Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-12 / 267. szám

Bábszínházi bemutató Az ellopott BMX Kevés mai témájú darab van a hazai bábszínházak műso­rán. így aztán érthető, ha a gyerekközönség hálásan fo­gadja az olyan történetet, mely róla, hétköznapjairól, szól. Ilyen mai tárgyú darab az Ellopott BMX története. Szerzője Kiss József, - lapunk munkatársa - akinek müvét Korzsényi Tibor állította a báb- színpadra a Csodamalomban. Nincs könnyű helyzetben a hírlapíró, ha kollégája darab­ját kell értékelnie. Az elfo­gultság vádjával is illethetik, ez esetben azonban az elő­adás önmagában bizonyítja a sikert Amikor a gyerek megkap­ja első komolyabb kerékpár­ját, s lassan önállóvá válik, a szülők nagy gondja, ho­gyan ismertessék meg cse­metéjükkel a közlekedési szabályokat. Nem könnyű feladat a száraz tananyagot megtanítani úgy, hogy a gyereket nyugodtan az ut­cára engedhessük. Kiss Jó­zsef arra vállalkozott, hogy egy kis „krimibe” öltözteti a fontos szabályokat. Miköz­ben a nézők azon izgulnak, megkerül-e Pepi csodás BMX kerékpárja, egy sor KRESZ-szabállyal ismerke­dik meg. Persze nem mind­járt a legbonyolultabb fo­galmakra tanítanak a ked­ves bábfigurák — melyeket már néhány korábbi darab­ban megszerettünk —, ha­nem az egyszerű, könnyen megjegyezhető alapfogalmak­ra. A játékba sikerül a kis nézőket is bevonni, akiik kó­rusban mondják: lámpa és csengő kell a biciklire, hogy ★ A paraván mögött. A bábszínház közönsége már a ruhatárban kántálni kezdi az alapvető KRESZ- fogalmakat. Ez jelenti a be­mutató \ egyértelmű sikerét. Az óvodákban pedig minden bizonnyal szívesen fogad­ják majd e könnyed, isme­retterjesztő előadást. A szí­nészek láthatóan élvezettel tolmácsolják a mai témájú darabot. Hármas szerepben a Pepi, Káposztás néni és a Mókus bábját mozgató Kiss Marianna, s ugyancsak több figurát mozgat Radios Rita, Virág István és Fehér Sán­dor. A világítás és a hang Fógel Attila munkáját dicsé­ri. A zenét a korábbi elő­adásokhoz hasonlóan Csabai László szerezte. (vadas) Gombás Fájdalmas veszteség érte vá­rosunk zenei életét; váratlanul elhunyt Gombás Ferenc gor­donkaművész. 75 éves volt. Marosvásárhelyen született, ott kezdte zenei tanulmányait is. Két évet töltött a bukaresti konzervatóriumban, majd ro­mán ösztöndíjjal a budapesti Zeneművészeti Főiskolára ke­rült, ahol Zsámboky Miklós,nö­vendékeként nyerte el okleve­lét. Már a tanulóévek alatt játszott a bukaresti rádió ze­nekarában, tagja volt az Er­délyi Vonósnégyes Társaság­nak, számos hangversenyt adott az erdélyi városokban, Klagen­furtban, Zágrábban. 1934-39 között a volt Fővárosi Zenekar és a Budapesti Hangverseny- zenekar tagja. 1937-től taní­tott Magyaróváron, Tatán, Sop­ronban, majd egy évig Baján, ahol igazgatói feladatot látott el. Ebben az időszakban hang­szerén és a tanításon kivül ze­nekarokhoz, énekkarokhoz kö­tődött. 1950-ben, az akkor alakuló miskolci konzervatórium, maid zeneművészeti szakiskola taná­ra lett. Mellette a városi fil­harmonikus, majd szimfonikus zenekar szólócsellistája, a vá­rosi vonósnégyes tagja. Az a neqyedszázad, melyet aktív pedagógusként a Zenepalota falai között, mint a közép- és felsőfok tanára eltöltött, pá­lyájának legtermékenyebb idő- jszako volt. Növendékei közűi sokán Budapesten tanultak to­vább, vagy Miskolcon szerez­tek tanári diplomát. így ma az ország számos zenekará­ban, zeneiskolájában egykori tanítványai folytatják a mun­káját. A tevékeny ember számára a nyugdíjba vonulás nem jelent megállapodást. 1976-tól óra­adóként kamarazenét tanított a főiskolán, de szívesen oktat­a közlekedésben részt ve­hessenek. A darab végére a legtöbb kicsi azt is megjegv- zi. hogy mozgó járműre semmilyen körülménvek kö­zött nem szabad felszállni. És nersze az elcsent, vagy inkább'csak kölcsönvett ke- réknár is megkerül, amiről boldogan adhat hírt az er­dei rádió közvetítése, a nagy tölgyfától. Iskola­szövetkezetek Borsodban elsősorban az áfészek támogatásával. 40 általános, illetve középisko­lában működik iskolaszövet­kezet. Ebből hat városunk­ban és a városkörnyéken tevékenykedik. Közülük ’ is az egyik legjobb a Berze- viczv Gergelv Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskolában van. ahol az iskolabolt éves szinten 570 ezer forintos forgalmat bo­nyolít le. úgy. hogy a diá­kok gondoskodnak társaik reggeliztetéséről és tízóraiz- tatásáról. Egyébként a vég­zős hallgatók gyakorlati érettségi vizsgájukat is az iskolaboltban teszik le. Mozgalom lesz belőle ? Majorettek, ugráló­kötéllel A miskolci lányok a tévében Bizonyára sokan vannak, akik látták a tévében azt az amerikai riport- vagy dokumentumfilmet, amely az ugrókötél többnyire fekete bőrű akrobatanőit mu­tatta be. Diáklányok csoportban, fan­tasztikus gyakorlatokkal ejtették ámu­latba a helyi közönséget, és nyilván a tévénézőket. Kétszer is levetítették a Magyar Televízióban -ezt a filmet, de Fügeczky Róbert egyszer sem látta. Mégis: Magyarországon ő az egyetlen tagja az International Rope Skipping Organizationnak, azaz a Nemzetközi Ugrálókötél Szövetségnek. ★ Az ugrálókötelezés szabálygyűjteményé­nek borítója. A szabálykönyv mellett mást is hozott a posta Amerikából Fügeczky Ró- bertnek. A szövetség lapját, benne képes beszámolóval az amerikai lányok itt töl­tött napjairól, és a miskolci lányok jövő évi — tényként tálalt — amerikai bemutatko­zásáról szóló cikkel. wmm ■ ■ ' m Ismét a Korda-házaspár Nemrégiben jártak Mis­kolcon. de a nagy érdeklő­désre való tekintettel ismét hallható lesz a népszerű énekes-páros. Korda György és Balázs Klári. Koncertjük vasárnap délután 4 órakor kezdődik a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. A műsor vendége Forgács Gá­bor lesz. Nyáron a Testnevelési Fő­iskola — egy nemzetközi konferencia alkalmából — vendégül látta Richard Cen- delit, a szövetség elnökét. Lee Steinbergert, az indianai szövetség elnökét, valamint az Indiana és Colorado ál­lam legjobb ugrálókötele­seiből összeállított kilencta­gú csapatot. Fügeczky Ró­bert — aki feleségével a miskolci maiorettek gyakor­latainak betanítója — úgyis mint testnevelő tanár, úgyis, mint majorettes, „ráharapott a lányokra" és főnökeire. A csoportot meghívták hoz­zánk, a 14—18 éves lányok­ból álló csapat bemutatót tartott a Centrum Áruház előtti téren, Tapolcán, Le- ninvárosban és Tiszafüiecien. A sportbarátság munkakap­csolattá fejlődő t. A szövet­ségi tagsághoz szükséges gyakorlatból Fügeczky Ró­bert levizsgázott az ameri­kaiak előtt. Az ugrálókötél állóképes­ségnövelő, valamint olyan sporteszköz, amivel „varázs­latokat” lehet művelni. Az USA-ban 3 éves korú gye­rekek is köteleznek. Aki látta a bevezetőben említett filmet, tanúsíthatja, micsoda örömmel űzik ezt a csapat­sportot. Az amerikaiak elmentek, de a kötelek maradtak. Jó is, mert nálunk pillanatnyi­lag nem gyártanak ehhez a sporthoz alkalmas felszere­lést, beleér’ve a ruházatot is. Miért is gyártanának, és miért ne? — a jövőben. Ha lesz rájuk vevő. A Magyar Televízió Gyer­mek- és Diák Főosztálya a Pályán maradni sorozatban megpróbálja népszerűsíteni az ugrálókötelezést. Mégpe­dig a miskolci lányokkal. Hamarosan meghirdetik a műsorsorozatot, amelyben a miskolci majorettek mutat­ják be — egyelőre még ma­guk is, tanuló fokon — a Rope skipping alapjait. Sz. G, Ferenc emlékére to - ha alkalom nyílt rá - a legkisebbeket. Az utolsó 10 —15 évben a vonószenekar ve­zetését felváltotta a csellóze­nekar irányítása. Számos ze­nei különlegességet mutatott be a tanítványok, a kollégák segítségével filharmóniai kon­certeken, városi rendezvénye­ken. Nehezen viselte el, hogy a gordonkatanároknak nincse­nek társai a legtöbb zeneis­kolában. Fórumot akart talál­ni, ahol időnként összejönnek, így született meg a zeneisko­lai tanárok országos gordon­kaversenyének gondolata, mely 193' lül 'endszeres találkozó­helye a csellótanároknak. A miskolciok munkájának össze­fogása érdekében jött létre c város zeneiskoláinak gordonka- versenye, mely ebben az év­ben már három megyére ki­tel jedó szcíKmai fórummá vált. A ma tunárai, a tanítványok eg/uiant Gomba bácsinak ne­vezték. Szigorúságáról volt közismert, igényessége tekin­télyt parancsolt. Nem tűrte a tétlenséget, a kényelmességet. Elkötelezett képviselője volt az eredményes tanításnak, a csel­listák összetartozásának. Ne­héz elhinni, hogy a miskolci kulturális élet e jellegzetes alakját nem látjuk többé hang­versenyeden, színházi előadá­sokon, tárlatok megnyitóián, /agy egyéb művelődési ese­ményen. összefogásra serken­tő mondatai még itt csenge­nek a fülünkben. Lelkiismere­tünk nem hagyja majd, hogy az ügyet, melyet oly’ elszánas- sal képviselt, veszni hagyjuk. Barta Péter Találkozó erdélyiekkel Mintegy negyven erdélyi le­telepedő él Miskolcon kívül a megyében, olyanok, akik a megye kisebb helységeiben, városaiban, íosvaiban vállaltak munkát. Ezekkel szervezett ba- láti találkozói a HNF Miskolc Városi Bizottsága, a Rendez­vények Házában. Ezeket az embereket, bár nem a megyeközpontban élnek, igen sok szál köti Miskolchoz, hiszen ügyes­bajos dolgaikat jórészt itt kell elintézniük, s beillesz­kedési problémáikra is itt kaphatnak elsősorban vá­laszt. Homolya Gizella, a HNF városi bizottságának titkára etekintetben tovább­ra is segítséget ígért, és ar­ra biztatta az egybegyűlte­ket, hogy támaszkodjanak bátran a szervezet gondos­kodó eligazítására. Ilyen ér­telemben a HNF vidéki szervezeteinek képviselői is segítségükre lesznek. A talál­kozón részt vett a megyei koordinációs bizottság kép­viselője is. aki praktikus ta­nácsokkal látta el a tartóz­kodási engedéllyel hazánK- ban élő erdélyieket. Ismer­tette jogaikat, kötelezettsé­geiket. szólt utazási lehető­ségeikről. és a végleges le­telepedés feltételeiről. Ez ügyben a koordinációs bi­zottság minden felvilágosí­tást megad. A találkozó résztvevőit a Földes Ferenc Gimnázium diákjai színvonalas kultúr­műsorral lepték meg, amely­ben túlnyomórészt erdélyi dalok, táncok, versek szere­peltek. A találkozó végén Joósz Gábor, a HNF városi bizottságának elnöke meg­ajándékozta a résztvevőket, majd hosszan elbeszélgetett velük. A kohászbarátság jelképeként A diósgyőri kohászkodás, vasgyártás kezdetet jelentő garadnai őskohónál —, ame­lyet eredeti állapotában úgy állították helyre, hogy abból a korabeli módon ma is le­het csapolni — a kohó és a szomszédságában levő Mas­sa Múzeum közötti téren a szlovák—magyar kohászba­rátság kifejezéseképpen új emlékművet állítanak fel. Mint Szinvavölgyi Oszkár­tól, a hámori Kohászati Mú­zeum vezetőjétől megtudtuk, a diósgyőri és a kassai ko­hászok közötti barátság és együttműködés kifejezésére november 29-én avatják fel azt a térplasztikát, amelyet a kassai kohászati üzemben készítettek. Terméskő alap­zatra kerül az a fémből ké­szült, mintegy két méter szé­les és két és fél méter ma­gas emlékmű, amely a szomszédos ország kohászati üzemeivel való együttműkö­dést jelképezi. A Garadna- völgyben levő kohászemlé­kek így újabb létesítmény­nyel gazdagodnak. A Massa Múzeum a hó­nap elején bezárt, csak jö­vő tavasszal fogadja újra a látogatókat. Az idén meg­közelítőleg 30 ezren keres­ték fel a régi, egykor hasz­nált kohászati szerszámok­kal, eszközökkel felszerelt bemutatótermet, s a mellette levő. korabeli szerszámokkal ellátott vasverő műhelyt. A látogatók között a hazaia­kon kívül igen nagy szám­ban voltak külföldiek, akik a kontinens szinte vala­mennyi országából és a ten­gerentúlról érkeztek. Nem a Bikini lehet róla Egyik kedvenc együttesem, a Bikini (a legjobb magyar ze­nekar, így hirdetik a plakátok) tartott koncertet csütörtökön este a miskolci egyetemi sportcsarnokban. A csapat régi és új lemezéről összeállított számokkal egy korrekt koncertet próbált adni. Ez a produkció kevesebbet nyújtott a közönségnek, mint amit lemezeik, kazettáik alap­ján vártunk. Sajnos, a résztvevők is mást adtak, mini amit a zenekar elvárt. Igaz, most is volt csápolás, felgyulladtak a gyertyák, de a fiúknak abba kellett hagyniuk kétszer is az előadást, mert a közönség nem rájuk figyelt. Az első so­rokban verekedtek. Az erőszak újra visszatért, hiába mond­ta az együttes szólistája, hogy az ököl nem a zene nyelve. Sajnálatos, de nem a Bikini tehet róla. sokkal inkább azok az emberek, akik nem igazából az együttes zenéje miatt jöttek el, hanem, hogy így töltsék el az idejüket... Kár! (leskó) j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom