Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-24 / 303. szám
Az első karácsony Magyarországon A Vöröskereszt volt a vendéglátó Jövőre ,,Pozíció 99 F otóenciklopcdia „Kötődések" a címe - és egyben a tematikája - annak a kiállításnak, mely a miskolci Fotógalériában látható január 5-ig. Ezúttal is, mint az elmúlt nyolc é* óta, az országos fotóművészeti pályázat legjobb képei kerültek a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház emeleti galériájának falára. A Városi Művelődési Központ égisze alatt megrendezett tematikus (és országos) pályázatok, maid az ezeket követő kiállítások lassan kerek évfordulóhoz közelednek. A tízéves jubileum — ez 1990-ben lesz — nem a csinos, kerek szám miatt jelentős, hanem egy eddig soha végig nem vitt nagy vállalkozás sikeres befejezését jelzi. „FF—80”, azaz „Fiatal Fotó 80 után”: ez volt a címe az első pályázatnak, mely 1980- ban hirdettetett meg. Akkor 18 ezer (nem tévedés) fotóshoz jutott el a hír a pályázatról. Pályáztak is szorgalr másán, sőt kitöltötték azt a 10 oldalas kérdőívet is, mely — hazánkban ugyancsak első alkalommal — adatokat kért a fotósok szociológiai felméréséhez. A pályázatokat azóta is évről évre kiírták, szándékosan nem túl konkrét tematikával. Így volt már önarckép, Tér, Idő, Mozgás, Rock is, jövőre pedig a Pozíció következik. Az évről évre megvalósuló kiállítások bezárásuk után sem szűnnek meg: a Herman Ottó Múzeum országosan is egyedülálló fotógyűitemé- nyébe kerülnek. Ez az oka annak is, hogy az egyébként terjedőben lévő új szponzorálási forma díjak helyett vásárlás) ezeken a kiállításokon ismeretlen, hiszen itt cél az, hogy hiánytalanul együtt maradjon a kiállított anyag. 1990-ben megismétlik majd az 1980-as kérdőív kiküldését. A válaszok beérkeztével azonnal megkezdődik a feldolgozás: a tíz év alatt alapos változások voltak. A szociológiai elemzés mellett megindul a képek nyomdai Bánkuti András: Kádár János hozzászól szerkesztése is, mert a tíz év kiállításain falra került képekből enciklopédia jelenik majd meg. A tudományos igényű munka segítséget nyújt majd, a kutatásokhoz, de vélhetően érdeklődésre tarthat számot fotós körökben is. Ezzel nem zárul le a Fotógaléria pályafutása, sőt remélhetően új szakasz nyílik történetében. Az elképzelések szerint a Széchenyi úton keresnek majd alkalmasabb helyet: itt audiovizuális bemutatóterem, fotó árusítás és természetesen időszaki fotó-' kiállítások lennének. Kájé Nyelvtanfolyamok kezdőknek és haladóknak Az új francia kapcsolat Szűkösnek bizonyult a Bor- sodtávhö tanácskozóterme ahhoz, hogy a Vöröskereszt erdélyi vendégeit kényelmesen befogadja. A zsúfoltság viszont ezúttal nem zavart senkit. A városból és a megyéből karácsonyi ünnepségre hívott erdélyiek ugyar.is úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Összébb szorultak az asztalok mellett, a gyerekeket ölbe vették, s szemmel láthatóan még jól is érezték magukat ebben a szoros, meghitt, ünnepi együttlétben. Máskor meglehetősen elszigetelten élnek, végzi ki-ki a maga munkáját, s bizony még a rokonok is csak ritkán találkoznak. Ezt az elszigetelődést, magányosságot tanulták meg tőlünk legelőbb, pedig az erdélyi ember számára ez szinte elviselhetetlen. így él viszont az új környezet, nekik is ehhez kell idomulniuk. Pedig segítőkészség, támogatás, ro- konszenv, sőt szeretet is megnyilvánul irántuk. — Eté- ren nincs panasz, csak hát az életforma egészen más, és ezt nehéz megszokni...-f JUHÁSZ JÓZSEFEK FIGYELME Perkupán laknak, a férj nyugdíjas bányász, a feleség a helyi ABC üzletvezetője volt. Három felnőtt gyerekük van, négy unokájuk, s Erdélyhez annyi közük, hogy két évvel ezelőtt jártak egyszer Nagyváradon. Az ott szerzett benyomások alapján jelentkeztek a Vöröskeresztnél azzal a szándékkal, hogy szeretnének megajándékozni karácsonykor egy erdélyi családot. Postacím helyett meghívót kaptak az ünnepségre. Az elébük tett névsorból Keresztes Juliánná családját választották. Talán azért, mert neki is három gyereke van. vagv úgy gondolták ez a család szorul rá leginkább ajándékcsoma- gukra. Az ugyanis, hogy ez a család tulajdonképpen héttagú, csak az ünnepségen derült ki. Itt, most a család négy tagjával találkoztak. Az anyát a legkisebb gyerekkel otthon marasztalta az influenza, élettársa munkában volt. így most a nagyfiú. Horváth Tibor képviselte a családot, s vette át Juhász Józsefék ajándékát, amely jókora élelmiszercsomagból — benne kóstolóval az előző nap vágott disznóból — állott. A két család ismerkedésének meghívás lett a vége. Nyárra. Perkupára. Beszélgetés közben derült ki különben az is. hogy nem ez volt az egyetlen ajándék, amit Horváth Tibor kapott. Oláh Sándor művezető az LKM gépi rakodóinak irányítója megszervezte, hogy a kollégák egy teljes műszakot dolgozzanak a június óta köztük élő szimpatikus erdélyi fiú javára. Szóval, nekünk mindenki adott — bennünket mindenki segített — mondja Horváth Tibor —, ami pedig még hiányzik, majd csak összejön, hiszen mindnyájan dolgozunk. + A GYEREK MÁR ITT SZÜLETETT A Borsodtávhő és a Vöröskereszt vendéglátó hölgytagjai apró gyereket babusgatnak a folyosón. A szülők Balogh János és Balogh Juliánná Nagyváradról indultak nem a határnak májusban. Bagamérnál hozta át őket egyik barátjuk, aki ismerte a terepet. A férj és a terhes asszony akkor már nem dolgoztak. A nagyváradi gépgyár magyar főmérnökét leváltották, s elbocsátották magyar munkatársait is. Illetve, ki tudja, hogy van ez? Lehet, hogy csak az új román főmérnök saját munkatársait akarja látni maga körül. Tény az, Balogh János gépipari technikus állás nélkül maradt, s a kiút szorult helyzetéből csak a határon túl mutatkozott. Különben is ez volt a levegőben. Ki meri kockáztatni ilyenkor a jövőt, ami paradox módon az ismeretlen bizonytalanságban mutatkozik megbízhatónak. Marad tehát a berendezett. háromszobás nagyváradi lakás és csak egy ugrás a határ! Néhány nap múlva Balogh János már a Digép melegüzemében dolgozik, júliusban pedig megszületett a kisfiú. A lakótelepi három szoba kis komfort nélküli házacskára cserélődik, de a tulajdonos nem kér érte pénzt. Megvásárolja az anyagokat, s Balogh János tegye komfortosabbá Ezzel nincsen gond, mert megérkezik a sógor, Maták Sándor negyedmagával, akiket csak azért nem rúgdostak le július elsején a vonatról, mert Csehszlovákiába, Lengyelországba szóló román tranzit útlevéllel rendelkeztek. A határőrök vagy négyszáz embert leszállítottak, mindössze 18 utazhatott tovább. köztük a Maták család. Természetesen ilyen bánásmód után ők sem tértek többé haza. A Digép Maták Sándort is befogadta. Felesége a Bőripari Szövetkezetben helyezkedett el. s a sógor kis csabai lakásának rendbetétele után ők is találtak egy hasonlót. Ugyanolyan kedves, segítőkész tulajdonossal. Ök is bővítettek, renováltak, ugyancsak a tulajdonos pénzén — közös munkájukat adva a fészekteremtéshez. Mast már ők is megvannak. A két gyerek iskolába jár, s lassan elhalványul a megaláztatások, az ordítozó, rúgdosó határőrök emléke. A kisbaba pedig nő*, most éppen ő méltatlankodik, mert tisztába kellene tenni, vagy tán azért, mert bár már itt jött a világra, mégis román állampolgárnak jegyezték be. + EGY FÉRFI SÍR Nagy Józsefnek a tomboláját sem húzták ki az ünnepségen! 48 éves korában szállt le Székelynídon a traktorról, s vette a határnak az irányt. Két fiának üzenetet hagyott, a harmadiknak sem ő, sem a két testvér nem mert szólni. A két kisebbik fiú három hónap múlva jött át az apa után, aki akkor már Giricen lakott. Az özvegy postamesternő fogadta be, s odaállította fejni. Nem tudott fejni, de megtanulta. A fiúk egy hétig keresték az apjukat — éppen beteg volt mikor rátaláltak — a postamesternő viselte gondját. — Érkezésük után a fiúknak is. Beajánlotta őket a postához, most ott dolgoznak, de az ünnepségre nem jöhettek el, mert — „tán nem engedte el őket a főnök”. A férfi tehát egyedül van. Két fia mellett ezen az első magyar karácsonyon egyedül... Könnyeit nyeli s panaszkodik. A sörgyárban dolgozik, a cola üzemben — 70—80 mázsa cukrot emel naponta, de nem ez a baja. A malátaszagot nem bírja. Az orvosnő szerint vannak, akik érzékenyek rá. Az étvágyukat veszi el. Most mégis fiait siratja. Sok kedves ember gyűlt itt össze — mért nem lehetnek itt? * Közben vége az erdélyi hangulatú betlehemes műsornak, az ajándékok tombola tárgyak gazdára leltek, kis pénzbeli segítséget is ad a Vöröskereszt, s a zsúfolt terem lassan kiürül. Az erdélyiek első magyar karácsonya szépen véget ér. A kisbaba elaludt, a perkupa- iak az állomásra igyekeznek, egy 48 éves férfi a könnyeit törölgeti, többen pedig az esti váltásba indulnak. Mindnyájan könnyebb szívvel, mert őszinte szeretetet éreztek itt... Gyöngyösi Gábor Vajon mit szólnánk, ha a kővetkezőkről kapnánk hirt: a magyar nyelv és kultúra terjesztésével foglalkozó hazai szervezet — amely a világ szinte minden pontjára elér —, olyan valakit küldött Francia- ország második legnagyobb városába, akiről néhány hónap múlva kiderült, hogy alkalmatlan feladata ellátására. Az új „ügynök” kiküldése persze nem ment egyik pillanatról a másikra, ezért három hónapra megszűnt a magyar kapcsolat ebben a bizonyos francia városban, amely pedig az alkalmatlan magyar által az első volt Frankhonban, vidéken, ahol megvetettük kulturális lábunkat. Szóval, mit szólnának mindehhez? Természetesen azt, hogy már megint elszúrtunk valamit, ki tudja kinek a kieső- dója volt az a bizonyos illető, talán franciául sem tudott, de lehet, hogy magyarul sem, de hát ez jellemző a mi dolgainkra. Tessenek megkapaszkodni 1 Mindez megtörtént, csak fordítva. Mert nincs olyan magyar kulturális szervezet, amelynek négyszáz kinevezett tanára dolgozna szerte a világban, viszont van ilyen franciában: az Alliance Francaise. (Amely csaknem száz éve veszi lei részét a magyarországi francianyelvtanításból.) És ez a nagy nevű közhasznú intézmény is tudott tévedni, amikor első vidéki lerakatát létrehozta Magyarországon — Miskolcon —, együttműködésben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal. Mármint a személyi kiválasztásban tévedett, mert az illető csak a nyelvtanítással, a nyelvtanfolyamokkal foglalkozott, egyebekkel nem, sőt, kifejezetten szűkszavúnak bizonyult, amikor pedig mondjuk egy franciás magyarasztaltársaság épp azért jött össze, hogy tanuljon tőle. Itt az új francia kapcsolat. Erik Leblondnak hívják, minden szerdán 3-tól 4-ig megtalálható a megyei könyvtár idegen nyelvi részlegében, újságíró volt, azután hat évig francia-nyelvtanárként tevékenykedett az Indiai-óceánon levő Réunion szigeten, majd három évig Bordeauxban. Jól tudja, hogy miért jött ide, mit várnak tőle. Rendszeres vendége a Miskolcon működő Francia Klubnak — amely a Miskolci Galériában, pontosabban annak Művészklubjában tartja rendezvényeit —, terveiről is itt kérdeztük. Leblond úr elmondta — a tolmács szerepét Jurecskó László, a Galéria művészet- történésze, a Francia Klub házigazdája vállalta — hogy nyelvtanfolyamokat hirdet meg, ezeken túl számos eseményt szervez Miskolcon.. A Miskolci Galériában két francia kiállítás lesz jövőre, februárban egy újságíró tart előadást a francia sanzonról, márciusban a különféle ázsiai önvédelmi sportok bemutatására jön hozzánk hat francia fiatalember, tervezik énekesnő fellépését, francia filmhét megrendezését, szó van arról, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekart egy alkalommal francia dirigens vezényli, feladatai közé tartozik megyénk franciatanárainak segítése, továbbképzése — a Pedagógiai Intézettel — és a fentieken túl is vannak még tervei a francia kultúra miskolci népszerűsítésére, a két ország kapcsolatainak erősítésére. Visszatérve a nyelvtanfolyamokra,: január 2. és 6. között lehet ezekre beiratkozni, reggel 8-tól este 6-ig, a TIT-ben (Miskolc, Prieszol József utca 11.). Csak kellő számú jelentkező esetén -"1- dulnak tanfolyamok, mégpedig a következők: hatvanórás naladó tanfolyam, heti kétszer két órában, kedden és csütörtökön 5-től: a részvételi díj 2200 forint, az első foglalkozás január 10-én lesz. Nyolcvanórás kezdő tanfolyam heti kétszer két órában, hétfőn és szerdán 5- től, 3000 forintért. Ez január 9-én kezdődik. Szombati nyelvtanfolyamokat is kívánunk indítani, kezdő és haladó szinten, 60 és 80 órában. A tanfolyamok helye a Zrínyi Gimnázium. (szabados) Reklám Akár karácsonyfavásárt, akár télifa-vásárt írnak ki, egyformán sikere van. Nem is reklám ez igazából, hacsak nem akar sugallni valami olyasmit, hogy ez nem egyszerű árusítás, hanem vásár, ami a bevett gyakorlat szerint amolyan átlagáron való kiárusítást jelent. Igaz, a 20—30 százalékos engedményt jelző felirat sehol sincs még kitéve, som az, hogy „amíg a készlet tart”, de sejthető, hogy az ünnepi fenyőfák esetében ez nem is lesz aktuális. A szép fenyő megvásárlásához nem ügyes reklám kell, hanem pénz, s a vásárlók a megmondhatói, hogy nem is kevés. Viszont az egri borokat december 3I-ig mindenféle „kiszerelésben” olcsóbban árulják, s sokak nagy örömére a reálishoz közelít többféle ruházati cikk, lábbeli ára is, feltételezhetően abból az egyszerű üzleti megfontolásból, hogy az év közben felfuttatott árakon amúgy sem lehet értékesíteni őket. Ez már a reklám csődje is lehetne, hiszen annak mégiscsak az a célja, hogy a vásárlókat vásárlásra ösztönözze — sőt ösztökélje, de ha nem megy, hát nem megy. Ilyenkor valami újat kell kitalálni, mondják a reklámszakemberek, de vélhetően nemcsak kiírásban. Többet, jobban segít, ha új áruk, más színek, jobb ízek jelennek meg vonzóbb csomagolásban a vásárló előtt, akit így esetleg újból vásárlásra lehet biztatni. Közgazdászok állítják, hogy mindennek csak ott van értelme, ahol a termékváltás gyors, szinte napról napra megújulni képes, s ahol az újdonság más minőséget, vonzó előnyöket, a választás lehetőségét is magába foglalja. Ezen innen a reklám csak kiírás, tájékoztató, eligazító, és semmi piacbefolyásoló tartalma nincsen. Hiába írják ki ugyanis a kirakatüvegre, hogy „Uraim, ez az önök boltja”, ha bent évek óta ugyanazt a kalapot, s ugyanolyan nyakkendőt próbálnak egyre drágábban rásózni a kedves vevőre. Akkor már inkább maradjunk meg az olyan kiírásoknál, amilyen a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Beloiannisz utcai kirakatán díszeleg: „A miskolciakért dolgozunk”. En- Mk legalább van értelme, s szeretnénk hinni, hogy igaz... (gyöngyösi)
