Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)
1988-07-09 / 161. szám
Mit csinálnak nyáron a franciatanárok? 5<c A Gladiátort legutoljára a budapesti Metró-klubban állította ki Szanyi Péter. A felvételünkön látható másik műve a Reggeli címet viseli. (Herényi László felvéte'e) Szanyi Péter ajándéka A Gladiátor Az ifjúsági napok fődíja lesz Össze! ismét megrendezik a írv'ííOlci ifjúsági napokat. A U' iyo"!lányokhoz híven most is ! ■».<: MIN-tombola. Ennek fődí- júul Szonyi Péter Gladiátor cimi alkotását szánják, amit a művész a napokban adomá- r o ott a szervezőknek, a KiSZ f- ko!c Városi Bizottságának. Szanyi Péter elmondotta, hogy szerinte természetes a gesztus. A KISZ-esek a segítségét kérték, s mi mássa) segíthet egy szobrász, mint a szobrával. Legutóbb májusban, a budapesti Metró- klubban volt egy kiállítása. Lnnék anyagában ott szerepelt a Gladiátor. Kéznél volt a mű, amikor nála jártak, tehát ezt adta oda. Egyébként szívesen segített. Nem ezzel az ajándékkal kezdődött a kapcsolatuk. Amikor feleségével, Varga Éva szobrászművésszel Miskolcra költöztek, még mind a ketten a KISZ-es korosztályhoz tartoztak. Szanyi Péter első itt kapott elismerése a megyei KlSZ-bizott- ság Nívódíja volt. Kisebb- nagvobb munkákkal azóta is rendszeresen megbízták őket. A különféle érmék, emblémák elkészítése mellett egyebek között Szanyi PéA Borsodi Szemle legújabb száma A Borsodi Szemle legújabb számában, a Napjaink kérdései rovatban Kenderes György ír az előkészületben lévő tár- s..: jgi törvény előzményeiről és vcrhato irányairól. Az új törvény még nem készült el, leghamarabb — az Országgyűlés őszi ülésszakát követően jövő évben lép majd hatályba: ennek ellenie máris számos információ áll rendelkezésre különféle publikációkból. Mindez csak hangsúlyozza a készülő törvény jelentőségét, melyhez — tekintve, hogy az elsősorban a már kialakított t: sasági formák továbbfejlesztését célozza majd — fontos adalékokkal szolgál Kenderes György írása, melyben visszatekint az elmúlt évtizedekben e téren történtekre. Piskóti István a szovjet— magyar vegyesvállalatokról ír, melyek léte, jövője szorosan összefügg a Szovjetunióban és hazánkban zajló gazdasági politikai átalakító munkával. Számos nehézség ellenére, melyeicet következetes munkával kell megszüntetni, ez a gazdasági forma egyik fő tényezőjévé válhat a szocialista gazdaságok stabilizálásának. Hársing László az Erkölcs és világnézet a mai 4xagyar társadalomban címmel megrendezett országos elméleti tanácskozáson tapasztaltakról számol be. Az alcímek sokat elárulnak a mondandóról: A mennyiség ellenforradalma — A leértékelt alkotó munka — Dialógus és ideológiai harc. A zárófejezet címe egyben a konklúziót is tükrözi: az alapok újragondolásának szükségességét. Nagy visszhangot váltott ki az idén márciusban Győrött megrendezett tudományos konferencia is, melynek témája a szocialista társadalom és gazdaság működésének elmélete volt. Nagy Aladár s/.ámol be a magyar modellről szóló nemzetközi vitáról, melyben a több, mint 100 magyar szakember mellett 20 országból 70 vendég is részt vett. A Dokumentum rovatban az élelmiszergazdaság és a mezőgazdasági üzemek stabilizációs koncepciójáról olvashatunk. Noha megyénkben az alacsony jövedelmezőségű és kedvezőtlen szerkezetű nehézipar a meghatározó, az élelmiszergazdaság jelentős szerepet tölt be ellátásban, jövedelemszerzésben egyaránt. A stabilizáció megteremtése reformszerű változtatásokat igényel: ezt ráadásul olyan helyzetben kell megvalósítani, amikor az állam garanciavállalása a minimálisra csökkent. Nem újdonság, ám minden alkalommal elkeserítő a kép, mely az iskoláskorú gyerekek olvasáskészségét jellemzi. Sándor Katalin egy — 1988-as — olvasásfelmérés eredményét ismerteti, mely nyolcadikosok és elsős szakmunkástanulók körében készült. Kéjé tér ■ formázta meg a városi KISZ-bizottság Ifjúság a városért nevű vándordíjának figuráját is. Arról is érdeklődtünk, hogy mi készül mos a műteremben, mivel tölti a vakációt a művész. Pillanatnyilag semmin sem dolgozik — hallottuk a választ. Nemrég fejezte be a Hunfalvy Pál portréját, mely egyike a népkerti szoborpark kezdetét jelentő négy alkotásnak. De az ő munkáját dicsérik az ugyanide tervezett posztamensek is. Űjabb köztéri szobor elkészítésére viszont aligha kap mostanában megbízást — vélekedik a művész. A városoknak nincs pénzük nagyobb alkotásokra. De a kisebb művek ára is meglehetősen borsos. Nem csupán a forgalmi adó drágította ezeket, de nemrégiben a duplájára emelkedett a kisplasztikák öntésének dija is. Az alkotó nem tehet mást, maga is áremelésre kényszerül. Szanyi Péter ennek ellenére a szerencsésebb sorsú művészek között tartja számon magát. 1974- ben végzett, s azóta tíz szobrát állították fel közterületen. Mint mondja: ebben a szakmában nem sokan dicsekedhetnek ugyanezzel. Ami a nyarat illeti, beszélgetősünk óta már el is utazott a Német Szövetségi Köztársaságba. Itt több városban állítja ki műveit. Tárlata nyílik egyebek között Hannoverben is. Ezután csak egy pár napra tér haza, majd a képzőművészek szövetségének megyei titkáraként delegációt vezet a vologdai művésztelepre. B. A. Miskolci kórussiker A kétévenként megrendezett debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny ünnepélyes eredményhirdetése ma lesz. A rangos nemzetközi seregszemlén 19 ország 55 kórusa versengett 7 kategóriában. A gyermekkórusok kategóriájában 9 európai gyerekkórus közül az első helyet a miskolci 6. Sz. Általános Iskola kórusa szerezte meg, Halmai Istvánná vezetésével. A lehetséges maximális 100 pontszámból a miskolci kórus 91 egész 94 század pontot gyűjtött. Nyelvi kurzus az avasi gimnáziumban A kérdés, hogy mit csinálnak a franciatanárok nyáron?, nem egészen költői. Takács Márta, az avasi Szabó Lőrinc Gimnázium igazgatónője szerint ugyanis - akit ebben az ügyben ötletgazdának is nevezhetünk - nem mindenhol jellemző az, amit most az avasi gimnáziumban csinálnak. Vakáció van, lehet pihenni, nyaralni, vagy, ami ugyancsak nem ritka, valamilyen módon pénzt keresni és - ez viszont már különleges eset - a nyelv- ismeretet karbantartani, felfrissíteni, tovább tökéletesíteni. Az avasi gimnáziumban most ez utóbbi folyik, szervezett kurzus keretében, amelynek vendéglátója az említett gimnázium, patro- nálója pedig az Országos Pedagógiai Intézet. A kurzus vezetője dr. Koncz La- josné, a mezőkövesdi I. László Gimnázium francia szakos tanára, előadói pedig három született francia oktató, akiket a budapesti Francia Intézet jelölt ki a miskolci kurzus ellátására. + A LEGFONTOSABB A GYAKORLÁS A francia előadók hozzá vannak szokva a franciát nem anyanyelvi szinten beszélőkkel való foglalkozáshoz. Részt vettek már hasonló tanfolyamokon Bécs- ben, Grazban, sőt Gambiá- ban is, van hát gyakorlatuk az ilyen munkában. Munkájukat ugyanakkor a kurzus résztvevőinek tanulási feltételeit és körülményeit jelentősen javítja a Francia Intézet segítsége, amely gazdag kézikönyvtárat, film- és vi- deoanyagot bocsátott a miskolci tanfolyam rendelkezésére. A kurzusnak, amely hétfőn, július 4-én kezdődött. 36 résztvevője van az ország minden részéből, s ezek a tanárok valóban szabadidejüket, szabadságukat, áldozzák fel azért, hogy nyelvtudásukat tökéletesítsék. A kurzus megnyitásán felléptek a Killián Gimnázium tanulói is, ahol ugyancsak folyik francia nyelvű oktatás, majd bemutatkozás kezdődött — természetesen francia nyélven —, aminek amolyan nyelvismereti szintmegállapító jellege is volt. Az igazi nyelvgyakorlás, valamint a metodológiai gyakorlatok csak ezután kezdődtek. Minden résztvevő megkapta a két hétig tartó tanfolyam részletes programját, ami azonnal felborult — a résztvevők nem akartak külön csoportfoglalkozásokon részt venni — mondván, hogy mindenki jelen akar lenni minden foglalkozáson. így most meglehetősen feszített a program. Reggel 8-tól 1-ig előadásokon vesznek részt, délután 3 órától pedig nyelveyakorlás folyik. Egy-egy ilyen délutáni foglalkozás szórakoztató és hasznos, mert lényege a tanultak gyakoriiti alkalmazása. Az esti program megozervezése is ezt szolgálja. A megtekintett film- és videó- műsorokat megbeszélik —a nyelv gyakorlására alapuló társasjátékokat szerveznek, s minden törekvésük arra irányul, hogy a nyelv elsajátításával párhuzamosan a francia kultúrát is minél tökéletesebben megismerjék.'' + BIZONYÍTVÁNYT KAPNAK A tanfolyam résztvevői természetesen bizonyítványt kapnak arról, hogy elvégezték a miskolci francia nyelvkurzust, s ez képesítésük értékét is növeli, tekintettel arra, hogy ez a bizonyítvány az Országos Pedagógiai Intézet igazoló okirata is egyben. Takács Márta a tanfolyammal kapcsolatban arról is beszél, hogy a nyelvgyakorláson túl más szempontból is figyelemre méltó ez a tanfolyam. Az angol nyelv tanulása iránt ugyanis manapság nagyobb az érdeklődés, mint a francia Iránt. Pedig ennek a nagymúltú kultúrának a megismerése Borsod szempontjából sem közömbös. Aztán pedig nem árt minél több olyan dolgot idehozni, s arra időt áldozni, ami emeli a város ázsióját. Gy. G. 'Mf 1$ (5 ialálni (dódkor /lúvös Egyiptomi szőjelek (ideogramák) elvont fogalmak jelölésére. Nem forgalmazzák, de mesrendelhetö A magyar rovásírás f e e d es ez b 0i £ 4* Vt * **r 4 / üf , kfinde k ytf yk ^0 H XJ A Ar p o o ru/ rt rr r k. j 3 3 J J O-T ** * CZf Z It u V S Ti- H Aí !> X/\ '/ r * 9 A magyar rovásírás sokak szerint nem is igazán irás — csupán valamiféle emlékeztető, feljegyzés, ami esetleg arra használható, hogy az írástudatlan pásztor bizonyos — az állattartással kapcsolatos dolgokat rögzíteni tudjon a gazda számára. Ez a szemlélet természetesen a közelmúltban is élő gyakorlatban gyökerezett, és egyre inkább hitelét veszti. Kiderült ugyanis, hogy sok ezer éves Írásmódról van szó, amely a Kárpát-medence ősi íráskultúrájának tekinthető. Ezt látszik bizonyítani az erdélyi Tatárlakán előkerült régészeti lelet, amely három agyagkorongocskát is tartalmazott, s amelynek feliratai erősen hasonlítanak a sumér képírásra, sőt azoknál sokkal idősebbek. Ugyanilyen táblácskákat talált éppen a Tatárlakához közeli Tardo- son Torma Zsófia, kolozsvári régésznő még 1875-ben, amelyeken határozottan felismert és leírt négy ősi székely rovásjelet. A tatárlakai leleteken még legalább nyolc ilyen, a székely rovásírásból hangértékileg is ismert jel található — nem csoda hát. ha az írástörténészek figyelme ismét a rovásírások felé fordult. Annál is inkább, mivel a magyar tudományosság eredményesen foglalkozott a szarvasi csont tűtartó rovásírásos feliratának megfejtésével és a pécsi kőbe vésett rovásirásos cimerpajzzsal. Hol tanulták őseink ezeket az írásjeleket, és hogyan olvasztották saját, későbbi írásbeliségükbe? — komoly, ★ A Hickes—Harsányi-féle eredetünkkel is összefüggő kérdései ezek a tudománynak. Forral Sándor erre a kérdésre pióbál elfogadható magyarázatot adni Az írás bölcsője és a magyar rovásírás című könyvében, amely a Gödöllői Művelődési Központ gondozásában jelent meg. A könyvet dr. Etdélyi István, a történelemtudományok doktora lektorálta, és az 1985-ben publikált Küs- karácsontól Sülvester estig — Egy botra rótt középkori székely kalendárium, és egyéb rovásirásgs emlékeink című művének folytatásaként adja most közre a szerző, aki a kérdés egyik legjobb hazai ismerője. A könyvben, amely természetesen a Gödöllői Művelődési Központ egyik bevételi forrovásírásos abc 1678-ból. rása is, mivel csak ott rendelhető meg, a szerző részletesen tárgyalja saját kutatásainak, és a kérdés többi jelentősebb szakértőjének eredményeit, következtetéseit A gazdagon illusztrált kötetben csaknem minden rovásírásos emlékünkről szó esik a fogarasi református templom Bőd Péter-íéle rovásírásos feliratától a Misr kolci Csulyák István (Stephanus pastor Miscolcinus) református lelkipásztor és prédikátor 1609-ből, vagy 1610- ből származó rovásírásos tevékenységéig. A könyv az érdeklődők számára kézikönyvként is kitűnően használható. Ára 75 forint Gy. Gy. j
