍM: Miskolc, József Attila u. 78. Kájé Mitől hatékony a vállalat? Borsodi Műszaki- Gazdasági Elet Előzetes a Miskolci Nyárról

Next

/
Oldalképek
Tartalom