Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)
1988-08-29 / 203. szám
★ Hónapok kérdése, és a javarészt a vasút önerejéből helyreállított Tiszai pályaudvar ismét a MÁV hibátlan műemléképülete lesz. Harmincmillió a balszárnyra Folytatódik a Tiszai rekonstrukciója Kiteljesedik a helyi tanácsok önállósága Kétszintű igazgatás / 7 Több mint húsz éve bontották le a Tiszai pályaudvar épületének balszárnyát. Hogy egykor valami állt itt, csak egy árván maradt tűzfal jelezte. Az épületrésznek őzért kellett akkoriban eltűnnie, mert a közelben építették az aluljárót. A miskolciaknak, de a MÁV dolgozóinak sem tetszett, hogy csonkán maradt «z épület. Ezért a bal oldali szárny visszaépítését kérték — sikerrel. Két éve végre megkezdődött az építkezés, amit viszont két hónapja abbahagytak. Sokáig úgy nézett ki, hogy akár évekig is elhúzódhatnak a hátralevő munkálatok. Ezért érthető örömmel számoltunk be néhány napja arról, hogy a pénzhiány okozta kényszer- szünet véget ért. A MÁV Miskolci Igazgatóságának műszaki igazgatóSzociális gondozók lehetnek Segítség az öregeknek Egyre több olyan háziasszony jelentkezik a Munkaügyi Szolgáltató Irodánál munkát keresve, aki eddig többnyire a ház körül, vagy otthonában a család ellátásával foglalkozott. Ahol kevésnek bizonyul a férj keresete, ott az eddig munkaviszonyban nem álló asszonyok is szívesen vállalnának környezetükben olyan munkát, ami mellett még a család ellátásáról is tudnak gondoskodni. Eddig a közhasznú munkavégzésnek egyik új formáját hozták létre a megye nyolc településén; húsz asz- szony állhatott munkába. Feladatuk az idős, beteg emberek gondozása, ebédkihordás, Devásárlás. A települések tanácsainak kezdeményezésére így bővíthették a szociális gondozóhálózatot. Az anyagi feltételek megteremtéséről ugyanis a tanácsoknak is gondoskodniuk kell. A közhasznú munkáért fizetett összeg harminc százalékát kell biztosítaniuk, hetven százalékát pedig a megyei tanács munkaügyi osztálya adja. Tehát nem jár túlságosan nagy anyagi áldozattal a szociális gondo- zóhálózat bővítése, viszont azoknak az idős embereknek, akikre csak ritkán nyitják mások az ajtót, igen fontos, hogy több legyen a gondozó. Igaz, csak olyan személyt alkalmazhatnak erre a munkára, aki megbízható és szívesen törődik idős emberekkel. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Györgyei Géza, a HNF II/4. sz. helyiségében (Testvérvárosok útjai szolgáltatóház), 17 órától. Szerdán tartja tanácstagi fogadóóráját Rácz Lukács, a H/l. sz. pártalapszervezet- ben (Csaba vezér u. 53. sz., a volt tanácsház épülete), 1&30 órától. Miskolcon eddig még nem sikerült a* szociális gondozó szolgálatot bővíteni, ám a városi tanács munkaügyi és egészségügyi osztálya tudja a dolgát. Ha a megye nyolc településén bevált — ezt ősszel vizsgálja maja a megyei tanács munkaügyi osztálya — akkor minden bizonnyal Miskolcon is segíthet. helyettese, Papp Gábor arról tájékoztatott bennünket, hogy a két éve tartó munkát „házon belül” oldottak meg. A kivitelezésre a MÁV Miskolci Építési Főnökség kapta a megbízást. Az első tégla lerakásától a legutolsó ecset vonásig körülbelül 36 millió forintjába kerül a vasútnak az építkezés. Nyernek vele viszont egy helyreállított műemléket. A Tiszai pályaudvar ugyanis a vasúti műemlékek közé tartozik. A környékünkön ilyen még a Gömöri pályaudvar, valamint a szerencsi és a put- noki úgynevezett felvételi épület. Jelenleg az épületben dolgoznak a kivitelezők. A belső vakolással már majdnem elkészültek. A régi lépcsőház is sok tennivalót ad. Mivel átrendezik ezt a részt, az egykori lépcsőt elbontották, az újat pedig már zsaluzzák. Közben a gépészeti szerelés is elkezdődött. Helyére illesztik a szennyvíz- vezetéket és a hideg-meleg vízrendszer csöveit A kéményeket kibélelik, s új kémények építésének is nekifogtak. Közel állunk ahhoz, hogy Borsodban is meghonosodjon a kétszintű, helyi, területi igazgatás. Az elmúlt héten öt tájértekezleten vitatták meg a megyei tanács vezetői a helyi tanácsok és párt- szervezetek vezetőivel azokat a rendező elveket, amelyek alapján korszerűsítik a helyi tanácsok jogállását és hatáskörét. Veresné dr. Jakab Zsuzsától, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács vb- titkárától mindenekelőtt azt kértük, i’ogiaija össze olvasóink számára a kétszintű igazgatás célját és lényegét. — A kétszintű, helyi — területi igazgatás bevezetését országos stratégiai célként fogalmazták meg 1984-ben. Már akkor tehát, amikor a járások megszüntetése idején még szükségesnek látták a városok közreműködését a megyei irányításban. A megyék ugyanis akkor még nem tudták átvenni a községi tanácsok irányításának, ellenőrzésének minden teendőjét. Az állami rendelkezések ugyanakkor azonban hangsúlyozták: ez a megoldás átmeneti, meg kell terem tavi a feltételeit annak, hogy a községeket a megyék közvetlenül irányítsák. Ezeket a feltételeket pedig — megítélésünk szerint — apránként Borsodban is sikerült azóta megérlelni. A kétszintű irányítás lényege tulajdonkeppen az, hogy a helyi ügyek intézésében tovább erősödjék a tanácsok önállósága, és felelősségérzete. Olyan közigazgatási szervezeti és működési rend ez, amelyben az igazgatás első szintje a településhez, a második pedig a hagyományosan kialakult állam- igazgatási területközponthoz, a megyéhez kapcsolódik. — Ha jól értem tehát: az éj igazgatási rendszer egyik oldalról tehermentesíti a városi tanácsokat a vonzáskörzetükhöz tartozó községi tanácsok „patronálása” alól, másrészt viszont hatalmas feladatot ró a megyei tanács apparátusára. Alkalmas erre a megyei tanács szervezete? — A jelenlegi felSItástoan aligha. Éppen ezért az a munkabizottság, amely idén főnákja Ha már előre felszeletelik — ki tudja, milyen megfontolásból? — a kuglófot a boltban, akkor legalább tegyék üvegbúra alá! — ajánlja régi kedves levelezőnk, Sára asszony. Egy kicsit elmeditál a kiszáradt, morzsalékos kuglófszeletek ürügyén arról is, hogy hajdanán több árucikket (sajtot, egyebet) tartottak a kiszáradástól, legyektől óvó búra alatt a kereskedők, mint manapság. Én is tántoríthatatlan híve vagyok a foszlós, mazsolás, csokoládéöntetes kuglófnak. És persze azzal is egyetértek, hogy jobban vigyázhatnának az áru frissességére, tisztaságára az élelmiszer- boltokban. Am nemcsak az a baj, hogy a szóban forgó cikkek fölül lespórolják a mindenféle károsodástól óvó üvegharangot. Valamit ki kellene találni arra is — mivel ekkora védőbúra csak a mesékben létezik —, hogy megvédjék a szennyeződéstől, kártevőktől közös használatú tárgyainkat, eszközeinket. Például a felvonókat. Olvasom, hogy a tudós felvonó-kutatók szerint a történelem első személyszállító liftje Néró császár kényelmét szolgálta. A termetes uralkodó kabinja természetesen rabszolgaerő el működött, ellentétben, a maii Búra alá akkal, amelyeket ugyebár motor hajtja — amikor éppen hajtja. Liftjeink ugyanis igencsak romlandók. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy volt olyan elődjük, melyre fél évszázados garanciát vállalt a gyártó cég, és megalapozottan, hiszen a derék felvonó 76 évig zavartalanul működött. Akkor is csak azért szerelték le és cserélték ki újra, mert lassúnak találták. Hozzá kell tennem, hogy e lift a Parlamentben közlekedett, így érthetővé válik az is, miért kellett gyorsabbra cserélni. Egy ideje úgy felgyorsultak az események a szóban forgó épületben, hogy ezekkel mór egy bármilyen megbízható, ám lassú felvonó nem lett volna képes lépést tartani. (Se le, se föl.) De mielőtt még szédítő és kockázatos magasságokba csábítana a parlamenti emelőszerkezet története, sietve visszatérek alacsonyabban járó gondomhoz: a mai liftek romlandóságához. Alig hiszem, hogy néhány emberöltő múltán ezek is gazdagíthatják majd azt a múzeumot, mely Budapesten, a Mohács utcában található, Felvonóipari Szakgyűjtemény címen. Ez azonban nemcsak a gyártókon múlik, hanem a használókon is. Az olvasók talán már unalmasnak is találják a liftrongálásokról szóló híreket. Elképesztő találékonyságról tesznek tanúbizonyságot egyesek, amikor — időt és energiát sem kímélve — berúgják a lift ajtaját, összetörik a lámpabúrát, kiszerelik az égőt, egyenként kitépik a nyomógombokat. Tisztesség ne essék szólván, olyan is akad, aki nyilvános vécének használja a fülkét, így aztán' nem csoda, hogy bár szakemberek egész légiója foglalkozik a felvonók javításával, és milliókat költenek a károk helyreállítására, nem ritkán lépcsőt mászni kényszerül a terhes asszonyka és a fájós lábú nyugdíjas. Hogyan lehetne megóvni liftjeinket, a parkok virágágyásait, az utcák, terek lámpabúráit? Hol van az a nagy-nagy búra, ami alá aláféme és így megőrződne minden közös kincsünk? És persze a kuglófot is célszerű lenne üveg alá tenni, kedves Sára asszony, ha már egyszer — ka tudja milyen megfontolásból? — előre felszeletelték. (békés) vizsgálta a kétszintű igazgatás bevezetésének megyei feltételeit, külön szociográfiai tanulmányt készített arról is, hogy milyen szellemi bázis áll rendelkezésre helyi tanácsainknál és a megyei apparátusban a korszerűsítés megvalósításához. Ez roppant fontos, mert a személyi feltételek meghatározóak az új irányítási rendszerben. A megyei apparátusban ugyanis azzal a létszámmal kell megoldani az új igazgatást, amely jelenleg is rendelkezésre áll, jóllehet az eddigi 34. helyett 159 tanács közvetlen felügyeletéről, ellenőrzéséről kell gondoskodnunk, miközben a szakigazgatási szerveinknek el kell látniuk a másodfokú hatósági jogköröket is. A megyei tanács szervezetét éppen ezért a belső tartalékok feltárásával, átcsoportosításokkal, feladatok összevonásával, osztályok egyesítésével, létszámarányosításokkal tesszük alkalmasabbá a nagyobb terhelés elviselésére. — Nagy változásokat hoz ez a korszerűsítés a megyei tanács struktúrájában? — Egyelőre még sok a nyitott kérdés, annyi azonban bizonyos: mindenképpen változást kell hoznia a megyei munkamódszerekben is s a szemléletben is. Át kell gondolnunk a felügyeletirányítás tartalmát, rendszerét, egyszerűsíteni a vizsgálati módszereinket: ott és azt vizsgáljuk, ahol és ansi- vel baj van. Szóval: elengedhetetlen, hogy változtassunk a munkastíluson. — S mi marad a városok és vonzáskörzetük kapcsolatrendszeréből ? — A térségi együttműködés, amit az eddigieknél jobban ki kell aknázni. Hiszen a városok és a városkörnyéki községek egymásra utaltságát, a kölcsönösen előnyös együttműködés szükségességét az új irányítás nem fogja megszüntetni. Az egyes területeken azonos érdekek, az azonos feladatokra való szövetkezés, hitem szerint, tovább erősíti majd a kapcsolatot. — A községi tanácsok meg tudnak majd birkózni a rájuk nagyobb felelősséget hárító feladatokkal? — A tájértekezleteken mindenesetre az derült ki, hogy a helyi tanácsok bíznak magukban. Nem a létszám mindenáron való növelését szorgalmazzák, io- kább minőségi cseréket kérnek a személyi feltételeknél, s legkivált a naprakész információt igénylik. És természetesen a képzési, továbbképzési rendszer segítségét, az aktuális ismeretek bővítéséhez. — A kétszintű helyi, területi irányíiási rendszerből nem származik a kára a lakosságnak? — Az igazgatás továbbfej-; lesztése mindenképpen a lakosság érdekében történik, az állampolgárok javát szolgálja. A lényeg ugyanis éppen az, hogy a települések — a városok és a falvak — önállósága, öntevékenysége az eddiginél jobban ki-! bontakozhat. Ha ugyanis a lakosság tudja, hogy a település .fejlesztését, ellátását érintő döntések valóban helyben születnek, akkor előkészítésükben és megvalósításukban is szívesebbe* vesznek részt. Vitákban születhet meg a közmegegyezés s az eltérő érdekek megnyugszanak a kompromázd szumokban. S ez nagy mr& az önkormányzati rendszerben. — Mikor kerül tanácsteotület eié a megyei kétszintű igazgatási rendszerre való áttérésről a döntésterve-; zet? — Várhatóan októberben^ de addig még nagyon sokfelé kell egyeztetnünk, pon- tosítanunk, a javaslatokat számba vennünk, s a nyitott kérdésekre is megtalálnunk a legideálisabb választ. K. É. j A kenyér héja... „Egyétek meg a kenyérnek a héját Is, abban van a vfl»* min, az erő, és attól lesz szép piros az orcátok!” — így biztatott bennüket gyermekkorunkban édesanyám. Jó idej« mar nem eszem meg a kenyér héját. Azért is figyeltem fel a Népszava augusztus 20-i, ünnepi száma tárcájának („Bele foszlós legyen, haja, mint a selyem...”) egy jelenetéreJ szigorú anyuka azért korholja fiacskáit, hogy ne csak » belét egyék a kenyérnek, hanem a héját is! Mit mondjak? A megszidott lurkók pártján vagyok. Ai gyerekeknek ugyanis — higiéniai szempontból! — tökéletes sen igazuk van. Mert azt látni a boltokban, hogy a polcokra kitett kenyereket — ki tudja, milyen piszkos, mosdatta* kezekkel — a vevők sorra összefogdossák, nyomkodják; Aztán otthagyják kenyerünkön pénzzel bánó kezük „nyomát” a pénztárosok is. (Tudott dolog: a banki szakmában veszélyes munkakörnek számít a pénzolvasóé, mert a bankóktól ekcémát, s más gombás bőrfertőzést lehet kapni.? Nos, kinek lenne jó gusztusa, étvágya ezek után megenni a kenyér héját? Kérdik az újságban (Magyar Nemzet, 1988. augusztus 224 Kenyérkálvária): „Miért nem lehet a nyugati országokban már évtizedek óta bevezetett mintára, fóliába csomagolva három-hat napig is friss, kitűnő kenyeret gyártani?” Mii mondjak? Volt nekünk ilyen kenyerünk, Egerben találták ki, s onnét terjedt el, úgy hívták: „Favorit”. Friss volt egy hétig is a fóliában, ízre, morzsalékosságra kitűnő. És meg lehetett enni a héját is. Hová lett? Pataky Dezső Új kisáruház Tovább bővíti üzlethálózatát a miskolci Unió Áfész. Tegnap Bőcsön ugyanis átadták az 500 négyzetméter alapterületi kisáruházat, mely élelmiszereket, ipareílr-4 keket, műszaki árukat, vad lamint ruházati cikkeket nál a vásárlóknak. j
