Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-05 / 206. szám
Lehetne állandó együttes Kerti kabaré — Ibolyával A Miskolci Nyár legvégére időzített Kabarékért - (az Avas Szálló kerthelyiségében bemutatóit kétrészes műsor) kiugróan sikeres tájjellegű számában, a Szinva-part-ban hangzik el a meditációra késztető refrén: „Kérdés van - de hol a fele- let?" Ismét volt ugyanis városunkban - három estén át - helyi vállalkozásé kabaré, amelyet vacsoraköritésse! lehetett fogyasztani. S a nem olcsó - személyenként 150 forintos - kombinált belépőt is sokan szívesen megvásárolták az itt ritkán tálalt szellemi menükülön- iegesség kedvéért. S talán jövő nyáron me- giht lesz miskolci kabaré — ha szerencsésen összejönnek hozzá a feltételek. Legfőképpen, ha sikerül megint meggyőzni valamelyik vendéglátó „egységet’’ arról, hogy nem a revü az egyetlen színi műfaj, amely belefér a tisztes céh profiljába. Egy-egy ilyen alkalmi vállalkozás sikerén felbuzdulva megismételjük a kérdést: miért nem működhet az ország második legnagyobb városában állandó kabaréegyüttes? Mert a kabaré igazi nagyvárosi műfaj. Es, hogy a mostani' kerti kabaré sikeres vállalkozás volt, ez tagadhatatlan. És nem valamiféle kétes sikerű — mondjuk ki ezt is kellő nyomatékkai —, hanem igényes, rangos produkció vívott ki megérdemelt elismerést. S ami leginkább felbátorít a kérdés ismételt megfogalmazására: meggyőzően tanúsította a három este, hogy adottak a legfőbb feltételek. Megvannak a műfajt ismerő helyi szerzők. A mostani műsorösszeállítás kollektív munkálkodás eredménye volt, az alikotó miskolci hármas: Gyarmati II sztp'erteri Napjaink A központi napisajtóban is kedvező visszhangot kiváltó sorozat végére ért a Napjaink, amely több, egymást követő számában, folytatásokban közölte Urbán Nagy Rozália fordításában Mihail Bulgakov Kutyaszív című kisregényét. Ez a közlés, nemcsak első magyarnyelvű publikációként figyeltetett magára, de azért is, mert amint a regény utóéletéből kiderül, nem is volt előélete. Vagy nagyon is volt? Ez a kisregény, amely 1925- ben íródott és még Luna- csarszkij kezében is megfordult, a szerző életében nem láthatott napvilágot. Pedig a dcor legnagyobb — diplomataként is jól ismert szerkesztője Nyikolaj Angarszkij, aki Bulgakov más írásait is közölte, mindent megtett, hogy a regény az olvasók elé kerüljön. Mégis, egyik levelében azt volt kénytelen írni Bulgakovnak, „Nem vagyok meggyőződve, hogy a Kutyaszív megjelenhet. Általában rosszul áll az irodalom szénája. A cenzúra nem követi a párt vonalát ...” S valóban a szerkesztőnek lett igaza, úgy- annyira, hogy Bulgakovnak haláláig többé egyetlen sora sem jelenhetett meg. Ellenfelei a forradalom elleni szatírát véltek felfedezni kisregényében, a szerzőben pedig a forradalom ellenségét. Még Majakovszkij is, akivel két éles kard egy hüvelyben alapon nem szerették egymást, így nyilatkozott. „Mi véletlenül alkalmat adtunk a burzsoáziának, hogy megnyikkanjon Bulgakovban, s meg is nyik- kant...” Természetesen, ma tnár nyilvánvaló — mai kritikusai is így értékelik a Szovjetunióban és máshol, hogy Bulgakov nemhogy ellensége lett volna a forradalomnak, de már akkor és a világon is elsők között, az értelmiség, a tudós felelősségére figyelmeztetett az emberiség jövőjét illetően, s ezt tette ebben a kisregényében is. De a szeptemberi Napjaink a Bulgakov-közlés mellett is izgalmas szám. Mindjárt a ,.Lapszélen” reklamáló külföldi pályázó levelére válaszol a szerkesztőség, amiből ha mi. itthoni olvasók csak annyit hámozunk ki, hogy irodalmi folyóiratunkat messzi országokban is forgatják, máris örülhetünk. De nincs versolvasó aki ne örülne Papp Lajos két gyönyörű versének, amelyek valóban nem a költőnek a lapnál betöltött funkciója okán vezetik be a szám kivételesen gazdag versanyagát. Tóth László, Hars Ernő, Rózsa Endre, Tóth Endre, Péntek Imre, Büki Attila, Kiss Tamás, Konczek József, Horváth Gyula versei mindernd értékes szép költői megnyilatkozások, amelyek mintha a líra újbóli magá- ratalálását jeleznék a Napjaink oldalain is. A lap 25. évfordulójára kiírt pályázat anyagából Gegő Anna: Fényképalbum című kisregényét találjuk ebben a számban, amelynek elolvasásához a legnagyobb kedvet talán az írás mottója keltheti fel, ami így szól; „Ez még nem minden nyavalyások! (írói fenyegetés a 80-as évekből.) A rovatot különben szerencsésen egészíti ki Hallama Erzsébet és Czakó Gábor egy-egy írása. És ha az imént a líra ma- gáratalálását emlegettük, akkor ne rés telijük az olvasó figyelmébe ajánlani a Hódmezővásárhelyi Németh Lász- ló-társaság tagjainak glosz- száit sem, amely arról tart elénk tükröt, miként gondolkodnak napjainkban íróink az író felelősségéről a Németh László megfogalmazta „Üdvösség-harcról”. A tágabb pálya- és életmű elemzéseket ezúttal Bakó Endre és Mile Lajos Írásai képviselik, akik Kiss Tamás lírájáról, illetve Jókai Anna írói pályaképéről értekeznek. Gazdag kritikai rovat és a szlovákiai magyar irodalom neves képviselőjéről Turczel Lajosról szóló írások teszik teljessé a Napjaink szeptemberi számát. Gy. G. Béla, Kiss József és Szabados Gábor. Szabados és Kiss letette már a névjegyét a legnagyobb közönségű országos fórumon, a Rádiókabaréban is. Most — Gyarmati Bélával együtt, aki szellemes szövegíróként, s ötletes rendezőként egyaránt segítette a műfajt—nehezebbre, mert kockázatosabbra vállalkoztak: idehaza szembe- humorizálásra, olyan témákban. amelyek nem is olyan régen még „tabunak” szá-. mítottak. (Például: közbiztonság, teljes foglalkoztatottság, környezetszennyezés.) Az ő helyi fogantatású számaik — a „Munka után, úgy este felé” variációk, a már említett „Szinva-part”, az „Akácos út” dallamára szerzett főutcai életképek, s a honosított Hacsek és Sajó (itt Hejő és Szinva) páros jelenetben elhangzott aktuális csipkelődések — keltették a műsor első felében a legélénkebb közönségvissz- hangot. A szóvivői minőségben közreműködő Selmeczi Tibor a Rádiókabaré tekintélyével támogatta a pártolásra érdemes miskolci vállalkozást. ■ ■ Szervesen illeszkedett a produkcióba a második részben bemutatott Ibolya, Molnár Ferenc csípősen üdítő egyfelvonásosa, a régi színházi világ kabaréh angulatú megidézése. A színészek igazán elemükben vannak, ha a színházi életformát pellen- gérezhetik ki. Pláne, ha mindegyiküknek olyan hálás szerepet ír a szerző, mint ebben a darabban. Jutalomjáték volt ez a közreműködők — Molnár Zsuzsa, Mihályi Győző, M. Szilágyi Lajos, Somló István, Papp Györgyi. Hajducsek Győr-: gyi, DutkOn Mária — számára. Legkivált azonban Molnár Zsuzsának, aki valósággal lubickolt a sokszínű komédiiázó kedvét felszabadító főszerepben, s önfeledt nevetésre fakasztotta a derűkeltésért hálás közönséget. A felsorolt szereplők a műsor első részében azt igazolták, hogy valamennyien kabaréra (is) termett színészek. Herédy Éva pedig ismételten tanúsította, hogy remek érzéke van a zenés atmoszféra-teremtéshez. jelenesetben a karakterizáló zenei karikírozáshoz is. Varga György a regi miskolci főutcát idéző díszletével teremtett stílusos környezetet a kerti kabaréhoz. Berecz József ape Alice — a tengeri yacht — nemcsak szép, de okos is: végrehajtja a rádión kapott parancsokat. Modellek a Gárdonyiban Hadihajó a késben „TTte small is a beautiful”, azaz a kicsi szép, a kicsi gyönyörű: így szól az ismert angol mondás, mely valóban igaz. Pontosabban úgy igaz, ha valamit — ami a valóságban nagy, vagy akár óriási — lekicsinyített, de teljesen alakhű formában láthatunk. Ez a pontosan aligha megmagyarázható öröm, kellemes rácsodálko- zás, — mely gyereket, felnőttet egyaránt hatalmába kerít — lehet az egyik éltetője a modellezésnek, az apró, élethű, működőképes kis szerkezetek megalkotásának mozgatórugója. Népszerűsíteni tehát aligha kell, mégis felhívjuk rá a figyelmet: ne mulasszák el a Gárdonyi Művelődési Házban tegnap megnyílt model- lezökiállitást megtekinteni. A Gárdonyi modellezőszakköre éppen 10 éves az idén, s ha a kiállított modellek elkészítéséhez szükséges munkaórákat összeadnánk, az is szép idő lenne... Anélkül, hogy untatnánk a látogatókat, illik tudni, a modellezés igen szerteágazó műfajokban történik. Van, ahol a sebesség, vagy a meghatározott pálya teljesítése a cél. A kívülálló számára kétségkívül a makett kategória, és az élethű, méretarányos, ráadásul rádióLeszakadt a roló Leszakadt a rolónk. Teszem hozzá mindjárt: szégyenszemre. Arról van ugyanis sdó, hogy az utcára néző ablakaink egyikénél történt a szemmel jól látható működésben elégtelenség. Nyilvánvalóan komolyabb lehet a hiba, ugyanis nem a már többször le- és elszakadt gurtnival van a baj, hanem valami mással, ott a belső szerkezetben. Természetesen tisztában vagyok az otthoni munkamegosztásban elfoglalt, egyelőre teljességgel megingathatatlan helyemmel, de a komolyabb hiba nagy valószínűségű fennforgása elriasztott a valóban eltökélt próbálkozástól: ilyenformán redőnyünk szisztematikus kitartással védte nagyobbik szobánk bal felét a nyár folyamán a beömlő napfénytől. El is könyveltem magamban: minden rosszban van valami jó. Isten bizony, én akár még a nyárutónak is nekivágtam volna ezzel a szerintem elhanyagolható jelentőségű működésbeli rendellenességgel. Az események azonban keresztülhúzták a számításaimat. A minap tisztelettudó, de mégis kitartó csengőszó szakította félbe kedvenc olvasmányom gondolatmenetét. A kapuban bizalomgerjesztő külsővel megáldott fiatalember állt. A redőnyös. Azt mondta, hogy ő már mindent tud. Egyrészt, hogy leszakadt a redőny, és hogy vannak még ro- lótlan ablakok a házon, másrészt, hogy jövőre a mindennapi redőny fogyasztó szempontjából bizonyos kedvezőtlen tendenciák lesznek a rolók termelői és fogyasztói árában. Elszántan védekeztem: a mi rolóink alapjában véve jók, legfeljebb egy-egy kis hibával bárnak. Kinevetett. Azt mondta, hogy ilyen darabokat, amilyenek nekünk vannak, már nem is gyártanak. Lassan többe kerül a javításuk, mintha újat vennénk. Hát még jövőre — tette hozzá magabiztosan, és elővette a jegyzetfüzetét. Gyorsan számolt. Négy új redőny, az any- nyi mint... és elémtolta az eredményt. Ezután bizalmasan vállon veregetett, és a fülembe súgta: persze régi áron. A szoba bal felének kellemes hűvösében üldögéltem. Gondolataim bátran szárnyaltak: jó helyen lesz az az alig valamivel több, mint kéthavi teljes fizetésem. Az életben többet nem kell mindenféle gurt- nikkal, hibás belső szerkezetekkel foglalkoznom. Különben is: a műanyagé a jövő. Lassan a második évezredbe lépünk, s nekünk még mindig rossz faredőnyeink vannak. így vigasztaltam magam, amikor tisztelettudó, de mégis kitartó csengőszó szakította félbe a boldog jövendővel kapcsolatos merengéseimet. A kapuban bizalomgerjesztő külsővel megáldott fiatalember állt. Egy nuisik redőnyös. Azt mondtam neki, hogy már mindent tudok. Nemcsak az egyszerű redőnyfogyasztó földhözragadt szempontjait sajátítottam el, hanem tisztában vagyok az ő érveik súlyával, a termelői és fogyasztói árak várható alakulásával. Am ö nem lepődött meg. Gyors, mégis férfias kézszorítással búcsúzott, s csak annyit mondott: látom, már maga is tudja, hogy a műanyagé a jövő. (balázsi) távirányítással vezérelhető hajók, repülőgépek vezetik az abszolút népszerűségi listát, érthető módon. Elég megnézni az itt kiállított Saturnus nevű szovjet hadihajó másfél méteres modelljét, mely „majdnem megszólal”. A modellek számtalan kategóriában, különféle szigorú szabályok szerint készülnek. A Saturnus például — német elnevezést rövidítve — EK, azaz elektromos hajtású hadihajó, méghozzá RC, (ez már angol rövidítés) tehát rádió-távirányítású. A szépséges Alice csinos formái mélyén szintén elektromos motor zümmög, nem hölgyről van tehát szó, hanem egy EH-ról: elektromotoros kereskedelmi hajóról. Van itt aztán működő he- likoptermodell, vitorláshajó, tengeri yacht. Egyes munkák látszólag félbehagyva: a kiállítás egyik célja bemutatni a szakkör munkáját, a modellezés munkafolyamatait, anyagait, módszereit. A kiállított darabok részben itt a Gárdonyiban készültek, részben pedig az MHSZ Avas modellezőklubjában: a két szakkör között évek óta igen szoros és eredményes a kapcsolat. Túl a „tárgyi bizonyítékokon”, írásos dokumentumok is jelzik a modellezők munkájának sikereit. Tíz év alatt 84 tag nevét jegyezték fel, s ez idő alatt több mint 100 1—7. helyezést értek el városi, területi, megyei sőt országos versenyeken. ★ Működőképes helikoptermodell ritkán látható a kiállításokon. A tél hirtelen is beköszönthet, ezért lakása melegének kulcsát szeptember 7-től megtalálja a TÜZELÉSTECHNIKAI KÉSZÜLÉKEK ÉS BERENDEZÉSEK BEMUTATÓJÁN ÉS VÁSÁRÁN az I. emeleti kiállítási területen. Szeptember 7-től ENGEDMÉNYES SPORTCIPÖVASARI Import férfi edzőcipők 550 Ft helyett 350 Ft-ért. VARJA ONT A
