Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)

1987-09-05 / 206. szám

Lehetne állandó együttes Kerti kabaré — Ibolyával A Miskolci Nyár legvégére időzített Kabarékért - (az Avas Szálló kerthelyiségében bemu­tatóit kétrészes műsor) kiugróan sikeres tájjellegű számában, a Szinva-part-ban hangzik el a meditációra késztető refrén: „Kérdés van - de hol a fele- let?" Ismét volt ugyanis váro­sunkban - három estén át - helyi vállalkozásé kabaré, ame­lyet vacsoraköritésse! lehetett fogyasztani. S a nem olcsó - személyenként 150 forintos - kombinált belépőt is sokan szí­vesen megvásárolták az itt rit­kán tálalt szellemi menükülön- iegesség kedvéért. S talán jövő nyáron me- giht lesz miskolci kabaré — ha szerencsésen összejönnek hozzá a feltételek. Legfő­képpen, ha sikerül megint meggyőzni valamelyik ven­déglátó „egységet’’ arról, hogy nem a revü az egyet­len színi műfaj, amely be­lefér a tisztes céh profiljá­ba. Egy-egy ilyen alkalmi vál­lalkozás sikerén felbuzdul­va megismételjük a kérdést: miért nem működhet az or­szág második legnagyobb városában állandó kabaré­együttes? Mert a kabaré igazi nagyvárosi műfaj. Es, hogy a mostani' kerti ka­baré sikeres vállalkozás volt, ez tagadhatatlan. És nem valamiféle kétes sikerű — mondjuk ki ezt is kellő nyo­matékkai —, hanem igényes, rangos produkció vívott ki megérdemelt elismerést. S ami leginkább felbátorít a kérdés ismételt megfogal­mazására: meggyőzően ta­núsította a három este, hogy adottak a legfőbb feltételek. Megvannak a műfajt isme­rő helyi szerzők. A mostani műsorösszeállí­tás kollektív munkálkodás eredménye volt, az alikotó miskolci hármas: Gyarmati II sztp'erteri Napjaink A központi napisajtóban is kedvező visszhangot kiváltó so­rozat végére ért a Napjaink, amely több, egymást követő szá­mában, folytatásokban közölte Urbán Nagy Rozália fordítá­sában Mihail Bulgakov Kutya­szív című kisregényét. Ez a közlés, nemcsak első magyar­nyelvű publikációként figyelte­tett magára, de azért is, mert amint a regény utóéletéből kiderül, nem is volt előélete. Vagy nagyon is volt? Ez a kisregény, amely 1925- ben íródott és még Luna- csarszkij kezében is megfor­dult, a szerző életében nem láthatott napvilágot. Pedig a dcor legnagyobb — diploma­taként is jól ismert szer­kesztője Nyikolaj Angarszkij, aki Bulgakov más írásait is közölte, mindent megtett, hogy a regény az olvasók elé kerüljön. Mégis, egyik levelében azt volt kénytelen írni Bulgakovnak, „Nem va­gyok meggyőződve, hogy a Kutyaszív megjelenhet. Ál­talában rosszul áll az iro­dalom szénája. A cenzúra nem követi a párt vona­lát ...” S valóban a szer­kesztőnek lett igaza, úgy- annyira, hogy Bulgakov­nak haláláig többé egyetlen sora sem jelenhetett meg. Ellenfelei a forradalom el­leni szatírát véltek felfedez­ni kisregényében, a szerző­ben pedig a forradalom el­lenségét. Még Majakovszkij is, akivel két éles kard egy hüvelyben alapon nem sze­rették egymást, így nyilat­kozott. „Mi véletlenül alkal­mat adtunk a burzsoáziá­nak, hogy megnyikkanjon Bulgakovban, s meg is nyik- kant...” Természetesen, ma tnár nyilvánvaló — mai kri­tikusai is így értékelik a Szovjetunióban és máshol, hogy Bulgakov nemhogy el­lensége lett volna a forra­dalomnak, de már akkor és a világon is elsők között, az értelmiség, a tudós felelőssé­gére figyelmeztetett az em­beriség jövőjét illetően, s ezt tette ebben a kisregé­nyében is. De a szeptemberi Napjaink a Bulgakov-közlés mellett is izgalmas szám. Mindjárt a ,.Lapszélen” reklamáló külföldi pályázó levelére vá­laszol a szerkesztőség, ami­ből ha mi. itthoni olvasók csak annyit hámozunk ki, hogy irodalmi folyóiratunkat messzi országokban is for­gatják, máris örülhetünk. De nincs versolvasó aki ne örülne Papp Lajos két gyö­nyörű versének, amelyek va­lóban nem a költőnek a lap­nál betöltött funkciója okán vezetik be a szám kivétele­sen gazdag versanyagát. Tóth László, Hars Ernő, Ró­zsa Endre, Tóth Endre, Pén­tek Imre, Büki Attila, Kiss Tamás, Konczek József, Hor­váth Gyula versei mind­ernd értékes szép költői megnyilatkozások, amelyek mintha a líra újbóli magá- ratalálását jeleznék a Nap­jaink oldalain is. A lap 25. évfordulójára kiírt pályázat anyagából Gegő Anna: Fényképalbum című kisregényét találjuk eb­ben a számban, amelynek elolvasásához a legnagyobb kedvet talán az írás mottó­ja keltheti fel, ami így szól; „Ez még nem minden nya­valyások! (írói fenyegetés a 80-as évekből.) A rovatot különben szerencsésen egé­szíti ki Hallama Erzsébet és Czakó Gábor egy-egy írása. És ha az imént a líra ma- gáratalálását emlegettük, ak­kor ne rés telijük az olvasó figyelmébe ajánlani a Hód­mezővásárhelyi Németh Lász- ló-társaság tagjainak glosz- száit sem, amely arról tart elénk tükröt, miként gon­dolkodnak napjainkban író­ink az író felelősségéről a Németh László megfogalmaz­ta „Üdvösség-harcról”. A tágabb pálya- és életmű elemzéseket ezúttal Bakó Endre és Mile Lajos Írásai képviselik, akik Kiss Tamás lírájáról, illetve Jókai Anna írói pályaképéről értekeznek. Gazdag kritikai rovat és a szlovákiai magyar irodalom neves képviselőjéről Turczel Lajosról szóló írások teszik teljessé a Napjaink szeptem­beri számát. Gy. G. Béla, Kiss József és Szaba­dos Gábor. Szabados és Kiss letette már a névjegyét a legnagyobb közönségű orszá­gos fórumon, a Rádiókaba­réban is. Most — Gyarmati Bélával együtt, aki szelle­mes szövegíróként, s ötletes rendezőként egyaránt segí­tette a műfajt—nehezebbre, mert kockázatosabbra vál­lalkoztak: idehaza szembe- humorizálásra, olyan témák­ban. amelyek nem is olyan régen még „tabunak” szá-. mítottak. (Például: közbiz­tonság, teljes foglalkoztatott­ság, környezetszennyezés.) Az ő helyi fogantatású szá­maik — a „Munka után, úgy este felé” variációk, a már említett „Szinva-part”, az „Akácos út” dallamára szerzett főutcai életképek, s a honosított Hacsek és Sajó (itt Hejő és Szinva) páros jelenetben elhangzott aktuá­lis csipkelődések — keltet­ték a műsor első felében a legélénkebb közönségvissz- hangot. A szóvivői minőség­ben közreműködő Selmeczi Tibor a Rádiókabaré tekin­télyével támogatta a párto­lásra érdemes miskolci vál­lalkozást. ■ ■ Szervesen illeszkedett a produkcióba a második rész­ben bemutatott Ibolya, Mol­nár Ferenc csípősen üdítő egyfelvonásosa, a régi szín­házi világ kabaréh angulatú megidézése. A színészek iga­zán elemükben vannak, ha a színházi életformát pellen- gérezhetik ki. Pláne, ha mindegyiküknek olyan hálás szerepet ír a szerző, mint ebben a darabban. Jutalom­játék volt ez a közremű­ködők — Molnár Zsuzsa, Mihályi Győző, M. Szilágyi Lajos, Somló István, Papp Györgyi. Hajducsek Győr-: gyi, DutkOn Mária — szá­mára. Legkivált azonban Molnár Zsuzsának, aki va­lósággal lubickolt a sokszí­nű komédiiázó kedvét fel­szabadító főszerepben, s ön­feledt nevetésre fakasztot­ta a derűkeltésért hálás kö­zönséget. A felsorolt sze­replők a műsor első részé­ben azt igazolták, hogy va­lamennyien kabaréra (is) termett színészek. Herédy Éva pedig ismé­telten tanúsította, hogy re­mek érzéke van a zenés at­moszféra-teremtéshez. jelen­esetben a karakterizáló ze­nei karikírozáshoz is. Varga György a regi miskolci fő­utcát idéző díszletével te­remtett stílusos környezetet a kerti kabaréhoz. Berecz József ape Alice — a tengeri yacht — nemcsak szép, de okos is: végrehajtja a rádión kapott parancsokat. Modellek a Gárdonyiban Hadihajó a késben „TTte small is a beauti­ful”, azaz a kicsi szép, a kicsi gyönyörű: így szól az ismert angol mondás, mely valóban igaz. Pontosabban úgy igaz, ha valamit — ami a valóságban nagy, vagy akár óriási — lekicsinyített, de teljesen alakhű formában láthatunk. Ez a pontosan aligha megmagyarázható öröm, kellemes rácsodálko- zás, — mely gyereket, fel­nőttet egyaránt hatalmába kerít — lehet az egyik él­tetője a modellezésnek, az apró, élethű, működőképes kis szerkezetek megalkotásá­nak mozgatórugója. Népszerűsíteni tehát alig­ha kell, mégis felhívjuk rá a figyelmet: ne mulasszák el a Gárdonyi Művelődési Ház­ban tegnap megnyílt model- lezökiállitást megtekinteni. A Gárdonyi modellezőszak­köre éppen 10 éves az idén, s ha a kiállított modellek el­készítéséhez szükséges mun­kaórákat összeadnánk, az is szép idő lenne... Anélkül, hogy untatnánk a látogatókat, illik tudni, a modellezés igen szerteágazó műfajokban történik. Van, ahol a sebesség, vagy a meg­határozott pálya teljesítése a cél. A kívülálló számára kétségkívül a makett kate­gória, és az élethű, méret­arányos, ráadásul rádió­Leszakadt a roló Leszakadt a rolónk. Teszem hozzá mind­járt: szégyenszemre. Arról van ugyanis sdó, hogy az utcára néző ablakaink egyi­kénél történt a szemmel jól látható műkö­désben elégtelenség. Nyilvánvalóan komo­lyabb lehet a hiba, ugyanis nem a már többször le- és elszakadt gurtnival van a baj, hanem valami mással, ott a belső szerkezetben. Természetesen tisztában va­gyok az otthoni munkamegosztásban elfog­lalt, egyelőre teljességgel megingathatatlan helyemmel, de a komolyabb hiba nagy való­színűségű fennforgása elriasztott a valóban eltökélt próbálkozástól: ilyenformán redő­nyünk szisztematikus kitartással védte na­gyobbik szobánk bal felét a nyár folyamán a beömlő napfénytől. El is könyveltem magamban: minden rosszban van valami jó. Isten bizony, én akár még a nyárutó­nak is nekivágtam volna ezzel a szerintem elhanyagolható jelentőségű működésbeli rendellenességgel. Az események azonban keresztülhúzták a számításaimat. A minap tisztelettudó, de mégis kitartó csengőszó szakította félbe kedvenc olvas­mányom gondolatmenetét. A kapuban bi­zalomgerjesztő külsővel megáldott fiatal­ember állt. A redőnyös. Azt mondta, hogy ő már mindent tud. Egyrészt, hogy lesza­kadt a redőny, és hogy vannak még ro- lótlan ablakok a házon, másrészt, hogy jö­vőre a mindennapi redőny fogyasztó szem­pontjából bizonyos kedvezőtlen tendenciák lesznek a rolók termelői és fogyasztói árá­ban. Elszántan védekeztem: a mi rolóink alapjában véve jók, legfeljebb egy-egy kis hibával bárnak. Kinevetett. Azt mondta, hogy ilyen darabokat, amilyenek nekünk vannak, már nem is gyártanak. Lassan többe kerül a javításuk, mintha újat ven­nénk. Hát még jövőre — tette hozzá ma­gabiztosan, és elővette a jegyzetfüzetét. Gyorsan számolt. Négy új redőny, az any- nyi mint... és elémtolta az eredményt. Ezután bizalmasan vállon veregetett, és a fülembe súgta: persze régi áron. A szoba bal felének kellemes hűvösében üldögéltem. Gondolataim bátran szárnyal­tak: jó helyen lesz az az alig valamivel több, mint kéthavi teljes fizetésem. Az életben többet nem kell mindenféle gurt- nikkal, hibás belső szerkezetekkel foglal­koznom. Különben is: a műanyagé a jövő. Lassan a második évezredbe lépünk, s ne­künk még mindig rossz faredőnyeink van­nak. így vigasztaltam magam, amikor tisz­telettudó, de mégis kitartó csengőszó sza­kította félbe a boldog jövendővel kapcso­latos merengéseimet. A kapuban bizalomgerjesztő külsővel megáldott fiatalember állt. Egy nuisik re­dőnyös. Azt mondtam neki, hogy már min­dent tudok. Nemcsak az egyszerű redőny­fogyasztó földhözragadt szempontjait sajá­títottam el, hanem tisztában vagyok az ő érveik súlyával, a termelői és fogyasztói árak várható alakulásával. Am ö nem le­pődött meg. Gyors, mégis férfias kézszorí­tással búcsúzott, s csak annyit mondott: látom, már maga is tudja, hogy a műanya­gé a jövő. (balázsi) távirányítással vezérelhető hajók, repülőgépek vezetik az abszolút népszerűségi lis­tát, érthető módon. Elég megnézni az itt kiállított Saturnus nevű szovjet hadi­hajó másfél méteres modell­jét, mely „majdnem megszó­lal”. A modellek számtalan ka­tegóriában, különféle szigo­rú szabályok szerint készül­nek. A Saturnus például — német elnevezést rövidítve — EK, azaz elektromos haj­tású hadihajó, méghozzá RC, (ez már angol rövidítés) te­hát rádió-távirányítású. A szépséges Alice csinos for­mái mélyén szintén elektro­mos motor zümmög, nem hölgyről van tehát szó, ha­nem egy EH-ról: elektromo­toros kereskedelmi hajóról. Van itt aztán működő he- likoptermodell, vitorlásha­jó, tengeri yacht. Egyes mun­kák látszólag félbehagyva: a kiállítás egyik célja bemu­tatni a szakkör munkáját, a modellezés munkafolyamata­it, anyagait, módszereit. A kiállított darabok részben itt a Gárdonyiban készültek, részben pedig az MHSZ Avas modellezőklubjában: a két szakkör között évek óta igen szoros és eredmé­nyes a kapcsolat. Túl a „tárgyi bizonyíté­kokon”, írásos dokumentu­mok is jelzik a modellezők munkájának sikereit. Tíz év alatt 84 tag nevét jegyezték fel, s ez idő alatt több mint 100 1—7. helyezést értek el városi, területi, megyei sőt országos versenyeken. ★ Működőképes helikoptermodell ritkán látható a kiállítá­sokon. A tél hirtelen is beköszönthet, ezért lakása melegének kulcsát szeptember 7-től megtalálja a TÜZELÉSTECHNIKAI KÉSZÜLÉKEK ÉS BERENDEZÉSEK BEMUTATÓJÁN ÉS VÁSÁRÁN az I. emeleti kiállítási területen. Szeptember 7-től ENGEDMÉNYES SPORTCIPÖVASARI Import férfi edzőcipők 550 Ft helyett 350 Ft-ért. VARJA ONT A

Next

/
Oldalképek
Tartalom