Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-02 / 203. szám
A DH várospolitikai fóruma Belvárosi rehabilitáció9 statikus-ssemmel Időutazás, a pincétől a padlásig ■ A Széchenyi út 4-6-8, hasai m Homokkő, fa9 tégla u Megmenteni, de hogyan? A Széchenyi út 4., 6., 8. sz, házak mögött torony daru ágaskodik az égnek. Aki a Szinva-part felé kerül, láthatja, hogy az öreg házakat ízekre szedték az építők. Olyasféle munka ez, mint amikor az orvos az első metszések után meglátja, hogy mit rejt a beteg szervezete. Mert hiába a korszerű diagnosztika, mint ahogy az emberekről, úgy az épületekről sem tudható meg minden kívülről. Az építészek között a statikusok azok, akik elvégzik a műtétet, és közben meghaŰjabb építkezés kezdődött a Jókai utcában, a görögkeleti templom mögötti területen. Alighogy befejezték az alapozást, már össze is szerelték az első szintet. Bodnár Géza, a Miskolci Postaigazgatóság beruházási osztályának helyettes vezetője: — Már korábban elhatároztuk, a „postásház” felépítését, de csak most kezdhettük el. Mint ismeretes, a Miskolc Városi Távközlési Üzem épületét szanálják a közeljövőben. Ezért kaptuk ezt a területet a belvárosban. Az úgynevezett postásház első két szintjén helyezzük el a garázsokat, raktárakat, A Széchenyi út 4.. 6., 8. három házszám, de jóval több épület. Olyan házak, amelyeket nagyon nehéz lesz meggyógyítani. Grand András, a Miskolcterv statikus mérnöke: — Most ott tartunk, hogy tudjuk, milyen állapotban vannak a házak. Addig nem bonthattunk meg semmit, amíg a lakók itt éltek, a boltok működtek. Az első feltárásoknál megdöbbentő felfedezéseket tettünk. Van olyan épület, amelyiknek valamikor régen kiégett a födémje, és helyébe „barkácsoltak” egy másikat, sze- dett-vedett gerendákból, műhelyeket, a távközlési üzem irodáit. Az ötszintes épület fennmaradó részein másfél, illetve három és fél szobás lakások lesznek. Előreláthatóan jövő év végére fejeződik be a beruházás. Mint a képen is látható, házgyári panelekből készül az épület, de több egyedi betonszerkezetet is felhasználunk, és, hogy jól illeszkedjen a városképbe, tetőteret alakítunk ki. A beruházás teljes összege mai árakon eléri a 80 millió forintot. A kivitelezést az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat végzi. mindenféle építőanyagból. Találtunk szemettél teljesen teli, évszázados pincéket, és olyan falakat, amelyeket valóban csak a festék, meg az égi hatalmak tartottak a helyükön. Általában jellemző, hogy olyanok ezek a házak, mint egy torta: szintenként más és más mindegyik. Van, ahol a földszin és a pince száz évnél idősebb, az emelet a századfordulóról való, a ráépítés pedig néhány évtizedes. Ugyanígy váltogatják egymást az építőanyagok, a tégla, a kő, a fa. Közismert, hogy Miskolc öreg házai javarészt puha homokkőből épültek. Az idő akadálytalanul végezhette romboló munkáját: nem állták útját jó szigetelések, és nem is tartották karban az ódon házakat. Nehéz dolga van most a Miskolcterv statikusának, hiszen minél több öreg házat szeretne a varos megmenteni, ám a hogyanra neki kell választ lelnie. Nemcsak ötlet kell, hanem józan mérlegelés is, hiszen a szóba jöhető megoldások igen drágák is lehetnek. A „boncolómunka” miatt ennek a belvárosi tömbnek a megújítása lassabban megy, mint ahogy szeretnék, de a sietség most nagyon megbosszulhatja magát, hiszen egy később leomló tető jóvátehetetlen károkat okozhat. Arról már régebben, többször írtunk lapunkban, hogy a belváros megújulását kétféle módon szeretnék elérni: az Ady-híd felől a teljes íömbrehabilitáció kezdődött meg, a Tanácsház tér irányából pedig a részleges rehabilitáció. A kettő között igényességben, színvonalban nincs különbség. Pusztán arról van szó, hogy a részleges rehabilitációnál a íoghij-beépítéseket később végzik el. Így lesz ez a Széchenyi 4., 6. 8. esetében is. A Széchenyi út „villanyrendőr” és a Tanácsház tér Közötti szakaszán a Miskolcterv készíti a rehabilitációs terveket. Szeretnék, ha a már elvégzett történeti kutatásokat segítenék az itt élő városlakók is. Ezért írtak levelet nekik, kérve, hogy minden olyan régi dokumentumot, megmaradt falikart, erkélyrácsot, szobordíszt bocsássanak az építészek rendelkezésére, ami segítheti az eredeti homlokzatok kialakítását. A felhívás ma is érvényes, és mindaddig él, amíg munkálkodnak az építők a belvárosban. Ez pedig nem egykét évre, hanem évtizedekre szóló program. A súlyosan beteg háztömböket azonban meg kell gyógyítani, még olyan aprólékos munka árán is, mint amilyet a Széchenyi 4., 6., 8. számú házaknál kezdtek meg az építészek és az építők. (kiss) üf Már túl vannak az alapozáson, összeszerelték az első szint elemeit. (Fejér Ernő jelvétele) tározzák a gyógymódot is ... Ide költözik a városi távközlési üzem Misii a Iái ulcábar H/c Az öreg házak megbontása után derült ki, hogy némelyikük mennyire rossz állapotban van. A miskolci közlekedés története 13 Az útkap A közlekedés biztonságáért dolgozók hivatali szamárlétrájának legalsó fokán az útkaparó állt. Az anekdoták és durva viccek céltáblái voltak ezek a nem éppen magasan kvalifikált munkások. Az útkaparók a mérnöki hivatal alkalmazásában álltak, közvetlen felettesük az útmester volt. Miskolc városban kevés űtkaparó dolgozott, mivel munkájuk a kövezetlen, főként makadámutakhoz kötődött. 1874-ben három útkaparó volt, számuk 1929-ben is csak négy. Ez a létszám sem volt állandó. 1920-ban pl. egyetlen útkaparói állás volt betöltve, ennek az volt az oka, hogy az útkaparói fizetésből nem lehetett megélni. Az útkapar ók a szolgákkal és a rendőrökkel azonos szinten kerestek. Az inflációs segélyüket azonban faár alacsonyabbra állapította meg a minisztérium azzal az indokkal, hogy az útkaparók falun élnek, így az illetményük részét képezi az utak mentén lekaszált fű is. Miskolc városban azonban ez a fű-jövedelem elmaradt, így a polgármester kénytelen volt kérvényezni a drágasági segély felemelését. Az alacsony fizetés mellett a feladatok sokasága volt a másik oka a létszám- hiánynak. Miskolc városban mintegy négykilométeres szakaszon kellett egy útkaparónak a következő feladatokat ellátni: „Az űtkaparó köteles, a déli órát, s az éjjeli órát kivéve. szüntelen a reá bízott Útrészen lenni, és az utápo- lásra szükséges rendet vagy az útmester által kiválóan meghagyott munkát teljesíteni. Rendesen tartozik, nevezetesen az útról a hordalékot, szemetet letisztítani, s a ka- vicspályáról a sarat vagy a port lehúzni, kisebb hófúvásokai eltakarítani, az útról az esővizet azonnal levezetni, az útpadkát tisztán tartani, lény esni. vagy ha kell, feltöltögetni; köteles továbbá az úton szanaszét heverő köveket összeszedni, s rakásra hordani, a nagyobb köveket aprózni, az áttöltés oldaláról a füvet lekaszálni, a gyep sűrűsödését akadályozó növényzetet eltávolítani, az oldalakon történt sérüléseket azonnal helyreállítani, s gyephanttal leborítani, az út árkait tisztán tartani, s belőle a víz lefolyását akadályozó tárgyakat vagy növényzetet eltávolítani. Továbbá köteles az út mellé ültetett fákra vigyázni, azokat sérülések ellen óvni, száraz időben körülöttük a földet kapálni, a fákat tisztán tartani és locsolni, egyes hiányzó fák . helyett újakat ültetni, s általában a fák tenyésztését elősegíteni. Az útkaparó köteles a kavicspályán támadt mélyedéseket és kerékvágásokat szüntelenül az útmestertől nyert utas'ítások szerint a kavicskészletből kijavítani, az útpadkákon lévő kátyúkat és kerékvágásokat pedig folyamatosan kiegyengetni.” A műtárgyak esetleges sérüléseinek állandó felügyelete, a hidak nyílásainak megtisztítása is a feladatok közé tartozott. Kötelesek voltak ezenkívül a közlekedési akadályokat látható jelzésekkel megjelölni. Az állandó készenlét szükségessé tette a magatartásuk szabályozását is: „Az útkaparó köteles az utazók irányában magát illendően viselni, őket utazásaikban nem akadályozni, hanem inkább elősegíteni, különösen pedig a királyi posta vagy egyéb utazókat, fuvarokat, ha a szükség így hozza magával, közvetlen és készséges segítségével támogatni.” Az útkaparói munka fontosságát bizonyítja, hogy 1912-ben Miskolc város önálló szabályrendeletet alkotott az útkaparokról. Ez a rendelkezés az útkaparói állást árva- és özvegyi ellátással együtt járó nyugdíjas állásként rögzítette. Ebben van a magyarázata annak, hogy a nehéz és fárasztó munka ellenére, az útkaparói állás „rangos” munkának számított. Az útkaparók feladata az évek során nem sokat módosult, annyiban bővült, hogy az utak mentén elhelyezett távirdai és távbeszélő oszlopok és a huzalrendszer állandó védelmét, felügyeletét is el kellett látniuk. Seresné dr. Szegőfi Anna (Sorozatunkat jövő szer* dán folytatjuk.) Tető nélkül Sokan drukkoltak az idén nyáron, hogy megnyíljanak az cg csatornái. A Szabó Lajos utca 6. szám alatt a 4-es Számú Ügyvédi Munkaközösség tagjai azonban épp azért lesték az eget és hallgatták az időjárás-jelentést, meri száraz időben reménykedtek. A fejük felöl ugyanis még májusban elbontottak a tetőt, mert az épületet felújítják, és a régi házra ráépitenek. Mindez még nem lenne oiyan nagy baj, csakhogy a tetőt tavasszal bontották le, és máig sem készült el az új. Így aztán, ha nekieredt az eső, benn, az irodákban ugyanúgy el lehetett ázni, mint kinn az utcán. Volt, amikor bokáig érő vízben tocsogtak, máskor „csak” a plafonon gyöngyözött a víz. Aki ma belép a munkaközösségbe, valósággal beleütközik a dohszagba, s ha felnéz a plafonra, a burjánzó penész térképszerű foltjait láthatja. Persze ki Is lehetett volna költözni a munkálatok idejére a bérelt irodából. De az nem kizárólag a jogászok ügye, hogy maradjanak, ahol vannak, hiszen az a sok ezer ember, aki megfordul itt, vidékről is bejárva, ezt a címet ismeri. Igaz, hogy az ügyvédek érdeke is azt kívánja, hogy ne csökkenjen az ügyfélforgalmuk. Sőt, az is tény, hogy a városi tanács nagyon kevés üres belvárosi cserehelyiséggel rendelkezik. Az ügyvédi munkaközösségnek pedig túl szerények ahhoz az anyagi lehetőségei, hogy saját erőből oldja meg ezt a helyzetet. Mindez persze nem lenne igazán nagy gond, ha a tető sokkal gyorsabban készülne, és körültekintőbben gondoskodnának róla, hogy ne ázzon agyonra az alsó szint, ha jön az
