Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-22 / 297. szám

„Köszöntőm az érkezőket, búcsúzom a távozóktól I gyermekváros kisharangja A harans: szavának mindig van es volt jelentése, jelen­tősége. Megszólal, lia gyerek születik, ha ember hal meg, templomba hiv, vagy tűzol­tásra riaszt; elkísér egész életünkön. Özdon az elektro­mos kürt korában még ma Is harang kondul müszakváltások- kor. Az emberiség véres há­borúi — amikor ágyúkat ön­töttek belőlük — nem némít- hatták el a harangok hang­ját. Szerte a világon a tö­rököt verő magyar sereg győ­zelmének emlékére haran­goznak déli 12 órakor. S mi­kor véget értek a háborúk, az emberiség második vér- özöne is megkondult a világ összes harangja, és hosszan szóit, hirdetve a békét. He­mingway örökértékü müvének mottójában olvasható; a ha­rang mindenkiért szól... alkatrészek formázása, önté­se. most pedig harangot kell önteniük, miután a Fazola Henrik s a Gábor Áron szo­cialista brigád társadalmi munkában vállalta, hogy a Miskolci Gyermekvárosnak harangot készít. A 25 cen­timéter magas harang önté­séhez 25 kilogramm bronz­ötvözetet használtak fel. A gyári hulladékból gyűjtöt­ték össze hónapok alatt a vörösrezet, az ónt és a kü­lönféle ötvözőanyagokat. A két brigád vezetője. Hován Bertalan öntödei lakatos és Marczi Géza öntő. de még a művezető. Gulyik János öntőtechnikus is részt vett ebben a munkában. Az öntés előtti homokformát Lengyel Gábor öntőformázó készítet­te el, a tervező Pócsik Ist­ván irányításával. aludtak. Reggel az első utuk az öntőformához vezetett. Szétszedték, és le kellett ül­niük; nem úgy sikerült, aho­gyan szerették volna. Egész műszakban öntötték az olaj- tekrróket alumíniumból, s csak néha vetettek pillan­tást a kihűlt öntőformára és a sikertelen harangra. Ne­héz munkájuk közben gyűj­tötték erejüket és tudásu­kat a műszak utáni önként vállalt feladatra És miután ettek keveset, s ittak sok szódavizet — ez a védőita­luk — elszívták cigarettáju­kat, újra nekiálltak. Nem sokat beszéltek; dolgoztak. Ezúttal sikerrel. A kis ha­rang még meleg volt, ami­kor Kovács László forgá­csoló technikus felerősítette az esztergapadra. Ö is ön­ként vállalta ezt a munkát, ^ Az öntés nehéz pillanatai A szakszervezetek városi bizottsága Mit tett.mit r A régi iskolák, alma ma­terek kis harangjai hétköz­napi és ünnepi szolgálatot , láttak el. Megszólaltak a tanév kezdetekor, kondulá- , suk jelezte az évkezdés ide­jét és a nap végét is. Az iskolai harang szava mellett ballagtak az öregdiákok, mielőtt elindultak volna az életbe. Itt Miskolcon, a gyárak, a pályaudvarok, a közutak dü­börgő zajában már elfelej­tettük a harangok szavát. Mert nem halljuk, nem hall­hatjuk meg, pedig szólnak. © HÓNAPOKON ÁT GYŰJTÖGETTÉK t Az öntödében, ahol há- j rom olvasztókemence ontja I a hőt, soha nem hallatszik be a harangok hangja. A , gépek zaja, gáz, por uralja a műhelyt. Az öntők, formá­zok lángmentes ruhát vi­selnek munka közben, fejü­kön védőélarc, kezükön vé­dőkesztyű, bakancsuk acél­betétes. A műhely egyik vé­gében áll a néhány deszká­ból összetákolt kis asztal, rajta a reggelik maradéka, a kék műanyag kancsókban remeg a víz, mint ahogy talpunk alatt a megviselt betonpadló is. A Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Válla­lat felsözsolcai gyárának ön- töüzemében szokatlan fel­adatra készülnek. Állandó „prózai” munkájuk a gép­• AKÁR AZ ARANYPATAK A megszokott munkaren­det nem zavarta meg a ha­rang öntése. Botka László üzemvezető éppen budapesti szaktársaival tárgyalt. Haj­dú Balázs és öntő-formázó társai olajteknőket öntöttek alumíniumból, Futter Jó- zsefné betanított magkészi- tö is megszokott mozdula­tokkal helyezte a szárító- kemencébe az öntőformákat. Két olvasztókemencében 730—750 Celsius-fokon ol­vadt az alumínium, a har­madikat azonban 1200—1300 fokra hevítették fel. ebbe került a bronz. Miután ki­szedték a kemencéből a villás kiöntőbe, Lengyel Gábor és Marczi Géza két kezébe került a hatalmas munkaeszköz, benne a fo­lyékony bronz. A két öntő szeme a védőálarc oltalmá­ban rezzenéstelenre szűkült, amikor az öntőforma fölött a védőkesztyűs kezükben lévő kiöntőből megindult a folyékony bronz, mint egy kis aranypatak... — Hiába — törölte meg csontos arcát Lengyel Gábor —, ilyet még nem csinál­tunk. Nemcsak a meleg iz- zasztja meg ilyenkor az embert, hanem az izgalom is. © ÚJRA NEKILÁTTAK Másnapig hűlt, pihent a harang, öntőformába zárva. A mesterek nyugtalanul He Lengyel Gábor öntöformázó (Herényi László felvételei) amikor a MEO íróasztalát felcserélte a géppel. S mi­közben a szaporán forgó harang szoknyája aranyszí­nűvé vált, a gép zajában, azon gondolkodott, milyen hangja lesz ... Nem kemencék, öntőfor­mák gépek, hanem emberi kezek formálták meg a kis harangot. Az új esztendő első napjától ez köszönti a Gyermekváros lakóit. Hang­ja elkíséri őket egész éle­tükön, és emlékezteti őket arra. hogy nemcsak róluk gondoskodik ez a szocializ­must építő társadalom. * Me délután e Miskolci Nemzeti Színházban Borsod- Abaúj-Zemplén megye ál­lami gondozott gyermekei egy részének ad ajándék- műsort, Mesekert címmel a színészgárda. A Miskolci Gyermekvárosból 170-en jön­nek el. Itt adják át az al- sózsoleai Mezőgép, az öntö­de. a két szocialista brigád ajándékát. Az idei évben végzett munkát összegezték a Szak- szervezetek Miskolc Városi Szakmaközi Bizottságának tagjai a legutóbbi ülésükön. Tanácskozásukra ez alka­lommal meghívták a terüle­ti pártvezetőségek képvise­lőit is. Az ülésen részt vett Simon Tibor, az MSZMP városi bizottságának osz­tályvezetője, valamint Gá- pelné Tóth Rózsa, a Miskolc Megyei Városi Tanács el­nökhelyettese. A megjelenteket Szuchy Róbert, a bizottság elnöke köszöntötte, majd Lázár Gáspár, a bizottság titkára számolt be az 1986-ban vég­zett munkáról. Elmondotta: a városi szakmaközi bizott­ság a tanácsnál nyolc, a Ha­zafias Népfrontnál pedig hét munkabizottságban képvisel­teti magát, s noha a szakszervezeten belül is új feladatai van­nak, jó néhány területen eredményesen sikerült munkálkodniuk. Különösen jó az együttmű­ködésük a tanácsi szervek­kel. Ezt jelzi az is, hogy a szakmaközi bizottság a vá­rosban ötvenhét szakszerve­zeti bizottsággal vélemé­nyeztette Miskolc VII. ötéves tervét. A tanácshoz eljuttatott vélemények segítettek a helyes döntés kialakításá­ban. A jövőben a területpolitikai munkába kívánnak jobban bekapcsolódni — hangsú­lyozta az előadó. E tekintet­ben az eddigieknél jobban szeretnének támaszkodni a területi pártvezetőségekre és pártszervezetekre. Az új módszerekkel a munkahelyen és munka­A tavalyihoz hasonló ajándékkal kedveskedik a Magyar Posta az év végén a telefontulajdonosoknak. Több százezer forintot laka­idon túli szakszervezeti érdekképviseletet valósít­ják meg, Miskolc 184 szakszervezeti bizottságának segítségével. A bizottság tagjai megál­lapították: noha a szakma­közi bizottság még kitapo- satlan, új úton halad, f és sajátos feladatához keresnie kell a megfelelő módszere­ket,' sikeresnek mondható a testületek közötti munka- kapcsolatok fejlesztésében elért eredmények. Ezt jelzi az is, hogy az üzemek szé­lesebb körét tudták bevon­ni a lakóterületet érintő döntések előkészítésébe. rithatunk meg, ha szerette­inket, ismerőseinket belföl­dön december 23-án este 0 óra, s 27-én reggel 7 óra között távhívással tárcsáz­zuk föl. Ez idő alatt a szo­kásos ár felét számlázzák » postai automaták. Hasonló kedvezményben részesülünk december 30-án, este 6 őri­től. január 2-án reggel 7 óráig. Karácsonykor és újévkor hagyományosan telefonon üdvözöljük távolban élő ro­konainkat, jóbarátainkat. Nagyon zsúfoltak a postai vonalak december 23-án es­te, illetve az óév utolsó nap­ján. Havas József, a Mis­kolci Postaigazgatóság osz­tályvezető-helyettese több jó tanáccsal is szolgált a te­lefonálni készülőknek. Ha olyan számot akarunk elér­ni, amelyet még nem kötöt­tek be az országos vagy a nemzetközi távhívóhálózatba, ajánlatos már most elője­gyeztetni az ünnep estéjére. Az ünnepekkor számít­sunk a telefonvonal zsúfolt­ságára. Ha a hívott fél te­lefonja foglaltat jelez, azon­nal tegyük a helyére a kagylót. Ne próbálkozzunk rögtön az újrahívásával. Ügy 6—8 percenként kísér­letezzünk az újratárcsázás- sal. Az állandó próbálkozás­sal több ezer kilométeres postai áramkört foglalunk le — eredménytelenül... Előfordul, hogy a sikerte­len telefonálás után egy-egy előfizető a távhívásba be­kapcsolt számot postai elő­jegyzés útján akarja elérni. A szakemberek ezt nem tartják célravezetőnek, mi­vel a telefonközpontosok is ugyanazokon a postai vona­lakon kísérlik meg a kap­csolást. És ha a vonalak zö­me foglalt, ők sem képesek csodára. Sz. I. Orarer János Ugató műkutya Ahogy vénülök, $ kopik agyam szür­keállománya, oly- ként vesz erőt raj­tam a gyermekkori, tulajdonság. Nekem újabban minden technikai mütyür megtetszik. Megtet­szik? Kell! Akarom! Amikor például az állami és maszek kereskedelemben megjelentek a mu­zsikáló kvarcórák, nem nyugodtam, míg nem vettem egyet. Az órással reggel fél hatra ál­líttattam az ébresz­tőt. Mondanom sem kell, még nem is de­rengett, s már fel­ébredtem magamtól. Izgatottan füleltem, mikor szólal meg a skót dudás az órá­ban. A muzsika oly igen tetszett fülemnek, hogy napjában több­ször is hallani akar­tam. Nyomogatni kezdtem a gombo. kát. S annak árán, hogy a számlapról eltűnt az óra, a dá­tum, a nap, végre megszólalt a duda. Egyszer azonban mi történt? Jelen voltam egy szűkkörű fontos értekezleten, amikor váratlanul megszólalt a skót dudás. Elhallgattat­ni nem tudtam, za­varomban a kezem­mel hadonásztam, mintha magam, vol­nék a skót zenekar dirigense. Ott nyom­ban ■ elhatároztam, hogy visszatérek jó öreg, de diszkréten hallgatag Doxámhoz, és soha többé nem veszek ilyen és ha­sonló marhaságot. Csakhogy ... Egy­két héttel ezelőtt megjelent az állami és maszek kereske­delem jóvoltából egy japán (s ez bűvszó!) csodabogár, egy füttyre füttyel vála­szoló slusszkulcstartó, amelyik még az órát is mutatja. Megtet­szett. Nekem kell egy ilyen! Akarom! És megvettem ... A nejem elől azon­ban eldugtam egye­lőre, jól tudván, hogy nem állhatja a családi életszínvona­lat csökkentő pazar­lást. Eldugtam, aztán napokig meg is fe­ledkeztem róla. Egé­szen tegnapig. Egye­dül voltam otthon, unatkoztam, eszem­be jutott, hát látni és hallani akartam. Meg igazából kipró­bálni. De hová is dugtam? A karácso­nyi ajándékok közé biztosan nem. hiszen ■ezt a meglepetést magamnak tartoga­tom. Hová is, hová is? ... Jaj, de buta vagyok! Minek tö­röm a fejem?! Hi­szen csak füttyente- nem kell és jelent­kezik! Füttyentettem. Válasz nincs. Kettőt füttyentettem. Csend. Fütyültem lágyan, mérgesen, fütyültem a Csárdáskirálynőt, Puccini Toscájából a levéláriát, a Rákóczi- indulót és az Add már uram az esőt. Mindhiába. Hát ha nem vála­szolsz. ott egyen meg a fene! Elég volt be-, löled is, meg a töb­bi marhaságból is. Egyszer s minden­korra! Slussz! Ma reggel hallom a rádióban, hogy két amerikai feltalálta az ugató műkutyát. A hír izgalomba ho­zott. Vajon milyen? Agár. puli, foxterri- er. netán tacskó? Ami azt illeti, jobb a komondor, mert annak az ugatása is komondor, s a hét­végi telken halálra rémül tőle a cseresz­nyetolvaj. Ez az uga­tó műkutya — az álla­mi és maszek keres­kedelem jóvoltából — nálunk is ugatni fog előbb-utóbb, vég­tére is így szokott lenni. Az amerikai kormány feltehetően nem tiltja meg az exportját. A szemé­lyi és vagyoni biz­tonság nem csupán kapitalista érdek. Lesz nálunk is, és akkor majd ... Jókedvem támadt. Terveket szőttem. És eszembe jutott a va­laha dzsesszorgonán halott Füttyös és ku­tyája című fülbemá­szó melódia. Fütyül­tem. És mi történt? Ahhoz a részhez ér­kezvén, amikor a füttyös háromszor je­lez kutyájának, hogy azután magához csalogatván jól el­tángálja az enge­detlen dögöt — meg­szólal. a japán im­port-mütyür. A köny­vespolcon, Makkal Sándor Táltoskirály című regénye mö­gül... Nem másztam a plafonra a gyönyör­től. Leveszem rólad a kulcsokat, te ra­vasz vacak! Sokkal nagyobb a fantázia egy műkutyában. Ne­kem kell egy olyan! Akarom! A posta év végi ajándéka Belföldi távhívás, féláron

Next

/
Oldalképek
Tartalom