Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)

1987-08-19 / 193. szám

Ma és holnap este a várban Szinvavölgyi­ősbemutató Táncszinházi kezdetek Ünnepi műsor a miskolci rádióban >(c A produkció két év alatt született meg (Fejér Ernő felvételei) Népművelők kitüntetése a néptánc alapjaira. Az al­sósok heti négy, a felsősök hat órában tanítják a nép­táncot. Van az együttesnek egy úgynevezett felzárkózó csoportja, ezzel együtt hat­vannégyen járnak a próbák­ra. A tánckar vezetője Czene Tünde, a hattagú Borókás Zenekarban Csiszár István viszi a prímet. Az elmúlt négy évben min­den jelentősebb hazai feszti­válon, találkozón részt vet­tek, jelenleg körülbelül há­romórányi „táncanyag” a re­pertoárjuk. Heti háromszor három órában próbálnak, a fellépések előtt természetesen gyakrabban. Általános isko­lás, szakmunkás, középisko­lás, dolgozó fiatalok a tagok, a legfiatalabb 14. a legidő­sebb 40 éves. Ma este 7 órakor ősbemu­tatót tartanak 'a diósgyőri várbant az előadást holnap este 7-től megismétlik): az Éden című kétrészes műsor­ral szerepelnek a miskolci közönség előtt. Ez a produk­ció illetve ennek a második része úgynevezett táncjáték. Vagyis míg az első részben magyar néptáncokból össze­állított hagyományos produk­ciót láthatnak az érdeklődök, addig a második rész egybe­függő „történet”, tulajdon­képpen ennek a címe az Éden. Amennyiben a tánc- színházi kísérlet megnyeri a közönség tetszését, folytatják az ilyen irányú munkát. Több koreográfia van készü­lőben, ami nem jelenti azt, hogy Jóna István és együt­tese felhagyna a populári- sabb néptánc-show-val. Úgy vélik, hogy a kettő jól meg- _fér egymás mellett. A szak­emberek értékítélete már is­meretes: a szolnoki néptánc­fesztiválon — ahol az együt­tes részleteket mutatott be az Édenből — nívódíjat ka­pott a Szinvavölgyi a tánc­játékra. Most a közönségen a sor. Sz— Népművelőket törtettek ki a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban tegnap délután megrendezett ünnepségen. Az ünnepeiteket Faragó Lajos, a megyei párt­bizottság osztályvezető-helyette­se köszöntötte. A kitüntetése­ket Borsos Árpád, a megyei tanács művelődési osztályveze­tője adta át. A miskolci népművelők kö­zül Szocialista kultúráért ki­tüntetést kapott: Aranyosi György zenekari tag, I. trombita (Miskolci Szimfonikus Zenekar), Ádám Gézáné osztályvezető (Ifjúsá­gi Ház), Bakonyi Béla szol­fézs-zenetanár (megyei zene­oktatói munkaközösség), Bóc2 Sándor közművelődési cso­portvezető (városi tanács művelődési osztálya), Brézai Zoltánná közművelődési szak- alkalmazott (Művészeti és Propagandairoda), Csörnök Jenöné könyvtáros (II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár), Hor­váth Lászióné tanító (10. Sz. Általános Iskola), Kónyáné Pásztor Judit főelőadó (vá­rosi tanács művelődési osz­tálya), Marczisákné Németh Erzsébet csoportvezető (VMK Regionális Osztály,), Miliczky Jenöné népművelő-könyvtá­ros (Miskolci Városi Könyv­tár), Miskolci Családi Inté­zet Musica Kamarakórus, Nagyné Sass Borbála könyv­táros (Miskolci Városi Könyvtár), Pigay Imre alta­lános igazgatóhelyettes (Vá­rosi Művelődési Központ), Szabó Gyuláné zongoratanár (6. Sz. Általános Iskola), Toronyai Éva műsorbeosztó (megyei moziüzemi vállalat). Turóczi Lászlóné könyvtáros (ÉÁÉV Szakszervezeti Műve­lődési Otthon), a fővárosban veszi át kitüntetését. Szocia­lista - -kultúráért»., kitüntetést kapott. a‘ gairadnai vegyeskar is. Kiváló munkáért kitünte­tést érdemelt ki: Csík Barnáné kisegítő (II. Az Avas Szálló kerthe­lyiségében hárorp estén át — e hó 28—29—30-án — a Rákóczi Ferenc Könyvtár), Heinrich Béláné gépíró­pénztáros (megyei moziüzemi vállalat). Jurecskó László művészettörténész (Miskolci Galéria), Kálmánczi Zoltán zenekari tag, I. timpani (Mis­kolci Szimfonikus Zenekar), Stefán Istvánná csoportveze­tő (megyei levéltár). Szabó Jolán takarító (VMK Ifjúsá­gi Osztály), dr. Szádeczki Zoltánná gazdaságvezető (Miskolci Városi Könyvtár). Miniszteri dicséretben ré­szesült: Bogár György grafikus, de­koratőr (Miskolci Galéria), Kovács Istvánná közművelő­dési előadó (megyei közmű­velődési módszertani köz­pont), Schmotzer Anna ügy­intéző (Miskolci Szimfonikus Zenekar). Kabarékért című műsor szórakoztatja a közönséget. (Vacsorával együtt 150 fo­rint a belépődíj, a vendé­geket 7 órára várják, a mű­sor 8-kor kezdődik.) A kabaré első része Mis- kolccal foglalkozik: a má­sodik részben Molnár Fe­Kemping A Iíabarékertben válaszolnak renc Az ibolya című egyfel­Az ország több száz amatőr népiánceg, uoese közül a Szin­vavölgyi Vasast az első tíz-ti­zenöt között tartják számon a szakemberek. A Vasas Művelő­dési és Oktatási Központ, va­lamint a megyei kórház közös fenntartásában működő együt­tes jogelődje 1946-ban alakult meg. Jóna István művészeti ve­zető négy éve főállásban irá- nyítja-szervezi a munkát, ko- reografálja a táncokat, tobo­rozza a tagokat. Amikor átvette az együttes vezetését, tizenöt pár táncolt a csoportban. Azonnal el­kezdte az utánpótlásképzést, és egy év múlva már ötven tagja volt a Szinvavölgyi Vasasnak. A mennyiségi nö­vekedés minőségi előrelépést is hozott. A megújult együt­tes néhány nap múlva indul ötödik külföldi szereplésére; Európa legnagyobb folklór­fesztiválján. a franciaországi Dijonban mutatkoznak be. (Tavaly Belgiumban jártak, azelőtt szintén Franciaor­szágban, korábban kétszer Csehszlovákiában.) Fennállása óta háromszor tüntették ki a csoportot a Kiváló Együttes címmel, ta­valy a Szocialista Kútáráért kitüntetést érdemelték ki, az idén pedig a XIII. országos néptáncfesztiválon együttesi és zenei nívódíjjal jutalmaz­ták produkciójukat. Jóna István segítője Tóth János, aki három csoportban száz-százhúsz gyerekkel fog­lalkozik. De van még egy utánpótlási „forrásuk”: a 20. Számú Általános Iskola. Itt Csehovicsné Kórodi Judit és Rozsnyaí Margit tanárnő öt korcsoportban oktatja a gye­rekeket szakköri keretekben * Részlet a Jóna lstvpn koreografálta-rendezte Edenböl. iS jognak asztalánál - a kötelességről A Minisztertanács einöke, GróS2 Károly adott interjút a körzeti stúdiónak, mely­ben a kormány kibontako­zási programjáról szól a jo­gok. a kötelességek, a nyil­vánosság és felelősség gon­dolatait, arányait taglalva. A 20-án 9-től 11 óráig tar­tó műsorban megszólal még az esküt tett katona, a pe­dagógus, a tsz-elnök, és egy evangélikus lelkipásztor. Á kétórás program során a rá­dió többször kapcsolja a Csanyik-völgyet, ahol a munkás-paraszt találkozón beszélgetés készül Dudla Jó­zseffel, a Borsod Megyei Pártbizottság első titkárá­val. Idegen nyelvi óvoda A hazánkba érkező turisták, de mi magyarok is sokat pa­naszkodunk: külföldön és itt­hon is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk megér­tetni magunkat. Pedig már az általános is­kolák alsó tagozatában el­kezdődik a nyelvtanítás. Sőt! Az alapokat már az óvodá­ban is el lehet sajátítani. Az Ady Endre Művelődési Házban idén negyedszer an­gol és először német óvoda lesz szeptembertől. Minkó Erzsébet, a műve­lődési ház előadója: — Évekig csak az angol csoportokat indítottuk, de több szülő is nemekre sze­rette volna taníttatni gyer­mekét. így idén ez is indul. Képzett nyelvtanárok segít­ségével, játékosan tanulhat­ják a nyelvet az apróságok. Hetente kétszer találkoznak a csoportok, délutánonként, itt, a művelődési házban. Dalokar, verseket, meséket tanulhatnak. A rendes isko­lai évnek megfelelően, szep­tember elején kezdünk és május végén van az utolsó foglalkozás. Természetesen nemcsak óvodások jelentkez­hetnek, hanem olyan <3—6 éves korú gyerekeket is vá­runk, akik délelőtt a szülő­vel otthon vannak. A rész­vételi díj (iát) formt. A kemping nem szálloda és nem men- hely. A kemping a világ bármely részén megtalálható nyári otthonom, amit magam sem találnék meg a hozzá vezető átjelzé­sek nélkül, de ahová mégis mindig haza­találok nyári barangolásaim során. Hogy miért nevezem otthonomnak? — Mert az! — Sokunk egyedül lehetséges nyári ottho­na, ha útra kelünk. — Bár az idegen szavak szótára szűk­szavúan csak annyit ír róla, hogy „Tábor­hely: bizonyos elemi közszolgáltatásokkal felszerelt terület, ahol autóskirándulók sát­rat verhetnek, vagy bérelhetnek, illetve la­kókocsijukkal parkolhatnak.” — Szerény véleményem szerint a kemping sokkal több érvnél. — Nyári otthon — ha mondom —, hi­szen lakom, alszom, főzök, étkezem, moso­gatok, mosok és ruhát szárítok benne. Sőt, szomszédaim vannak, akik mind — hozzám hasonlóan kedves, figyelmes emberek, akik köszönnek, visszaköszönnek, mosolyognak — mint én is rájuk, előzékenyek, megkínál­nak itallal — én is őket — a gyerek cso­koládét kap tőlük, én hazai cigarettával vi- szonzom kedvességüket — és elgyengülök attól, hogy dicsérik. — Én is megmutatom, hogy udvarias vagyok, és kitartóan dicsé­rem azt a rettenetesen ízetlen ételt, amivel megkínálnak. — Szóval, nagyon jól érezzük magunkat a kempingben, mert ha nem is értjük egy­más nyelvét, arra adunk, hogy reggel a sá­torból kibújva egymás anyanyelvén kö­szöntsük egymást, s az első pohár reggeli szíverősítőt, vagy kávét is meglóbáljuk egy­más irányába, nem túl hangosan, de széles mosollyal mormolva a másik nyelvén az esti koccintgatásokkor tanult, de félig már elfelejtett szó, hogy „egészségedre”. — Egy-két napi ilyen véletlen szomszéd­ság, s a gyerekek már együtt játszanak, megismerik egymást, hja összefutunk vala­hol városnézés közben, s mi, felnőttek is megmutatjuk egymásnak, hogy merre kell menni a szerintünk feltétlenül megnézen­dő látnivaló felé. Elvégre kempinglakók va­gyunk, szomszédok, ami idegenben nagyon sokat jelent. — Sokszor többet, mint az idegenforgalmi tájékoztatás, mert az en­gem, mint idegent tájékoztat, a szomszéd viszont, mint szomszédot. — Segít önzetle­nül. mint ahogy és nem várok ellenszol­gáltatást olyan útba igazításért, amiben ne­kem vannak tapasztalataim. Az idő így is gyorsan telik. És ha letelik — ez is kem- pinges tapasztalat, — a szomszédok úgyis ellenkező irányba indulnak el egy kora reggel vagy délelőtt, soha nem egyszerre és soha nem együtt, még akkor sem, ha egy- idöben kezdik kihúzgálni a sátorkarókat. A kempinges búcsúzás öröméért van ez így, vagy mert még ezzel sem akarják egy­mást zavarni? — Mindegy. Tény, hogy mindig így történik. Tálraloninicon a Ma­gas-Tótra fellegekbe burkolódzó szigorú ba­zalt ormai alatt éppúgy, mint Abbáziában, vagy az Istriai-félsziget karsztos hegyeinek, szelíd lankáinak, az Adria valószinütlenül kék tükréig nyúló tenyérnyi öbleiben. — A kempingre viszont, ahol egy-két éj­szakát, vagy többet emberi közelségben, egymástól néhány karnyújtásnyira, egymás szomszédságában töltöttünk, nagyon szíve­sen emlékszünk majd vissza, s évek múl­tán, ha véletlenül ismét oda terel be a le­szálló nap, szomorkás mosollyal keressük új, német, holland, lengyel, cseh, francia, jugoszláv, osztrák, belga szomszédaink ar­cán az ismerős vonásokat. — Es rendszerint meg is találjuk. Sze­mély szerint nem a régi szomszédaink ugyan, de ugyanalyon kedves, figyelmes, rokonszenves emberek, mint amazok, vagy mint mi vagyunk — a kempingben. Gyöngyösi Gábor vonásoát mutatja be a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészeiből álló társulat. A műsor szóvivője • Sel- meczi Tibor, aki a közön­ség kérdéseit is várja, hogy azután azokat az illetékes megválaszolja. A kérdéseket a Művészeti és Propaganda Iroda címére lehet eljuttat­ni. a Kossuth utca 11. szám alá. Fotókiállítás Négy szentendrei művész érkezett alkotásaival július elején Miskolcra. Képeikből a Győri kapui Fotógalériá­ban nyílt kiállítást még a jövő hét végéig láthatja’- az érdeklődők. VILLANYSZERELŐKET azonnal állandó munkára, magas kereseti lehetőséggel FELVESZEK. Leveleket „Szorgalmas 347441" jeligére a hirdetőbe kérek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom