Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-18 / 272. szám

Miskolcon csak később lehet fogni Magyar adás a Danubius Rádióban Miskolcról a Balaton part­jára és az ftszak-Dunántól­ra, valamint Budapestre Iá togatók szívesen hallgatják a német nyelvű Danubius Rádió adását. Ha nem a nyelvtudásuk csiszolására, akkor az elhangzó sok zene miatt. A német anyanyelvű turisták viszont a nekik szó­ló, szinte percre kész infor­mációk miatt keresik meg szívesen rádiójukon. Novem­ber 1-től április 15-ig sugá­rozzák a magyar nyelvű adást — egyelőre a német nyelvű műsor vételkörzeté­ben. Hogy mikor hallgathatjuk mi is a rádió „negyedik” műsorát az úgynevezett „nyugati” URH-sávon? #Cis- ignácz Ferenc vezető szer­kesztő nem sok jóval bizta­tott. Elmondotta, hogy a Danubius vételi lehetőségét szeretnék az ország egész területére kiterjeszteni, bár a Magyar Fostavai erről még semmilyen konkrét megegyezés nem született. Valószínűleg a jövő év ele­jén üzembe helyezik a sze­gedi, majd a debreceni CCIR-rendszerben sugárzó adókat, így az ezek adáskör­zetében élők rövidesen hall­gathatják a Danubius Rádió műsorait. A műsorszórás to­vábbi bővítése is napirenden van, de hogy mikor valósul meg, az nem a szerkesztő­ségen múlik. Akik a Danubius vételkor- *etébe utaznak, valószínűleg áttekerik rádiójuk keresőjét erre a műsorra Nekik mondjuk el. hogy az adáso­kat neves televíziós és rá­diós személyiségek vezetik, többek között Fiicár László, Hangos Katalin és Szilágyi János. A műsoridő nyolcvan százaléka zene. 20 százaléka pedig szöveg lesz Olyan te­lefonrendszert helyeznek rö­videsen üzembe, amelyen keresztül nehány hallgató, a műsorvezető, illetve a stú­dióban lévő szakértő köz­vetlen eszmecserét folytat­hat. Lesz friss top-lista és telefonos játék. Közhasznú, a mindenpapi életben fontos információkkal is ellátják a nagyközönségét. Újdonság, hogy egy-egy igaznak bizo­nyuló hírért a hallgatónak 100 forintot utalnak ki. A magyar nyelvű adás — csakúgy, mint a német — önmagát tartja fenn. A mű­ködéséhez szükséges összeget a különféle cégek által meg­rendelt reklámokért és egyes műsorok szponzorálásáért ki­fizetett pénzből kívánják fedezni. Sz. P. Stop, egy percre! Belvárosi egérfogó Egérfogóra emlékeztet a Pátria-ház mögötti, nevo- sincs tér. Két irányból * is megközelíthető, a Patak és a Kossuth utca felől, ám az elhagyása szinte lehetetlen a délelőtti, majd a délutáni csúcsforgalomban. Erre közlekednek a Pát­ria-tömb üzleteinek áruel­látását biztosító teherautók. És ugyancsak itt parkolnak a környéken lakók, vala­mint mindazok, akiknek va­A Kassai és Pozsonyi utcába Körzeti megbízottat kérnek O Kassai és Pozsonyi utcai olvasóink azzal fordultak hozzánk, hogy már régóta szeretnének külön körzeti megbízottat az említett két utcába. Ez azonban eddig nem valósult meg, pedig szükség lenne rá a környé­ken. Kérésüket tolmácsoltuk a j városi rendőrkapitányság vezetőjének, dr. Káló József ezredesnek, aki tájékoztatott bennünket arról, hogy a je­lenlegi létszámuk bővítésére egyelőre nincs mód. Ameny- nyiben lehetőség nyílik a fejlesztésre, akkor a körzet igényét — amit egyébként reálisnak tart — megold­ják. A jelenlegi körülmények között is orvosolni lehetne azonban a helybeli lakók panaszát. Ha a tanács ren­delkezésükre bocsát egy er­re alkalmas helyiséget a Kassai, illetve Pozsonyi ut­cák valamelyikén — vagy azok környékén —, akkor a három fős Nagyváthy utcai KMB-csoportból egy meg­bízott munkaidejének na­gyobb részét ott tölti majd. Akad más lehetőség is: ha például a Városgondnokság­gal közös szolgáltatóiroda működhetne a körzetben, akkor abban a rendőrség is helyet kaphatna. Van már erre is jó példa, hiszen a Martintelepen az ottani országgyűlési képvise­lő, Keszthelyi Zoltán kezde­ményezésére megvalósulófél­ben van egy ilyen közös szolgáltatóiroda. lamilyen dolguk akad a sé­tálóutcában. S akik gyak­rabban megfordulnak erre, tanúsíthatják, hogy kora délután annyira zsúfolttá válik a házak közé ékelt tér, hogy megbénul a köz­lekedés. A csapdába került autósok mindent megtesznek, hogy a félig lezárt Kossuth utcán vagy a Patak utca fe­lé vezető közön kijussanak. Ám mindkét irányban any- nyira keskeny az út, hogy a szembejövő forgalmat eltorlaszolják. Legfeljebb sza­bálytalanul, a Pannónia Szálló előtt, vagy a Pátria árkádjai alatt lehet kigurul­ni az egérfogóhoz hasonla­tos térről. Nem először írunk arról, hogy rendezni kellene az ot­tani forgalmat. A parkoló­ínséges belvárosban aligha tilthatják meg a gépjármű­közlekedést ezen a terüle­ten. Ám megoldásként kínál­kozik, hogy a két legális bejárattal rendelkező tér közlekedését egyirányűsít- sák. Elfogadhatónak tűnő ja­vaslat, hogy a Kossuth utca felől egy irányban hajtaná­nak be a térre, onnan csak a Patak utca felé lehetne kihajtani. Ezzel felszámol­hatnák a percenként ismét­lődő „dugókat”, amikor a szűk bevezető utakon az egymással szembetalálkozók megbénítják a közlekedést. Ha kísérletképpen is, de mielőbb alánlatos ily mó­don átszervezni az itteni forgalmi rendet (szántó) Családi körben A volánnál és a mikrofonnál Anyával a központban nem lehet unatkozni. A piros hetest sokan tart­ják szerencsét hozó kabalá­nak. Az biztos, hogy a Lip- ták családban ez a „nyerő­szám”; a családfő és a pi­ros hetes szinte elválaszt­hatatlan egymástól. Lipták Attila ugyanis májustól a Főtaxi piros színű, hetes számú taxijának volánja mögött ül. A családban azonban nem ő az egyetlen főtaxis — vagy ahogy ezt a céget emblémája alapján nevezik — „kockás”. Fele­sége, Zsóka ugyanennél a vállalatnál „egyeske” — az­az a hívásokat adó-vevő disz­pécser. Liptákékkal egyéb­ként nem volt könnyű ta­lálkozót megbeszélni; hol a férj, hol a feleség nem volt telefonközelben. Amikor vé- j gül becsengettem hozzájuk, a család baratja nyitott- aj­tót • HA SOK A CIPŐ... — Azt mondták, tíz perc múlva itt lesznek — tessé­kelt beljebb. És valóban, nemsokára már a tízéves Réka is ott ül szülei mel­lett. Csak a katona nagyfiú, a húszéves Gergely hiány­zott. A csengő azonban ez­után sem hallgatott. Bará­tok, ismerősök, szomszédok adták egymásnak a kilin­cset. Hol az egyik, hol a másik családtag tűnt el per­cekre, hogy köszöntse a vendégeket. Színes szőlőlevelek Japán tanulmányút Két hetet töltött Japán­ban a Mitsui Cemical cég­nél a Borsodi Vegyi Kom­binát dolgozóinak 20 fős csoportja. A barcikaiak az MDI-beruházás során épüK új üzem technológiájával is­merkedtek. Rövidesen újabb csoport indul a távol-keleti áraz ágba. — Engem tulajdonképpen a szőlő taní­tott meg igazán magyarul — állt elő meg­hökkentő bejelentéssel nyugdíjas bányamér­nök ismerősöm. Többen ültünk a takaros borhaz sarokasztala melletti karos lócán. — Inkább a leve? — csipkelődött a szom­széd telek tulajdonosa aki először le sem ült közénk, csak átugrott újatlan pufajká- jában az abroncshajtó kalapácsért. Az öreg fölöttünk állt, kezében szinültig telt üveg­lopó, a fény felé tartva mustrálta a sárgás nedűi. Tagadólag ingatta a fejét, aztán ak­kurátusán megtöltötte az asztalon levő po­harakat. — Csak azért mondom — folytatta, mint­ha közbe sem szóltak volna —, mivel apám is.fiatal korában került ide bányanyitáskor, még a múlt század végén. És én hamarabb tudtam a Miatyánk-ot szlovákul, mint ma­gyarul. S miután a középkor legismertebb bányászai a szászok voltak, a szakma szin­te minden kifejezése német eredetű. Így hát csak a középiskolában, majd az egyetemen lett anyanyelvem a magyar. A szőlő iránti érdeklődésem, ami végigkísért egész éle­temen, ezzel a nem mindennapi gyümölccsel való foglalatosságom volt a legjobb magyar nyelvű iskolám. A szomszéd elfeledkezett a kezében levő kalapácsról, leült közénk. Sem azelőtt, sem azóta nem hallottam ilyen példabeszéd ere­jű elemzést gyertyafény melletti kvaterká­zás közben az alkalmi pinceszeren. Béla bá­csi újra töltötte a poharakat, maga is ke­zébe fogott egyet, szertartásosan kortyolt belőle, aztán folytatta a szőlő dicséretét. Ismerős és eddig soha *em hallott fogal­makat. szakkifejezéseket használt, s mint­ha csak veretes verset citált volna. Elmond­ta. milyen a szőlő, amikor virágzik később, amikor díszük, vagyis terem. Hogy mennyi életerő van ebben a növ.nyben. amelynek első termésére legalább négy évig várni kell, amelynek ápolása állandó figyelmet és munkát kér. de aztán három-négy évtize­den keresztül meg is hálálja. A szőlő ta­vaszi könnyezéséről, a nedvkeringés megin­dulásáról, a fürtök virágzásáról olyan ké­pekben beszélt, mintha balladát mondott volna... A kenyeret a borház előtti asztalon szel­tük fel, szalonna került hozzá és kemény húsú zöldpaprika. Nem is ezért jöttünk ki a napvilágra, hanem a cigaretta miatt. Bé­la bácsi is erős dohányos, de a pincében senki nem gyújthat rá. Ételtől, italtól eltel­ve fújtuk a füstöt a felettünk magasodó diófa sárguló levelei felé. A pincesor szüret előtti színeiben gyönyörködtünk. — Ki tudja, ki tudhatja — fordult ve­lünk szembe Béla bácsi —. miért lesz vörös a fekete-kék szőlő levele, míg a többi faj­ták sárga színt kapnak ? A kérdés elszállt, mint a cigaretták füst­je, Senki nem válaszolt... (oravec) — Mi már nem is tud­nánk barátok nélkül élni — magyarázza Zsóka két csen­getés között. Az igazi nagy forgalom azonban akkor van, amikor Geri hazajön. Lépten-nyomon barátokba botlunk, és az előszobában nem tudunk lépni a cipők­től. Már többször mondtam Attilának, hogy hagyomá­nyos kilincset kéne szerel­ni a bejárati ajtóra, hogy mindenki szabadon jöhetne, mehetne. A Liptáik család barátai­nak azonban azzal is szá­molniuk kell, hogy néha fe­leslegesen várnak az ajtó előtt A taxis-élet kiszámít­hatatlan. Attilának nem az óra, hanem legtöbbször a fáradtság jelzi a munkaidő végét Sokak szerint előny, mások szerint hátrány, ha férj és feleség egy munka­helyen dolgozik. Liptákék- nál is-is. • KÖNNYEK A KÖZPONTBAN — Sajnos, még a kollé­gák közül is többen megvá­dolnak minket a hátunk mögött — mesél munkájuk­ról Zsóka. — Mondogatják, hogy könnyű Attilának, mert én a központban vagyok. Érre csak azt tudom mon­dani, hogy az URH-t nem lehet becsapni. Mindig nyu­godt lelkiismerettel me­gyünk dolgozni, Az viszont:, biztos, hogy nem vagyok,: olyan ideges, ha a központ- ( ban ülve a géokocslbó! hal- ‘ lom Attila hangját, mintha otthon várom. Persze egyikőjüknek sem j lenne könnyű dolga, ha sza- : kítani akarnának munkahe- s Ivükkel. Attila ugyanis gye­rekkorától rajong a moto­rért. a gépkocsiért és a taxi­zásért. Zsóka is nagyon sze­reti a munkáját. — Három évvel ezelőtt a nyári szabadságok alatt he­lyettesítettem először taxi­központban — mondja. —. A bemutatkozó mondatéig, előre leírtam és úgy hadar­tam el a rádióba. Aztán aj! nyakamba szakadt a mun-~ ka. Csörögtek a telefonok, hívtak a CB-n és tanácstag lanságomban sírva fakad­tam. Aztán összeszedte!!# magam, és a helyettesítési- eredménye az lett, hogy ezer forinttal kevesebb fizetésért, de elmentem a Volán Taxi­hoz központosnak. Ide a Főtaxihoz májusban kerül­tem. • HÁZI KASSZA NÉLKÜL — Nagyon sokan úgy hi­szik, hogy a taxisokat fel«n veti a pénz — folytatja At­tila, amikor az anyagiak kerülnek szóba. — A kasz- szánkról inkább Zsóka, a családi pénz- és élelmezés'--' ügyi miniszter és szóvivő1 beszéljen. rfxtnÁ — Az igazság az, hogy nekünk nincs családi kasz- szánk. Ami pénzünk van, azt a pénztárcánkban tart­juk. Több dobozt kinevez­tünk már, de mindig üre­sen maradtak. Hiszen csak magunkra számíthatunk Nemcsak a forintokkal, ,a szabadidővel is okosan kell, gazdálkodniuk. Attila hob­bijáról, a faragásról például már csak a régen készült darabok árulkodnak. Arra , azonban mindketten ügyel­nek, hogy a gyerekekre' maradjon idő. Persze elő­fordulhat, Réka lányuk jó néhány éven belül velük egy cipőben jár. A tízéves kislány ugyanis most csak,,, kétféle munkát tud elkép­zelni magának: vagy taxis lesz, vagy központos .,. •• '-A.o (fázold) jjc Utasra várva (Kerényi László felvételei) ICP SZÁMÍTÓGÉP AKCIÓ! CSAK 10 NAPIG, IBM kompatibilis AT számítógépek vására t 240 000 Ft-ért. Érdeklődni lehet: IC(P) Rt. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 4. Tel.: 87-273

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom