Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
Emberpróbáló munka ez... i f jeges vágányközökben, nappal és éjszaka is tesszük a dolgunkat. Ilyenkor nehezebb. A lábam fázik. Ha meg nem húzok kesztyűt, akkor a vas éget. De mese nincs, a napi nvolc-tíz te- hervonatot - indításra kész állapotba kell hoznunk ... >k A dominóban... A vasút szíve. Itt dől el, melyik vonat melyik vágányra mehet, melyik vágányról indulhat. A váltók többségét seprűvel kell megtisztítani a hótól..i I nem volt nincs! Csendes évet zárt a RÓJÁL járványosztálya Homlokra tolva a kék színű kobak, az URH-rádió a nyakban, a gumicsizma féllábszárig merül a hóba. A sín csúszik, a láb támaszt keres, a vágányok közötti kőágy a hó ellenére is megtalálja útját a lábbeli talpáig: nyom, szúr a kavics. Tél, hó. A hideg szerencsére még várat magára. Zima Ferenc feljebb tolja kobakját, letörli verejtékét: — Pontosan emlékszem a napra; 19511. szeptember 6-a volt, mikor a vasúthoz jöttem. Valamiért megjegyeztem ezt a napot. Sok telet lehúztam már, volt köztük igen kemény, s akadt olyan, amely alig emlékeztetett erre az évszakra. Ez a mostani? Esik a hó ... Volt már több is. volt már nehezebb is. Elcsépelt mondás: a vasútnak mennie kell. Hóban is, fagyban is. Ilyenkor persze nem olyan könnyű, de a vasút megy, a vonat indu! ... Zima Ferenc a miskolci rendezőpályaudvaron tolatásvezető. Megállapodott em- . bér. — Sokat köszönhetek a vasútnak — mondja. — Házat építettem, két gyermekem leérettségizett, elégedett vagyok a pénzemmel is. Botorkálunk a sínek között. hátra-hátrapillantva: a rendezőpályaudvar, de az egész vasút is, veszélyes üzem. Vonatok jönnek, mennek. Fenn. a dominóban, a Tiszai és a rendezőpályaudvar szívében villognak a lámpák a zöld asztalon. Váltókat állítanak egy gombnyomással a forgalmisták, s utasításokat osztogatnak. Bábeli zavar a kívülállónak. Koncz Zoltán szerint: — Kínai nyelv az idegennek. A MÁV Miskolci Igazgatóságának miskolci körzeti üzemfőnök-helyéttese régóta eszi már a vasút kenyerét. Tapasztalt vasúti tiszt. — Naoonta nem kevesebb, mint 350—370 vonatot — személyt és tehert — fogad és meneszt Miskolc — mondja. — Itt, a dominóban dől el a sorsuk, innen irányítják a megfelelő vágányra, a megfelelő irányba a szerelvényeket. Ha nagy a hó, innen, a lámpák, a műszerek segítségével látni, hol melyik váltó állítása akadozik. Mert a hó nekünk nem öröm ... Ez utóbbi állítást erősíti meg a váltókat. tisztító pályafenntartók munkavezetője, Farkas Sándor is: — Sziszifuszi munka. Ami váltót reggel megtisztítunk, s/.t délelőtt újból kezdhetjük. És hát sok váltó van, mi meg kevesen vagyunk. Bármennyire is igyekszünk, van hogy nem jutunk el ide jében mindenhová ... Koncz Zoltán meséli: — Január 3-án, amikor intenzívebben kezdett esni a hó, a gurítón 30 percet áll-. tak a szerelvények. A váltók nem működtek, a hó közéjük esett... A tisztításukat az emberek nem köny- nyen bírták. Természetesen, ez. nem jelenti azt, hogy fél óráig megbénultunk volna. A teherszerelvények összeállítása ment nehezebben. Ha minden ideális, akkor naoonta 50—60 tehervonatot állítanak össze a rendezőn. Ez kitesz 2100—2400 vagont. Ám az átlag ennél valamelyest kevesebb, téli napokon pedig lényegesen kisebb: 1500—1600 vagon. A tolatásvezető beosztottja, a még egy éve sem vasutas Katona Ferenc magyarázza: — Az én feladatom a kocsik összekapcsolása és a saruzás. Hóesésben, ködben, A héja mint exportcikk Régebben alig ismerték, csak néha-néha portyázotl lakott településeken; ma tanyák réme, fácántelepek állandó vámszedője. Erő, kérlelhetetlen, magabiz*os gyilkos szenvedély, gyors röpte — mindez együtt: a héja. E páratlan természetű, de éppoly páratlan sorsú ragadozó madár egész Európában elterjedt, bár egyes helyeken (Nyugat-Németország. Anglia, Skandinávia) nem túl gyakori faj. Igen életképes, gyorsan szaporodik — ha hagyják —, ami elsősorban annak köszönhető, hogy szinte mindent elfog és felzabál, ami kisebb, mint egy vadnyúl. bár fi nagyobb példányok még a nyulat is képesek leütni. Tápláléklistáján a kisebb madaraktól a nagyobb rágcsálókon keresztül egész a fácánig minden szerepel: képes kóbor macskákat, tyúkokat is zsákmányolni, ha módja van rá. Ez az oka annak, hogy megbélyegzett, gyűlölt ellenségként kezelik, a galambászok például esküdt ellenségei. Kézenfekvőnek tűnik, ha egy ragadozó a legkönnyebben elejthető állatot fogia el. Így történhetett meg az a páratlan eset. hogy Európa országai közül hazánkban fészkel a legtöbb héja. S ez korántsem magyarázható kizárólag a szaporaságukkal (egy héjaoár 3—4 fiókát nevel egy költés alatt). Néhai Gábor, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal zoológiái főfelügyelője: \ — A magyarországi fácánállomány négyszerese a normálisnak. Nem csoda hát, hogy mágnesként vonzza orA hó maid’ a sin koronájáig ér. Fentről, az M 40 070-es dízelmozdony vezérállásából a hófödte tájékot a sínek kavalkádia töri meg. Kint a szabadban, ahol a tolatásért felelősök dolgoznak, nulla fok a hőmérséklet. Bent meleg. A rezsón Rádai Bertalan mozdonyvezető krumplilevese rotyog. Soká ér még haza, meleget enni pedig muszáj. A mozdonyvezető 26 éve ül, áll a vezérállásban. Vezetett gőzmozdonyt, s villanyon is ült már. A tél neki sem kedvenc évszaka: — Sűrű hóesésben a rádió az egyetlen segítőtárs. Látni olyankor nem lehet a kocsirendezőket, csak hallom a jelzést; mikor indulhatok. A legnagyobb gond télvíz idején a váltókkal van. Igaz, a Tiszáin minden váltót tudnak fűteni, de a rendezőn a több mint százból csak hetet. És a száznál is többet seprűvel kell megtisztítaniuk a pályamunkásoknak. Ahogy Farkas Sándor mondta. ez sziszifuszi munka. De hát ha nem csinálnák meg, akkor a vasút megállna .., (illésy) szágunk a környező államok héjáit is. A fácántelepeket érzékeny veszteségek érik évről évre. Ez idáig az 1971-ben védetté nyilvánított madarat fácán- és baromfitelepek közelében lőtték, fogták, irtották. Ezt engedélyezte az OKTH. 1985-ben azonban a MAVAD (Magyar Vadkereskedelmi Vállalat) üzlet tárgyává tette a héját. Rajaik Ferenc, a MAVAD vadászati szakértője: — Egy walesi solymász- klubtól megrendelést kaptunk héják szállítására. Miután megbeszéltük a dolgot Bániéi iiifién Elkészült a Mátra és a Bükk üdülőterületének hetedik ötéves tervi fejlesztési koncepciója. Az elképzelések között szerepel a bánkúti sí- paradicsom környékén az utak felújítása, és szó van a .turistaház szennyvízelvezetési gondjainak orvoslásáról is. a Vadászszövetséggel és az OKTH-val, megbízást adtunk olyan megyék vadász- társaságainak. ahol sok a héja: fogjanak be belőlük jó néhány példányt, amit aztán exportálni .tudunk az említett solymászklubnak. A szájpropaganda és a megjelent újságcikkek óriási hajszát indítottak el, ami egy félreértésre is okot adott. Néhai Gábor zoológiái főfelügyelő (OKTH): — Szó sincs róla,, hogy akárki foghat héját. A védelmük most is fennáll. Csak vadásztársaságok gyűjthetnek be egyes példányokat! * Lehet, hogy rossz reflex, de amint lehull a hó, sokan spájzolnak be papírzsebken- döt. citromot, kalmopyrint, s persze gyógyteákat, hiszen fel kell készülni az influenza szezonjára is. Jelentkezik-e már az előhírnöke, s van-e valamifajta prognózis arra, hogy mit várhatunk? — fordultunk a kérdéssel dr. Munkácsy Magdolnához, a megyei Köjál járványosztályának vezető főorvosához. — Hogy stílszerűen fogalmazzak: az influenza frontján minden csendes. Eddig megyénk területérői sehonnan sem jeleztek erre utaló megbetegedést, s a WHO — az Egészségügyi Világszervezet — sem „jövendöl” különösebb influ- énzaveszélyt. Az évszaknak megfelelően, legfeljebb légúti fertőzések fordulnak elő Borsodban, ezek is csak szórványosan. — Milyen évet zárt a járványosztály 1985-ben? — Tulajdonképpen jó esztendőnk volt, különösebb járványos betegség nem kavarta fel az életet. Egyedül Özdon volt szükség nagyobb erőbedobásra. Kohászvárosunkban ugyanis júniusban egy A-típusú hepatitis vírus idézett elő tömegesebb megbetegedést. Ózdról és környékéről 83 „Disznó szerencséje van” — mondják az olyan emberre, akit teljesen váratlanul ajándékoz meg a sors valami jóval. Az ősi magyar néphitben a disznó, csakúgy mint a malac.- a szerencsét hozó állatok sorába tartozik, és nyilván ezért nevezik a magyar kártya legmagasabb — de nem mindig a legerősebb lapját is '„disznónak". Érdemes egy kicsit firtatni, hogyan is keveredett szerencsét hozó állat hírébe a gazdaságban és az étkezésben oly fontos szerepet betöltő jószág. A babona nyomai a 13. századig, a tatárjárást követő időszakig nyúlnak vissza. Közép-Euró- pában akkoriban — áilitóhepatitises beteget jelentet-! tek. Az egészségügyi szervezetek azonban sikerrel fékezték meg a továbbterjed dését: gamma-globulinos védőoltással s a megbetegedettek környezetének alapos fertőtlenítésével sikerült ez« Azért persze nem árt, ha hangsúlyozzuk: az iskolákban, óvodákban, egyáltalán a gyermekközösségekbén jó, ha fokozottabb mértékben ügyelnek a higiénés rendszabályok betartására. — Elkészült már a múlt évi statisztika? — Most dolgozunk rajta, számszerűen summázni tehát még nem tudunk. Egy valami biztos: megyénkben a múlt évben csökkent a szalmonellózis és a vérhas kórokozójától megbetegedettek száma, nem volt difté- ria, Heine-Medin kór, kanyaró. rubeola és mumpsz sem. Ez arra utal, hogy sikeresen szervezték meg mindenütt a fertőző megbetegedések megelőzését a védőoltásokkal. Örömmel állapíthatjuk meg: az úgynevezett oltási fegyelem sokat javult. Erre utal. hogy a Di-Per-Te. valamint a Sabin oltásokat az érintett korosztályok több mint 98 százaléka megkanta. A köz- egészségügy berkeiben ezt szakmai optimumként könyvelhetjük el. (r) lag — elő-előfordult, hogy a tölgy- és bükkfa erdőkben legeltetett disznók egy-egy nem túl mélyre ásott, a tatárok élői elrejtett kincset kitúrtak. így aztán ehhez az állathoz tapadt. az a felvetés. hogy „kitúrja a szerencsét'.- Az már a babonák természetrajzából következik. hogy a jót hozó hívet éltette es erősítette az állat évi kétszeri ellése tartásának gazdaságossága. A Magyar Közmondások múlt századi gyűjteményébe került majd’ 200 szólásból is kitűnik, mekkora becse van ennek a minden porcikájáig feldolgozható, hasznosítható állatnak. Ez hát az előzménye a szilveszteri malacpecsenye hagyományának. Számtalan módon aknázzák ki manapság a természet kincseit, bár ennek kapcsán az ember elsősorban ásványkincsekre, energiahordozókra gondol. S lám, mi mindenből lehet pénzt csinálni. Ha pénz egyáltalán az a 40 font sterling, amit egy héjáért fizetnek a walesi solymászok... Nem akarok a természetvédő szerepében tetszelegni, meg aztán a szakemberek szerint sem kell félni attól, hogy a héjaállomány érzékeny veszteségeket szenved Magyarországon. Elhiszem, hogy ez a madár kártékony tud lenni, ha igyekszik, s azt is tudom, hogy talán jobb egy Walesben élő magyar héja, mintha itthon agyonlőnék. De pusztán azért, mert kiváló adottságokkal rendelkező ragadozó, megérdemli ezt a hányatott sorsot? (karnis) Walesben vadásznak vele Kitúrta a kincset Szerencsemalac Hófödte sínek között