Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-20 / 245. szám

$ Finn vendégeink egy csoportja a tanácskozás szünetében. A baráti körük országos találkozóján Tampere érmét adományozták Tauszig Máriának F árják as építkezőket 99 rk A már álló házak bizonyít jók: érdemes otthont terem­teni a Martintelepen. Á környékbeli szolgáltatások bővíté~ sét tervbe vették az illetékesek. A házadóról a rádióban Magyar—szlovák vízügyi tárgyalások lyának vezetője is nyilatko­zott lapunkban. Nevezete­sen: a közeli jövőben új, nagy alapterületű ABC épül­ne a Martintelepen. s a fel­szabaduló helyiségekbe kü­lönféle szolgáltató intézmé­nyeket telepítenének. B A. 35-510-es telefonon. . 16 óra .30.pgrctól tehetik fel kérdé­seiket, ezekre Zabb László, a megyei tanács pénzügyi osztályának csoportvezetője válaszol. A magyar—finn baráti kö­rök II. országos találkozójá­nak második napján, szom­baton a miskolci baráti kör nevében Breitenbach József titkár köszöntötte a tanács­kozás részvevőit, köztük Ulla-Hauhia-Nagy asszonyt, Finnország budapesti nagy­követségének kulturális tit­kárát, Knut Stjernvallt, a finn nagykövetség kereske­delmi osztályának vezetőjét, és Seppo Suuripäät. Tampe­re város főpolgármester-he­lyettesét. A találkozón jelen volt dr. Kun László, a me­nyei pártbizottság titkára. Dudla József, a városi párt- bizottság első titkára és Ho- molya Gizella, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára. A lillafüredi Palotaszánó nagytermében először a bé­késcsabai baráti kör mun­kájáról szóló beszámolót hallgatták meg a résztvevők, majd a budapestiek nevé­ben Varga Domokos író mondta el: a baráti körök sokat tettek azért, hogy ma hazánkban a finn nyelvei többen tanulják, mint ko­rábban. Heikki Koski, a finn—magyar társaság or­szágos elnöke egyebek kö- . zött azt hangsúlyozta, hogy ma már legalább olyan je­lentős a családok és polgá­rok között kialakult barát­ság. mint a két ország „nagy” politikájának az együttműködése. És ez így van jól, mert ezek a kap­csolatok gazdagítják, színe­sítik az életünket. Arto Mansala, Finnország budapesti nagykövete is azt tartotta a legfontosabb ered­ménynek, hogy a két ország hivatalos kapcsolatát haté­konyan szélesíti a népeink közötti mindennapi kontak­tus, amelyet találóan „a né­pek diplomáciájának” neve­zett. Hargita Árpád, hazánk helsinki nagykövete megál­lapította, hogy „az országa­ink közötti együttműködés nagyon jó”. Kekkonen elnök 1963-as budapesti látogatá­sa óta ez a kapcsolat folya­matosan gazdagodik. Erkki Haapio, a finn—ma­gyar társaság tamperei el­nöke tolmácsolta a több, mint 300 tagot számláló tamperei társaság üdvözle­tét. Ezután kedves pillana­tok következtek: Erkki Haapio Tampere város ér­mét nyújtotta át Tauszig Mária tanárnőnek, aki az 1920-as esztendőktől kezdve munkálkodik Miskolcon a magyar—finn barátság erő­sítése érdekében. A kilence­dik évtizedében járó Tau- szig Mária a meghatottság­tól olykor-olykor elfúló han­gon, finn nyelven mondott köszönetét az elismerésért, Dr. Kovács Zászló, váro­sunk tanácselnöke, a talál­kozó fővédnöke emlékpla­kettel kedveskedett Heikki Koskinak, Arto Mansalanak, Seppo Suuripäänak és Har­gita Árpádnak. Miskolc vá­rosának nevében. A tanácskozás szünetében, az emeleti szobákban gaz­dasági szakembereink tár­gyaltak finn kollégáikkal. Mint megtudtuk, Heikki Koski, aki a finn alkohol­monopólium elnöke (északi rokonainknál ennek a kezé­ben van az alkoholtartalmú italok felvásárlásának és ha­zai nagybani árusításának a joga (érdeklődött a Miskolci Likőrgyár két új terméke, az Avicum és a Miiki nevű tejszínlikőr-csaiád felől, amelyeket a Skála-Coopon keresztül értékesítene a Mis­kolci Likőrgyár. A délutáni órákban szá­molt be munkájáról többek között a kecskeméti, a kör­mendi, a nyíregyházi és a legutóbbi országos találko­zó szervezőjének, a pécsi baráti körnek a képviselője is. Az u„támik felszólaló Breitenbact József kiemel­te: a találkozó sikerének ékes bizonyítéka, hogy több város verseng a következő tanácskozás rendezésének a jogáért. A körök több. mint 200 jelenlevő képviselője kö­zött a személyes kapcsolatok tovább erősödtek. Az esti órákba nyúlt a résztvevők számára rende­zett, Ki tud többet Finnor­szágról? vetélkedő. A Fin- nair légitársaság két sze­mélyre szóló repülőjegyét — az úticél Helsinki — tíyör- ffy Csabáné pécsi játékos nyerte. (Mint megtudtuk, kisebbik fiával utazik majd.) A MALÉV ugyancsak Finn­országba szóló repülőjegye­it Vincze József nyerte Nagykanizsáról. (Az ő úti- társa a felesége lesz.) A magyar—finn baráti körök II. országos találko­zója finn vacsoraesttel ért véget. Nemrégiben arról nyilat­koztak az illetékesek a tele­vízió egyik műsorában, hogy nem tartják valószínűnek a magánerőből lakást építők otthonteremtő kedvének csökkenését az új adórende­let miatt. Igen ám. csakhogy ha bárki építkezésre adja a fejét, az első, hogy telekkel rendelkezzen, amire aztán felhúzhatja a falakat. S a közvélemény úgy tartja, manapság Miskolcon cseppet sem olcsó építkezni, s borsos árat kell fizetni a telekért — már ha van egyáltalán meg­vehető ... A városi tanács építési és közlekedési osztályától érte­sültünk arról, hogy három éve közművesített területet készítettek elő 42 magánla­kás-építés céljára. S bár kellő volt a hírverés, mégis­csak 13 új otthon került te­tő alá. Űjabb jelentkezőket várnak tehát két 14—15 la­kásos tömb építésére, két­szintes sorházhoz. A telkek használatbavé­teli díja lakásonként 100— 120 ezer forint, melyre OTP-kölcsön is igénybe vehető. A telkeken van út. víz, elektromos hálózat és szenny­vízcsatorna. A jelentkezése­ket a Kun Béla Lakás- és Garázsépítő Szövetkezetnél (Kinizsi u. 8.), vagy a városi tanács építési és közlekedési osztályánál várják. Jó, jó, — de hol is varrnak ezek a nevezetes telkek? A Martintelepen, a Latinka Sándor utcában. Bizonnyal lesznek, akik csak legyinte­nek, hiszen a Martintelepet többen nem tartják túl von­zónak az építkezésre. Nem árt tehát, ha kert ve» nálónak elmondjuk, hogy n**8régen fogarfták H tét. ezzet a környékkel foglal­kozó rendezési tervet, mehr szerint a Martintelepre és «Szirma fejlesztésére köl- tendó som-mát nem aprózzák el, hanem közös városrészközpontot kap a két egymáshoz kö­zeli terület. Ez az itt élők számára több előnnyel jár. S ha még vannak is kíván­nivalók a környék ellátásá­ban, említést érdemel az, amiről nemrégiben a városi tanács kereskedelmi osztá­Az 1987. január 1-én ha­tályba. lépő há,íádóyal fog­lalkozik ma. október 20-án a Miskolci Rádió a Hétről hét­re, hétfőn este című maga­zinműsorában. A hallgatók a A magyar—szlovák közös határvizi bizottság tiszai al­bizottsága ülésszakát mától 24-éig tartják Miskolcon. A tárgyalásokon képviselteti magát a szlovák erdészeti minisztérium, a kassai víz­ügyi igazgatóság, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal és az Észak-magyaror$zági Víz­ügyi Igazgatóság. Az ülésszakon megvizsgál­ják az elmúlt időszak együttműködési tapasztala­tait, az ez évre tervezett munkák teljesítését, a közös érdekeltségű vízfolyások, fo­lyók, vízi létesítmények ál­lapotát. A tárgyalások során felkészülnek az őszi—téli vízkáros időszakra is. r Izeinkre kíváncsiak Mongol cukrászok Tizenöt cukrász és tizen­két szakács erkezett hazánk­ba külföldről, hogy a ma­gyaros ízek előállításának titkait ellesse. A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége vendégeként több csoportban egy-egy hónapot töltenek több városunkban. Miskolcra három mongol cukrász érkezett; a Széche­nyi úti Napsugár cukrászda, illetve a Capri cukrászda melletti sütőüzemben ismer­kedhetnek a szakma fogá­saival. A Miskolci Vendég­látóipari Vállalatnál úgy tervezik, hogy az egyhónapos gyakorlat végén a három vendégcukrász remekeiből kiállítást rendeznek. Termé­szetesen bemutathatják azo­kat a nemzeti jellegű ké­szítményeiket is, amelyek Mongóliában jelentik a cukrászszakma legújabb irányzatait. jjc Ki tud többet Finnországról? vetélkedő győztese, Győrf- fy Csabáné Pécsről — az első sorban középen, szemüveg­ben — kétszemélyes finnországi repülőutat nyert. (Kerényi László felvételei) (bálázni) Finita kampány Azért választottam ilyen, nyelvi összeté­telben bonyolult (és feltehetőleg helyte­len) címet, hogy az alkoholisták ne is ol­vassák el ezt a kis írást. Ne tudják meg, hogy vége van az el­lenük, illetve felbuj­tójuk, az alkohol el­len vívott egyhónapos küzdelemnek. Saj­nos, egyéb teendőim miatt, nem volt mó­dom az alkohol ellen bevetett fegyverek arzenálját időben (te. hát egy hónappal ez­előtt) gazdagítani, ezért most engedtes­sék meg néhány utánlövés. A jelenlegi harc fegyverei kicsit el­avultnak tűnhetnek, esetleg, néha (és így tovább a finomító jelzők, nehogy meg­sértsek valakit). Igen jók és hatéko­nyak a plakátok, brosúrák, de ezeket idősb Reszketős Kal- csók Feri bácsi (47 éves) nem tudja el­olvasni, mert utoljára a hatvanas évek kö­zepén józanodott ki, amikor tévedésből, barom napra razár­lak az önkéntes tűz- oltószertár ajtaját. Az Egészséges ifjúságot 2000-re” pályázat eredményessége is vi­tathatatlan, de mi lesz azokkal, akik 2000-re már nem if­júsági korban lesz­nek, viszont azt a kis, ma még meglé­vő, grillcsirkényi eszüket is megemész­ti a szatmári szilva? A harcnak kissé fur­csa jellemzője, hogy nem ott lűnek, ahol kéne. Nem voltam katona, de ez olyan, mintha az ellenség előttünk lenne, de mi hátrafelé tüzelünk, mert úgy áll az ágyú­cső. A tréfás karika­túrák ugyanis a kör­zeti rendelőkben, gyógyszertárakban, kultúrházakban, le­ánynevelő intézetek­ben lógnak a falon, a kocsmákban vi­szont csak az a tré­fás felirat lóg, hogy „ittas embert nem szolgálunk ki”, és ir­ritálja azokat a ré­szegeket, akik még lábon vannak, de még innának. Tudom, hogy alkoholba té­vedt embertársun­kért Mi, a társada­lom vagyunk felelő­sek, nem pedig az a szomorú szemű szó­rakozni vágyó édes­anyja, aki már cse­csemő korában szesz­be mártott kenyér­rel altatta, ha na­gyon bőgött. Azért is felelősek vagyunk, mert nem isszuk el előlük a készletet, nem fogjuk meg a kezüket (én a múltkor megfogtam az egyiknek. nagyon megörült, hogy vég­re vele is törődik valaki, öt is ember­számba veszik, egy­szóval a végén be­rúgtunk). Helyes az a stratégia, hogy mi­nél több kocsmát be kell zárni. Helyette családias poharazók, vendéglők, grillek, city grillek, klubok nyílnak, amelyek ra­gyognak. a tisztaság­tól, kulturáltan fo­gadják a betérőt, még megnyitás után más­fél órával is. Gondolom, az al­koholizmus elleni küzdelem egyik har­ci eszköze az a kí­sérlet, hogy lehetet­lenné teszik az üve­gek kinyitását. Már ott tartunk, hogy tíz kólás üveget a ma­gyar súlyemelő-válo­gatott keret se nyit ki egy óra alatt. Igaz, hogy a száraz Mar­tinit lazán két ujjal csavarom le, de a bo­rosüvegekbe bele kell nyomjam a du­gót. összefoglalva: ezen a téren bizta­tók az eredmények, mert az utcákon egy­re több a törött üveg, amit valószínűleg azért tört össze a tu­laj, mert másként nem fért hozzá a ne­dűhöz. Egyébként ku­tatómunkát is foly­tatok: kutatok azután a munkahely után, amelyiktől számított ötven méteren belül nem lehet szeszt kap­ni. Végezetül egy konk­rét javaslat: mielőtt a következő alkohol- ellenes offenzívat megindítanánk, tart­sunk gyakorlatot. Ne egy hónapig küzd- jünk, csak teszem azt három napig. De ad­dig ne áruljanak se­hol alkoholt! Addig mindenki csak azt ihassa, ami otthon van neki. (bérezés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom