Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)
1986-12-22 / 297. szám
(Kiss József felvétele) Ha szőnyeget veszünk Az új szőnyeget leg- 1 alább 2—3 hónapig ne | poroljuk és ne porszí- > vózzuk, csak könnyedén söpörjük le a fe- i lületét, vagy szőnyeg- J kefével keféljük át. i Ennyi idő után a szőnyeg szálai eléggé le- i laposodnak, nem hú- | zódhatnak ki, és ilyem- J kor már a szokásos J módon gondozhatjuk, J porszívózhatjuk, eset- ' leg szintetikus tiszti- i tószer habjával tisz- « tühatjuk. A szőnyeget J mindig a visszáján J poroljuk, a színéről ■ csak lekeféljük a port. i Ha a színén poroljuk, , megsértjük a szőnyeg J fanom fonalait, n c { port a soSeegegim aea- ■ yáék. ! A szomszéd kertje zöldebb? tk Ünnepre készülnek a pékek stílusnak remekművei maradtak a városban. Ipara jelenleg is alig van. jószerivel csupán a bánya és az erőmű. Hogy lehet ezzel osz- széhasonlítani magunkat...? — Vagy itt van Debrecen. Sok nemzeti nagyságunk onnan indult el. Különleges a miiioje, mert különlegesek az adottságai. Gondoljuk csak el: Debrecen területe négyszázharminc- Valamennyi négyzetkilométer, mig Budapesté 501), Miskolc« pedig mindössze 220 négyzetkilométer. Debrecenben nem kunszt elérni, hogy egyenletes legyen a népsűrűség, * ekkora területen. Miskolcon viszont nem ritka az olyan városrész, ahol egyetlen négyzetkilométerre 5000 lakos jut. A mi városunk fejlesztését szorítóan behatárolja földrajzi fekvése. Mindenképpen könnyebb a gazdagság érzetét felébreszteni ott, ahol nem kényszerülnek spórolni a területtel. Könnyedén megduplázhatják útjaik szélességét, házaik között a távolságot, tereik nagyságát. Mi ezt nem tehetjük, s városépítészeti- leg ezek meghatározó különbségek. Ahogy meghatározó az is, hogy Debrecenben a könnyűipar fejlődött tetemes mértékben. Nekünk itt van a nehézipar. Ez valaha előnyünkre szolgált, s most hátrányunkra vált. Es persze fordítva is igaz. Korábbi hátrányukból fakad a debreceniek előnye. Amikor most megkezdték az iparosítást, ók az újat, a korszerűt tudták telepíteni. — A különbségek tehát nem abból fakadnak, hogy más nagyvárosokban zseniálisabbak a vezetők. Egyszerűen arról van szó, hogy kinek-kinek milyen adottságok álltak rendelkezésére a történelemben. Az összehasonlítások éppen ezért torzítanak. Amit viszont el kellene tanulnunk: a város lehet tisztább, az állampolgárokkal jobban is lehet kommunikálni, hogy a város meg tudja tartani szellemi értékeit, vonzóvá lehet tenni, hogy ide is jöjjenek az értelmes emberek... Anni és finom árnyalatokat kell „eltanulnunk”, amelyekből ha sok van, értékteremtőkké lehetnek. S ez a mi küldetésünk, mai miskolciaké, Az az osztályrészünk, hogy itt vagyunk itt maradunk, s ezt a várost akarjuk szebbé, gazdagabbá, otthonasabbá tenni. ... Hogy ne tűnjék zöldebbnek a szomszéd kertje — ha Miskolcról nézzük ... Színe és lényegesem alacsonyabbak, mint másutt. De utána — bármenynyire hihetetlen — e tekintetben Miskolc következik a ?'lobogos helyen. Annak ellenére így van ez hogy már már sztereotípiaként hangzik ei rádióriportokban, írják le különféle sajtóorgánumokban, hogy ,sa legmagasabbak a zöldségárak Miskolcon”. Egy-egy rövidébb időszakaszban előfordulhat, hogy igaz e tétel: de hosszabb távon, évekre visszamenőleg, nincs lényeges különbség — Szegedet kivéve. A múzeumok tekintetében Pécs, vagy mondjuk a város rendezettsége tekintetében Szeged — gyakorta citált példa. Noha ez utóbbit nem is lenne szabad semmi mással összehasonlítani. ■ ■ — Szegedet valamikor ’ a nagvburzsuához tartozók, a gazdagságukkal kérkedők. a segítő szándékukat fitogtatok Európa szellemi központjává akarták fejleszteni. Éppen akkortájt, amikor például Miskolcot jószerével elvitte az árvíz. Erre a szándékra emlékeztetnek Szegeden a Londonról. Pá- r ról és más európai nagyvárosokról elnevezett utcák. Európa-hírű tervezők szellemi összefogása s hatalmas nemzetközi anyagi támogatás révén alakították ki Szeged arculatát. S azóta is hordozza e jegyeket. Ezzel szemben Miskolc kereskedőváros volt. és a kereskedőszellem nyomta rá a bélyegét. Gondolok arra. hogy a kereskedő a pénzét nem műalkotásokba, építészeti remekekbe fektette — ami meglátszik egy városon —, hanem forgatta tőkéjét, s legfeljebb néhány toldalék- épületet ragasztott házaihoz a cselédségnek a főutcán. Aztán persze jött az ipar. amely ugyan teremtett itt valami mast is. De a hagyományt, a kultúrát tekintve, összehasonlíthatatlanul masabbá lett Miskolc, mint Szeged. Ha meg Péccsel hasonlítjuk össze városunkat, akkor is az eredethez kell vissaaityútoMink. Mert mi voH Pécs? Soknemzetiségű város. Minden nemzetiség gyarapította építészeti stílusával, s minden építészeti Tökre rótt intelem Az ember hajlamos rá, hogy — ha a sajátjából áttekint — zöldebbnek lássa a szomszéd kertjét. Ilyesformán vagyunk nagyvárosainkkal is. Azok mindig szebbnek, jobbnak, gazdagabbnak tűnnek. Az ő kertjük zöldebb — ha Miskolcról nézzük. A napokban az 5. számú országgyűlési képviselői választókerületben — az évet összegző képviselői beszámoló alkalmából — egy választópolgár — Kárpáti Sándor — a miértre kérdezett. Miskolcnak költséggondjai vannak a városfejlesztésben. Miért tűnik kedvezőbbnek a helyzet mondjuk Debrecenben, Szegeden vagy Győrben? Több pénzt kapnak, vagy jobban teszik a dolgukat? Dudla József, az MSZMP városi bizottságának első titkára, a választókerület országgyűlési képviselője rögtön válaszolt, hiszen nem először hallott ilyen vagy hasonló kérdést. Mindenekelőtt azt szögezte le: a többi nagyvárosnak is a miskolcihoz hasonló a részesedése a közpénzből. Miért mégis a hiedelem, hogy ezek a nagyvárosok a földrajzi adottságaikon, a keletkezési körülményeiken túl is jobb helyzetben vannak, mint mi? — A miskolciak hajlamosak azt mondani, hogy bezzeg más nagyvárosokban a kereskedelem, a szolgáltatás azért jobb. mert az erre szánt alapterület, amely rendelkezésükre áll, nagyobb; hogy az egy orvosra jutó állampolgárok száma azokban kevesebb; hogy az egy betegre fordítható idő őnáhtk éppen ezért több. mint mínálunk — hogy csak néhány statisztikai mutatót említsek a látványosabbak közül. Ezzel szemben kijelenthetem; ezek a hiedelmek többnyire alaptalanok. Hiába hitte, hallotta az ellenkezőjét bárki; tényekkel, tételesen lehet bizonyítani, hogy Miskolc nem a sor végén ■ ■ KéMaégfeta», >ip «Mt — Matek-kittek a jatáim — különbségek a itagp'várónak között. Szegetlen például a zöldségellátás jobb, a zöldségárak Hiedelmek Miskolcról és más nagyvárosokról Egy kis gyaloglással takarékoskodhat unk A duplájáért parkolunk jövőre Körülményes a parkolás a belvárosban. Kevés a szabad terület, a meglévők pedig dél- elött-délután egyaránt zsúfoltak. A Széchenyi utat környező utcákban egymást érik a megállást, s a várakozást tiltó jelzőtáblák. A parkolási helyzet nyáridőben már csaknem a fővárosihoz hasonló; több száz métert kell autózni, hogy szabályos várakozóhelyet találjunk. A helyzet jövőre etem javul, az autók száma tovább nő, a parkolóhelyek száma pedig marad a régi. Legfeljebb a parkolóhelyek zsúfoltsága mérséklődik, ka jövőre a duplájára emelik a várakozási díjat. Széni Nándor, a Város- gondnokság gazdasági igazgatóhelyettese elmondotta, hogy már korábban engedélyt kértek az áremelésre a tanács ipari osztályától. Differenciáltan növelik a parkolási díjat, csupán a legforgalmasabb helyeken kell majd 4 helyett 8 forintot fizetni az óránkénti várakozásért. Áremelésre számíthatunk a Rudas László, a Szűcs Sámuel és a Beloiannisz utcai parkolóhelyeken. Drágább lesz a várakozási díj Tapolcán és Lillafüreden. Ám ha valaki a régi áron akarja leállítani az autóját a belvárosban vagy Tapolcán, jövőre is megteheti. A Búza tér környékén, a Szeles utcán, illetve Tapolcán, a motel előtti nagy parkolóban továbbra is óránként 4 forintot kérnek. Néhány száz méteres gyaloglás árán megtakaríthatunk egy kis összeget, s ráadásul így enyhül a belterületi parkolók zsúfoltsága. A panboJócat. átáWtásséea felkészültek. Egy műszerész kisiparos, aki egyébként is karbantartja az automata pénznyelőket, rövid időn belül módosítja az órák tarifaszerkezetét. Itt említjük meg, hogy a bérletek ára nem változik, ezekért jövőre is évi 3600 forintot kérnek. Indokolt esetben a szolgáltató vállalatoknak 50 százalékos árkedvezményt adnak. Sz. I. tfí Falánkabbak lesznek a parkolóórák jövőre „Öröm, hogy az építőipari vállalatok 10—15 évvel az építkezés befejezése után csak elszállítják a hátrahagyott szemetüket a váro6 szívéből. Építeni már úgy- ahogy tudunk, de rendet teremteni és tartani még nem. Hosszú éveken át néztük a park helyett a felvonulási telepet. Ezt Magyarországon egyetlen város sem engedte volna meg” — írja olvasónk. Talán mondanom sem kellene, hogy ő is a Vörösmarty utca környékén lakik, és arra a cikkre reagált, melyben hírül adtuk, hogy a tanács megállapodott az építőkkel a használaton kívül helyezett vagy alig használt felvonulási telepek lebontásáról, a városszerte hátrahagyott lakókocsik, bo- degák eltakarításáról. Egyetértünk ebben is, és abban is, hogy végi-e rendet kell teremteni a sátorgarázsok ügyében. Alátámasztja ezt a kedves olvasó ama megfigyelése, hogy a Vándor Sándor utca olyan képet fest a 3-as útról nézve, mint egy tatártábor, azzal a különbséggel. hogy az Aranv- horda annak idején tetszetősebb sátrakat épített. S ha már az egykori hódítókról esett sző, érdemes idézni a levélíró másik észlelését: egy maszek külön sátrat tart teher- és külön a személykocsijának, a harmadikban, pedig minden bizonnyal üzleti vállalkozásának egyéb kellékeit óra. Mi ez, ha nem közterület- hódítás, illetve -rablás, amúgy tatárosan? * Volt, aki helyeselte, volt, aki vitatta múlt heti eszmefuttatásom logikáját. Talán emlékeznek még rá, azért morgolódtam, mert a bűntettek egy csoportját (csalás, sikkasztás, okirathamisítás stb.) az „intellektuális” jelzővel különböztetik meg a többitől. Szerintem kár ezt a szép emberi tulajdonságokat sejtető szót a bűnözéssel párosítani. Vitapartnereim azzal érveltek, hogy egyik-másik bűntény elkövetéséhez legalább annyi ész, „intelligencia” szükségeltetik, mint bármilyen más szellemi tevékenységhez. Hadd válaszoljak nekik egy régi-régi történettel. Nagyapám — főleg az unokák kedvéért — gyönyörű sütőtököket termesztett föl- decskéjén. Sajna, a legszebb daraboknak évről évre lába kelt. A jó öreg sajátos módszerhez folyamodott, megelőzendő a lopásokat. Az aprócska, még növőfélben levő tökökre szeggel rákarcolta: „NE LOPJ!” Az intelem együtt nőtt a tökökkel, s mire elérkezett az ősz, gyönyörűen kiforrt. Szinte kiabált a földről az ötödik parancsolat. Ennek ellenére éppúgy megdézsmálták a termést. mint korábban. Nagyapám — úgy emlékszem rá, mintha ma volna — lemondóan legyintett, és ezt mondta: „Biztosan analfabéták ezek a büdös tolvajok.” Azaz a tanulatlansággal, butasággal párosította — ha kissé naiv módon is — a bűnt. Pedig agyafúrt embe-1 rek ritkították meg téli csemegénket, és gyanítom, hogy olvasni is tudtak, sőt külön örömükre szolgált zsákba gyűjteni azt a tököt, melyen ott virított az erkölcsi tiltás. Lehet-e intelligens ember intellektuális cselekedete elvenni azt, ami a másé? Legyen bár szó valahány íégy- zetméter közterületről, valahány ezer forintról, vagy akár csak néhány sütőtökről... (bekes) Bérletes túrák, kastélylátogatás A Volántourist jövőre 27 országba 560 utat kínál. Az árak az ideihez képest növekednek, a vállalat azonban igyekszik olyasfajta programokat is összeállítani, amelyekkel széles rétegek számára tudnak kikapcsolódási lehetőséget biztosítani. Széles körű belföldi programot is kínál a Volántourist. Jövőre is indítanak bérletes túrákat, melyek lényege, hogy egy út ingyenes a bérletben meghirdetett utazások között. Újfajta túraaián- lat a kastélylátogatás, valamint a Tokaj és Zemplén kincseit bemutató program. A síelők számára a Mátra nyugati lejtőjén. Bánkúton és Dobogókőn kínálnak hazai programokat.
