Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-23 / 248. szám

Ihyesmestereink aranyérmei Itthon kamatoztatjuk a prágai A huszonhárom versenyző­ből álló magyar gasztronó­miai válogatott az elmúlt na­pokban 19 arany-, 32 ezüst­ös 3 bronzérmet szerzett a négyévenként megrendezésre kerülő GASTROPRAG nem­zetközi gasztronómiai verse­nyen. Az érmek közül há­rom aranyat és egy ezüstöt a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat két dolgozója, Tóth Béla mester- és kiváló cuk­rász, illetve Kandik Ferenc mesterszakács „gyűjtött be”. Mennyit ér ez a siker, s mit profitálhat belőle váro­sunk? — kérdeztük dr. Su­gár Jánost, a miskolci ven­déglátók igazgatóját, aki a magyar csapat vezetői kö­zött volt jelen a prágai be­mutatón, versenyen. — Hadd kezdjem azzal, hogy a Magyar Szakácsok- és Cukrászok Szövetsége „mély vízbe” dobta azokat a vidéki mestereket, akik előtt első ízben nyílt meg a nemzetközi szereplés, meg­méretés lehetősége. Ilyen erős mezőny — 23 ország, köztük első ízben nem szo­cialista országok csapatai is — még sosem gyűlt össze. Ráadásul egyes országok több csapatot is indítottak, némelyik ötöt-hatot! Ilyen körülmények között nagy eredménynek tartom a ma­gyar csapat, köztük a mis­kolci versenyzők remek sze­replését. A nemrégiben épült Prágai Kultúrpalota, a verseny színhelye mindig emlékezetes marad számunk­ra. — Hallottuk, hogy akadt azért izgalom is bőven ... — Minden hasonló ese­mény azzal is járt. Velünk az történt, hogy Kandik Fe­renc tokaji vegyesízelítős táljáról eltűnt á névtáblá­ja. Szerencsére még időben észrevettük, s aztán rekla­málásunkra a zsűri külön értékelte ezt a tálat, s arany­éremre érdemesítette. S ha már a zsűrit említettem, so­kunknak feltűnt, s ezt szó­vá is tettük, hogy nemzet­közi versenyen csehszlovák nemzeti zsűri értékel. Leg­közelebb állítólag már nem Befuccsolt a digitális Új órü.az ra aim,an Felszerelik az avasi lakó­telep aluljárójánál a köztéri órát. Ezzel kapcsolatban ér­deklődtünk Kertész Bélától, a városgondnokság főelőadó­jától. Akik már régebben élnek az Avason, emlékezhetnek, hogy három évvel ezelőtt már állítottak fel itt egy úgynevezett digitális, szám­jegykijelzésű órát. Ám ezt a szerkezetet mindennek ne­vezhették, akik látták, csak pontosnak nem. Számos vi­szontagságnak volt kitéve a masina. Megviselte az eső, a köd, az áramfeszültség in­gadozása a nem mindig a legjobb minőségű égőket. S mivel a funkcióját nem lát­ta el az óra, ezért döntöttek az illetékesek a leváltásáról. Az újnak a szerelését vár­hatóan már most vasárnap befejezik, s hétfőtől az er­re járó lakótelepiek feltehe­tően mindig a pontos időről értesülhetnek. Hagyományos mutatók járnak majd körbe az átvilágítható üveglapon. Miskolcon ezzel az időmé­rővel újból tízre gyarapodik a köztéri órák száma. A vá­rosgondnokságon azt terve­zik, hogy valamennyi szer­kezet kezelésével ezután egyetlen szakembert. Ka­csánál Miklóst, az ÉMÁSZ munkatársát bízzák meg. Ő újította fel egyebek között az avasi harangjátékot, s a már említett, az aluljárónál található órát is. S ha vé­gez a lakótelepen, rá vár a Diófa vendégiátóipari tan­üzemnél levő masina felújí­tása is. Arról egyelőre még nin­csenek hírek, hogy jövőre kerül-e utcáinkra, tereinkre újabb időmérő, ez a pénz­ügyi lehetőségektől függ. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a város- gondnokság elképzelései kö­zött, szerepel a közterülete­ken még fellelhető digitális órak átalakítása mutatósok­ra. Erre már csak azért is szükség van, mert nyílt te­repen a modernebb szerke­zet nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket. B. A. Építésügyi íilmnap Építésügyi filmnapot ren­deznek október 29-én, szer­dán délután 2 órakor Mis­kolcon, a Technika Házában. Négy filmet vetítenek le a legkülönfélébb építészeti té­mákról. Kiss Béla, a December 4. Drótművek igazgatója, mély­ről és messziről indulva ju­tott el az igazgatói beosztá­sig. Dunakeszin született 1931- ben, édesapja a Fővárosi Vízművek szakmunkása volt és a tagja a Szociáldemok­rata Pártnak. Hat évvel ké­sőbb idősebb bátyját — szintén szakmunkás — mun­kásmozgalmi tevékenysége miatt internálták. Kiss. Béla a polgári iskola el­végzése után géplakatos­tanuló lett a megyeri víz­műveknél. Itt idősebb szak­társai felfigyeltek a sze­rény, szorgalmas, a politika után érdeklődő fiatalember­re. Két mestere ajánlásá­val lett tagja a Magyar Kommunista Pártnak 1948 elején, alig 16 éves koréi­ban, közvetlenül a két párt egyesülése előtt. Munkahe­lyi pártszervezete küldte a budapesti Május 1. Kollégi­umba, ahol sikeres szak- érettségit tett. Innen a Mű­szaki Egyetem gépészmérnö­ki karára vezetett az útja. Diplomáját 1955-ben védte így lesz. Tapasztalatom sze­rint hidegkonyhában a nem­zetközi élvonalhoz tarto­zunk. A cukrászoknál már szorosabb a verseny, az NDK-sok nagyon tudnak. Feltűnő sikert arattak a kí­naiak, akik most először in­dultak Prágában. De mit hozhat nekünk Prága? Ilyenkor egyesek megkérdőjelezik a befekte­tett pénzt, energiát __ — Nincs igazuk. Egy ilyen versenyre valóban hónapo­kig eltart a felkészülés, s mi most anyagiakban is ál­doztunk, — mintegy fél mil­lió forintot. De a megvásá­rolt dísztálak, eszközök meg­maradnak, s lehetővé teszik számunkra, hogy évekig nemzetközi színvonalon tud­junk bemutatni verseny­munkákat. Ennél is többet jelent azonban, hogy ez a prágai siker kihat a mis­kolci gasztronómia színvo­nalára, fejlődésére. Nem csu­pán két szakemberünk ta­nult, hanem azok is, akik­nek prágai utazását anyagi­lag támogattuk. A fiatalok­nak pedig kedvet adhat a szakma igényesebb műve­léséhez, láthatják, hogy most már vidéki cukrász, vagy szakács is eljut nem­zetközi versenyre, bemutató­ra. Meggyőződésem, hogy a prágai sikert kamatoztatni fogjuk Miskolcon, a város vendéglátásában. S még csak annyit: két aranyérmesünk­nek lehetővé tettük, hogy a KPVDSZ kulturális napo­kon az Aranycsillag ven­dégházban ma bemutathas­sák teljes prágai verseny­anyagukat a nagyközönség előtt. Ny. L jje A vagonban érkező szenet teherautók továbbítják a megrendelőkhöz. Lyukói ráadás Nem lesz gond a szénnel Noha néhány miskolci ezekben a napokban is ar­ra vár, hogy megkapja a lyukói szenet, úgy tűnik, e télen nem lesz gond a tü­zelőellátással. A nádasréti Tüzép-telepen hatalmas bálákban áll a tű­zifa, valamivel arrább a különböző fajtájú — köztük számos külföldi eredetű — szenek halma. Egymás után érkeznek a Volán teherau­tói, s szállítják el a meg­rendelt tüzelőt. Jóval több gépjárművet is tudna fogad­ni a telep, ha rendelkezne velük a szállító vállalat. Most éppen egy vagon bri­kett érkezett, azt ömlesztik a placcra, majd onnan a gép­kocsikba, Az elmúlt évek nehéz te­leire, valamint a hazai szén­bányák helyzetére gondolva, Munka és mozgalom Az igazgató életútja meg. A tanulás mellett ak­tív pártmunkás is volt, az egyetem pártbizottságának a tagjává választották. Még itt keresték meg az MDP Bor­sod Megyei Bizottságáról, így lett a pártbizottság ipa­ri osztályának politikai munkatársa. E beosztásban a gépgyártással és a szövet­kezeti iparral foglalkozott Távirat szólította 1956. ok­tóber 22-én Dunakeszibe, nagyapja temetésére. Fele­ségével utazott, akit az egye­temen ismert meg, s aki szintén gépészmérnök. Át­utazva a fővároson, október 23-án, délelőtt már tapasz­talták azt a vibráló feszült­séget, amely estére véres kommunistaüldözésbe tor­kollott. A nagyapa temeté­se után nem tudtak vissza­utazni Miskolcra. A novem­ber 4-i fordulat után, ahogy újra megindult a közleke­dés, nyílott lehetőség az uta­zásra. Miskolcra hazatérve jelentkezett a pártbizottsá­gon, de itt már korábban megszüntették az ipari osz­tályt, Kiss Bélát a DIGÉP- be irányították, de itt az akkori munkástanács nem fogadta, sőt az itt dolgozó feleségét is elbocsátották. Igen nehéz hónapokat éltek át akkor ők is. A fnegyei pártbizottság akkori vezető­je, Prieszol József nemcsak a munkások, de a műszaki értelmiség megnyerését is fontos ’feladatnak tartotta. A műszaki értelmiség mun­kába állítása kulcskérdés volt ekkor, ennek az akció­nak keretében került Kiss Béla a ‘jDecember 4. Drót­művekbe1 1957 márciusában normairoda-vezetőnek. Az egyik újjászervezett párt- alapszervezet tagsága titkár­rá választotta. A gyárban az ellenforradalom idején sem fordultak elő szélsőséges ki­lengések, folytatták a mun­kát. Ebben a bonyolult hely­zetben a párttagok azt tar­tották legfontosabb felada­tuknak, hogy megmagyaráz­zák, elfogadtassák az MSZMP politikáját, vissza­adják a munkások, az em­berek hitét, megnyerjék őket a szocializmus ügyének. Az akkor több mint 1000 főt foglalkoztató gyárban, a pártszervezetek, pártvezető­ségek választották ki azokat a dolgozókat, akik a szer­veződő munkásőrség tagjai lettek. A pártszervezeteknél ez időben szinte állandó na­pirendi pontként szerepelt a termelőmunka segítése. A gyár akkor még csak bel­földi megrendelést elégített ki. A fiatal gépészmérnök új beosztásba került, a tmk- üzem vezetőhelyettése lett. Itt zömében magasan kva­lifikált szakmunkások dol­goztak már akkor is, akik rendszerint politikus alkatú- ak is egyben. Ez a beosztás ilyenformán kitűnő iskolá­nak bizonyult. Nem volt még 30 éves, amikor 1960-ban főmérnökké nevezték ki. Ek­kor volt folyamatban a gyár első nagy beruházása, a 260 millió forintos Huzalmű II. gyáregység létrehozása. A termelőmunka irányítása mellett nem kis feladatot je­lentett ennék a beruházásnak műszaki vezetése. Nem szá­molták akkor a munkában eltöltött órákat, az lebegett szemük előtt, hogy valami újat, korszerűt hoznak létre. Örömmel, szívesen, fiatalos lendülettel csinálták, s a si­ker nem maradt el. A fő­mérnöki beosztás helyett lét­rehozták a műszaki igazga­tóhelyettes funkciót, ami néni egyszerűen csak név­változás. Hiszen az új gyár­egységben már olyan ter­mékeket állítottak elő, amely az építőiparnak volt égető szüksége. Közben megérkez­tek az első exportmegren­delések is. Kiss Béla fő­mérnökként, műszaki igaz­gatóként 23 éven keresztül tervezte, irányította a. ter­melőmunkát, s közben a tő­le megszokott rendszeresség­gel, alapossággal tett eleget pártmegbízatásának is. A 60-as években 8 éven ke­resztül volt tagja a mis­kolci pártbizottságnak, eb­ből 4 évig végrehajtó bi­zottsági tag is volt. A leg­utóbbi választásnál ismét bi­zalmat kapott, s mint a vb tagja, gazdaságpolitikai prob­lémákkal foglalkozik. Azt vallja, hogy a legfőbb gondunk, s így feladatunk is a munka hatékonyságának a javítása. Ez az ő gyárukra is érvényes, annak ellenére, hogy a December 4. Drót­művek évek óta teljesíti tervét, eleget tesz exportkö­telezettségeinek is. Az idén — igaz, még keményen kell dolgozniuk az év hátralevő időszakában — rekord tő- késexport-bevételre számí­tanak;' a tavalyi 16,4 millió dollárral szemben az idén 17 millió dollárt akarnak elérni. Ezért mindent meg is tesznek.' Csakis így van lehetőség az év elején meg­tervezett 230—250 millió fo­rint vállalati nyereség reali­zálására. Biztosíték minderre a nagy hagyományokkal rendelkező szocialista munkaverseny- mozgalom. a szocialista bri­gádok vállalásai, az újító kedvű, fáradhatatlan műsza­ki vezetés, és az az alkotó együttműködés, amely ösz- szekapcsolja a munkásokat a vezetőkkel, a társadalmi szervek és szervezetek, a gyári pártbizottság és a párt- szervezetek termelést segítő tevékenysége. O. J. a megyei Tüzép gondosko­dott importszenekről is. Ezek keverhetők a most js kap­ható lyukói diószénnel. Ami a lyukói kocka, s darabos szenet illeti, néhány nap múlva ismét lehet jegyeztet* ni. Mindehhez még csak any- nyit: a miskolci és borsodi bányászok ígéretük szerint mindent megtesznek azért, hogy rajtuk ne múljon a szénellátás. A lyukúi bá­nyaüzem például már októ­ber elejére leszállította az ez évre szerződött mennyi­séget, s azóta — egészen az év végéig — ráadás-szállít­mányokat küld a Tüzépnek. Bőrül a kábeltévé hálózata Az avasi városrészben élő családok egy része már jó ideje élvezheti a miskolci városi televízió adásait; ed­dig 2200 lakásba jutottak el a miskolci tévéstúdió műso­rai. December 31-től — ha minden terv szerint megy — a lakótelep második ütemé­ben újabb 7400 otthont kap-: csolnak be a hálózatba. Az új vonalak építését két szakaszban végzik a kivite­lezők. Az alépítmény — az árkok, az utcák alatti alag­utak — kiásásával a MIBER' egy termelőszövetkezetet bí­zott meg, az erősítőberende­zések beszerelését és a ká­belek lefektetését a Gelka szakemberei végzik. Nekik adják majd át a hónap vé­gén a megépítendő hálózat egyharmadát, hogy a kábel- fektetést elkezdhessék. Ké­sőinek tűnhet ez a részleges átadás, hiszen alig két hó­nap marad a befejezésig. Ám a Gelka szakemberei bizakodóak; nekik már csak a kábeleket kell majd be­húzniuk azokba a csövekbe, melyeknek többsége már a helyén van. Az időben tör­ténő befejezés mindenkinek érdeke, mivel a beruházási terv csak erre az évre ér­vényes. A négy és félmilliós költ­séggel épülő kábelhálózat a város kasszáját nem kevéssé terheli, a korlátozott anyagi lehetőségek mellett igen mélyre kell nyúlni érte a pénztárcába... A további bővítés — költségessége miatt — egyelőre bizonyta­lan, 'ennek ellenére a Közép­szer utca és környéke „ká- bel-tévésítésének” tanul­mányterve már elkészült..^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom