Déli Hírlap, 1985. augusztus (17. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
Utazni vágyók utolsó rohama + A Bükk ékszerére, Lillafüredre minden vendége kíváncsi (Tamás István felvételei) Mi van a nagy Tomiban? Hiába keressük a slusszkulcsot Diákok a Napos parton (Folytatás az 1. oldalról) Olcsók vagyunk. Az árbevételünk szép, a nyereség ugyan alacsony, de nem is arra törekszünk. így szólt e nyár összesítése az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Irodánál. A Balaton mellett. Szemesen. 800 középis olás diák üdülhetett a szervezésükben. Ebben az 'vben — első ízben! — Tiszafüreden, száz közép- és általános iskolai tanulót láttak vendégül az Állami Ifjúsági Bizottság hozzájárulásával egy hétig, mindössze 600 forintért. Kétezer diák és dolgozó fiatal vállalkozott arra, hogy sátorral felkerekedik és tíz napot a bulgáriai Napos parton tölt. Az iroda szerint háztól házié szállíttatta őket; Miskolcról indult a vonat és Burgaszig vitte utasait, majd onnan vissza. A VIT befejezésével indították Kijev— Moszkva—Leningrad útvonalon a másik külön várnaijukat. Szombaton érkeztek vissza az if jak a nagy útról. A vártnál nem volt rosz- szabb ez a nyár. de ha jobban sikerül a tervezettnél, kellemes meglepetésként könyvelik ei az IBUSZ-nál. A legnagyobb bevételt nekik is a külföldi utak hozták; elsősorban a tengerpartiak. Bulgária. Jugoszlávia, Szovjetunió és Spanyolország volt a „legkapósabb”. Sőt, hiánv- cikklistán szerepelt a földközi-tengeri hajóút! Sokan jelentkeztek a néhány napos városnéző utakra is: Lenin- grádban, Prágában. Bécsbe. s az egvhetes programjukra Velencébe. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén számba vette, hogyan baladnak az idei évre tervezett beruházási munkák. Mint mindig, most is a lakásépítésről szóló jelentést kísérte a legnagyobb figyelem. A tervosztály vezetője szóban is megerősítette, hogy nem eléggé ütemesen végezték dolgukat eddig a magasépítők, s az új otthonok összeszerelésében, átadásában lemaradás tapasztalható. A számok ezt mutatják: az idei terv szerint július végéig 490 új otthont kellett volna műszakilag átadni, ezzel szemben átadtak 421-et. Nem készült el például a Korvin Ottó és a Szemere út sarkán levő épület 36 lakása. Itt a belső .szakipari munkákban mutatkozik lemaradás. Természetes, hogy ha műszaki átadásra nem tudják megfelelő állapotba hozni az építőik, akkor késedelmet szenved az üzembe helyezési eljárás is, azaz a vártnál később költözhetnek be a lakók. Ha így vizsgáljuk a lakásépítési terv teljesítését, akkor azt találjuk, hogy beköltözésre kész állapotban 355 otthon volt július végén, ami csak 36,3 százalékos tervteljesítést jelent. Ez bizony nem valami biztató. de év végéig még lehet pótolni az eddig mulasztottakat ! Ha már ilyen kevés lakást tudunk építeni, a’-kor legalább annyi készüljön el határidőre, amennyi a pén- lünkből futja. Az IBUSZ statisztikája is azt bizonyítja; akik megengedhetik maguknak anyagiakban, azok inkább a külföldi túrákat részesítik előnyben a hazai programokkal szemben. Ott meg nyilván kimerül a kassza, s már nem futja többre. Erre utal, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokra mindössze két buszt indíthatnak útnak. Noha vágyálmuk lenne, hogy akár kü löm vonat vigye az érdeklődőket. Ám a kétnapos program több. mint ezer forintba kerül, s ez egy négytagú családnak már nem kis összeg. A debreceni virágkarneválra viszont szép számmal jelentkeztek, s mint augusztusban általában lenni szokott, a jó időt kihasználva e napokban még utolsó rohamot indítanak az utazni Sikerült befejezői az első fél évben, pontosabban július végéig, az a vasi lakótelepen egy 120 gyerek ellátására alkalmas bölcsödét; elkészültek a Nagyváthy Utcai Általános Iskola bővítésével; új üzlettel gazdagodott az a vasi városrész és á Jókai út környékén épült lakótelep. Az utóbbi negyedben orvosi rendelőt is átadtak. Befejezték továbbá a város ivóvízellátásában Igen fontos szerepet játszó kelet-nyugati vezeték első szakaszát, a Thököly és a József n. között. A szóban forgó vezeték negyedik szakaszával is el kell k<iszülniük a mélyépítőknek ez év december 31- ig. Ugyancsak az ivóvízellátásban hoz előnyös változást az épülő Görög-hegyi 5 ezer köbméteres víztározó. A szerelési munkákat befejezték, s ha az építő jellegű tevékenység jól halad, akkor a jövő év végére a vízgépészeti berendezések is a helyükre kerülnek, azaz 1987 elejétől tartalékolhatnak itt -’zet a szűkösebb napokra. A város legfontosabb környezetvédő beruházása a szennyvíztisztító telep építése a Sajó-partan. A mechanikai tisztítórész próbaüzemét tulajdoniképpen már el kellett volna kezdeni. A tanács tervosztályának jelentése szerint ennek az az akadálya, hogy a VÍZGÉP vállalat több hónap óta nem tudja működőképes állapotba hozni az egyik kulcsfontosságú gépi berendezést. Néhány miskolci élelmiszerboltban a szokottnál több szakadt, újraragasztott Maxi mosóporos dobozt láttunk. A boltvezetők szerint a szállításnál sérülnek meg a papír- dobozok. Mi azonban máshol keressük a hibát. A közelmúltban ugyanis egy nem Novemberre várható a Vasgyári Kórház új sebészetének átadása. Részlegesen már működik — április óta —. ám a Medicornak még be kell építeni néhány olyan berendezést, mely tőkés importból származik. Mint arról már hírt adtunk, 16 tantermes gimnáziumot építenek az Avason. Elsősorban oktatási célokat szolgál majd, de emellett — teljes elkészülte után — valóságos kis kultúrcentrum is lesz. hiszen egyik helyisége filmszínházul szolgálhat, és a tornatermét is alkalmassá teszik versenysportok céljára. A tantermi és a tornatermi 87árny kiviteli terveit júliusban befejezte az ÉSZAKTERV, és lebonyolították a versenytárgyalást. A BÁÉV nyerte el a munkát kedvező ajánlatával: 1987 júliusára befejezi a munkát. Végül, de nem utolsósorban. a Széchenyi út rekonstrukciójáról ... A sok kényelmetlenséggel járó. szívünknek mégis kedves munka állásáról azt jelentette a tervosztály, hogy a Centrum Áruházig elkészült a csapadékcsatorna és jelenleg a Munkácsy utcában dolgoznak a csatornaépítők. Egyelőire bizony lassan döcögnek velünk a villamosok, hiszen felújítják a vágányokat, és mint hajdanán, kitérőkben kerülgetik egymást a szerelvények. Eddig 15—20 százalékát végezték el a vágányfelújítási munkának. B. DL mindennapos rcklámakciót hirdetett meg a Tiszamenti Vegyiművek. A boltokban nagy plakátokon adták tudtunkra, hogy a nagy Tomi mosóporos dobozokban egy Wartburg slusszkulcsot rejtettek el, s aki ezt megtalálja, azé a kocsi. Bizonyára eladási gondjaik voltak? — kérdeztük Balogh Istvántól, a szolnoki gyár osztályvezető-helyettesé tőL — Nem panaszkodhatunk, tavaly 20 százalékkal növeltük a mosóporok eladását. Az idén legalább hasonló eredményre számítunk. Ennek érdekében dolgoztuk ki ezt a reklámakciót a Magyar Hirdetővel. — Tehát egy autókulcsot tettek valamelyik dobozba csalétkül? — Az a bizonyos plakát és több újsághirdetés kissé elhamarkodott volt. A nyeremény Wartburg kulcsát még bele sem tettük a mosóporos dobozba, amikor már többen jelentkeztek nálunk az állítólag megtalált kulcsot lobogtatva. Ez több jogi problémát vetett fel, szerencsére bizonyítani tudtuk, hogy a játék még el sem kezdődött. Ezért a sok reklámmal ellentétben megváltoztattuk a játék menetét. Egy bizottság jelenlétében kemény kartonpapírból úgynevezett bonokat helyezünk el többezer mosóporos dobozban. Ezt kitöltve a megtaláló elküldheti a Magyar Hirdető központjába, ahonnan postafordultával háromkilós, energiatakarékos Gála Maxi mosóporos csomagot kap. S a bonok megtalálói részt vesznek a decemberi sorsoláson, ahol már valóban nagy eséllyel pályázhatnak a Wartburg Limusin- ra. — Hogyan örködnek a játék tisztaságára? — Vásárlóinknak is azt ajánljuk, hogy az üzletekben ne fogadják el a sérült, felbontott, ragasztott dobozú Tomi mosóport. Tudjuk, hogy sok helyen az eladók megbontottak néhány dobozt próbaképpen, hátha megtalálják azt a bizonyos kulcsot, amit végül nem raktunk a dobozokba. Mellesleg a bonokat bizottság jelenlétében tesszük a mosóporba, mielőtt a dobozokat kiszállítanánk a gyárból. Miskolcra is több vagonnal küldtünk már a bónos szállítmányokból. (szántó) vágyók. Hogy haladnak a fejlesztési munkák? A lakásépítéstől a Széchenyi út rekonstrukciójáig Jog, kötelesség, béke írfa: Kalóczkai Istvánná, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titkára A 40. éve szabad hazánkban, harminchatodszor ünnepeljük állarrii életünk, jogalkotásunk, törvényes rendünk alapjának születése napját Ezzel együtt tisztelgünk első nagy királyunk emlékének, művének, mellyel megteremtette a fennmaradás feltételeit népünk számára. E két nagyon jelentős, nemzetünk sorsát meghatározó történelmi esemény közötti századok gyötrelmei és szenvedései, kudarcai és győzelmei, egyszóval a történelem tanulságai is tükröződnek abban az útválasztásban, melyet alkotmányunk rögzített törvénybe, ma már sokszor egyszerűnek látott politikai harcok eredményeként, 1949-ben. Ezt az útválasztást, mai életünk foglalatát, a szabadság törvényét, a jogok és kötelezettségek rendjét ünnepeljük ezen az augusztusi napon. Nemcsak érvényben vannak, hanem gazdag tartalommal telítődtek az alkotmánynak harminchat évvel ezelőtt írt mondatai: „A Magyar Népköztársaság szocialista állam.” ,-A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Útválasztásunk történelmi igazolása, az alkotmány-idézet valósággá válása tükröződik eredményeinkben. Az egész világ tanúja lehet, hogy gondjaink ellenére sem élünk rosz- szul. De a közeli bőség illúziójával is le kell számolni, és azt is tudnunk keil, hogy a legszorgalmasabb munka, a leg- átgondoltabb vezetés mellett is csak fokozatosan haladhatunk előre. A világpiaci változások hatása és belső munkánk gyengeségei olyan terhet raknak a váltunkra, amelyet a magunk erejéből kéll ellensúlyozni. Ezt az erőfeszítést csak úgy tudjuk kifejteni, ha fegyelmezetten dolgozunk, ha szorosabbra zárjuk sorainkat, és nem engedünk teret a pesszimizmusnak. Az alkotmány biztosította jogok értelmüket vesztik, ha figyelmen kívül hagyjuk a kötelességeket, mert ezek felismerésén, a mindennapi munkánkban való teljesítésén múlik az alkotmány alapelveinek megvalósíthatósága. Nem ünneprontás tehát, ha az idei alkotmány napján az állampolgári kötelezettségeket, a közös felelősséget is hangsúlyozzuk. A jelenlegi helyzetben nélkülözhetetlen szükség van mlndany- nyiunk becsületes, odaadó helytállására. Óriási tartalékaink vannak ahhoz, hogy legyűrjük nehézségeinket, úrrá legyünk gondjainkon. Nem egyszerű óhaj, elérhető cél, hogy megőrizzük vívmányainkat, tovább vigyük eredményeinket. Amellett, hogy erőfeszítéseket teszünk a gazdálkodás eredményességének, termékeink műszaki színvonalának javításáért, az eddigiektől is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az emberi tényezőknek, az alkotóképesség megőrzésének, az alkotókedvben rejlő erők felszínre hozásának, hasznosításának. Épp ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a közgondolkodásban, a társadalom értékrendjében azok megbecsülését erősítsük, akik a közös célokat is szem előtt tartva, lelkiismeretes munkával keresik egyéni boldogulásukat. A gazdaság ügye nem csak gazdasági kérdés. Az eredmény nem pusztán a gazdasági mechanizmus, a szabályzók függvénye. Meghatározó szerepe van a termelő ember hozzáállásának, közérzetének, aktivitásának, annak, hogy milyen lehetőséget adunk számára tettrekészsége, felelőssége érvényesítésére. Előrehaladásunk, az új utak megtalálása egyik zálogának tartjuk a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatását, melynek intézményrendszere az élet minden területén kialakult, de a benne rejlő lehetőségek gazdag tárházának kiaknázása még előttünk álló feladat. Tudjuk, ez nem egyszerűsíti a döntések meghozatalát, az ügyvitelt, hiszen bonyolultabb olyan emberekkel együttdolgozni, akikben nemcsak a végrehajtó aktivitása van meg, hanem a kritikus, kezdeményező, önálló cselekvés szükséglete is. A fejlődés jelenlegi szakaszában olyan emberekre van szükség, akik nem várnak minden lépéshez, mozduláshoz „feníről” érkező utasítást, véleményezést. A demokrácia nem rendelhető el, nem vezethető be felülről, de nem is sarjad ki spontán. Megvalósítása azt követeli, hogy tudatosítsuk a jelen helyzet ellentmondásait. Feloldásukhoz a gondolatok cseréjével, kölcsönös — vitákban érett — korrekcióval kialakított döntések után juthatunk el. Így válhat a demokratizmus olyan történelmi munkaeszközzé, mely új társadalmi energiává alakítja az egymással való együttműködést. Mindezt nem csak lehetőségként nyújtja számunkra alkotmányunk, hanem valamennyi, a hazáért, a -népért, a jövő nemzedékért felelősséget érző állampolgár kötelességévé is teszi. Erőfeszítéseink sikere elválaszthatatlan attól, ami a világban történik. A nemzetközi politikai viszonyok hatását semlegesíteni nem tudjuk, de minden lehetséges eszközt és alkalmat felhasználunk békevágyunk kifejezésére, erőnkhöz mérten elősegítjük a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítását. A közelmúltban emlékeztünk meg a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulójáról, amitől annak idején mindannyian azt reméltük, hogy egy átfogó kelet—nyugati együttműködés elindítója, a katonai enyhülés alapja lesz. Az európai együttműködés jelentős eredményei mellett, azonban az Egyesült Államok részéiről elindított újabb fegyverkezési hajsza már-már a „lenni vagy nem lenni” sorskérdés elé állította az emberiséget. Bízunk benne — és amit tudunk, meg is teszünk érte —, hogy a józan ész, és a népek békeakarata nem enged mást, mint az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelét, a világ realitásainak elfogadását, a kelet—nyugati párbeszéd folytatását, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését*1 egyszóval: békét!
