Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1988-08-15 / 192. szám

Javarészt az Északtervnél dolgozó vagy korábban itt dolgozott építészek közül 31 tervezőnek nyílt kiállítása a Tő városban. A Miskolci Építész Műhely tárlatát a világ legjobb építészei kö­zött számontartott Makovecz Imre méltatta meleg, elis­merő szavakkal. Folytatódik a szeptember­ben a valósi tanács elé' ke­rülő új tanácsrendeletek tervezetének társadalmi vi­tája. Ma délután 5 órától a há­mori pártszervezet helyisé­gében 1 a mezőőri járulék szabályozásáról, a köztiszta­sággal foglalkozó új parag­rafusokról, illetve az állami tulajdonú lakások eladásá­ról készülő tanácsrendeletről mondhatják el véleményü­ket az érdeklődők. A köz­tisztasági tanácsrendeletről és a mezőőri járulékról tá­jékoztatják a miskolciakat délután 6 órától az I/7-es pártszervezet Kisfaludy ut­ca 35. szám alatti helyiségé­ben. Az állami lakások megvá­sárlásához nyújt majd se­gítséget csütörtökön kezdő­Táncjáték a Belvárosi Az Éden című műsorát mutatja be augusztus 19-én és 20-án a Belvárosi Szabad­téri Színpadon a Szinvavöl- tyi Vasas Néptáncegyüttes. A Miskolci Nyár rendezvé­nyeként előadott produkció első részében marossárpataki táncokat, cigánytáncot, ber- tóki verbuhkot, kalocsai fér- célőt, mezőségi táncokat, pá­ros kanásztáncot, valamint a dijoni (Franciaország) világ- fesztivál díjnyertes koreográ­fiáját. a Zempléni szvitet mutatják be a táncosok. A második: részben a XIII. Szolnoki Néptáncfesztivál együttesei és zeneszerzői ní- vódíiával kitüntetett Éden című táncjátékot láthatják az érdeklődők. Mindkét este fél 8-kór kezdődnek az elő­adások. Az érdeklődők szeptember 25-ig tekinthetik meg a ki­állított anyagot a Budapest Galériában, az V. kerület, Szabadsajtó út 5. szám alatt, hétfő kivételével minden­nap 10-től 18 óráig. Ha egy tárlatra igaz, akkor erről dő új rovatunk fs. Hetente jelentkező összeállításunkban a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, az ingatlanközvetí­tő és a városi tanács szak­emberei válaszolnak olvasó­ink kérdéseire, amiket a kö­vetkező címre várunk: Déli Hírlap Szerkesztősége, A miskolciaké a szó rovat, Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. Pf„: 39. Telefon­számunk: 18-225. Délceg kukoricák és búnak eresztett fejű napraforgók között kanyarog az út. Szaknyelvien szólva „alsóbb­rendű”, de ilyenkor, betaka­rítás táján itt is elég nagy' a forgalom. Gabonával, diny- nyevel rakott teherautók, pótkocsikat vonszoló trakto­rok kényszerítik újra meg újra fékezésre, elözesre a volán mögött ülőt. No, és a fácáncsibék. Csoportba ve­rődnek a padkán, s úgy kor­zóznak keresztül-kasul a for­galmas betonon, mint mond­juk a miskolci sétálóutcán a ráérős polgár. Tollcsomóva tiport tetemek bizonyítják, hogy sok közülük a kere­kek alatt végzi. A laikus számára érthetetlen, hogy ez az egyébként éber mézei szárnyas — bár még csak növendék —, ennyire vigyá­zatlan. Szemmel láthatólag inkább kíváncsiságot, sem­mint veszélyérzetet keltenek benne a dübörgő járművek. A magyarázatot vadász is­merősömtől hallom: keltetett madarak ezek, és életük első időszakában csaknem olyan kezessé válnak, mint a házi csibék. Serdültebb korukban elverik őket a biztonságos otthont nyújtó neveidétől, az előre elkészített elemó­zsiától, ám „visszavaditásuk” elmondható: figyelmes szem­lélődést igényelnek a bemu­tatott makettek, fotográfiák, rajzok, dokumentumok. A miskolci építészek — s ezt a tárlaton is szereplő Bodo- nyi Csabától tudjuk — úgy tekintik, hogy ez az anyag tükrözi az elmúlt 1B évbeli fejlődésüket, s — talán nyu­godtan mondhatjuk így — iskolateremtő törekvéseiket. Érdemes megjegyeznünk a kiállításon szereplő építészek nevét: Plesz Antal, Bodo- nyi Csaba, Ferenc István, Noll Tamás, Golda János, Szőke László, Pirity Attila, Novak Ágnes, Sári István, Bede István, Horváth Zol­tán, Thoma Ágnes, Rudolf Mihály, Taba Benő, Farkas Pál, Rostás László, Máté Já­nos, Viszlai József, Lautner Emőke. Lohrmonn Mária. Kosdi Attila munkái adnak alkalmat az embernek, hogy maga építette világának dol­gai felett töprengjen. nem mindig sikerül tökéle­tesen. Az embertől nem fél­nek, eppen ellenkezőleg: a jó indulatú gondoskodót lát­ják benne. Óda mennek, ahol jelenlétét sejtik, ezért cso­portosulnak például az utak mellett. Itt ráadásul könnyen jutnak táplálékhoz is, hiszen a terrnényszállító kocsikról jócskán hullik szem a flasz- terra. Könnyű zsákmányt jelentenek a rókának, héjá­nak is, hiszen azt sem ta­nulták meg, hogy ezek rá­juk vadásznak. Bármilyen furcsán hang­zik első hallásra, gazdasági kérdés is a mesterségesen keltetett fácánok rendhagyó magatartása. Magyarországra szívesen járnak fácánozni a nyugati vadászok, és- ez szép summa devizához juttat év­ről évre bennünket. Csak­hogy a fácánt a levegőben, röptében illik elejteni — így sportszerű —, a földön gya­logló, kezes jószágra rá sem emeli a puskacsövét a vér­beli vadász. Hiába gazdag tehát az állomány, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb olyan tájakra utaznak majd fácánlésre a vendégvadászok — ennek a jelei állítólag máris mutatkoznak —-, ahol nem úgy érzik magukat, mint egy szelíd szárnyasoktól nyüzsgő, jókora barottiüud^ • SOKBA KERÜLT VOLNA Osgyáni Vilmos, a szakér­tői véleményében azt is meg­írta, nogy ha az általa kép­viselt Select nevű művészeti alkotóközösséget bíznák meg és 5ö 700 forintot kellene fi­zetni a javításért. Kifogásta­lan munkát ígértek, bár hoz­záfűzték: a megragasztott szobor már sohasem lesz olyan, mint újkorában. Az il­lesztések, ha távolról nem is, de közelről meglátszanak majd. A Városgondnokságon a várható kis szépséghiba elle­nére úgy határoztak, hogy pénz nélkül is megrendelik a javítást. Ekkor kapcsolódtak be a városszépítők. Az egyesület vezetősége elhatározta, hogy megelőlegezik a javítás költ­ségét. és az összegnek csak a felét kérik ma«! vissza. Ezzel szereitek volna hozzá­járulni a miskolci köztéri al­kotások gondozásához, amire — mint azt az egyesület tit­kára, Kelemen István la­varban. Oda mennek, ahol jó szem, kiváló reflex kell nozzá. hogy lepuffantsák a berregve felröppenő, és a lombok között szemvillanás- nyi idő alatt tovatűnő ma­darat. Az etológusok, azaz az ál­latok viselkedését kutató szakemberek óva intenek at­tól, hogy emberi tulajdonsá­gokkal, érzelmekkel, gondo­latokkal ruházzuk fel az állatokat. Vannak azért kö­zös vonások, és ezek közé tartozik egyebek között az is, hogy nem minden szüle­tik együtt az állattal, van, amit meg kell tanulnia — hasonlóan az embergyerek­hez. A ragadozók vadászni tanítják kölykeiket, a táplá­lék-állatok pedig arra ne­velik utódaikat, hogyan kell rejtőzni, menekülni. Nos. a fácáncsibék ezt nem tanul­ták meg a mamától, s drága árat fizetnek érte. Szárnyas generációk — ve­szélyérzet nélkül. Csak a szárnyas generá­ciók? ... A kérdés itt mo­toszkál bennem, amióta lát­tam azokat a betonba tiport toll csomókat a délceg kuko­ricákkal, búnak eresztett fe­jű napraforgókkal szegélye­zett úton. (békés) Vita a tanácsi lakások eladásáról Színe és Kezes csibék Szeretik n városi, és szakértők Augusztus végére újra áll púnknak adott nyilatkozatá­ban elmondta — eddig nem fordítottak elég gondot. • HA A KŐFARAGÓ RESTAURÁTORRAL TALÁLKOZIK A szoborról szóló legutób­bi tudósításunkat elolvasva jelentkezett az egyik miskol­ci kőfaragó, Csépes Zoltán a Városgondnokságon. El­mondotta, hogy rendelkezik azzal a külföldi, igen naev- hatású ragasztószerrel, amellyel a restaurátorok is dolgoztak volna. Úgy vélte, képes összeilleszteni a há­rom nagyobb darabra, és megszámlálhatatlan szilánk­ra törött aktot. Ráadásul ez­ért semmit sem kérne. Az illetékesek úgy döntöttek, próbára teszik a jelentkező képességeit. (Amikor Csépes Zoltánnal beszéltünk, meg­kérdeztük.: nem sérti-e szak­mai önérzetét a próba? Azt válaszolta, hogy természetes­nek tartja. Ö is így tenne, hiszen nem filléres érték helyreállításáról van szó.) Pászk Józseftől, a Város- gondnokság igazgatóhelyet­tesétől most arról értesül­tünk. hogy a napokban már megkötötték a jelentkezővel a társadalmimunka-szerzö- dést. A dokumentum szerint Csépes Zoltán összeragaszt­ja. s augusztus 31-ig az ere­deti helyén újra felállítja a szobrot. A műveletben köz­reműködik majd egy restau­rátor is, aki a munka szak­mai részét irányítja, illetve a hiányzó1 darabok pótlásában segít. Szerettük volna az ő nevét is megírni, de a resta­urátor ragaszkodik az inkog- nitójához, azt akarja, hogv a neve titokban maradjon. Bár indokait nem ismerjük, ké­rését méltányoljuk. B. A. „ $ Makovecz Imre megnyitó beszédét mondja. A Budapest Galériában (Kerényi László felvétele) Építészeink tervei Tavasszal törték össze a Termálfürdővel szemközti szökőkutat díszítő női aktot. Egy hónapja arról írtunk, hogy bár még nincs meg rá a pénz. mégis restaurálni kell a szobrot. Most arról ér­tesültünk. hogy még ebben a hónapban rendbe hozatják az ismeretlen olasz mester művét, s a javításért nem kell a városnak fizetni. De hogy érthetőbb legyen a történet, az előzmények kö­zül érdemes felidézni, hogy amikor a szobor megrongá­lásáról értesültek a Város- gondnokságon, megkérték az Országos Műemléki Felügye­lőséget, hogy szakértőjük vizsgálja meg: helyrehozha­tó-e, s ha igen, mennyiért. Fontos a fiók, a könyvespolc A bútorgyár újabb babérjai Különleges cseresznyefa hatású anyaga van a Piramis nevű bútorcsaládnak. Balla Dezső, a bútor tervezője hasz* nos tanácsokat is adhat az eleinek elrendezéséhez. Az Avas Bútorgyár Pira­mis bútorcsaládján két díj is diszhk a Miskolci Ipari Ki­állításon és Vásáron. Az egyik a vásári nagydíj, a másik pedig a HVDSZ kü­lön díja. Lassan már a vá­sár örökös nagydíjasai is le­hetnek, hiszen, csak a mi tudomásunk szerint négy-öt ilyen trófea a birtokukban van. — Az új divatirányzatok­kal anyagban és díszítésben egyaránt lépést kell tartani — mondta Deák István igaz­gató, akitől megtudtuk, a cseresznyefa hatású melegen kasírozott új termék néhány gyártási részletét. A bútoripar ezt eddig nem részesítette előnyben, pedig Európa-szerte egyre jobban hódít. A szakzsűri és a kö­zönségsiker biztos záloga, hogy annak az 53 partner­nak is tetszeni fog, akiket a kiállításra meghívtak. Már várják a kérdéseiket, mikor és mennyit szállíthatnak belőle. A gyárfását a jövő év elején kezdik meg, a műszaki háttere már bizto­sítva van. Évente 60 millió forint árbevételt remélnek tőle, még akkor is, ha a régi termékek rováséra eb­ből kell többet gyártani. A női lélekbe láttak be­le, amikor , elemesre tervez­ték ezt a bútorcsaládot. Mert ha kihoznak egy négy-öt ré­szes szekrénysort —1 vallják —, az nem enged a vásár­lóknak variációs lehetőséget. Ám ha húszból lehet vá­lasztani, a bérházi lakások­ba kevesebbet, de a csalá­di házakban lakók többet vehetnek belőle. Balla Dezső, gyártmány­tervezőé ez az újabb elisme­rés is, hiszen az eddigi nagydíjas bútorok java szin­tén az ő ötletei alapján szü­letett. Szavaiból kiderül, hogy mindig a „legkisebb gyermek a legkedvesebb gyermek”. Több funkciójú, közepes árfekvésű bútor ter­vezése volt a célja. A bú­torgyárak eddig kispórolták 'a fiókokat — mert általában munkaigényesek — pedig praktikusak és mutatósak is a szobákban. Hiányoznak a boltokból a könyvszekrények is, ebből akár egy könyv­társzoba is berendezhető. De az íróasztal, a fogas, a ko­mód, és a bárszekrény sem hiányzik a komplett, de nem hivalkodó díszítőelemekkel ékesített garnitúrából. Társadalmi munka a tapolcai aktért

Next

/
Oldalképek
Tartalom