Déli Hírlap, 1987. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

1987-11-06 / 259. szám

Gorbacsov a moszkvai taláikozóról Mihail Gorbacsov zársza­vával, tegnap Moszkvában véget ért azoknak a pártok­nak és mozgalmaknak a ta­lálkozója, amelyek küldött­ségekkel képviseltetik magu­kat a nagy októberi szocia­lista forradalom évfordulója ünnepségein. A szovjet delegációban az a vélemény alakult ki — mondotta az SZKP KB fő­titkára —, hogy a találkozó igazolta a várakozásokat: mindannyian nyertünk, gaz­dagodtunk a harc tapasztala­taival, az eszmecsere tanul­ságaival. Gorbacsov külön méltatta a találkozó légkörét. Figye­lemre méltónak tartotta, mi­ként vélekednek a testvér­pártok a Szovjetunióban fo­lyó átalakulásról, megújulás­ról. XtX. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM 1987. NOVEMBER 6., FENTEK ARA: 2,20 FORINT Pártmunkások elismerése A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfordu­lójáról emlékeztek meg teg­nap Miskolcon, a párt­székházban. Kárpáti Zoltán, a városi pártbizottság titká­ra mondott ünnepi beszédet, majd Tímár Vilmos, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra 138 párttitkárnak, aktí­vának adta át az Eredmé­nyes Pártmunkáért plaket­tet, illetve a jutalmakat. Az Eredményes Pótmun­káért plakettet 19-en kapták meg: Koszty Lajos, Szár- nyasi Gyula, Békési Lajos, Debnár Gyula, Végső Miklós, Cseszár Vilmosné, Orosz Já­nos, Mogyorósi János, Tar­jám József, Gál Géza, dr. Szűcs Lajos, ér. Tuza Klára, Popovics András, Aranyosi István, Szőlősi Lajos, Szele István, Hor­váth Rezső, Szamosi Imre és Sóvári Lajos. Díszünnepség, koszorúzások November 7. tiszteletére Az egészségügyiek nagygyűlése c A miskolci gimnáziumok tantestülete és tanulóifjúsága tegnap a városi sportcsarnok ban közös ünnepi műsort ren­dezett november 7. tiszteletére. Sarlai Péternének, a városi pedagógus-pártbizottság titkárának beszéde után látványos műsor számokkal köszöntötték az évfordulót a diákok. A Megyei Kórház dolgozói ma délután 2 órától ünnepi nagygyűlésen emlékeznek a nagy októberi szocialista for­radalom hetvenedik évfor­dulójára. Az ünnepséget dr. Váczi István, a kórház párt­titkára nyitja meg, majd Kovács József, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságá­nak titkára mond ünnepi beszédet. Ezt követően 30 kórházi dolgozó az Egész­ségügyi Minisztérium kitün­tetését veheti át, s KISZ-el- ismeréseket, valamint két főorvosi és négy adjunktusi kinevezést is átadnak. A nagy októberi szociálist*) forradalom 70. évfordulója tiszteletére ma és holnap több megemlékezést rendez­nek városunkban. A szovjet hősök Miskol­con lévő sírjait, emléktáblá­it ma délután koszorúzzák meg. Megemlékezési ünnep­séget rendeznek ma délután a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendörfökapitánysá- gon, ahol ez alkalomból ki­tüntetéseket, előléptetéseket, jutalmaikat is átnyújtanak az arra érdemeseknek. • Féléves lezárás után, ma újra visszakapják a miskolci autósok és gyalogosok a Vörösmarty utcai Y-felüljárót. Véget ér tehát a forgalomelterelés, ezentúl nem kell kerülöutat választani a belvárosból a Martintelepre és a Tiszai pályaudvarra haladóknak. A 3-as és a 23-as buszok ic az eredeti útvonalukon járnak holnap hajnaltól. (A felújított hídról szól cikkünk a 4. oldalon.) A november 7-i központi koszorúzás! ünnepséget hol­nap délelőtt 10 órakor ren­dezik a vasgyári Lenin-szo- bornal. Ugyancsak holnap helyezik el a megemlékezés és a kegyelet virágait a Bar­tók téren lévő Szovjet Hősi Emlékmű és a Hősök teme­tőjében lévő Szovjet Hősi Emlékmű talapzatára. Ko­szorúk kerülnek ezen a na­pon a városkörnyék közsé­geiben lévő szovjet hősi em­lékművekre, emléktáblákra, s a szovjet hősök sírjaira is. A Miskolci Nemzeti Szín­házban holnap este 6 órától díszúnnepséget rendeznek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet dr. Kun László, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Bizottságának titkára mond. majd a jelenlévők a Mayyar Állami Népi Együt­tes gálaműsorát tekinthetik meg. Élő, eleven forradalom Kerek 70 esztendővel ezelőtt győzött a Föld első szocialista forradalma, kezdődött el az a világot megrázó folyamat, amely­nek történelmi hullámai azóta sem csillapodtak. Ellenkezőleg, egyre kiterjedtebben, egyre nagyobb mélységekben járják át a társadalmakat, épülnek be az emberek tudatába, válnak cél­tudatos törekvéseivé a tömegek gondolkodásának, és reményeivé a világ valamennyi pontján a szebb, igazságosabb jövőre vá- gyakozóknak. Az oroszországi forradalom új fejezetet nyitott az emberiség fejlődéstörténetében. Megdöntötte az elnyomó, retrográd, a jobbágyrendszer maradványaival terhelt kapitalista hatóimat egy földrésznyi kiterjedésű országban, és utat nyitott egy új világ­rend kiépítése felé. Az eltelt hét évtized egyértelműen bebizonyította a szocia­lizmus életképességét, eszméjének fölényét, a kommunista tár­sadalom megteremtésének lehetőségét és szükségességét. A Szovjetunióban végbement társadalmi, gazdasági és kulturális változások eredményeként ez az egykor elmaradott ország — az imperializmus erőinek katonai intervenciója, szüntelen gaz­dasági, politikai, lélektani nyomása ellenére - a világ hatalmas gazdasági és politikai erejévé nőtt, s ma döntő szerepet tölt be Földünk sorskérdéseinek megoldásában. Az első szocialista állam példájára tekintve, s a történelmi szükségszerűséget felismerve számos országban választották a dolgozó tömegek felemelkedésük útjának a szocialista utat. En­nek a választásnak az imperialista reakció rohamcsapata, a fasizmus sem tudta útját állni, s mára szerte a világon száz- és százmilliók munkálkodnak a magasabb rendű, igazságosabb társadalmak megteremtésén. A szocializmus építése nem töretlen, nyílegyenes diadalmenet. Napjaink szocializmusa — a létező szocializmus — friss, szünte­lenül fejlődő, eleven eszme és egyben társadalmi valóság, amely saját tapasztalatain építkezve halad történelmi céljai felé. Szük­ségszerűen érik kudarcok is. Ám vezető ereje, a kommunista párt iránymutatásával képes önmaga korrigálására, a marxiz- mus-leninizmus aikotó továbbfejlesztésével és alkalmazásával egyre tökéletesíti társadalmi, gazdasági, politikai viszonyait. Az októberi forradalom hazájában ma - szovjet barátaink kifejezésével élve - „különleges forradalom" zajlik. Különleges, mert — értelemszerűen — nem az államhatalom megváltoztatása van napirenden, hanem a szocialista néphatalom elmélyítése, ennek a néphatalomnak a szocializmus érdekében való mind teljesebb és hatékonyabb felhasználása. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa ennek szellemében dolgozta ki az átalakítás stratégiáját, tűzte ki cé­lul az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsí­tását. A szovjet kommunisták világosan látják, hogy az ország gazdaságának intenzív fejlődési pályára állításához meg keli változtatni a termelés struktúráját; tovább kell fejleszteni a gazdaságirányítás rendszerét, a gazdálkodás módszereit; s - a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyorsabb alkalma­zásával is — növelni kell a termelés hatékonyságát. A „peresztrojka” fogalma azonban nemcsak a gazdaság re­formját takarja, hiszen önmagában, a társadalmi környezetből kiszakítva egy ilyen reform nyilvánvalóan irreális célkitűzés len­ne. Éppen ezért az SZKP következetesen munkálkodik a társa­dalmi-politikai élet radikális átalakításán is. A fejlődéshez el- elengedhetetlenül fontosnak tartják a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb megvalósítását; a dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítását; a kultúra, az ok­tatás, a tudomány színvonalának fejlesztését. A politikai in­tézményrendszer korszerűsítésével is elősegítik a szocialista de- moxrácia mind mélyebbé, teljesebbé tételét. Tapasztaljuk, hogy a Szovjetunióban végbemenő változáso- kat-változtatásokat hazánkban - s itt, szükebb környezetünkben is - bizalom és szimpátia kiséri. Ma, amikor a történelmi fejlő­dés számunkra is sürgetően veti fel a társadalmi-gazdasági épí­tés meggyorsításának szükségességét, különösen fontosnak tart­juk, hogy együttműködésünk keretei — mind gazdasági, mind politikai vagy kulturális téren - tovább bővüljenek. A stabilizá­ció és a kibontakozás - a „magyar peresztrojka" - végigvite- léhez szükségünk van arra az óriási erkölcsi támogatásra, amit a Szovjetunió barátsága jelent. Ügyünk szempontjából - ugyan­akkor - nem közömbös az sem, hogy ezt a figyelmet, lelkese­dést és kitartást igénylő munkát milyen világpolitikai, nemzet­közi helyzetben kell elvégeznünk. Sajnos, napjaink nemzetközi kapcsolatait még mindig nehe­zíti, hogy egyes nyugati körök az erő pozíciójából szeretnének tárgyalni. Ez a helyzet persze, feladatokat is megjelöl a haladó emberiség számára. Nem kis részben a szocialista országok erő­feszítéseinek eredményeként, a világ népei egyre inkább fel- ismerik azt, hogy humanizálni kell ezeket a kapcsolatokat; egy­re inkább megérik az a belátás, hogy a fegyverkezési hajszát nem lehet tovább folytatni. A Szovjetunió külpolitikáját — létrejöttétől fogva - a békére, a biztonságra, a fegyverkezési verseny megállítására való tö­rekvés jellemzi. Ma, az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására irányuló koncepciója, s a többi leszerelési kez­deményezése egyre egyértelműbben tükrözi azt a készségét és szándékát, hogy hajlandó lemondani nukleáris hatalmi státusá­ról; az egyenlő biztonság elve alapján és megbízható ellenőr­zés mellett kész csökkenteni, majd felszámolni nukleáris had­erejét, s az ésszerű minimumra korlátozni összes egyéb fegy­verzetét. A Szovjetunió — Mihail Gorbacsov szavait idézve — „senki­től nem követel olyasmit, amit másoknak ne lenne hajlandó megadni". Hetven éve változatlan az az álláspontja, hogy eb­ben az éles ellentétekkel teli világban az egyetlen ésszerű, az egyetlen elfogadható megoldás a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egymás mellett élése. Ez nem csu­pán annyit jelent, hogy nincsenek háborúk. Ez olyan nem­zetközi rend, amelyben nem a katonai erő dominál, hanem a jószomszédság és az együttműködés, és valamennyi nép javára foiyik a tudományos-technikai eredmények, a kulturális értékek széles körű cseréje. Hetven esztendő alatt a szovjetek országa, a nagy októberi szocialista forradalom szülötte hosszú és dicsőséges utat tett meg. Forradalmi pártja vezetésével világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. A kommunista párt, következetesen kife­jezve a dolgozók érdekeit, a marxista-leninista tanítással, a forradalmi harc és a szocialista építés tapasztalataival felvér­tezve, magabiztosan vezeti a szovjet népet a szocialista alkotás és a béke útján. KOVÁCS JÓZSEF a Miskolc Városi Pártbizottság titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom