Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
I ^ A takaros külső jó hírét kelti a cégnek így kell ezt, kedves építők! MÉmm Felvonulási épület is lehet csinos Ha egy házat kifestenek, a kerítéssel együtt, az nem tartozik a szenzációs hírek közé. Még akkor sem, ha mindez Miskolc belvárosában. az Ady-híd szomszédságában. a Vándor Sándor utca mellett történt. Mi mégis örömmel láttuk, hogy hozzáfogtak itt egy ház csinoreskedelemben igazan sokszor van min csemegézni. Leggyakrabban természetesen az árakon. Most éppen a sításához, a környezet rendbetételéhez. A ház és a terület ugyanis építőipari vál- latunké, a BÁÉV-é. Még emlékezhetnek rá olvasóink. hogy nemrég arról írtunk: az építőipari cégek és a városi tanács között megszületett egyezséget köegészséges szőlőt 250 forint fölötti áron. Nekik vajon saját importvállalatuk van? O. E. vetően megkezdték néhány felvonulási épület bontását. Sajnos túl sok olyan barakk házikó volt a városban, amire már nem is volt igazán szüksége az építőknek, mégis „ottmaradtak” a közterületen. Az egyezségben azonban nemcsak bontásról, áthelyezésről esettNszó, hanem arról is. hogy a megmaradó felvonulási épületeket kicsinosítják. Miskolcon, ahol szinte minden utcasarkon építési terület van ma, ez bizony nem kis lépés. Ha még több ilyen egyezséget lehetne kötni, s azokat be is tartanák a városban élők, akkor kevesebb gondunk lenne a környezeti kultúrával. (kiss) Savanyú-e?... Az import szőlő A zöldség- és gyümölcskeA MÁV Miskolci Járműjavító Üzeme a nagy teherkocsik javítására, felújítására rendezkedett be. Ehhez a feladathoz alakították ki gépparkjukat, és ennek megfelelő a szakmunkások összetétele is. Az elmúlt években — amint ezt Fülöp Péter igazgató elmondotta —. a többtengelyes teherkocsik száma a vasútnál több. mint a duplájára nőtt. az így megnövekedett kocsipark javítására szánt költségek azonban nem emelkedtek ezzel arányosan. Emellett más vállalatok számára is lényegesen kevesebb vasúti teherkocsit kell javítaniuk. Ez a tendencia folytatódik, sőt újabban erősödik. Ebben a helyzetben szem előtt tartva a gazdaságosságot, új lehetőségeket keresnek és használnak fel. Magyarán; mennek a pénzük után. A MÁV megrendelésére — a teherkocsik javítása mellett — kocsimosókat, fordítókorongokat, pályafelújító kocsikat és egyéb gépészeti berendezéseket gyártanak. Tavaly ősszel kezdték meg néhány nagyvállalat — a Borsodi Vegyi Kombinát, az Északmagyarországi Vegyiművek és a Borsodi Sörgyár — speciális szállitókocsijai- nák javítását, felújítását. Ezt a kört a továbbiakban szélesíteni kívánják. + A BÉRELT KOCSI ELŐNYEI Biztos munkának az úgynevezett bérelt kocsik rendszere mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy a szállító vállalat megelőlegezi a javítási költségeket, amiért cserébe jó állapotban lévő vagonokat kap a megelőlegezett összegnek megfelelően, és így felhasználhatja azokat. Ilyen megállapodásuk van már az Áforral. Tárgyalásokat folytatnak a béreltkocsi-rendszer elterjesztésére a nagy szállíttatókkal, így például a Borsodi Szénbányák Vállalattal. Ez a rendszer igen előnyös mindkét félnek, és végső soron a népgazdaságnak is. A több, mint 1000 fős kollektívát igen érzékenyen érintette az. hogy a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek összesen 10 millió forint értékben mondta le teherkocsijainak javítását a múlt év1 közepén, az év eleji megrendelés ellenére. Csökkenti a javítási költségeket maga a MÁV is, tavaly 222 millió, az idén 220,5 millió forint értékű javítást igényel a járműjavítótól. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 10 százalékkal kevesebb teherkocsi javítására lesz lehetőség, mivel emelkednek ta( anyagköltségek és a béreli, ha szerény mértékben is. Az üzem részlegeinek többségét egy műszakra állították át a kétműszakos termelésről. így kapacitásuknak csak egy részét használhatják fel; 16 órákon keresztül állnak a nagy értékű, a több tízmillió forintos speciális gépek, berendezések, amelyeket másra nemigen lehet felhasználni. Fogyatkozik a speciális tudású szakmunkásgárda; míg 1080-ban 1200 fizikai dolgozója volt az üzemnek, a mostani fizikai létszám 990. Munkásfelvétel nincs. Kevés a javításra fordítható pénz, kevesebb a munka, kevesebb a feladat. Az üzem vezetői mindent megtesznek annak érdekében. hogy munkát tudjanak biztosítani ennek a kvalifikált szakmunkásgárdának. mivel a vélemények szerint egyszerre és tömegesen jelentkezik majd a vasúti teherkocsik javításának. felújításának igénye a MÁV-nál, és az „idegen” vállalatoknál is. * TALPON MARADNI A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szállítási Bizottság múlt év decemberi ülésén a termelővállalatok képviselői arra panaszkodtak, hogy nem kapnak időben elegendő üres vasúti kocsit. A MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője erre válaszolva elmondotta, hogy átlagosan 1200 vagonjuk áll naponta, de előfordult, hogy 2000 javításra vár. A MÁV Miskolci Járműjavító Üzeme — amely a MÁV Vezér- igazgatóság gépészeti és járműfenntartási főosztályához tartozik — az idén is kevesebb vasúti teherkocsit javít — anyagi okok miatt. Mindezek ellenére bizakodnak, hiszen ezek a gondok megvoltak már a múlt évben is, mégis teljesítették árbevételi és nyereségtervüket. Az itt nagy hagyományokkal rendelkező szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom nemcsak a termelőmunkában, hanem más társadalmi akciókban is nagy lendítőerő. (oravec) Színe és "# t/i -m . Sokszoknyás sztárok * A felújított vasúti kerékpárokat szállításra készítik elő. szőlőét szemelgetjük. A múlt hét csütörtökén az esti híradóban Moldoványi Ákos feje fölött jelent meg az inzerten kérdőjel és felkiáltójel is egyszerre. A riportban elhangzottakat ugyanis ő sem tudta mire vélni. Emlékeztetőül annyit: arról volt szó, hogy a Délker Jugoszláviából nagy mennyiségű szőlőt rendelt, amit kilogrammonként 50 femtért vásárolt. A szőlőt aztán nemhogy dupla, de néha tripla áron látták viszont a budapesti piacokon. Ezt az ősz1 csemegét a szürettől kezdve megőrizni épségben és egészségben nem könnyű fél éven át. . . . Állítólag hazánkban sincsenek sokan e titok tudói közül, s a riportban a kereskedő ennek okán nem is sokallta a szőleje több mint :;oo forintos árát. Miskolcon végre örömmel konstatálhattuk, hogy először a Pátriában megjelent ' a Délker által forgalmazott jugoszláv szőlő. Egy teherautót küldtek el érte, s ahogy Fükő Dezső, az üzlet vezetője elmondta ők a maguk részéről reálisnak tartották a riportban 70 forintos kiskereskedelmi árat. Azóta ez a szőlő a Miskolci Élelmiszei Kiskereskedelmi Vállalat jó néhány üzletében is megjelent. A Pátriában több. mint tíz' mázsa keit el belőle. Egy rejtély azonban Miskolcon is megfejtésre vár. Kiskereskedőknél láttunk Olvasom, hogy a veres- egyházi asszonykórusnak — tisztes korú anyák és nagyanyák — nincs megállása, amióta a Z'Zi Laborral társulva, a hazai popszakma éllovasa lett. Koncerteznek, próbálnak, filmeznek, ' azaz élik a sztárok hajszás éleiét. Mi meg nem győzünk csodálkozni, milyen kitűnően beleélték magukat ebbe a sajátos dallam- és ritmusvilágba, s vitték diadalra újra a már-már elfeledett Rolling Stones-számot — természetesen kissé átdolgozva, amúgy Z’Zi Labor módra. Pedig, ha jól belegondolunk, nincs ebben semmi csodálni- való. Ezek az asszonyok már ezelőtt is profi énekesek, kórustagok voltak — már ami az énektudásukat, mozgás- kultúrájukat illeti —, mielőtt rájuk bukkant a népszerű zenekar. Sőt, némi túlzással azt mondhatjuk, hogy csupán a magukkal hozott énektudásukat kellett tovább csiszolni a veresegyházi karnagy úrnak is. Mert, ha egyre ritkulnak is — városon és falun egyaránt — azok az alkalmak. amikor nótára gyújt, táncra perdül disznótor, névnap. vagy bármely más, vígasságra okot adó alkalomból a vendégsereg, ők meg nem jöttek ki a gyakorlatból. Ha szabad egy személyes jellegű példával élnem: baráti társaságunk dédelgetett tagja az a középkorú férfiú, aki mérnök létére valóságos nótafa. Nem kell sokat kapacitálni, hogy rázendítsen valamelyik régi szép magyar népdalra úgy, ahogy azt szüleitől, nagyszüleitől hallotta és gyakorolta . megannyiszor a falujában még mindig divatos pincé- zések alkalmával. Mi, akik ezeket a melódiákat csak rádióban, televízióban halljuk, legfeljebb bele-beleka- punk a nóta Szárnyába, amitől fájón hullatja szivárvá- nyos tollát, és ahelyett, hogy a magasba emelkedne, földközelben vergődik. Persze, mi így is nagyon élvezzük az alkalmi kórust, tehetjük, hisz’ nem a nagyközönségnek, hanem csak magunknak csináljuk, lehetőleg olyan helyen, ahonnan nem szivárog ki a hang. Szóval, ilyenféle előgyakorlatok után jutottak el az asszonyok a kórusig, illetve a popzenéig, a slágerlista csúcsáig. Ahogy ott ringatták szoknyájukat a képernyőn, bennem egy régi-régi emlék ébredt, már csak azért is, mert ez a népviselet — az alsószoknyákkal harangosra feszített színes felső — igen hasonlít arra. amit Kalocsa környékén hordtak valamikor a nők. Újdondásznak számítottam a szakmában — ha egyáltalán egy újdondász számít valamit —, amikor feladatul kaptam, hogy fotóriporter kollégámmal együtt készi.sek riportot az egyik híres-neves kalocsai pingáló- asszonnyal. Ugye tudják, kik a pingálóasszonyok ? Igen, azok, akik telefestik gyönyörű virágmotívumokkal a szobák felét és a bútorokat. Valószínűleg ismerik e tündérkertel. ha máshonnan nem, a népművészeti boltokban árusított blúzokról, mellényekről, térítőkről. A szóban forgó menyecske számos Nyugat-Európában rendezett magyar kiállításnak volt a sztárja (a vendégek szeme láttára pingált boszorkányos ügyességgel), de azért megmaradt olyan kedves, közvetlen embernek, amilyen eredetileg volt. A zsurnaliszta — különösen ha kezdő — szeret egy kicsivel okosabbnak, tájékozot- tabbnak leltűnni, mint amilyen valójában. így kockáztattam meg én is ama — „szakértő” — megjegyzést, hogy ugyebár a szoknya harang formáját valamiféle kis párnácskák adják. A menyecske arca rózsaszínre váltott a felháborodástól, s közélte velem, hogy neki bizony nem párnácskák domborítják a harangot, ami látható, az mind eredeti!... A kalocsai történetkének persze nem sok köze van a veresegyházi asszonykórushoz, legfeljebb csak annyi, hogy nyomatékot ad véleményemnek : a népművészek legalább olyan magas fokon művelik az éneket, táncot, hímzést, pingálást, mint azok közűi sokan, akik profesz- szionistának hiszik magukat. Ezért nem csodálkozom azon, hogy a menyecskekórus tagjai játszi könnyedséggel váltak popsztárokká, mondván: ide nekünk a Rolling Stonesf is! (békés) Hosszú hónapokon át tartott a Diósgyőri Gépgyár több. mint hatszáz szocialista brigádjának munkavédelmi vetélkedője. Ezalatt többezren „vizsgáztak” munka- védelmi ismeretekből, adtak választ arra, miképpen lehet megvédeni saját maguk és 'munkatársaik egészségét, netán életét. A vetélkedő most érkezett befejező szakaszához. A szakszervezeti munkavédelmi bizottság és a vállalati munkavédelmi osztály holnap délután 2 órakor a kultúrteremben rendezi meg a nyilvános döntőt. Ezen az eddig legjobbnak bizonyult 17 kollektíva vesz részt. A tét nem kicsi, hiszen a győztes és helyezett brigádokra pénzjutalom vár. Ezen felül a legjobb brigád az SZMT által kiírt megyei versenyen képviseli majd a DIGÉP-et. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját dr. Kálmán András, 37. Sz. Általános Iskola (Szilágyi Dezső u. 53.), 17 órától: Kázár Judit, 7. Sz. Általános Iskola (Vörösmarty u. 76.), 18 órától. Kevés a megrendelés Egy műszakban a jármüfavítóban Munkát keresnek maguknak MiíiÉvcdelmi velélkei a DIGEP-üsn
