Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-27 / 226. szám
Muzsika-turizmus Aras-al ji kórus 7 bili szilien Zenészgyerekekből áll a Családi Intézet kórusa. Természetes, hogy felkészültek, de a vonzerejük abban van, hogy kedvesek, fiatalok, szépek, és még nemigen gondolkodtak rajta, hogy miért szeretik a muzsikát. Létformájuk. A Kaukázusba rendszeresen szerveznek társasutakat az utazási irodák, de kevesen vannak, akik a földnek ezt a páratlan szép részét ismerik. Hallottunk már a Szovjetunió déli köztársaságainak ősi kultúrájáról, de az olvasmány nem helyettesíti az élményt, amelyet néhány napja húsz miskolci fiatal magáénak tudhat. Várady László, a Családi Intézet vezetője, emellé még fesztiválsikerről is beszámolt: „Musica” nevű kamarakórusuk dicsérő oklevéllel, különdíjjal tért meg Tbilisziből. — Hogy jutottak ilyen messzire? mai versenyen is megszerezték már a legjobbaknak járó minősítés és gondolom, így esett rájuk a választás. Német, lengyel, bolgár, magyar együttesek, és természetesen minden szovjet köztársaság muzsikus fiataljainak a részvételével rendezték meg Tbilisziben a „Béke, muzsika, turizmus” című nemzetközi fesztivált, és a sikernek alighanem az a legfőbb bizonyítéka, hogy ezután háromévenként ismét találkozóra hívják a hazai és külföldi fiatalokat A mi együttesünk a megyei és városi tanács művelődési osztályainak erkölcsi és anyagi segítségével, az Express Utazási Iroda révén került ide, és bár a gyerekekben biztosak lehettünk, szokatlan megtiszteltetés volt, hogy ilyen távol, mi képviseltük Magyarországot. — Verseny volt a Tbilisziben rendezett fesztivál? —. Nem, de a legjobbakat, így a mieinket is különdíj- ban részesítették. Találkozó volt, amelyet a Nemzetközi Békeév tiszteletére rendeztek, és mint minden ilyen nagy szemle, ahol különböző nemzetiségű fiatalok jönnek össze, ritka élmény. Élmény volt például az az este, amikor a mieink és a litván együttes ismerkedtek egymással, és kölcsönösen nagyon sokat tanultak. A fogékony embernek — márpedig a muzsikus fiatal nagyon fogékony — fontos, hogy ismerjen más kultúrákat, és, akár mérceként, ismerje mások felkészültségét. — Mit énekellek? — Bárdos-, Kodály-műveket, és amit szintén nagyon szeretnek, spirituálékat. A vendéglátók tiszteletére itthon megtanultak egy grúz népdalt, ott pedig folklóresten, és minden lehető alkalommal még többet. Miattuk örülök nagyon, hogy elmehettünk. Szakmailag is megerősít egy ilyen út, és kevés tizennyolc-húszéves mondhatja el magáról, hogy találkozott a kelet kultúrájával. M1— Jósva! Erika képei jc. Fiatal lány portréja. A Bartók Béla Művelődési Ház ezelőtt egy évvel rendezte meg a Diósgyőri Munkásnapok keretében első kama- rakiállítását, s ezzel vállalta a fiatal alkotók mecénási támogatását. Azóta hagyomány, hogy az elsőcsamokban egy- egy fiatal művész alkotásaival bemutatkozhat. Most szeptember 28-ig Jósvai Erika kiállítását láthatjuk. Skarupkáné Fajkó Judit a megnyitón találóan jellemezte a képeket és al(Jósvai Erika rajza) kotójukat: „Erős, meleg színek, leegyszerűsített természeti formák jellemzik ezt a stílust, melynek középpontjában az ember áll.” Megkérdeztem Jósvai Erikáit, hogyan jutott el életének ehhez a jelentős áll®» másához. — Kislánykorom óta mia» dig figyeltem az embereket, s egy-egy arc, egv gesztus mély nyomot hagyott az emlékezetemben. Gépírónőként dolgoztam a megyei kórház koraszülött-osztályán, ahol különösen sok alkalmam adódott nagy érzelmi hullámzások megfigyelésére. Azoknak a parányi, alig-ember lényeknek a sorsa nemcsak a szülőket, de az orvosokat, nővéreket is érzelmi sorompóba szorította. Akartam, nem akartam, magam is végigéltem velük együtt a rettegést, hogy e parányi életek gyertyája ki ne aludjék. Aztán meg kellett operálni a kezemet, s többé nem gépelhettem. A kezem azonban kéz maradt, s az ujjaim mozogtak. Ekkor kezdtem el az ujjaimmal festeni. Minden felhalmozódott emlék életre kelt az ujjaim alatt. Sosem gondolom ki előre, mit fessek, amelyik téma legerőteljesebben jelentkezik, annak adok hangot. Haladok a magam útján... Végül már annyi képem volt, hogy tanácsolták, menjek el egy kultúrházba, ott maid megmondják, mit tehenek. M. Szilágyi Lajosné- val találkoztam, aki a bemutatott képek alapján zsűrit hívott össze és h«*h"»t adott a kiállításomnak. Fogv milyen terveim vannak? Festeni és rajzolni szeretnék egész életemben Gy. A. / Kisestélyit házilag Az örökzöld fekete Eleink emlékezete Kun Miklós, a főbíró — Regős Zsolt vezetésével néhány éve alakult a ziénészgyerekekből álló kórus, és igazán nem dicsekvésből mondom, hogy büszkék vagyunk rájuk. Bármerre megyünk, szívesen fogadják őket, mert kedvesek, saját stílust képviselnek, nagyon szeretnek együtt énekelni. Hazai szakAz ifjúsági szervezet tennivalói fíi KISZ Miskolc Városi Bizottsága a csanyiki Politikai Képzési Központban az ifjúsági szervezet idei kongresszusa meghatározta feladatokról kétnapos tanácskozást tart. A résztvevők: a KISZ városi bizottságának tagjai, a rétegtanácsok és a munkabizottságok vezetői, a nagyüzemi KISZ-bizottságok titkárai, az alapszervezeti KISZ-titkárok és a KISZ apparátusában dolgozók. Az előadást A KISZ XI. kongresszusa és dokumentumainak értelmezése címmel Dobozy Zsolt, a KISZ városi bizottságának első titkára tartotta tegnap délután. Ezután réteg- és reszorttanácskozásokat rendeztek. Este a résztvevők megtekintették a Miskolci Ifjúsági Napokról készült videófilmet, majd vidám, játékos vetélkedőn vettek részt. Ma a csoportos foglalkozást követőén ifjúságpolitikai fórumot rendeznek. A kérdésekre dr. Kovács Lászlónak, a városi tanács elnökének előadása után Tímár Vilmos, a városi pártbizottság titkára, Homolya Gizella, a HNF városi titkára és Lázár Gáspár, a Városi Szakmaközi Bizottság titkára válaszol. Kun Miklós 1811. szeptember 22-én született Miskolcon. A Kun család tagja —, akik csak a XVIII. század derekán költöztek Miskolcra - a város gazdagabb polgárai közé tartoztak. A jóeszű Miklós az evangélikusok főgimnáziumában tanult, majd Eperjesen folytatott jogi tanulmányokat Ügyvédi vizsgát tett, de sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. Családja stabil anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy tanulmányai után rögtön bekapcsolódjék a politikai közéletbe. Hamarosan a miskolci ifjúság egyik vezéralakja lett. Az 1840-es évek elején alakult meg Miskolcon a Major utcai Tudós Társaság, a társadalmi reformokért küzdő liberális ifjak szervezete. Ebben az időben Borsod már a liberális nemesség megyéje. Csupán az volt a, kérdés, hogy a megye a Széchenyit vezérüknek tekintő, fontolva haladók táborához csatlakozzék-e, vagy Kossuthot kövesse Ebben a vitában jutott központi szerep a Major utcai társaságnak, amely Kun Miklós és testvére, János vezetése alatt állott. A társaság Kossuth mellett kötelezte el magát, és azon fáradozott, hogy a kossuthi törekvéseket érvényre juttatni szándékozó Szemere Bertalannak segítsen, és kiszorítsa a város vezetéséből a csak fontolva haladókat. A társáság mindkét célt megvalósította. Szemere Bertalant előbb ország- gyűlési követté, majd 1846- ban alispánná választották. A város főbíráia pedig 1841 végén Kun Miklós lett. Az alig 30 éves főbíró, akinek arcvonásait a korszak divatos miskolci festője, Wántza Mihály örökítette meg, nem is sejtette, milyen nehéz feladatra vállalkozott, amikor a város irányítását átvette. A vármegyei gyűléseken és a város lakói körében a reform- törekvések híveként vált ismertté. Felkarolta a tervezett kisdedóvó ügyét, anyagiakkal támogatta a miskolci színházat. S ami a legfontosabb: mindenkor kiállt a társadalmi reformok ügye mellett. A Kossuth iránti elkötelezettségét mi sem fejezi ki jobban, mint a helyi tudós társaság egyik vezetőjeként 1840-ben, Kossuth miskolci látogatásakor elmondott üdvözlő beszéde. Az ellenzék örökös támadásai következtében 1844 júniusában, koholt vádak alapján felfüggesztették hivatalából. Az igazságtalan támadásoktól, az őt ért rágalmazásoktól megfáradva és elkeseredve visszavonult a közélettől. Csupán 1848 szeptemberében — amikor a forradalom vívmányai veszélybe kerültek — vállalt feladatot. A miskolci nemzetőrség egyik osztagának parancsnoka lett. Csapatát azonban nem vetették harcba, így tulajdonképpen tétlenül, birtokán gazdálkodva szemlélte az élethalálharcot. A szabadságharc bukása után is csak gazdálkodással foglalkozott. Nemes borait kezelgette nagy szeretettel. Mint kiváló mezőgazdász állott köztiszteletben. Az 1871. évi miskolci ipari kiállításon ezüstérmet kapott az 1846. évi aszú boráért. A megkeseredett öregembert, akinek nagyobb jövője is lehetett volna az ország politikai színterén, 1875. április 13-án, életének 63. évében helyezték Miskolcon örök nyugatomra. Kun Miklós lUiskolcz múltja, jelene, tekintettel a jövőjére című nagyszerű történeti munkája 1842-ben került ki a város nyomdájából. A megjelent dolgozat nagy visszhangot váltott ki, s elősegítette az újbóli megválasztását is. A korabeli krónikás ezt írta egyik levelében: „Némelyek azt mondják, hogy a megjelent könyv szerzett neki annyi voksot, mint 50 hordó bor.” A mű tartalmaz ugyan pontatlanságokat, tévedéseket, de végső soron ez volt Miskolc történelmének első átfogó feldolgozása, összehasonlította a város korabeli helyzetét más városok fejlettségi szintjével, és sok esetben megjelölte az utat, amelyet a városnak fejlődése során végig kell járnia. Kun Miklós az alig egy év alatt elkészült, és igen alapos levéltári .kutatásokon alapuló munkájában először tett kísérletet a város történeti korszakainak meghatározására. A könyv keletkezéséről így ír: „Hivatalommal együtt átvevőm a városi levéltár kulcsait is, rozsda lepettek voltak ezek, s én kíváncsian siettem látni a levéltárt... Beléptem.. Az általa átélt korszakban a város felemelkedésének, fejlődésének programját rajzolta meg. Tervei között szerepelt a jóléti pénztár felállítása, a városi világítás, a korszerű oktatás, az egészségügy megszervezése. Tervei közül főbírói tevékenysége alatt több is valóra vált, elképzeléseinek teljes realizálására azonban csak az 1867-es kiegyezés után kerülhetett sor, amikor a város a kapitalista fejlődés útjára lépett. Molnár István Akinek kifejezetten alkalmi ruhára van szüksége, tallózzon hazai vagy külföldi divatlapokban, többnyire fekete vagy fekete-fehér modelleket fog találni. Nem véletlen, hiszen a divattervezők szerint a fekete: örökzöld, vagyis mindig elegáns. A Chanel-divathá z voál nagyestélyit ajánl, a test vonalát követő szabásvonallal és bőséggel. Meglepő a díszítése: sok, feketére festett kakastoll, mely dúsan övezi a kivágást és a csípőt — már akié elbírja —, de emellett érvényesülni hagyja az elmaradhatatlan szaténszalagot és láncövet. Fontos kiegészítője a 3/4-es 'szárú kesztyű. Egy másik nagy név h divatvilágban Pierre Balmain: elegáns, nagyvonalú, kissé oroszos hatású estélyi ruhája gyapjú kreppből készült. A fél combig érő fehér tunika fekete bársonyon bronz színű rátéttel díszített, s az erősen szélesített vállat még jobban hangsúlyozza; a szoknya bokáig ér, térdtől lefelé bővülő. Nina Ricci testhezálló, fekete bársonyruhája a 40- es éveket idézi: az aljára több sorosan varrt taft fodorral sem takarja el a térdet, a hosszú, szűk ujj ugyancsak fodorban végződik, s a dekoltázsa szép vonalú, szív alakú. De maradjunk a kevésbé feltűnő, mégis elegáns öltözéknél. Szabásmintánk alapján a szolid kisestélyi ruha megvarrásával bárki megpróbálkozhat, még a gyakorlatlanok is. 140 centiméter széles anyagból, 2,50 méter szükséges hozzá. Derékban gumírozott, az ujja bőségét keskeny pánt vagy ugyancsak gumipertli fogja össze. A díszítéssel új meg új megjelenést érhetünk el: fehér csipkegallérral, horgolt stólával, ízléses élő vagy művirággal, dekorativ strasszal, övvel. Aki kicsit bátrabb, a szoknyát elöl, hátul vagy oldalt magasan felsliccelheti. ♦ A felnagyított szabásmintán 5x5 centiméteresek a fcoo. kők.
