Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)

1986-07-28 / 174. szám

Két színes háztól még szürke a lakótelep Szebben, jobban lakni klubépület a búvároknak hogy a csak gazdasági szem­üvegen át nézve ítélő lakás- építési politika nem segítet­te a szebb, humánusabb la­kókörnyezet, a szélesebb la­Lakni kell valahol, de nem mindegy, hogyan. Kü­lönösen akkor nem, ha a lakásért komoly áldozatokat vállal a család, hosszú év­tizedeken át viselve a most már nem csekély kölcsön- terheket. Maguk lioziák rendbe Minderről nemrég a párt városi végrehajtó bizottsága tárgyalt. Megállapították, Tény az, hogy a VII. öt­éves tervben frontáttörésre aligha számíthatunk az épí­tészeti és környezetkultúrá­ban, a lakásépítés területein. Ahol most épülnek az új la­kótömbök. ott a tervek kö­rülbelül öt-hat éve készül­tek. természetesen nem a mai észjárással. Biztató azonban, hogy a BÁÉV-néí erőteljes műszaki fejlesztés kezdődött, hogy szebb, prak­tikusabb lakóépületeket emelhessenek, kerülve az egyhangúságot. Szerencsére a sokszínűség malmára hajt­ja a vizet az a tény is, hogy a jövőben városépítés fő színtere a belváros lesz, ahol alkalmazkodni kell a régi homlokzatokhoz, a szűk területhez. * ÁRAK ÉS ÉRVEK Nagy kérdés, hogy vajon mindennek mi lehet, mi lesz az ára? Az elmúlt fél évti­zedben a lakásárak merede­ken emelkedtek: miközben a lakás használati értéke nem változott, ára majdnem meg­duplázódott! Az összefüggé­seket boncolgatva egyértel­műen kiderült, hogy bár a lakások minőségén javító változások is pénzbe kerül­nek. de a lakásárakat dön­tően mégsem ez hajtja fel­felé. Ettől sokkal jelentősebb hatása van az anyagok, a fuvar, az élőmunka áremel­kedéseinek s annak is, hogy manapság nem építünk any- nyi tízszintes házat. Az árakról még csak asiy- nyit, hogy a megyei városok közül az elmúlt években Miskolc az árak listáján többnyire sereghajtónak szá­mított. Az persze más kér­dés. hogy ami pillanatnyilag olcsónak tűnik azért még később nagyon sokat kell fi­zetni. A közeljövő feladata az Miskolcon, hogy olyan megoldásokat keressenek a tervezők és az építők, ame­lyek takarékosak, de szépí­tik a városképet. Némi fan­táziával, igényességgel talán nem lehetetlen ezt a két té­nyezőt összeegyeztetni. (k—ó) Miskolcon ma is az a legégetőbb gond, hogy ke­vés a lakás, mégis egyre erősebb az igény a jobb minőségű, tágasabb. szép környezetben elhelyezett, gondosan kivitelezett és ter­vezett lakások iránt. Vajon van-e reális lehetőségünk ar­ra. hogy a mai pénzszűke vi­lágban valóban szebb és jobb lakásokat, városnegyedeket építsünk Miskolcon? ♦ A PANEL-VHÁG i Mozgalmas homlokzati. Az Avas-délen pedig szemet gyönyörködtetőek az új tí­pusú erkélyek. * NE UTAT, HANEM UTCÁT! Csakhogy amíg a kísérlet csak kísérlet marad, addig aligha számíthatunk jelentős változásokra, mert két szí­nes háztól még szürke ma­rad a lakótelep ,.. Épp ezért nemrég a városi pártbizott­ság segítségével a BÁÉV, a városi tanács és az Észak­terv egyezséget kötött az építészeti és környezetkultú­ra színvonalának emelésére. Sok minden benne foglalta­tik ebben: a lakás belső ki­alakításától kezdve a lakó­épület kivitelezésének minő­ségén át a lakókörnyezetig. Az új rendezési tervekben — Bodótető, Szeles utca dé­li része — már utcákat ter­veznek az építészek, nem utakat, ahol nemcsak köz­lekedni lehet, hanem városi emberként élni is. Már most több helyen látunk a lakó­házak tetején magas tetőket ic Jó lenne több ilyen lakóházat látni a városban, mint amelyik a Nagyváthy utca sar­kán épült. Pedig ez is panel... * A martintelepi új köz­lekedési lakónegyed sok há­zát már ..belaktak’’ az épít­tetők. Az erre járó miskol­cinak tetszik az a megol­dás, hogy az építészek a sorházak tervezésekor visz- szacsempészték a régi falusi házak tornácait. Az MHSZ miskolci Nep­tun Klubja az utóbbi évek­ben áldatlan körülmények között működött. Amellett, hogy a Mályi-tó partján jól berendezett bázisa van, ahol a könnyűbúvárok a nyári hónapokban gyakorolhatnak, az ősz elejétől a tavasz vé­géig tartó elméleti képzésük, s a vezetőség adminisztratív munkája nehézségekbe üt­között. A társaskör ugyanis a városban nem rendelkezett megfelelő helyiségekkel. Ennek ellenére a klubnak 147 — egyharmdarészt 10— 11 éves — tagja van, ami a vezetőség jó szervező mun­káját dicséri. Tanulságos módon nemrég megszűnt a klub helyiség­problémája. Mégpedig „ide­gen” segítséggel, a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat dorogi üzemegysége támoga­tásának köszönhetően. Az üzemegység munkásai Mis­kolc csatornahálózatának az újjáépítését végzik, s ebben néhány alkalommal a klub legképzettebb tagjai ellen­szolgáltatás nélkül segítettek nekik. A csatornaépítők a Hoffmann Ottó utca környé­kéről továbbhaladtak, s hát- ralíagyták az utca 6/a. szám alatti, a Szinva partján emel­kedő, mintegy 40 méter hosz- szú, több helyisébgől álló felvonulási épületekéit. A jó kapcsolat alapján Viskevics Elemér városi MHSZ-ttikár és Halász László klubtitkár Dorogon felkereste a vállalat veze­tőségét. s ismertetve a mis­kolci könnyűbúvárok nehéz helyzetét, elkérték az akna­mélyítők tulajdonát képező épületet. Kérésüket szíve­sen teljesítették, mondván: a honvédelmi sportágak ügye nekik is szívügyük. Száööo \m\ illik Észak-Magyarország iparán kívül most már másodszor szerepelnek szervezett for­mában a szabóles-szatmári és a hajdú-bihari vállalatok és iparosok az augusztus 17- től 26-ig tartó jubileumi miskolci ipari vásáron. En­nek köszönhető, hogy most az eddigieknél lényegesen több kiállító termékeivel is­merkedhetnek a vásárlek. Az épület persze nem volt a célnak megfelelő állapot­ban. A klub felnőtt tagjai­nak legjobbjai azonban 650 ezer forint értékű társadal­mi munkával március végé­től három hónapon át úgy rendbe hozták, hogy párját ritkítja az ország hasonló klubépületei között. Néhány miskolci vállalat és a 114. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet is segítette őket. Ma­guk a dorogiak is megle­pődtek a dicséretes munka eredménye láttán. Ízlésesen berendezett jó­kora oktatóterem, a bűvar- készülékek javítása céljára három műhely, iroda- és mellékhelyiségek találhatók az épületben. Még az udvar parkosítása van hátra, ám ezt is elvégzik a neptunosok. Gonosz kárörömmel figyel­te kollégám az időjárást az utóbbi hetekben: örült a sok borús napnak, mert ezek után csak jobb jöhet és a jobb éppen akkor köszönt be, ami­kor ő szabadságra indul. „Egyébként meg is jósolhat­tam volna, mikor lesz jó idő: természetesen éppen ak­kor, amikor én nyaralok. Így van ez már amióta az esze­met tudom.” — mondta el százszor nem kis önhittség­gel. Hazudnék, ha azt állíta­nám, hogy átütő sikert ara­tott szövegével azoknak a körében, akik olyan fehéren tértek vissza a Balaton part­járól vagy Mályibói, mint a mentőautó. Talán nem hangoztatjuk, de valljuk be töredelmesen, lelkünk mélyén — furcsa fa­talizmussal — mindannyian hajlamosak vagyunk azt hin­ni, nyaralásunk dátumához igazítja a természet az idő­járási frontok mozgását, a napsütéses órák számát. És személyes sértésnek vesszük, ha a két hét alatt akár csak egyszer is elered az eső. Ezért mondja a parasztem­ber, hogy ha a városiak esze szerint alakulna az időjárás, tavasztól őszig, nem teremne egy szem kenyérnekvató se*», Nem kétséges, hogy a tv- készülékkel, a legmodernebb képmagnóval és búvárfelsze­reléssel. szemléltető táblák­kal „berendezett” oktatóte­rem az eddiginél több fia­talt vonz majd a klubba, amelynek épülete villamoson és autóbuszon egyaránt a vá­ros bármely részéből köny- nyen megközelíthető. Az is a klub tevékenységének fel­lendülését segíti elő. hogy a napokban kapott egy UAZ- gépkocsit, amelyen edzés vé­gett a málvi bázisra, vagy távolabbi helyeken megren­dezésre kerülő versenyekre szállítják a miskolci köny- nyű bú varokat. T. I. Barátom meséli, hogy ak­koriban utazott keresztül a Tiszántúlon, amikor tombolt a kánikula. A fülkében min­denki magával foglalkozott, pihegett, siránkozott. Kivéve egy idősebb, kalapos férfit, Ö csak egyszer szólalt meg — kitekintve az ablakon —, akkor, amikor végenincs nap­raforgótábla mellett futott a szerelvény: „szomjasok vagy­tok, szegénykéim?” — Vala­melyik útitárs — félreértve a dolgot — rá is vágta: „Bi­zony, azok! Talán valami jó­féle házi bora van, papa?” Az öreg nem válaszolt. Ta­lán nem is hallotta a kér­dést. Ö a fejüket lógató nap­raforgókkal beszélgetett. Persze túlzás lenne azt ál­lítani, hogy egyik flasztert koptató városi ember sem lát túl az orra hegyénél, s két hét felhőtlen üdülésért feláldozná az idei termést. Túlzás lenne ez már csak azért is, mert sokunknak van hétvégi telke és ha nem is válunk képzett mezőgaz­dákká, annyit megtanultunk, hogy a verítékes munkával ápolt kiskert termését is el­viheti az aszály, vagy a jég. Szóval belekóstoltunk a pa­raszti életbe, ennek minden szépségével és nyűgével együtt. Kicsiben ugyanaz a gondunk, mint nagyban az kásválaszték kialakulását. Ráadásul Miskolcon az el­múlt húsz évben épült fel a jelenlegi lakásállomány több mint fele, s ezért ma a pa­nelvilág úgyszólván megha­tározza a városképet. Per­sze panelből, vagy bármilyen más tömeges lakásépítési technológiával is lehet szeb­ben, jobban építeni. A kö­zelmúltban ezt néhány kí­sérlet Miskolcon is bizonyí­totta: elég. ha megnézzük a Korvin Ottó utcai új háza­kat. vagy azt, a két épület­tömböt az avasd lakótelepen, amelyeket árnyalatosán szí­neztek. Jó példa még a Nagy­váthy utcai fogót jbeepítes. övéké. Az önellátáson s a piacra kerülő feleslegen kí­vül van ennek egy nehezen túlbecsülhető haszna is: meg­tanuljuk becsülni azoknak a munkáját, akik akkor is örülnek az esőnek, ha kint veri őket a földeken, és sza­badságukat — ha egyáltalán ott tudják hagyni a háztájit — ahhoz igazítják, niikor nem sürget valamilyen mun­ka a közös gazdaságban. Általában ősz táján — a betakarítás dandárja után — futnak be azok a buszok Ta­polcára. Lillafüredre és a többi üdülőhelyre, melyekből a még mindig nem eléggé praktikusan öltözött turisták kiszállnak. Ha eljutnak va­lamelyik meleg vizű fürdőbe és levetik magukról az ün­neplés ruhát, könnyen meg­különböztethetjük őket az egyenletesen lebarnult üdülő­társaságtól, hiszen a napszít­ta karok, arcok, tarkók éle­sen elütnek a munkaruha takarta testrészek világító fehérségétől. Csak az nevet rajtuk, aki mulatságosnak tartja a föld alól érkező bá­nyász fekete „maszkját”, dur­vának érzi az esztergályos kézfogását, a fonónő gumi- harisnyáját pedig nem talál­ja eléggé sikkesnek. (békés) Színe és j fonákjaj Napraforgók

Next

/
Oldalképek
Tartalom