Déli Hírlap, 1986. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1986-05-05 / 102. szám

* Az egyik fúróberendezéssel már elérték a tervezett 250 méteres mélységet. Lyukóban / Uj aknát építenek A bányabeli szellőztetés javítása érdekében új függő­leges akna építését határoz­ták el a Borsodi Szénbányák miskolci bányaüzemében. Az előkészületeknél fon­tos szerepe van az Országos Földtani Kutató Fúró Vál­lalat miskolci kirendeltségé­nek. Két szovjet gyártmá­nyú. tehergépkocsikra szerelt talajfúró berendezéssel dol­goznak a lyukói völgyben, a Gulya-kútnál, Az egyik be­rendezés elérte már a terve­zett 250 méteres mélységet, a másik jelenleg 110 méter­nél tart. Nagy Csaba, Greskó Imre fúrómesterek irányítják az alig 10 fős kollektívát, ame­lyik két műszakban dolgo­zik. A fúróberendezések több vizes homokréteget ha- rántolnak. A kutatófúrás után a Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat úgynevezett fagyasztásos technológiával építi meg a 250 méter mély, ^ A 23 éves Nagy Csaba fúrómester már hatodik éve vallatja a Föld kérgét. 3 méter átmérőjű függőle­ges aknát. A szellőztetés ja­vítását szolgáló úi akna 11187 végére készül el. Környezd- és természetvédelmi kutatások Ankét a Bükki Nemzeti Parkban A Nehézipari Műszaki Egyetemen végzett környe­zet- és természetvédelmi ku­tatásokat bemutató ankétot rendeznek kedden, a Bükki Nemzeti Parkban, a Herman Ottó Emlékpark előadóter­mében. A délelőtt, 10 óra­kor kezdődő program tizen­öt előadást foglal magában, az írásos anyagot a Borso­di Műszaki Életben kívánják megjelentetni a rendezők. Szó lesz — egyebek mellett — a lázbérci tározó kör­nyezeti hatásáról, a Bükk és környezete meddőhányóinak rekultivációs helyzetéről, a védett területekkel kapcsola­tos zajproblémákról, a bük­ki barlangok feltártságának, tudományos kutatottságának helyzetéről, és a további te­endőkről, a karsztvizek ipari felhasználásával kapcsolatos környezetvédelmi problé­mákról. Tanácstagok Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Bredács Éva, Zrínyi Ilona Gimnázium, 17 érától; Szamosi János Tokaj fogadóórái szolgáltatóház, I. emelet, III/3. sz.; HNF-helyiség, 16 —19 óra között. Vezetői magatartás, káderpolitika interjú Dudla Józseffel\ az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával + A nehéz gazdasági helyzet is közrejátszik abban, hogy a közvélemény igen élénken re­agál a törvénytelenségekre, kü­lönösen ha vezetőkről van szd'. Ugyanakkor hajlamosak álta­lánosítani is az emberek. Gyakran hallunk ilyeneket: túl sok a korrupt, nyerészkedő vezető. Sok vagy kevés? — A város lakossága előtt közismertek — hiszen éppen e lap hasábjain adtunk tájé­koztatást róluk — azok a visszaélések, amelyek a múlt évben lepleződtek le: az ár­drágító autóalkatrész-keres­kedők, az arannyal üzérkedő művezető, a megvesztegethe­tő pénzügyőrök, a nagylábon élő. sikkasztó szakcsoport­elnökök, a korrupt igazgató, a hivatali hatalmával visz- szaélő tanácsi tisztviselő. Egyébként is sok objektív feszültséggel terhelt helyze­tünkben az ügyek gyors egy­másutánja — és különösen a vezetők szerepe ezekben — Sizinte sokkolta a közhangu­latot. Nekem is — bármerre jártam, bárkikkel találkoz­tam — rendre feltették a kínzó kételyeket, kiábrán­dultságot és reményt egy­aránt tükröző kérdéseket: vajon ez jellemző-e a veze­tőkre; a felelősséget és bün­tetést minden szinten az el­követett cselekmény súlyá­nak megfelelően mérik-e; s a törvény, a politikai propa­ganda, a közvélemény ere­jével vissza tudjuk-e szorí­tani az elharapódzó anyagi­asságot, a terjedő ügyeske­dést? A felcsapó indulatok­ba olykor tájékozatlanság, bizalmatlanság is vegyült, ami szélsőséges vélemények­ben. súlyosabb visszaélések és azok elhallgatásának em­legetésében, nemritkán, a vezetők egészét egyoldalúan elítélő általánosításban nyil­vánult meg. A közvélemény rendkívül kritikusan minősíti a veze­tők munkáját, magatartását, s ez nem irigységből vagy kárörömből fakad. Az embe­rek tisztában vannak vele, hogy a vezetői munka szín­vonala, eredménvessége, a vezető által teremtett helyi viszonyok és légkör milyen jelentős hatással van szemé­lyes sorsukra. Nagyra be­csülik a szocializmus vív­mányát. a vezetők és veze­tettek demokratikus viszo­nyát, és joggal kívánják, hogy a vezetői kiválasztás alapja a közösségi érdek szolgálatára való alkalmas­ság és készség, az értékelésé pedig ennek gyakorlati meg­valósítása legyen. A fegyelem állapotának, megszilárdítást lehetőségé­nek reális megítéléséhez jó tudni, hogy a városban és környékén dolgozó mintegy 25 ezer vezető közül — mű­vezetőtől az igazgatóig — az elmúlt három évben a kü­lönböző szervekhez konkré­tan 60 emberre érkezett visszaélést jelző bejelentés, és ezek közül 45 eset bizo­nyult megalapozottnak. Az irányító posztokon dolgozó csaknem 6000 párttá» közül 33, a városi, a városban és a városkörnyéken működő pártbizottságok hatáskörébe tartozó 1100 vezető közül 8 követett el megengedhetetlen cselek ed eteket. Meggyőződésem, hogy kor­rupt vezetőből egy is sok. a tények ismeretében még sincs ok arra, hogy általában rendüljön meg a vezetők iránti bizalom. Arra viszont szükség van, hogy konkrét esetekben nagyobb morális igényességgel és bátorsággal tegyük szóvá a vezetők mun­kájában. magatartásában ki­fogásolható jelenségeket. ♦ A tények tehát azt bizo­nyítják. hoey a vezetők el­söprő tőbbJése rendesen, be­csületes» dolgozik. De ba egy korrupt vezető is -sok. akkor olyan káderpolitikát kell foly­tatni. amely garancia lehet a megfelelő emberek kiválogatá­sára. Miben látia kádermun­kánk erényeit, Illetve gyengé­it? — A vezetői tisztség, az ezzel járó hatalom nálunk egyet jelent a közérdek szol­gálatával. A párt szervei, szervezetei felelősek azért, hogy ez az elv érvényesüljön a gyakorlatban, s a vezetői posztokon alkalmas emberek álljanak. Az MSZM~ Köz­ponti Bizottságának legutób­bi ülésén éppen a káder­munka volt napirenden. A Központi Bizottság megerő­sítette a bevált elveket, de a tapasztalatok elemzése alapján elhatározta az alkal­mazott módszerek bizonyos módosítását is. Noha egyesek vitatják, mi azt valljuk: ma is időszerű és reális a politikai és szak­mai alkalmasság, valamint a vezetői készség hármas kö­vetelménye. Ezek .gyakorlati érvényesítésének köszönhet­jük a vezetői cserék meg­gyorsulását, amelyek pl. 1980-tól csak a városi párt- bizottság hatáskörébe tarto­zók — több mint' 400 sze­mély — egynegyedét érintet­ték. Számottevően nőtt a felsőfokú állama iskolai vég­zettségűek száma és a poli­tikai képzettség színvonala. Nem elég széles körben ugyan, de lényeges posztokon fiatalodott a vezetői gárda, és tényleges arányánál nagyobb hatású a női vezetők számá­nak gyarapodása is. Nem volna azonban jó, ha a számok láttán megnyugod­nánk. A politikai alkalmas­ság. vezetői készség megíté­lése bonyolultabb, itt köny- nyebben érvényesülhet szub­jektivizmus, elfogultság. Ügy tapasztaljuk, hogy a gondok szinte mindenütt a helyes vezetői magatartás hiányára vezethetők vissza, s ezért a környezet is felelős. A leg­több baj forrása az arányté­vesztés és a nyíltság hiánya. Az, ha a hozzáértés, a szak­mai tudás követelményét egyoldalúan kiemelik, s — arra való hivatkozással, hogy a feladatok összetettebbek, a viszonyok bonyolultabbak, az értékek ..úgymond” átalakul­nak — engednek az erköl­csi-politikai tartásból. Ez nem helyes; mégoly eredményes munka sem jogosít fel senkit az önelégültségre, parancsol­gatásra, a kollektíva véle­ményének figyelmen kívül hagyására, netalán szabály­talanságra. A pozitív jellem­beli tulajdonságok — mint például a kötelesség- és fele­lősségtudat. a szorgalom, fe­gyelmezettség. a mértéktar­tás és szerénység, az adott szó becsületének kívánalma — egyetemesek és időtállóak. Erről manapság sokan elfe­ledkeznek. pedig Széchenyi gondolata a ma vezetőire is illő, megszívlelendő, tömör iránymutatás: „Ki a közön­ségnek akar használni, legel­ső kötelessége magárul egé­szen elfelejtkezni.”. Nem minden érintett akarja meg­érteni — és mi sem tudjuk eléggé megértetni —. hogy vezetőnél nemcsak az meg­engedhetetlen, ami jogtalan, amiből másnak kára. hátrá­nya származik, hanem az is, amit jogilag lehetne, de tisztsége, annak társadalmi- politikai hatása szolidabb, tartózkodóbb magatartást kö­vetel. A lehetőségek igénybe­vételénél a sor élére állni erkölcstelen, lejáratba társa­dalmi viszonyainkat, gyengí­ti a vezetés, a politika iránti bizalmat. Aki ezzel a gon­dolkodásmóddal nem tud azonosulni, az politikailag alkalmatlan vezetőnek. A vezetői munka minősí­tésében semmiféle lazaság­nak nem lehet helye. Maga­tartásuk közügy, mert a po­litika hitelét erősíti, ha egy­bevág a követelményekkel, és gyengíti, ha akad’”'’' ben­ne azokkal ellentét»« voná­sok is. Nemcsak a vezető­nek nincs joga arra, ho»v hibáival beárnyékolja a tö­megek támogatásával kiko­vácsolt politikát; azoknak sincs joguk szemet hunyni efölött, akik érdekelve és érintve vannak kiválasztásá­ban, értékelésében. Politikai érdekeinket, a vezetők te­kintélyét az szolgálja, ha őszintén beszélünk hibákról, vétkekről, bűnökről. Minden fontos kérdésben. így a ve­zetők munkájával kapcsolat­ban is a nyíltság — a dönté­sek nyilvánossága, a végre­hajtás legszélesebb társadal­mi ellenőrzése — lehet a fegyverünk, mert ez nem­csak a feltárást, hanem a megelőzést is szolgálja. Sőt. nemcsak a bűnt, a középszerűséget is hasonló erővel kellene üldöznünk. A korrupció és a hatalommal való visszaélés súlyos erköl­csi és anyagi károkat okoz, de a hozzá nem értésből fa­kadó veszteségek még na­gyobbak, mert gyakrabban fordulnak elő. Ezért nem szabad megbékélni a közép- szerűséggel, a tartalmatlan, konstruktivitásit nélkülöző vezetői munkával, a bátor­talansággal, bizonytalanság­gal. ♦ ROfordnlhat, hogy e*y sok év«« ét becsületesen dol- Ktné veretét megrészegít a ha­talom. Városunkban, megyénk­ben is rótt erre néhány példa az utóbbi időben. Az ember néha ügy érzi. hogy közvetlen környezete — értve ez alatt a munkatársakat, a munkahelyi párt. éa társadalmi szerveket — és azek is. akik a felügyeletet gyakorolják, nem figyelmezte­tik Időben a vezetőt, s esak akkor lesz ..ügy» a dologból, amikor már a fegyelmi felelős­ségre vonásra is sort kell ke­ríteni. Nem jól működik a kontroll? — A társadalom igazságér­zetét sértő, bírálatát kiváltó események, a szabályok meg­sértése elsősorban helyi okokra vezethető vissza, az ellenőrzés hiányossá »aira, en­gedékenységre, nem kellő súlyú, visszatartó erejű fele­lősségre vonásra. így meg­előzésük, felszámolásuk is — noha igen sokan kívülről- felülről várják a megváltást — alapvetően helyi feladat. Tévedni emberi dolog, sa vezető is ember, de hibák és bűnök elkövetése nem szükségszerű, s ez már a kollektíván is múlik. Az egyes emberek adottságai különbözőek, de mindannyi­unkra igaz, hogy egyénileg nincs meg bennünk teljes- körűen a vezetési készség. Szükségünk van a közössé­gek. a politikai intézmény- rendszer testületéinek támo­gató, segítő, s ha kell bíráló, korrigáló szerepére. Az új vállalatirányítási formákban ennek még nagyobb a jelen­tősége, hiszen megszűnt a szorosabb felügyelet, na­gyobb a lehetőség és a kí­sértés. Hogy az új körül­mények közötti helyes vi­selkedés megtalálása meny­nyire nem egyszerű, friss példa bizonyítja: az új igaz­gatók közül mindössze egy gondolkodott úgy, hogy nem etikus és nem célszerű, ha a megválasztásával egyide­jűleg megajánlott, jelentős mértékű fizetésemelést ter­mészetesnek veszi és elfo­gadja. hanem ehelyett időt kért, és közös munkával el­érhető eredményeket ígért. Félreértés ne essék, nem az aszkétizmus az eszmé­nyünk. a morális tisztaság nem azonos a szegénységgel. Tudjuk, hogy az esélyek egyenlőségével, a társadalmi megbecsültséggel kapcsolatos nagyfokú érzékenység nem­csak szocialista eszmeiség­ből táplálkozik, hanem keve­redik a kispolgári egyenlős- diség eszméjével is. Van hajlam arra, hogy a teljesítmények és különösen a vezetői teljesítmények méltó elismerését a társadal­mi igazságosság gyengülése­ként értékeljék. Ezekre az a válaszunk, hogy fejlődésünk fontos tartalékai rejlenek a vezetői munka színvonalá­nak emelésében. Ha valaki bizonyít, annak anyagi elő­nye kiérdemelt. De az előny kizárólag ennyi lehet, a ma-' gatartás általános kötelmei alól még átlagon felüli tel­jesítménnyel sincs felmen­tés. A feltárt esetek — noha- jelzik, hogy a kollektíva és a társadalom éberségének gyengülése, a következetes ellenőrzések elmaradása ho­va vezetnek — számomra mégis elsősorban társadal­munk erejét, intézményes, demokratikus rendjének mű­ködőképességét és hatásossá­gát bizonyítják. Azt, hogy senki sem fonhatja maga köré a sérthetetlenség háló­ját. Rövid időre, egy-egy partner még akadhat ebben, de a tisztességnek több a pártfogója! Semmilyen cí­men nem kapnak menleve­let korrupció, hatalommal való visszaélés esetén, nincs mentség az ilyen ügyekben elmarasztalhatók számára! 4 Társadalmi méretű harcod Indítottunk as alkoholizálás, különösen a munkahelyi frá­szát ellen. Nem egy reset* azonban úgy gondolja: üzletet kötni, kapcsolatot építeni és tartani, egyáltalán, egymással kommunikálni esak sseszes itallal lehet. Önnek ml erről a véleménye? — Az életvitel szorosan kötődik a politikai alkalmas­ság fogalomköréhez. A fe­gyelem megszilárdulása nem a beosztottaktól, hanem el­sősorban a vezetőktől függ, s ezért kell szigorúbban megkövetelni a vezetési fe­gyelem, közte a munkavég­zés fegyelmének megerősíté­sét. Nincs abban a helyzet­ben egyetlen kollektíva sem. hogy vezetője napról napra végzett, intenzív, jól szerve­zett munkáját nélkülözhetné, márpedig ez munkahelyen, munkaidőben, munka közben történő alkoholfogyasztás mellett nemigen valósítható meg. Az emberek persze ma­gukban ritkán isznak, s a gyakori alkoholizálás azok­ra a vezetőkre jellemző, akik a kapcsolatokat a munka helyett keresik, s úgy gon­dolják, a valamit valamiért tett kölcsönös szolgáltatással — aminek nálunk sajnos régi gyökerei és felejteni va­ló hagyományai vannak — eleget tudnak tenni felada­taiknak. Ez veszélyes téve­dés! Ma a körülmények nem olyanok, hogy pusztán a gaz­dasági környezet lendületé­ből adódóan, elmélyült, hoz­záértő. szorgalmasan végzett munka nélkül jöjjenek az eredmények. Az is csak lát­szat, hogy az érdekek össze­hangolása jobban megy könnyed, életvidám hangu­latban. Ilyenkor inkább lég­várak, mint szilárd alapok épülnek. De az ilyen veze­tőnek arra sincs erkölcsi alapja, hogy bármit számon- kérjen, megköveteljen. El­veszti a bizalmat, megingat­ja a politikai hitelét s el­herdálja a szervezőerőt, ezt a kiemelkedő fontosságú erőforrást, amely tekintélyé­ből, megbecsültségéből fa­kadna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom