Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-02 / 207. szám
A megye vaskohászatában Szerkezetváltás, szervezeti változás A Lenin Kohászati Művek aktívaértekezlete aktívaülés résztvevőit. EH mondotta, hogy a szerkezet} váltással kapcsolatos teendőket arra hivatott szakma^ testületek dolgozták ki, tér-* vesztették a politikai testű-} let elé, amely főleg azt vizs} gálta és vizsgálja, hogy meg} felel-e a hosszú távú poiiti-j kai érdekeknek és értékek-} nek, s végrehajtás esetéi milyen politikai félté te Leket; biztosítékokat kell ehhe4 megteremteni. A pérttestület| állásfoglalása előtt konzul-} tált az illetékes szakszerbe-} zeti és más társadalmi szer-} vezetekkeL A megyei pártbizottság titkára azt is elmondotta; hogy a végrehajtó bizottságnak ezt az állásfoglalását nem minden érintett fogad-} ja el, a véleménykülönbsé} gekre oda kell figyelni, do éz nem jelenti azt, hogy lemondjunk a vaskohászati szerkezetátalakítási munká} járói, és a szükséges szer} vezeti változtatásokról Bor-} sód megyében. A várható politikai következménvela mérlegelése kapcsán a végrehajtó bizottság arra az ál-í láspontra helyezkedett, hogy? a jelenlegi tarthatatlan állapotból lépni kell, aminetí megvan a kockázata, dw csak a változtatásban vaui egy 50 százalékos esélyünk: a kibontakoztatásra, a vál} toztathatatlanságban pedig! semmi. Tény, hogy a vissza-j fejlesztés, illetve fejlesztés koncepciója és végrehajtásai foglalkoztatási gondokaö okoz. Mint hangsúlyozta, sk végrehajtó bizottság állásfog} lalása a radikális szerkezet} átalakítást szorgalmazza; annál is inkább, mivél eh-} hez állami támogatást is lehet kérni. Ezt kívánják aj» Ózdi Kohászati Üzemek: hosszú távú érdekei is. A. tervezett szervezeti változta-' tásokban nemcsak egyetlen megoldás lehetséges, a legfontosabb feladat azonban az érdekeltségek szorosabbra fűzése. A több, mint négyórás tanácskozás során felszólalt Básti János, a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsá- nak vezető titkára, aki a foglalkoztatási gondok megoldását szorgalmazta. Csathő Géza, a vállalat gazdasági igazgatója a vállalat pénzügyi helyzetéről adott átfogó képet, sürgette a szükséges döntéseket a vállalat működőképessége szempontjából; Mórt Lajos, a vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára a foglalkoztatás biztonságáért szállt síkra. Simon Béla, a központi karbantartó gyáregység vezetője az Ózdi Kohászati Üzemekkel való együttműködést emelt® ki felszólalásában. A kombinált . acélmű gyárrészlegvezetője, Kiss Lajos, a rendelkezésre álló kapacitások kihasználásának fontosságára hívta fel a figyelmet, annál is inkább, mivel ez közvetlen összefüggésben van a termelés gazdaságosságával.’ Tolnai Lajos, műszaki igazgató felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a termelőberendezések visszafejlesztése _ elválaszthatatlan egymástól. Az öntöde gyáregység vezetője, B. Nagy Sándor a másod- és harmad-' termékek gyártásának fontosságát emelte ki felszólalásában, amelyhez bizonyos korszerűsítésekre lenne szükség. Gulyás Imre hengerész,' üzemi szakszervezeti bízott-* sági elnök a dolgozók munkafeltételeinek maradéktalan biztosítására hfvta fel a figyelmet. A vitában elhangzottak} ra Szűcs Erika, illetve Dr<W tos Lássló válaszolt + A Búza tér a város legnagyobb piaca marad a jövőben is A Búza tértöl a V asgyárig Piaci remények és realitások Kinőttük a pieot — nemrég ilyen címmel is írtunk, sokadjára már a Búza térről, MisaoiC máig is ieg.ia&yomj, sokak szerint egyetlen igazi piacáról. Ha kinőttük, hál bővíteni kell — de elegendő pénz híján csak kisebb lépésekre futja. Van aki azonban más véleményen van, és úgy érzi, hogy nemcsak a Búza térre kellene figyelni. Lapunk régi levelezője Sára asszony írja: „Minket, akik a -végeken- laknak, egyáltalán nem tesz boldoggá egy ilyen irányú fejlesztés. Sokkal inkább ésszerűnek tartanánk, ha a vasgyári piac korszerűsítésével, bővítésével foglalkoznának.” A továbbiakban részletesen megindokolja, hogy miért tartja lényegesnek a vasgyári piac bővítését. Példádul azért, mert a vasgyári piacnak is megvan a maga vonzáskörzete, csak mivei kisebb a területe, kisebb a kínálat is, és így a vevők száma is csekélyebb, mint a Búza téren. Ha a vasgyári piacot is fejlesztenék, nem kellene azért végigutazni a fél várost, hogy olcsóbb és szebb áruhoz jussanak a vevők. Valamikor régen volt értelme annak, hogy a közlekedési centrumban legyen a piac, de a motorizált világban nem lehet gond az árut elszállítani máshova is, és jobb kínálatot biztosítani a vasgyári piacon — olvastuk a levélben; NEM MENNEK AT. A VÁROSON Kovács Gábor, a városi tanács ellátásfelügyeleti osztályának vezetője nem osztja a levélíró véleményét: — A vasgyári piacon jelenleg az a legnagyobb gondunk, hogy a meglevő lehetőségekkel sem tudunk élni megfelelően. Két vásárcsarnok is van itt, ám mindkettő üres. miután kettőtől háromig lezajlik a nagy forgalom. A nagyobbik csarnok középső terét csak nagy erőfeszítések árán tudjuk időnként hasznosítani: nem találunk vállalkozót, akármilyen kedvező az ajánlatunk. A- kereskedők értékítéletét az is jelzi, hogy hasonló helyiségek a vasgyárban alapdíjért sem kelnek el, míg a Búza téren a hatszoros összeg sem sok értük. Véleményem szerint a piacnapokon van megfelelő választék a vasgyári piacon. De tudomásul kell venni, hogy ez egy városrész piaca csupán — teljesen más a funkciója mint a Búza térnek. Arról már nem is beszélve, hogy nincs az a hatalom, ami rábírná a termelőket, áruszállítókat, hogy átutazzanak a városon, és itt áruljanak a Búza tér helyett ... CSAK A KERESKEDŐ ÉRDEKÉÉRT? Furcsa világ a piacoké. Pesten, a szűk, zsúfolt, korszerűtlen Bosnyák téri piacot több kísérlettel sem sikerült felszámolni. Miskolcon sem .sikerült rábírni a kereskedődet és termelőket, hogy használják a Zsarnain levő nagybani piacot. Ha már oda kell mennünk, inkább tovább megyünk Bar- cikára, Ózdra ahol még drágábban adjuk el a portékát — mondták sokan. A legtöbben azért jönnek a Búza térre, mert azt mondják: szinte korlátlan a felvevő- képessége. Ez kis túlzással igaz is. hiszen ide nem csak a miskolciak járnak, hanem az átutazó sok tízezer vidéki is. A kereskedőket, vállalkozókat kényszerrel nem lehet irányítani, erre szerencsére már rájöttek az , illetékesek, és nem kísérleteznek olyan rendszabályokkal, amelyekkel elriasztanák a nagy nehezen ide szoktatott termelőket, eladókat. A jelenlegi kissé anarchikus piaci helyzetben aligha lehet jobbat kitalálni a mai gyakorlatnál. De hogy a városnak ne egyetlen szűk területére zsúfolódjon össze a piac forgalmának elsöprő hányada, alapvető változások kellenének a kistermelői, forgalmazói, vállalkozói körökben: új, érdekeltségi alapon működő szervezetekre lenne szükség, akik beruháznának piaci fejlesztésekbe is, akár a Búza téren, akár a Vasgyárban. A fővárosban a „zöldségmaffiák” elleni szerAz iskolától az ivóvízig Néhány évvel ezelőtt Harsány a kommunális ellátottság terén a hátrányos helyzetű községek közé tartozott. Ezt sikerült megszüntetni; a településen ugyanis az elmúlt időszakban kattan termes általános iskola, 50 férőhelyes óvoda, 300 adagos konyha, majd tornaterem is épült. Ugyanakkor bővült a falu út-, víz- és elektromos hálózata is. vezetek összehozásához értő szakértőket is hívtak. De talán nem is a jó tanács a legfontosabb, hanem az olyan gazdasági környezet megteremtése, amelyben megéri a kereskedőnek, a termelőnek a piacokat fejleszteni. (kiss) A magyar vaskohászatban és különösen Borsod megyében a szerkezetváltás és szerkezeti változások elkerülhetetlenek annak érdekében. hogy a termelés gazdaságossá váljék, a foglalkoztatási gondok megoldódjanak — ez hangzott el többször is tegnap reggel a Lenin Kohászati Müvekben tartott aktívaértckezlctcn, amelyen a gyáregységek, gyárrészlcgek. üzemek vezetői, dolgozói vettek részt. A nagyüzem pártbizottságának titkára, Dobozy Zsolt megnyitója után Drótos László vezérigazgató adott tájékoztatást a vállalat helyzetéről, a kohászati szerkezetátalakítási koncepcióból adódó feladatokról. Ez bizonyos szervezeti változtatásokat igényel; a gazdasági optimumot a szerkezetátalakítás során nem külön-kü- lön az egyes kohászati vállalatoknál, hanem a technológiailag hasonló, illetve párhuzamos munkát végző vállalatcsoportok figyelembevételével kell keresni. Az LKM erőteljesen megkezdte a veszteséges termelés tervezett visszafejlesztését. Ugyanakkor megkezdte a korszerűsítési munkálatokat is. A tervbe vett szervezési változtatások a borsodi térségben a termékszerkezetváltást szolgálják. Ez nemcsak miskolci és ózdi. hanem népgazdasági és társadalmi érdek is. Dr. Bányai Miklós miniszteri biztos már ez évre is együttműködést és tervegyeztetést írt elő a Lenin Kohászati Művek és az Özdi Kohászati Üzemek számára. ■ ■ A megyei párt-végrehajtóbizottság vaskohászati szerkezetátalakítási állásfoglalásáról, valamint ezzel kapcsolatban az ózdi munkásgyűlésről. Szűcs Erika, az MSZMP Borsod-AbáújZemplén Megyei Bizottságának titkára tájékoztatta az A kiváló hányass Urszin,László csapatvezető vájár Életének ötvenhárom esztendejéből 35. munkásévében a Kiváló Bányász miniszteri kitüntetést adományozzák a ma délutáni ünnepségen Urszin Lászlónak, a Borsodi Szénbányák Miskolci Bányaüzeme csapatvezető vájárának, az egyik József Attila szocialista brigád vezetőjének. Egész élete két településhez köti, szülőfalujához, Ongához. ahol felépítette családi házát, és Lyukóbá- nyához, mely ifjúkorában lakhelye volt, 1954-től pedig munkahelye. Néhai édesapja a MÁV-nál szolgált, így lett a néhai iparvasút lyukói állomásfő- nöke. Egy időben az itteni szolgálati lakásban élt a nyolctagú család. A szülők mindegyik gyereket taníttatták, jobb sorsot szántak nekik. A legidősebb, János, az Ikarusz autóbusz gyár vezérigazgató-helyettese, Sándor a miskolci 11. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgató- helyettese László a Killián gimnáziumi érettségije után lett bányász, Ernő és Albert a kohóipari technikum után az LKM-ben. illetve az on- gai csavargyárban került felelős beosztásba. A család, egyetlen lánya, Erzsébet a volt lyukói szolgálati lakásban él gyerekeivel, A család többsége azonban ma is On- gán lakik. Innen utazik három autóbusszal Urszin László a váltóműszaknak megfelelően, korán reggel, délben, vagy este. munkahelyére aztán vissza, három és fél évtizede. — Jövőre letelik — mondotta sóhajtva lyukói találkozásunkkor. — Nyugdíjas leszek __ A vékonydongájú, alig több mint 20 éves, érettségizett fiatalember kiváló mestere Brungel Béla sztahanovista vájár volt. .Aki nem köszön — volt a mester egyik kedvenc szavajarása a munkahelyen — az nincs is itt!,...” A mester szigorú ember volt, de atyai jóbarát is. Az elő váj ók munkáját a bányászmesterség tetejeként, de egyben „gyilkos” munkaként is emlegetik. Pontosan, a meghatározott irányban és szintben kell előrehaladniuk, a szénben vagy a meddőben. Előre nem látható geológiai adottságokká], helyzetekkel, víz-, iszapbetöréssel is kell számolniuk. S míg nem volt gép és szállítószalag, fekve réseitek, robbantottak és csákányoztak, szívlapáttal töltötték meg a csilléket, száz métereket csilléztek a vágat egypár vágányán. Fűrésszel vágták, fejszével faragták a biztosító ácsolatot, tudták, nemcsak maguknak, de a váltótársaknak is biztonságban kell dolgozniuk. Ez a felelősségérzet ösztönösen alakult ki bennük, és vérükké vált. S mindez a bánya sötétjében, annak idején a karbidlámpák gyér világában ... Ha egy évben csak 230 nyolcórás műszakot dolgozott Urszin László, akkor ez a három és fél évtized alatt összesen közel 70 ezer órát jelent, többszáz méterre a föld alatt. Nehéz fizikai munka, nehéz levegőben, állandó élet- és balesetveszélv közepette. Az utóbbi másfél évtizedben szerencsére gépek vették át a munka nehezét, a karbidlámpák helyett akkumulátoros fejlámpák fényében dolgozhatnak. Az új légaknák megépítésével lényegesen jobb lett a bánya levegőellátása is. A munka azonban még mindig nehéz és veszélyes. A 13 évvel ezelőtti bányatüzet, az önfeláldozó mentést, a társak halálát a lyukósiak soha nem feledhetik... A gyorsvágathajtás mesterei lassan nyugdíjba mennek. Szerencsére méltó tanítványok lépnek nyomukba. Urszin László, aki annak idején egykori mesterével együtt lett sztahanovista, később többször is kiérdemelte a Kiváló-Dolgozó jelvényt, oklevelet, S jövőre Kiváló Bányászként vonulhat nyugdíjba. Várja az ongai családi ház, a család, a ház körüli kertben a szőlő, távolabb a kavicsbánya-tavak, benne a nagy halak, amelyeket majd ki kellene fogni... tocaroc)
