Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1988-05-23 / 120. szám

Az országos pár térte Jsezlet vitája A nyílíság, felelősség és kritika jegyében A vitát nyíltság, felelősségtudat és kritikai szellem jelle­mezte — mondotta Kádár János a vasárnap délelőtt elhang­zott beszédében, amelyet a párt feladatairól, a politikai in­tézményrendszer fejlesztéséről folytatott vita befejeződése után mondott el az országos pártértekezleten. A főtitkár vi­tazárója után kiosztották azt a módosított állásfoglalás-ter­vezetet, amelyben a szerkesztőbizottság figyelembe vette a szóban elhangzott és az írásban beadott javaslatokat. A kül­döttek ezután meghallgatták Bcrecz Jánosnak, az MSZMP PB tagjának, a KB titkárának jelentését a szerkesztőbizott­ság munkájáról, a javaslatok sorsáról. A jelentés után 11-en éltek azzal a lehetőséggel, hogy további módosító javasla­tokat terjesszenek elő. A küldöttek végül is négy ellensza­vazattal és kilenc tartózkodással elfogadták a párt felada­tairól. a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló ál­lásfoglalás-tervezetet. jfc Kádár János vitazáróját mondja Az állásfoglalás-tervezet vitája szombaton reggel kezdődött. Grósz Károlynak, az MSZMP PB tagjának, a Minisztertanács elnökének felszólalásával, akinek az ülés elnöki tisztét szombat délelőtt betöltő Dudla Jó­zsef, az MSZMP Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bi­zottságának első titkára ad­ta meg a szót. • • Grósz Károly hangsúlyoz­ta: a legsürgősebb feladat megszilárdítani a hatalmat, és ennek legfontosabb fel­tétele a párt megújítása. Ha erősödik benne a de­mokratizmus és a fegyelem, és szakít azokkal a kötött­ségekkel, amelyek a titko­lódzás, a befelé fordulás, az elzárkózás munkastílusbeli merevségeiből erednek, a párt egyedül is képes lesz betölteni vezető szerepét. Ma a párt megújításában, célszerű és korszerű meg­reformálásában országunk minden szocializmust akaró lakosa közvetlenül érdekeit. — jelentette ki Grósz Ká­roly. Majd elemezte, ho­gyan jutottunk nehéz hely­zetbe. Fellazult a munkafe­gyelem, a társadalmi és egyéni önkontroll, néhány nagy gazdasági természetű kérdésben súlyosan téved­tünk. Ebben tetten érem sa­ját felelősségem is — mon­dotta. Grósz Karoly arról is szólt, hogy a párt megújí­tása mellett feladatunk az állam helyének és benne a kormány szerepének pontos kijelölése. Olyan viszonyo­kat akar kialakítani a kor­mány, amelyek közepette ér­vényesül a teljesítményelv, ennél fogva a legméltányo­sabban emberszemléietű. A kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen szembekerülhet, nemegyszer szembe is kerül valamely társadalmi réteggel, mert sérti a közvetlen napi ér­dekét. Meggyőződésem — hangoztatta végűi Grósz Károly —, hogy ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista vi­lág sorsa is hosszú évekre eldől. Van végiggondolt programunk, tudjuk, hogy mit és hogvan akarunk cse­lekedni — fűzte hozzá a kor­mány munkájának jellem­zéséhez. • • A továbbiakban felszólalt Szűrös Mátyás, az/ MSZMP KB titkára. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus törté­nelmi korszakváltáshoz, vi­lágméretű reformkor küszö­béhez érkezett. Magyaror­szág fejlődése elválasztha- j tatlan a világpolitika és a világgazdaság alakulásától. Társadalmi rendszerünket, valamint gazdaságunkat úgy tehetiük hatékonnyá — mondta —. ha hazai refor­munk és nvitottságunk ré­vén egyre több ponton és még szervezettebben csatla­kozunk a világgazdasági és nemzetközi politikai rend­szer egészéhez. — Most van megvalósuló­ban náluhk az a lenini alapgondolat, hogy a nép ér­dekeire hivatkozó kormány­zást fel' kell váltania a nép által való kormányzásnak — ezt Pozsgay Imrének, a KB tagjának, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa fő­titkárának felszólalásából idéztük. Szerinte a magyar politikai élet a megosztott­ság jeleit mutatja, de hang­súlyozta: éppen ezért ez a politikai élet tartalmazza a haladás lehetőségét. Nekünk élni kell és előbb-utóbb is­mét jól élni — mondotta —, s ennek a célnak az eléré­séhez új közmegegyezésre van szükség. A népfront- mozgalom történelmi fel­adata részt venni ennek az új közmegegyezésnek a lét­rehozásában. Ehhez fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy az állampolgárok párt­állásra való tekintet nélkül hozzáláttak egy alulról építkező szocialista társada­lom megteremtéséhez. Pozs­gay Imre szólt arról, hogy létre kell hozni a hatalom megosztásának és ellenőrzé­sének törvényes biztosíté­kait. Egy nemzet lesüllye­désének jele, ha tagjai sem­mibe veszik a törvényt — mondotta —, s ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizetlen ál­lam mindig csak a maga javára, önkényesen értelme­zi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni — hangoztatta. Németh Miklós, az MSZMP KB titkára arról beszélt többek között, hogy a fogyasztás- és a jövede­lemkorlátozó politika he­lyett a teljesítményelv ke­mény érvényesítésének útját kell járnunk. De ne csak a teljesítménynek megfelelő jövedelem fontosságát hang­súlyozzuk: az adott jövede­lemhez tartozó munkát min­denkitől meg kell követelni. Szemléletes példával élt, amikor kifejtette: a gazda­ságirányításban az építésve­zető szerepét a kormányra kell bízni, a párt pedig a koncepcióért tartozzon fele­lősséggel a tagságnak cs a társadalomnak. Nemzetközi­leg elfogadott és érvényesít­hető fejlődés nélkül csak a szegények szocializmusa építhető fel. Mi az ennek el­lenkezőjét akarjuk, azt hogy a szocializmus megújuljon. Ennek eszköze a piacgazda­ság kiépítése, de mindez új felfogást, más gyakorlatot és erre alkalmas kádereket kíván. A vitában szót kapott me­gyénk küldötte, Pintér Im­re, a Tiszai Vegyi Kombi­nát pártbizottságának titká­ra is. Hozzászólásában sa­ját vállalata példájával bi­zonyította, hogy a mai ne­héz társadalmi és gazdasá­gi viszonyok között is lehet nemzetközi sikereket elérni. Sok gondnak elejét lehetett volna venni, ha a pártveze­tés ugyanolyan gyorsan, ér­zékenyen reagál a pártszer­vek, illetve a párttagság jelzéseire, mint most, a pártértekezlet előkészítése során. Javasolta: a szerve­zeti szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen ele­mezzék a párttagság javas­latait. A Minisztertanács elnök- helyettese, Medgyessy Péter az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezte. Töb­bek között rámutatott, hogy a nehéz helyzet nem okvet­lenül bénító erő; képesek­nek kell lennünk mozgósító erővé változtatni az elége­detlenséget. A kormányzat ezt tekinti alapvető felada­tának. s eltökélt szándéka, hogy a reformokat követke­zetesen végigviszi. A gazda­sági intézményrendszerben tett lépések azonban csak akkor fejtik ki hatásukat, ha esősítik a piaci viszo­nyokat. Működőképes me­chanizmusok kellenek, s nem egyszerűen a korábbi­nál jobb állapotok. Végeze­tül arról szólt Medgyessy Péter, hogy a túlzott óva­tosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselek­vés., Aczéí György, a PB tag­ja, az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézetének főigazgatója felidézte az el­múlt évtizedek eredménye­it és nehézségeit, és önkri­tikusan szólt saját munká­járól is. Meggyőződését fe­jezte ki, hogy a szocializ­mus eszméje — ha jól csi­nálják, nem úgy, mint ed­dig — biztosíthatja az em­bereknek az emelkedést, az emberi életet, az otthonos­ságot a világban, a több, felelösebb demokráciát, a több, rendet is teremtő sza­badságot, mindazt, amire az emberek vágytak és mind­azt, amiért éltek. • • Szombaton este fejeződött be a párt feladatairól, a po­litikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló napiren­di pont vitája. Vasárnap reggel Kádár János, az MSZMP főtitkára lépett a mikrofonhoz; a párt és az ország életét érintő kérdé­sekről fejtette ki gondola­tai c. Megítélése szerint a párt­értekezlet vitájának fő jel­lemzője a nyíltság, a fele­lősségtudat, a kritikai szel­lem volt. A pártértekezlet egységes abban az alapkér­désben, hogy a párt a meg­újulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván ha­ladni, a politikai kérdések szocialista megoldására tö­rekszik. Ez az egységes ál­lásfoglalás a pártértekezlet legfontosabb eredménye, és egyben a további munka legfőbb feltétele. Kádár János a továbbiak­ban felhívta a figyelmet ar­ra, hogy pártunk a szocia­lista országok pártjai között az elsőként mutatott rá az érdekeltség, az egyéni- és csoportérdek jelentőségére a szocialista építőmunkában. A jövőben a differenciálás­nak a gyakorlatban kell megvalósulnia, akár egyé­nekről, akár kollektívákról van szó. A főtitkár kitért társadalmunk erkölcsi hely­zetére is. Az önzés nem normális állapota társadal­munknak. a közösségben va­ló gondolkodásnak teret kell nyernie. A vitában nagyon sok jogos és megalapozott bírálat érte a párt vezeté­sét. Kádár János azonban figyelmeztetett arra, hogy bár a pártvezetés személyi összetételének javulnia kell, a vezetés önmagában csodá­kat nem tud tenni. Előre­jutni csak egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet! A főtitkár beszédében szó esett arról is, hogy a dif­ferenciálás alapelveivel ed­dig is mindenki egyetértett — mindaddig, amíg az nem a saját ágazati, üzemi vagy egyéni érdekeit sértette. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem; az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire — hallottuk. Kádár János részletesen szólt nemzetközi kapcsola­tainkról, pártunk és politi­kánk megítéléséről'a világ­ban. Végezetül kijelentette, hogy mély meggyőződése: a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a má­sikkal csak hosszabb idő alatt. A vitában többen ki­jelentették: működő szocia­lizmust akarunk. Kádár Já­nos hozzátette: a mi célunk a jól működő szocializmus, s ez a magyar nemzet ér­dekeinek legtisztességesebb szolgálata. • • ' Kádár János vitazárója után a küldöttek tanulmá­nyozták az állásfoglalás- tervezetet. Ezt követően Berecz János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára ter­jesztette elő a szerkesztő- bizottság jelentését, hang­súlyozva, hogy az elmúlt hónapok vitái során a párt alapvetően megváltozott: a tagság nem felülről várta a válaszokat, hanem aktívan részt kért a politika alakí­tásából. Berecz János számos konkrétumra is reagált a felszólalások közül. Néhá- nyan indítványozták, hogy a XIV. kongresszusig készül­jön el az új pártprogram. A szerkesztőbizottság úgy vélte, nem célszerű előre eldönteni a kongresszus fel­adatait. A pártprogram elő­készítéséhez a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. A politikai intéz­ményrendszer átfogó re­formját sürgette és támo­gatta a vitában felszólaló és az írásban leadott hozzászó­lások túlnyomó többsége. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei kö­zött — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a nép­hatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre fel­tétele és eszköze — mon­dotta Berecz János. A szer­kesztőbizottság elnöke biz­tosította az értekezletet ar­ról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatokat egv későbbi időpontban fel­dolgozzák. s a megválasz­tandó Központi Bizottság mérlegeli, miként haszno­sítható a munkatervben a javaslat-csokor. A szerkesztőbizottság je­lentése után 11 küldött kért szót és tett részletjavaslato­kat. Többek között javasol­ták, hogy a küldöttek sza­vazzanak arról, hozzák-e nyilvánosságra a központi bizottsági ülések jegyző­könyveit, s legyen-e mód­juk a párttagoknak bizo­nyos platformokhoz csatla­kozni. Elhangzott olyan vé­lemény is, hogy ne alkot­mánymódosítást, hanem új alkotmányt javasoljon az ál­lásfoglalás. Az országos pártértekezlet négy ellenszavazattal és ki­lenc tartózkodással elfogad­ta a szerkesztőbizottság ál­tal előterjesztett állásfogla­lás-tervezetet. Ezután ke­rült sor arra a zárt ülésre, amelyen személyi kérdések­ről döntöttek, újjáválasztva a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizott­ságot. á idézetek Sokat idézték a pártértekezleten felszó­lalók a marxizmus klasszikusait. Nem ké­szítettem statisztikát, de ha jegyzeteimnek hinni lehet, közülük is legtöbbet Lenint. Érthető, hiszen forradalmi helyzetben élt, gondolkodott és irányított. Akkor határoz­ta meg például a párt és, a tömegek helyes viszonyát, s adott máig érvényes jó taná­csot arra, hogy viták füzében kell kiková­csolni a közös álláspontot, melyre a dönté­sek épülhetnek. A szavak és a tettek egységét hirdetjük, ezért is nyúlt vissza Grósz Károly egészen Arisztotelész filozófiájáig, pontosabban az igazság klasszikus meghatározásáig: „Iga­zat az beszél, aki együvé tartozónak tart­ja az együvé tartozót, és különválasztott- nak a különválasztottat. Tévedésben az va­gyon. aki ellenkezőképpen beszél, mint ahogy a dolgok állanak.” Így folytatta: a követelmény tehát világos: nem beszélhe­tünk másképpen, mint ahogy a dolgok áll­nak. Ám ennek megítélése korántsem egy­szerű feladat, hiszen a népgazdaságban egy­szerre vannaK jelen egymásatok ellentmon­dó jelenségek: az adósságállomány nyo­masztó terhe és tisztes erőfeszítések számos területen a hatékonyabb munkára. Piacké­pes, világszínvonalú termékek az egyik üzemben, és eladhatatlanok a másikban. Sőt. mindkettő ugyanazon üzemen belül is. Egy másik gondolatsort József Attila szava­ival indított Grósz Károly: „...az időt mi hoztuk magunkkal.” Az idő nein doigozik senkinek, csak lehetőségeket teremt Marx szerint minden valamirevaló gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk te­hát vele hatékonyan, de ne elhamarkodot­tan, mert ma nagy hajlam van a kapko­dásra. és ez ugyanoda vezethet, mint az el­kényelmesedés. Pozsgay Imre Kossuth Lajost citálva mondta: ez esetben ne legyen igaza Kos­suthnak, aki azt mondta, hogy a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó: késő. Valóban lehetne siránkozni afölött, meny­nyivel jobb lett volna korábban jutni ugyanezen elhatározásokra, ám itt rögtön előre tolakodik egy másik kérdés: vajon mennyire befolyásolták külső, és mennyire belső politikai tényezők a ma már halaszt­hatatlan döntések elodázását. Hisz’ Magyar­ország egy a 'szocialista úton járó országok közül, és a tudósításokból tudjuk, hogy a Szovjetunióban is utat kell törni a Gorba­csov nevével fémjelzett, valójában nem csupán egy személyhez, sokkal inkább a társadalmi igényekhez, szükségletekhez iga­zított politikának. Hogyan fogadták volna határainkon túl, kelettől nyugatig, tíz—húsz évvel ezelőtt mindazt, ami itt, ezen a part­értekezleten elhangzott, például a vállalko­zásokról, a vállalkozói kedv fellendítéséről? Az első hallásra bizony eléggé meglepő mó­don. egy gazdasági szakember még Chur- chillt is idézte. Az angol politikus mondta, hogy a vállalkozót sokan — mint fenevadat — agyon akarják verni, mások fejőste­hénnek nézik, és csak kevesen ismerik fel benne a lovat, mely a gazdaság kocsiját húzza. Derültséget, tapsot aratott, amikor hangosan gondolkodva megjegyezte: mi­lyen jó lenne most nekünk is sok kis pó- niló a gazdaság szekerének kimozditásához. Természetes, hogy több felszólaló vont párhuzamot a gorbacsovi politika egyik alappilléré, a glasznoszty, azaz a nyíltság és az MSZMP követendő gyakorlata között. Legyen minél kevesebb olyan pártokmány, melyen a „szigorúan bizalmas’> pecsét ol­vasható — mondta többek között Kovács András filmrendező. Ő volt az is, aki a Fa­lak című saját filmjének jelenetét idézte fel. Lalinoviis Zoltán, aki egy izgága ér­telmiségit alakít, azt mondja: az ilyen ba­ráti körben lezajló politizáló beszélgetése­ket be kellene tiltani, mert csak arra jók, hogy levezessék a bennünk lévő feszültsé­geket, megnyugtassanak, hogy nem csiná­lunk semmit. A filmrendező kifejezte re­ményét: mindaz, ami a pártértekezleten el­hangzott, nem feszültsegoldó szelep, hanem lendítőerő lesz a cselekvéshez. A jól elhelyezett idézet régi szónoki fo­gás. Az sem lebecsülendő tudomány, ha va­laki úgy tudja előadni mondandóját, hogy magával ragadja a hallgatóságot. A jó po­litikusnak ehhez is érteni kell. Ám hogy ezen a pártértekezleten sokan éltek idéze­tekkel, az, úgy vélem, nem csupán ennek tudható be. Sokkal inkább annak, hogy történelmi sorsfordulókon törvényszerű a visszatekintés és merítés a bölcsesség tisz­ta forrásaiból. (békés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom