Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)
1987-08-19 / 193. szám
A DH várospolitikai fóruma * A rajz szerint így nézne lei az átalakítás után a jelenleg használaton kívül állőpam- lényi iskola homlokzata. A tervek arról szólnak, hogy ide sokgyermekes, hivatásos szülök költöznének. A pamlényi modell 7 érv, az aprói alva kért Korábban nem kifogásolták A tanácselnök a 26-os útról Meglehetősen nagy gondot jelent ma az ország aprófalvasak elnéptelenedése. Először a fiatalok mennek el a kistelepülésekről, s az ottmaradt lakosság elöregszik. Az elhagyott házak állapota napról napra romlik. Megroggyannak a gerendák, lepereg a vakolat, hullik a cserép, a pala. Valamit tenni kell — ez nyilvánvaló. S hogy mit? — erre szolgált javaslattal az elmúlt esztendőben két miskolci szakember. Fekete Miklós és Balogh György, az Északterv munkatársai Krasznokvajda és alsófokú körzete összevont rendezési tervét készítették, amikor látták: szép. számmal találhatók üresen álló épületek errefelé. Ügy gondolták, fel lehetne újítani ezeket, s az átalakítás után több funkciójuk is lehetne. A javaslatuk tehát a nem lakott házak újrafelhasználására vonatkozott. • FIATALOK, NAGYCSALÁDOSOK OTTHONA Fekete Miklós mondja: — Az arra érdemes — lehetőleg építészeti értékeket is hordozó — épületek ismételt felhasználásával nőhetne az adott település népességmegtartó-ereje. Ezen kívül igazán szép, régi parasztházakat is megmenthetnénk a jövőnek. Ami a hasznosítást illeti, négy módját láttuk. Az ilyen épületekben falu-, vagy más néven közösségi házakat alakíthatnánk ki. Lehetne ezekből i vendégház, amit kezelhetne I a helyi tanács, vagy bármely I vállalat. Otthont kaphatná- I rak bennük a nagycsaládos, sokgyermekes — úgynevezett hivatásos — szülők. De itt kezdhetnék az önálló életet az állami gondozásból kikerültek, vagy a fiatal házasok. Ügy vélem: különösen a két utolsó javaslat jelentős lépés lehetne az aprófalvak elöregedése ellen. Persze szó sincs arról, hogy a fiatalok földpadlós, kemence fűtötte falak közé költöznének, összkomfortossá tett, ám a népi építészet külső jegyeit magukon hordozó, s a falusi funkciókat — például gazdasági épület, ólak — megtartó házakról szólnak a tervek. Merthogy az egykori javaslatból mára dokumentáció lett. • A HELYIEK IS TÁMOGATJÁK Balogh Györgyé a szó: — Az ötletünk felhasznaiasának módját Pámlényben vizsgáltuk meg. Négy, ma nem lakott épület újrahasznosításának terveit készítettük el. Ezek szerint Pam- lényben lehetne falu- es vendégház. a nagycsaládosok lakása, és otthont kapnának a fiatalok is. Az elkészült tervek alapján persze még nem kezdődhetne el az építkezés, hiszen nem kiviteli tervekről van szó. Az azonban jól látható a dokumentumokból: hogyan nézne ki az a néhány ház, ha elkészülne. Egyébként amíg mi ezeket készítettük, a budapesti Ybl Miklós Főiskola hallgatói — szintén társadalmi munkában — a környékbeli hét faluban 40 régi épületet mértek fel az újrahasznosítás száméra. A helybeliek örülnek az elgondolásnak, s támogatják a tervet. Az ottani termelőszövetkezetben például kaphatnának munkát a beköltöző fiatalok. A helyiek mellett két tervezőnket a Művelődési-, illetve az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Magyar Urbanisztikai Társaság is támogatja. Sokra azonban aligha mennek ezzel: nincs elegendő pénz a kezdő lépésekre. Pedig az országban híre ment már a pamlényi modellnek, vagy hivatalos nevén a krasznok- vajdai kísérletnek. Volt olyan szakember, aki azért utazott ide a Dunántúlról, A város, mint közösségi lakóhely, feltételezi a zavartalan „üzemeltetést”, a kommunális létesítmények rendszerszerű működését. Az üze- tetcst biztosító városi szakhivatalok sorába tartozott a felszabadulás előtt a közlekedés zavartalanságáért felelős mérnöki hivatal. Az 1867-es kiegyezést követő évek közigazgatási szervezetében már alkalmaztak mérnököt, szaktisztviselőként. Miskolc város eisó önálló mérnöke 10Cl-ben bekövetkezett haláláig Gaigóczi Kálmán volt, őt követte hivatalában az építési és város- rendezési terveiről híres Adler Károly. Adler Károly pályázat útján nyerte el az állást, a pályázati feiAételek között szerepelt a műegyetemi oklevél, 3 eves szakmai gyakorlat és megfelelő jártasság a vízépítésben, utak, hidak építésében, int- cakövezési munkákban. Az „egyszemélyes” mérnöki hivatal mellett a városnak volt egy építési szakbizottsága is, ez a bizottság felügyelt a városban folyó magán- és középítkezésekre. A ’90-es években felszaporodó építkezések miatt a bizottság tagjainak a száma egyre nőtt, ezzel együtt a működésképtelenség első jelei is mutatkoztak, főként hiányzott a szakértelem. mert egy működő valaminek vélte, amiről hallott. • PÉNZ KELLENE Jó lenne, ha minél előbb kerülne pénz erre a vállalkozásra. Az épületek sorsa ugyanis nem kétséges: vagy az összedőiés, vagy a nyaralni visszajáró unokák toldoz- gató-foldozgató reparáió munkája, ami az enyészet ellen nem jelent tartós védelmet. Mondhatnánk: nem egyszerűen az épületekről van szó. Egy olyan kísérlet kezdődhetne megyénkben, amivel megállítható a települések elöregedése. A tervezők véleménye szerint érdemes megpróbálni, még ha az ország más vidékein nem ,is hasznosítható ez a modell. S, hogy a költségekről is szóljunk: a beköltözők éppen szociális helyzetük miatt nemigen vállalhatják, hogy előteremtik a summát. (A tervezők úgy kalkulálnak, hogy a felujítás-átalakítas nagyjából a kalákás családiház építési árával lenne egyenlő értékű.) Segítségre van szükség. B. A. A mérnöki hivatal működése sem volt zavartalan, főiként a működési feltételek biztosítása jelentett problémát. 1887-ben írta Adler Károly a tanácsiak : „Tudva levő dolog, hogy a városi mérnöki hivatal felszerelése úgy műszerekkel, mint szakmunkásokkal, a leg- islegszegényebb. Az alábbiak éppen teljességgel hiányoznak, kivéve a saját tulajdonomat képező szakmunkák gyűjteményét.” A panaszko- dósra annak kapcsán került sor, hogy Adler megrendelt egy hatkötetes német szaklexikont, és kérte a tanácsot, a hivatal pénzén vásárolják meg, vagy „ha erre azonban hajlandóság nem volna”, előlegezzék neki az összeget, amit majd részletekben visz- szafizet. A lexikon egyébként 55 forint 88 krajcárba került, és Adler 10 Ft-os részletekben akarta visszafizetni. Az előleg engedélyezésére nem került sor. mivel a tanács elfogadta a megrendelést, és természetesen leltárba vette a könyvet. Az alapvető műszerek és szakkönyvek mellett a szakemberhiány jelentette a legnagyobb gondot. „Nagyságos polgármester úr legjobban ismeri azon munkák mérvét, melyek a kössél jövőben mérnöki hozzájárulással városunkban terveztetnek. Nem létezik ha,.Amikor megvettük a lakásokat milliós összegekért, nem tájékoztattak minket arról, hogy közvetlenül az épületek mellett egy rendkívül forgalmas főutat fognak építeni. Most kétségbe vagyunk esve, hiszen zajos, poros, élvezhetetlen levegőjű környezetben kell majd élnünk, lakásaink értéke pedig zuhanni fog.” így foglalta össze a Szentpéteri kapui új lakóházakban élők panaszát egyik képviselőjük lapunk július 15-i számában. A 26-os számú fő közlekedési út új szakaszával, illetve az ebből adódó gondokkal kapcsolatban írt levelet dr. Kovács László, a városi tanács elnöke. Ezt szerkesztőségünkbe is eljuttatta. A Szentpéteri kapui lakóterület részletes rendezési tervének legutolsó érvényes változata 1982-ben készült. Ezt a városi tanács végrehajtó bizottsága október 14-i ülésén hagyta jóvá. Mielőtt elfogadták volna, több beépítési változat készült. A 26-os út forgalmi funkciója, a Petőfi tér és a Szeles utca környezetének együttes rendezése, átépítésének esedékessége arra késztette a végrehajtó bizottságot, hogy csak a szakmailag megfelelő és minden érdekelttel egyeztetett rendezési tervet hagyjon jóvá. Idézünk a levélből: „A városrendezési terv egyik leglényegesebb eleme a térségben a terület közlekedési rendszere, a 26- os út főforgalmi funkciója, vonalvezetési ivei, igy az út kialakítása a Közlekedési Minisztérium előírása alapján történt. A Közlekedési zárukban város, mely Mis- kolchoz hasonló fejlődéssel annyi középülettel, híddal, burkolatjai bírván, oly mérnöki hivatallal rendelkezzen, melyben egy személyre a teendők összes halmaza esne, mint nálunk — írta Adler Károly 1891-ben, hasztalan. 1893-ban kénytelen volt nyomatéket is adni annak a kérésének, hogy egy állandó mérnöki állást rendszeresítsen a város. „Az állapot tűrhetetlen, s ha intézkedés nem tétetik, saját személyem és családom iránti tekintetből kénytelen vagyok állásomat lemondani.” A fenyegetést Adler Károly nem váltotta be, bár a kért segítséget, egy építészmérnököt, csak 1897-ben kapta meg. A további késedelemnek pénzügyi okai voltak, a meghirdetett segédmérnöki állás igen csekély, havi 1200 forintos jövedelme nem vonzotta a jelentkezőket. Adler újabb kérésére a tanács 300 forinttal megemelte a bért, így sikerült betölteni az állást. Ez az eset nem volt egyedülálló a hivatal történetében. A vezető főmérnöknek gyakran kellett kemény harcot folytatnia a költségvetés és a létszám emeléséért. Seres né dr. Szegőfi Anna (Sorozatunkat jövő szerdán folytatjuk) ehhez a nyomvonalhoz. Ez időszakban került sor Miskolc város általános rendezési tervének felülvizsgálatára is, s a terv e megoldást tartalmazza. Az út szabályozási szélessége az Országos Építésügyi Szabályzatban előírt 40 méter (OESZ 39. § 4/b.), melyen 4 forgalmi sáv, járdák, s intenzív zöldterületek épülnek. Az általános rendezési terv koncepcióját, valamint a szabályozási terv jóváhagyását megelőzően széles körű társadalmi vitát rendeztünk. így a Szentpéteri kapui lakók előtt is ismertettük a tervet. Az út kialakításával kapcsola.osan nem merült fel érdemi észrevétel. A terület rendezéséről, kialakításáról a Déli Hírlap is többször beszámolt. A tervek az építési és közlekedési osztályon korábban is, ma is megtekinthetők. A 26-os út forgalma az új módosított nyomvonalon is ugyanaz, mint a régi „nyomvonalon.” A tájékoztatásból egyébként az is kiderült, hogy a Az aggteleki közös kirándulással befejeződött az idei önkéntes egyetemi tábor. A második turnus bolgár, litván és NDK-beli fiataljai országjárásra indultak. A miskolci egyetem idei építőtáborában háromszáznál is több külföldi és hazai egyetemista vett részt.' Egyebek között a Lyukói Bányaüzem külszíni telepén, az alsózsolcai épületelemgyárban, a BÁÉV-nél dolA nyári menetrend áprilisi életbelépése- óta tízezerrel több utas váltott jegyet a LÁEV erdei kisvasútjára, mint tavaly. A kánikulai napokon, de a hűvösebb időben is sokszor zsúfolt szerelvények szállították a panorámakocsikat megtöltő kirándulókat. A vadregényes tájon haladó kisvonatot alig két és fél hónap alatt könépgazdaság anyagi lehetőségeitől függően megépítik majd a várost elkerülő M26- os utat is. Ez talán jó hír a Szentpéteri kapuban élőknek. Még ha várniuk is kell erre, ha elkészül ez az üt, minden bizonnyal felértékelődik majd a lakásuk, s nem zavarja nyugalmukat a közlekedés zaja, füstje. * Tudjuk, nem lesz könnyű a várakozás. Valószínűleg sok idő telik még el addig, amíg az M26-oson gördülnek majd az autók, de az eset szerintünk legalább két tanulsággal szolgál. Az egyik, hogy a városlakókat már az előkészítés szakaszában még inkább be kell avatni a pátriánkat — s így őket is — érintő tervekbe. S ha az illetékesek fórumokat rendeznek, jó volna, ha nem zömében üres padsorok előtt hangzanának el a tájékoztatók, ha az érintettek eljönnének. goztak, de bekapcsolódtak a miskolci villamospálya felújításába is. Munkájuk értékéért az őket foglalkoztató vállalatok több, mint egymillió forint munkabért fizettek ki. A külföldi fiatalok itteni- tevékenységének viszonzásaként a miskolci egyetem 85 hallgatója a Szovjetunióban, az NDK-ban és Bulgáriában vett részt hasonló építőtáborokban. rülbelül 140 ezer utas vette igénybe. Jó hír, hogy a folyamatos személyszállítás mellett folytatódik a mahóca—far- kasgödöri vonal felújítása is. Itt egy újabb szakaszon munkálkodnak a LÁEV dolgozói. A rekonstrukció most Taksalápáig tart majd. Az újabb rész átadása jövőre várható. Minisztérium ragaszkodott A miskolci közlekedés története 11. Egyszemélyes hivatal ♦ A Szentpéteri kapui házakban élőknek kényszerű — ám reméljük, nem végleges — szomszédságot jelent majd a 26-os számú fő közlekedési út. (Fejér Ernő felvétele) Dolgoztak az egyetemisták Felújítás, Taksalápáig
