Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

* Külföldre utaznak hamarosan ezek az ínycsiklandó fi­nomságok Karácsonyi tüsgelék a tengerentúlra ír Été'ra leni a ispi csoBép Az Édesipari Vállalat Sze­rencsi Csokoládégyárának di­ósgyőri gyáregysége már túl­jutott a téli szezonális áruk termelésén. A télapó-figurá­kat, a karácsonyfa-függeléke­ket és a hagyományos új évi csemegéket átadták a bel­földi megrendelőknek. Idén 920 tonnát meghala­dó mennyiségű csokit gyár­tottak a decemberi ünnepek­re, s mint Gálné Papp Ilona kereskedelmi osztályvezető elmondotta: jelenleg a tőkés exportszállítmányokat készí­tik elő. Mintegy 120 tonna csokifüggeléket küldenek régi megrendelőiknek Hol­landiába, Franciaországba, Ausztriába, s a tengerentúli piacokra. Az Egyesült Álla­mokban egyébként bővült az igény a diósgyőri csemegék iránt: jelentős mennyiségű díszdobozos termékük talált ott vásárlóra. Műszaki 4 és közgazdasáöi o o könyvnapok Október 4. és 31. között tartják az idén a műszaki és közgazdasági könyvnapokat. Erre az alkalomra 28 művet jelentettek meg. Újdonság többek között a vaskohásza­ti, öntészeti és a hegesztési kézi könyv, valamint a köz­kedvelt elektronika-sorozat három új könyve. A korsze­rű programozási módszere­ket mutatja be a Mikropro­cesszorok és illesztőegységek című mű, amelynek tanul­mányozása hozzásegíti a szakembereket számítógép tervezéséhez. A Művezetők zsebkönyve sorozat új köte­te — a hagyományos és kor­szerű építési eljárásokat és azok technológiáját ismerte­ti a magasépítő művezetők­kel. Ugyancsak az építők­nek és az építkezőknek ad útmutatást, tájékoztatót a Tetőbeépítési ABC. A közép­iskolai tanulók hasznos se­gédlete a fizikai képletgyűj­temény. Ezek — akárcsak az a 160 —170 szakkönyv, amelyet évente kiadnak — jelzik a műszaki kiadványok temati­kájának gazdagságát. A karácsonyi szezont te­hát lényegében lezárták, s megkezdték a húsvéti készü­lődést. Minthogy a húsvéti ünnepek március 30—31-én lesznek jövőre, igyekeznek a diósgyőriek, hogy mihama­rabb elkészüljenek a nyu­szikkal és toj^sfigurákkal is. Mcíen a GMs-tesp Amikor július végén a Gö­rög-hegyen jártunk, még csak egy hatalmas, húszezer köb­méteres gödör alján nyújtóz­kodó pókháló bonyolultságú betonból, acélból szőtt szer­kezetet láhattunk. Víztározó étiül itt, mégpedig ötezer köbméter friss ivóvíz részé­re. Ha elkészül a medence, ritkábban fordulhat elő. hogy a nyugati városrészben szá­razon hörögjenek a csapok. Júliusban a kivitelező Észak-magyarországi Regio­nális Vízmű szakemberei azt mondták, hogy még az idén átadhatják a terepet a me­dence falait összeszerelő fő­városi vízmű brigádjainak. Az ígéretet sikerült betarta­ni, hiszen a napokban mun­kához foghatnak a fővárosi­ak: elkészült az egész aljzat­betonozás. Nem kis munka volt, hiszen több mint 800 mázsa betonacélt építettek be annak a gödörnek a fe­nekére, amelyet kemény ho­mokkőből vájtak ki, sokszor légkalapáccsal bontva meg a szikla tömböket. A tározóhoz vezeték is épül, hiszen a vizet el kell juttat­ni a fogyasztóhoz. A veze­tékfektetést a Torontáli ut­cáig már majdnem befejez­ték. Hátra van még a leg­nehezebb szakasz, amikor a hegyoldalban kell felhozni a medencéig az acélkígyót. Az sem könnyíti meg a vállal­kozást, hogy a Görög-hegyen nemcsak az új tározómeden­ce található, hanem néhány régi is. s az ezekhez tarto­zó vezetékek behálózzák a talajt. Az 1983 augusztusában megkezdett vállalkozással vé­gül is a jövő év decemberé­re kell megbirkózniuk a ki­vitelezőknek. Jövőre lészen lesz Egy beruházásokra orien­tált vállalat igen nehezen tud kilábalni a hullámvölgy­ből, ha a beruházásokat visszafogják. A lakásépítke­zésekre, specializálódott Bor­sod Megyei Állami Építőipa­ri Vállalat évek óta gondok­kal küzd, hiszen évről évre kevesebb állami lakás épül. Ám dicséretükre legyen mondva, a gazdálkodásuk nem veszteséges, talpon tud­tak maradni a beruházás-ín­séges időszakban is. A vál­lalat lakásépítési igazgatójá­val. Tóth Istvánnal beszél-’ gettünk terveikről, megúju­lási készségükről. — Mindenekelőtt: mennyi la­kást kell az idén átadniuk? — Kevesebb mint a felét annak, mint amit a hetve­nes évek közepén építettünk. Akkoriban a csúcs 3800— 3800 lakás volt, 1985-ben ez a szám 1564-re csökkent. Eb­ből 1012-t Miskolcon ho­zunk tető alá, a többi vi­déken, illetve a fővárosban épül. Ahhoz képest, hogy házgyárunk kapacitása — igaz. ha jól emlékszem, ezt csak egyszer érte el — évi 4200 lakásra elegendő pa­nel ... — Egyáltalán-: szükség van ■»ég a házgyárukra? — Hogyne! Környékünkön a debreceni a legközelebbi házgyár, ha tőlük vennénk s szállítanánk ide a panelt, akkor a szállítási költségek miatt igencsak megemelked­nének az árak ... — Amelyek mi sem alacso­nyak. De erről később ... Az, hogy kevesebb lakást épüe­fonákja Nem múlt el nyomtalan... Még mondja valaki, hogy mi Miskolcon nem sokat adunk a tisztaságra. Már úgy értem, a közterületek, vendéglők,, boltok, intézmé­nyek tisztaságára. Azokat, akik rossz hírünket keltik, nagyon szívesen bevezettem volna abba a főutcai divat­áru-üzletbe, ahol a minap megfordultam, 15—20 perc­cel zárás előtt. Tanú így is volt: kedves barátom, aki elkísért bevásárlóutamra. (Noha ettől a kínos műve­lettől épp úgy irtózik, mint jómagam.) Eredetileg egy in­tim ruhadarabot szándékoz­tam venni, de ha már ott voltam, úgy gondoltam, kö­rülnézek az ingek frontján is. Láttam ugyan, hogy egy bájos ifjú hölgy nyeles tör­lőronggyal szorgoskodik a bőit túlsó végében, de mert a bejáratnál nem láttam olyan táblát, hogy ide csak meztélláb, vagy nemez-pa­pucsban szabad bejönni, gond nélkül odalépegettem, azaz csaknem odalépeget­tem, az inges részleghez. Az igazság ugyanis az, hogy félúton lefékeztem, majd sű­rű bocsánatkérések közepe- te kilábujjhegyeztem a hangzatos nevet viselő, ex­kluzív árukat ígérő boltból. Boltból? Inkább: szalonból. Megtorpanásomnak, illetve kihátrálásomnak az a ma­gyarázata, hogy észrevettem: a bolt személyzete egyönte­tűen a »lábamra szegezi öl­döklő pillantását. Semmi kétség, nem vették jó né­ven, hogy zárás előtt alig ne­gyedórával odatoltam a ké­pem, sőt — esetleg csak né- zelődési szándékkal — rá- caplattam a már felmosott felületre. A keresett fehérneműből nem volt kedvemre való, az ingvásárlási szándékom imi­gyen meghiúsult, de leg­alább gazdagabb lettem az­zal a tapasztalattal, hogy mi miskolciak igenis szeretjük a rendet, tisztaságot. Oly­annyira, hogy egy feltéte­lezhetően jutalékos rend­szerben dolgozó kollektíva hajlandó bármikor —. vagy legalábbis nem sokkal zárás előtt — anyagi érdeke elé helyezni a pedantériát. Esküszöm, hogy nem kí­sérletnek szántam a közeli papír- és írószerboltban tett látogatásomat. Már a divat­árusoknál elhatároztam, hogy közhírré teszem ked­vező tapasztalatomat, és mert az írószeres üzlet ki­rakatában megpillantottam egy, cikkírásra igen alkal­mas szép fekete tollat, ba­rátomat karon kaptam, s beléptem ide is. Ugye kitalálták, milyen kép fogadott? Bizony az, hogy egy ifjú hölgy nyeles rongy- gyal szorgalmasan törli a padlózatot. Kolléganői, egy idős úr föltételezhetően ér­dekfeszítő adomáját hallgat­ták derűs arccal azon a pa­rányi száraz szigeten — a pénztárgép körül — melyet még nem érintett a tiszto­gató szerszám. Sajna, annak a polcnak a környékéről ezt nem lehetett elmondani, melyen a tollas-rekeszek sorakoztak. Némi lelkitusa után — ugyancsak lábujj­hegyen — odaosontam, és meg is találtam a kirakat­ban kiszemelt pompás szer­számot. Egyetlen mozdulat­tal kiemelhettem volna a többi közül originál mű­anyag dobozkájával együtt, s ez esetben talán nem is lett volna semmi baj, hi­szen egy merész szökkenés­sel áthidalva a száraz szi­getet tőlem elválasztó részt, fizetek, és birtokomba jut a toll. Bár ezt tettem volna! Csakhogy én eléggé el nem ítélhető módon nem bíztam az originál csomagolásban, sőt magában a szemkápráz- tatóan szép toliban sem, s kinyögtem, hogy meg aka­rom próbálni, fog-e egyál­talán. Talán háromszor sem mondtam — egyre emeltebb hangon —, máris meghal­lotta a padlót tisztogató hölgy. Fontos tevékenységét — könnyű belátni! — meg nem szakíthatta, de annyit azért megtett, hogy tovább­adta segélykérő jelzésemet. Alig többször, mint én tet­tem röviddel korábban. Volt is foganatja: a száraz szigeten időző hölgykoszorú dermedten fedezte fel, hogy másodmagammal ott sze- rencsétlenkedem a szép, tiszta padlat kellős köze­pén. A másik boltból már ismert pillantással végigte­kintettek képzeletbeli talp­lenyomataimon, a bejárattól egészen odáig. Aztán az egyik hölgy — lábát jó ma­gasra emelgetve, mintha víz­ben gázolna —, megközelí­tett. Amikor ódáért, ráte­kintett köztisztasági tevé­kenységet folytató kolléga­nőjére. és megkérdezte tő­le: — Mit akar ez? Nem részletezem tovább. A boltból távoztunk után barátom megajándékozott egy tollal — csaknem olyan széppel, mint amilyet a ki­rakatban láttam —, s en­nek köszönhetően most el­mondhatom Önöknek: tisz­taság- és rendszerető né­pek lakják a mi szeretett városunkat. (békés) nek, érződik a munka minő­ségén és a határidők tatiüsán? — Nos. természetesen ne­künk az a jó, ha panelhá­zat olyan készültségi fok­ban adjiik át. hogy az át­adás után nem sokkal be­költözhessenek a lakók. Ez sok esetben nem így van. főleg azért, mert a közmű­ellátás. nem mindig megfe­lelő. Mi elkészülünk az épü­lettel, de a házat nem lehet rákötni az ivóvíz- és a szennyvízvezetékre, s nem lehet' megközelíteni, mert az út és a közmű hiányzik... Partnerek kellenek a minő­ségi. határidős munkákhoz. Amit mi év elején vállal­tunk, azt maradéktalanul teljesítjük. És jól... — Annak ellenére, hogy az év első negyedéhen alig dol­goztak. s a féléves tervüket sem sikerült teljesíteni? — Annak ellenére. Tény: a /hideg miatt alig tudtunk felmutatni valamit az első hónom hónapban. Májusban többet produkáltunk, mint addig összesen. Ám azóta igencsak ráhajtottunk... Az első fél évben 572 lakást ad­tunk át. a többi a második hat hónapra maradt... De egyetlenegy ház építésével sem csúszunk át a jövő évre. — Meglepő: a házgyár ka­pacitását nem tndják kihasz­nálni, mégsem veszteségesek. Hogy lehet ez? — A hatékonyságunk ja­vult, eredményeket értünk el az anyag- és energiatakaré­kosságban. vázpaneleket adunk el, jelentősen csök­kent a létszámunk. Keveseb­ben vagyunk a kevesebb munkához ... Hadd mondjam el: a BÁÉV már nem átjá­róház. Aki itt van, az álta­lában itt is marad ... — Több mint egy évtizede a BÁÉV nem változtat: ragasz­kodik ahhoz a panelhez, ami­ből felépült az Avas, a belvá­ros, a Vologda városrész, a majláthi lakótelep, ebből ké­szült a Jókai utcai lakótelep, s ebből építkeznek a Szentpé- teri kapuban is. Nem unják? Mert a városlakók már vala­mi változatosabbra vágynak . . . Mondjuk olyanra, mint a sa- jószentpéteri panelházak . . . — Nem arról van szó,, hogy unjuk vagy nem un­juk ... Mi azt gyártjuk, ami­re igény van. Márpedig er­re van igény.... — Sz.inte hihetetlen: kinek tetszik még ez a panel? — Annak, aki építtet. Az OTP-nek, a tanácsnak... • — Nem az az igazság in­kább, hogy a BÁiSV diktál? Ez van. ezt kell szeretni... — Nem hiszem. Mi tu­dunk panelből szemre tet­szetős iiázakat is építeni. Olt a sajószentpéteri példa (bár nekem nem tetszenek azok az épületek), vagy ott van az a ház, amit dolgozóink­nak építettünk a Nagyváthy utca sarkán. Panel, és még­is más... Csak éppen: ezek az épületek lényegesen több pénzből hozhatók tető alá, mint a hagyományos panel­házak. Egy négyzetméter ára a hagyományosból Mis­kolcon 10 800—11 800 forint. A sajószentpéterinek az ára — ha itt kellene felépíteni — 14—16 ezer forint körül lenne. Ki tudja ezt ma megfizetni...? Próbálkoz­tunk mi az Avason színezés­sel, s más típusú loggiákkal. Megdrágította a házat, s ezért nem talált kedvező fo­gadtatásra ... — Mi ilyen drága a panel- ben? Hiszen nem áll egyéb­ből, mini; kavics, homok, ce­ment és víz . .. — És energia, és szállítási költségek, és munkabér ... Semmi sem olcsó ... Mind­nek az ára á sokszorosára emelkedett (íz év alatt. En­nek ellenére még mindig a legolcsóbb a BÁÉV házgyá­ra. — Azzal kezdtük: mennyi lakást építenek idén. Tud­ják-e, hogy jövőre mit csinál­nak majd? — Lakás jövőre is épül Miskolcon. Hogy mennyi, még nem tudjuk. Az biztos',’' hogy folytatódik a Szentpé- teri kapui építkezés, elkez­dődik a Győri kapui munka, az Avas északnyugati részén is házakat kell felhúznunk. (Ott egyébként megkezdjük a 16 tantermes gimnázium építését is.) A Marx téren áruház készül, a Komlóste- tőn nyolctantermes általá­nos iskola, de lesz munka vidéken és a fővárosban is. Nem hiszem, hogy unatkoz­ni fogunk... (illésy) ★ Épül a Szentpéteri kapui lakótelep. Hagyományos panel­ből a lakás egy négyzetmétere 10 800—11 800 forint között változik. Miért nincs másféle paneiház? ✓ / A BAEí már nem át árák ás Kevesebb lakás: kevesebb munkás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom