Déli Hírlap, 1987. május (19. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-25 / 119. szám

i As AIDS-beteg utolsó levele Sziámi ikrek a Tóksón Kedves Sándor! Az előzetes megbeszélésünkkel ellentét­ben. nem tudok ott lenni a- műsorodban Kecskeméten. Na­gyon rossz állapotban vagyok, egyre inkább elhagy az erőm. A lelkierőm is. Érzem, hogy nincs tovább! írni se tudok már, ezt a levelet is diktálom. Három éve még kutyabajom. Égy éve kapott el a kór, amitől retteg az egész világ. Mi­kor megtudtam, hogy AIDS-beteg vagyok, el voltam kese­redve két-három hétig, az öngyilkosság gondolatával is fog­lalkoztam. Krónikus fogyás — tudtam, nem jó irányban ha­ladok. Kétszeresen is megvetnék bennünket az emberek, ezt mindvégig éreztem. Engem ugyan visszafogadtak a munka­helyemen — sokáig táppénzen voltam —. de elfordultak tő­lem a kollégák. Akkor kaptam jutalmat, amikor nem jelen­tem meg és nem dolgoztam! Nincs sok okuk arra, hogy meg­vessenek bennünket, mert például Magyarországon az első két AlDS-es, aki meghalt, nem volt homoszexuális. Tudom, hogy vége. nincs tovább! Sokáig hittem, hogy még beleférek az időbe, amíg feltalálnak valami gyógyszert a kór ellen, de most már nem vagyok optimista. Ha nem, hát majd odaátról gondolok rá. és szurkolok az orvostudománynak. Ha akarod, ezt a levelet felolvasod a kecskeméti közönség­nek. Üdvözlök mindenkit, búcsúzom tőled. jjc Boksát rakni komoly tudomány... (Kiss József felvétele) Füstölnek a bükki boksák Veszik a ni eszet A levél aláírójának neve természetesen nem hangzott el a műsorban. A címzett Friderikusz Sándor volt, aki „halhatatlan” beszélge­téseivel vált ismertté ország­szerte. Tóksó-stábjával jár­ja a városokat, s tavaly ok­tóbertől Kecskeméten is többször megfordult. Híres Más esztendőkben ilyen­kor már ígéretes hajtások zöldellnek a venyigéken — végig a történelmi borvidé­ken, Sátoraljaújhelytől Sze­rencsig, Tokajtól Abaújszán- tóig. Ezen a tavaszon azon­ban siralmas képet matat­nak a szőlőtáblák: a hosszú, kemény télben elfagytak, megbámulták a rügyek, s most hiába lesik, várjak a gazdák: nem indul a faka- dés. Zöld levélkék helyett csupasz kordonok feketédé­nek mindenütt a szőlőfölde­ken. A „régímddF' karós tőkék venyigéiben még csak-csak megindult a nedvkeringés, és ennek nyomán megjelen­tek az apró hajtások, bár tá­volról sem olyan mérték­ben, mint „rendes” eszíen- uok Den szokásos. A tőkéket kivesézni, több-kevesebb si­kerrel. * VÉGH ANTAL NAPONTA FELHÍVJA ... A legutóbbi Toksora két hónap kihagyás után meg­teltek a széksorok: a jó elő­re" meghirdetett program úgy látszik, csábítólag hatott. Be­szélgetés egy AIDS-beteggel ugyanis hót,akaró fedte, s vé­delmezte a fagy ellen, de a korszerű, huzalos művelésű szőlők egy méternél i« ma­gasabb kordonjai hótakaró nélkül nem bírták ki a 25— 28 fokos fagyokat így aztán egy részük tel­jesen elpusztult, ezeket a kordonokat — sok esetben a tőkével együtt — ki kell vág­ni, és a' helyüket gyökeres oltványokkal újra kell tele­píteni, ami tetemes költsé­get okoz a kistermelőknek és a nagyüzemi szőlőgazda­ságoknak. Az még a jobbik eset, ha legalább a tőkefej épségben maradt, mert talán ki lehet „kényszeríteni” be­lőle néhány hajtást, amely alkalmas lesz arra, hogy ve­nyigét neveljenek, majd pe­dig új kordont alakítsanak ki belőle. H. JL I és a magyar sziámi ikerpár- , ral... Az AIDS-beteg azon­ban már nem jöhetett el,. I mert öt nappal a műsor előtt meghalt. A fent idé­zett levélben búcsúzott el a világtól. A közönség döb­benten hallgatta sorait. A műsorra Kemény György újságíró ugrott be. aki Végh Antalról irt leleplező köny­vet. A szerzővel folytatott beszélgetést a közelmúltban közölte lapunk, most csak annyit, hogy Kemény el­mondta: óriási reklám volt neki a könyv zár alá he­lyezése, bár továbbra is áru­sítják a könyvesboltokban. Évvégre — mint hozzáfűzte — 02 eladók nem kötelesek újságot olvasni... — Beszéllek azóta egymás­sal (Végh Antallal)? — kér­dezte. — Mindennap! Igaz, egy­oldalú ez a beszélgetés, mert naponta felhív egy ízes sza­bolcsi hang, és annyit mond, hogy Te... Tovább nem folytathatja, mert leteszem a kagylót. Szó, ami szó, nem járunk össze .., ♦ K1LENCÓRÁS MŰTÉT VOLT A Tóksó legkedvesebb vendége volt Magyarország egyetlen sziámi ikerpárja: Biró Tamaska és Bátíntka. I 1983. október 13-án szület­tek. a medencecsontnál ösz- szenőve. A szülők elmond­ták. hogy a két gyerek lába: szétálltak. járóképtelenek voltak. Hazánkban nem vál­laltaik a szétválasztásukat, ezért Münchenbe vitték őkel. A műtét reggel 8-tól dél­után 5 óráig tartott! Sike­rült, ne>m volt komplikáció. Mindkét kisfiú óvodába jár. és mint a színpadon lehe­tett látni, nagyon elevenek. A tízéves bátyjuk sokat fog­lalkozik velük, de az édes­anya is otthon tartózkodik még néhány évig: számára megduplázták a gyed idősza­kát. A család Pécsett él. Igen ritkán születnek sziá­mi ikrek. Tavaly az NSZK- ban látta meg a napvilágot ilyen ikerpár, de őket nem választhatták szét, mert egy szívvel születtek . .. Tentesi I-ászló Nem az erdő párája szállt az alacsonyan járó felhők felé ezen a hűvös májusi délelőttön Bükkszcntkeresz- ten. A mészégetők szorgos- kodnak már, kell az óriási kőtömbökből kiizzított, jó minőségű anyaguk. Ahogy elolvadt a hó, megkezdték a boksákhoz való anyaggyűj­tést, s már éjjel-nappal fel­váltva vigyázzák a több mint ezer fokon izzó anyagot. A turistáknak látványos­ság az, ami az itt dolgozók­nak a szervezetet próbára tévő kemény munka. A kis hegyi községben apá­ról fiúra öröklődik ez a mesterség, s többen kisiparosként. ki­zárólag mészég etesse! fog­lalkoznak. De sokan jde jár­nak napszámba, hogy jöve­delmüket, a tűz csiholásaval egészítsék ki. Kevés szavú, az idegeneket mindig fenn­tartással fogadó emberek. Egymás között viszont be­szédesek. de ilyenkor anya­nyelvűket, a szlovákot ve­szik elő. Csak akkor oldódnak fel. ha valaki kitarióan érdek­lődik a munkájuk iránt. A mészégető boksa építése sajátos tudomány. S az idén is kúposra kell formálni több százat, hiszen igencsak igénylik az épít­kezésekhez a jó hírű bükk- szentkereszti mészet. Portékájukat kevesen kínál­ják már utcáról utcára jár­Aki egyenes tartását, lebi­lincselő mosolyát vagy lab­darúgó „aranylábát” szeret­né biztosítani, még nem sok szerencsével járna. Az úgy­nevezett egyénre szabott biz­tosításokkal még nem fog­lalkozhatnak sem a Hungá­riánál, sem az Állami Biz­tosítónál. Többek között erről is be­számolt dr. Gaál Zoltán, a va, mint régen, „Meszel ve­gyenek!” kiáltással. Nagy- vállalatok megrendelésére, vagy megállapodás alapján a magánlakások építéséhez szállítják. A vevő többnyire a helyükbe jön ... O. E. Hungária Biztosító igazgatód ja a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának a közel­múltban megtartott ülésén, Elmondotta, hogy a hazai pénzintézett rendszer kor* szerűsítése indokolta az ÁH lami Biztosító kettéválását, S mint ahogyan a bankrendé szerünk megújulása sem fé­keződött le, hamarosan egy harmadik biztosító társaság is meg­jelenik. Július 1-jétől kezdi' meg mű­ködését az OTP. a Magyar Hitelbank és a Hungária Biztosító közös részvénytár­sasága. A leendő új biztosítón;!# még nincs fantázianeve. A Hungáriánál viszont már ja­vában dolgoznak az ötletem­berek, hogy a saját maguk által kreált új vetélytárssal szemben se maradjanak le. A cascót kötött autótulajdo­nosok már észrevehették a biztosítók közötti egészséges vetélkedés eredményét: az egyik cég három-, a má­sik pedig kétszerannyi díj­visszatérítést ígér a bizto­sítottaknak. Az életbiztosítás, valamint a CSÉB területén ts erősö­dik a jótékony konkurenciáé harc. A Hungáriánál nem tit­kolják, hogy ezeken a terü­leteken is elmennek az észé szerű kockázatvállalás hátáé ráig. A Szent Jupát legénységé­vel speciális biztosítást kőé töttek. Am nincs messae az id3j amikor lehetőség nyílik ,a labdarúgók aranylábának, a színészek férfias hangjánaís vagy a különleges szekszepiW nek a biztosítására. A küH földi példák igazolják, eíé ben a versenyben csak iljf módon lehet megmaradni. A nyírfácska tizennégy levele Telutazom.szádunk fiatat kohómérnök, a felesége gyógyszerész, mindketten szemüve­gesek. Három egészséges szőke gyerek szü­lei. akik közül a legnagyobb, a már közép- iskolás lány szintén szemüveget visel. Zöld­re festett dórthaló és egy már zöltfülö ri- bizkebokor-sor választja el csupán a két kertet. Efölött szoktunk szót váltani, be­szélgetni, ha asóra, gereblyére támaszkod­va megpihenünk a hétvégi munkában. Az egyik, már annyira várt napsütés szombat délelőtt izgatottan állt meg a drót­kerítésnél. Szemüvegét levette, szaporán tö- rölgetie zsebkendőjével. Nem szólt, nem ki­áltott át, de hevesen integetett. Mikor a közelébe értem, megkérdezte: — Át tudna jönni, szomszéd úr! Szokatlan volt a kérdés, nem vendéges­kedtünk még egymásnál, de bólintottam. Felderült az arca, és mutatta az utat. A szerszámosbódénál álltunk meg. A mérnök leguggolt és a vékony suhángokra mulatott, amelyek ott feküdtek egymás mellett, gyö­kerükön földlabdával. — Nyírfák — mondta. — Még ősszel hoztam ki. aztan elfeledkeztem róluk. Tud­ja. a cégnél akkor kezdődött az év végi haj­rá, nem jártunk ki, és csak most bukkan­tam rájuk. Mit gondol, átvészelték-e a ké­mény telet? Én is leguggoltam, szemügyre vettem a vékony vesszőket. Eszembe villanlak távo­li utazásaim, a szibériai 40—50 fokos hi­degek, a Bajkal-tó fölött a metszőén hi­deg északkeleti szélvihar, a hatalmas hul­lámok, amelyek porrá morzsolják a parti jeget, és ostromolják a halászkikötő rövid mólójának nagy termésköveit. Igen, ott lát­tam, két hatalmas sziklaszámba menő szür­ke kőtömb között egv fehér törzsű, ember­magasságú nyírfát' amint dacolt a szélvi­harral, leveletlen ágai szinte remegtek a tfízpermetben. — — Na, mit gondot? — kérdezte türelmet­lenül. ’Kiegyenesedtünk, egészen közel álltunk egymáshoz. Ekkor láttam meg homlokán a redöket, és a szertelen szőke hajszálak kö­zött homloka két oldalán az ősz hajszá­lakat. Azt javasoltam, tegyük kézbe egyen­ként a suhángokat. A tucatnyiból a legvas­tagabban. a hüvelykujjnyiban mutatkozott valami élet. Ága nem tört, hajlott, az ap­ró rügyek azonban sötétbarnák voltak. Ezt ültettük el ásónyommélyre, a gyerekek meglocsolták. < Az estébe hajló délután több telken füst nélküli tűzön szalonnát pirítottak. A szom­szédban is. Athaliatszott, ahogy a fiatal apa oktatta gyermekeit: ..A szalonnasütést is meg kell tanulni fiaim. Én nagyapátoktól lestem el ezt a tudományt. Ők a kovács- | műhelyben sütötték meg a früstöknek va­lót. Nyaranként, iskolaszünetben én is ott dolgoztam. Nem tett velem kivételt nagy­apátok, pedig első mester volt. engem tar­tott’a legszigorúbban. Nem sört, bort, fröcs- csöt ittak utána, hanem jó forrásvizet, amelyet nekünk kellett odahordanunk a ki­égett és kibelezett góliát villanykörték üvegburájábgn. Ott, a műhelyünk olaj­foltos udvarán három nyírfa volt. Nagy­apátok kedvenc fái...” Két hét múlva találkoztunk újra. Izga­tottan újságolta, hogy már 14 kis levélke van a fájukon. — Igaz. csak az oldalágakon. Ügy lát­szik, a fácska koronája elfogyott, Mit ja­vasolna, levágjam ezeket az ágakat? Tanácstalanul megvontam a váltam. — Na, majd utánanézek a szakirodalom­ban — mondta magabiztosan, és még kissé büszkén hozzátette: — Már tizennégy le­vélkéje van .«. (oravee) személyiségeket igyekezett * Az egyetlen magyar sziámi ikerpár, édesapjukkal is bátyjukkal. T okaj -Hegyalj án Feketéiknek a szőlőtáblák Mikor hiztosüják a sztapilt? A Hungária versenytársat teremtett magának Ji

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom