Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

Művészeti műhelyek II. Hogyan épül egy város! ta a mövéraetet lokalizál­tak, és itt és most nctdául azt mondják, hogv miskolci formában létezik, akkor min. denki teljes jóssal meghrtk- ken. Akkor is. ha számos tör­téneti összehasonlítás kínálko­zik: volt firenzei, római, ve­lencei művészet, és így to­vább. vissza az időben. Év­századok igazolták ezeket a meghatározásokat. Ma megfő, galmazásbélí sajátosságokról van szó. Gyakorlattól, amely arra énül. amire minden idő­ben: hogyan szól bele egy vá­ros, ez esetben egy mai város a művészetek mindenkori jó­kedvébe. A városi párt-végrehajtó­bizottság pár nappal ezelőt­ti kihelyezett ülésén akárki szólt is hozzá, sokszor hang­zott el: miskolci művészet. Mindenki érezte, hogy ez hamis hangsúly, és csak és kizárólag abból az egy szem­pontból indokolt, hogy akik éppen művelik a zenét, a képzőművészetet, a színház­művészetet, vagy az irodal­mat, azok itt élnek. A vá­rosban élő művészeknek nincs jókedve, a város veze­tői tudják, hogy hosszútáv­ra szóló programot fogal­mazhatnak meg. A beszélge­tésnek az volt a lényege és értelme, hogy a szemlélet­ben történjen változás. Ki tudja, hányadszor fogalma­zódott meg ugyanis, ami az egészen sajátosan kiépült Miskolc esetében különösen érvényes: míg házakat épí­tünk, nem építünk várost. Elhangzott a hozzászólá­sok során, hogy ez a fajta Tárosépítés „parancsra” tör­tént: hogy tudniilik a szoci­ográfiai szempontok előrébb- valóbb voltak az építészek mesterségének, művészeté­nek szempontjainál. Joggal nagy tekintélyű, mert ele­mentáris tehetségű képzőmű­vész fogalmazott meg egy­fajta rációt: a lakótelep nem miskolci, de még csak nem is magyarországi jelenség, haneni európai átok. Az ár­nyalatok fontosak itt is, hogy lehetett volna job­ban ... Egy Avas-déli nagy­ságrendű lakótelep esetében bizony — ahogy egy műsza­ki tudományokba járatos egyetemi tanár elmondta — száz lakás helyett kulturális centrumot kellett volna épí­teni. Száz családnak hama­rább tud egy ekkora város otthont adni, mint tízezer­nek a hiányérzetét azután majd pótolni Hogyan is épül tehát egy város? Miskolc úgy épült ki az 1970-es évek elejétől, hogy a végeredmény röviden fgy összegezhető: eklektiku­sán, mert elsősorban csak és szigorúan a kötelező „házi­feladatok” figyelemben tar­tásával. Egyszerűen nem volt (nem lehetető figyelem ar­Nem lehet e % A magasabb minőségű városépítés példája a Bükk Lilla­füred alatti kapujában levő Herman Ottó Emlékpark. na, hogy a városépítés nem azonos a házépítéssel. A nagy­város működtetésének min­dennapjai során derült ki, hogy az annak idején befo­gadott tízezreknek logikusan urbánus igényeik lesznek. A végrehajtó bizottság ülé­sén értelemsze'rűen fogalma­zódtak meg ezek a kérdések: hogyan válhat egy gyorsan és ilyenformán kiépült nagy­város megtartó közösséggé? Hogyan történhetett, hogy miközben beköltözhetővé vált tízezer lakás, az ott élők mégis hiányérzetről pa­naszkodnak? Miért van az, hogy a nagyváros nem tud­ja felvenni a versenyt a fő­város elszívó hatásával? A Miskolc Városi Párt­végrehajtóbizottság ülése nem véletlenül volt kihe- helyezett és rendhagyó: ha­tározott véleményekre volt kíváncsi, és kemény követ­keztetéseket vett tudomásul. A továbblépés lehetőségeként azt a gyakorlatot fogalmazta meg, hogy nem kevés, ha vi­szonylag rövid időközönként tudatosítjuk: a lakótelepek mennyisége a dolog termé­szetéből adódóan lakótelep formájában soha nem megy át minőségbe, de egy nagy­városnak vannak olyan mennyiségi lehetőségei, ame­lyek előbb-utóbb minőséget produkálnak, ha együtt gon­dolkodunk. Alapvető igazsá­gokról van szó. Kodály Zoltán azt mond­ta: legyen a zene minden­kié. Ma Magyarország szé­gyenkezik azért, hogy Ja­pánban ezt jobban értik. Borsod-Abaúj-Zemplénben a kisiskolások 4,7 százaléka ta­nul zenét. Kecskeméten idő­ben rehabilitáltak a törté­nelmi városközpontot. Mis­kolcon a következő tíz év­ben rehabilitálni fogják. Eb­ből a városból hiányzik bizony egy képzőművészeti gimnázium, hiányzik az előbbiekben említett kultúr- centrum, esetleg úgy is, mint a város társasági életének egyik alapja. Remélhetőleg, a következőkben nem fog hiányozni az alapállást meg­változtató elhatározottság: a mindennapi élet minőségébe az intézményhálózat héza­gossága legalábbis éppen úgy beleszól. Zene, színház, iro­dalom, képzőművészet ma is csak annyira függvénye, a gazdaságnak, mint minden időben; sok múlik a váro6 vezetőin. Nyílhat a főutcán egy központi jegyiroda, miköz­ben annyiszor felemlegetett módon berendezik, a kultu­rális intézményhálózatnak is adhatnak itt hirdetőtáblát. Egy butik helyett kinyithat­na egy olyan bolt, amely az itt élő képzőművészek mun­káit árusítja. A még min­dig épülő lakások tömegé­ben kettőt, hármat, ötöt oda­ítélhet a város művésznek, művészettörténésznek, mű- vészetkritiíkusnak. És amivel feltétlenül szembe kell néz­nie Miskolcnak: újabb, a művészeteket, a közművelő­dést szolgáló háznak, a mű­vészeti oktatást szolgáló in­tézménynek fel kell itt épül­nie. Tíz éven belül. Akkor is, ha ez ma lehetetlennek tűnik. (makai) (Vége) Az 1-es programon futó Te- lerómával és a Parabolával ütközött az az ötvenperces do- kumentumfilm. amelyet szom­baton mutattak be a 2. csa­tornán. Nem sokan láthatták, hiszen a többség bizonyára a könnyebb szórakozást válasz­totta. Hollós Ágnes és Fehéri Tamás rendezte a „... Le­het ezt elfelejteni?” című, fekete-fehérben forgatott fil­met, amelyben — többek között — nyugalmazott egye­temi docens, hegedűtanár, nyugalmazott minisztériumi osztályvezető, a Budapesti Történeti Múzeum főigazga­tója, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke szólalt meg. Valamennyien az egykori 120-as vasútépítő munkaszol­gálatos század túlélői. Időrendben haladt végig a film — amelyet a múlt ősszel-télen vettek fel — az eseményeken. a hajdani munkaszolgálatosok szenve­déseik helyszínein idézték fel a „másod-, vagy inkább harmadosztályú emberek” (egyikük fogalmazott így) napról napra bizonytalanabb életét, megpróbáltatásait. Lehet ezt elfelejteni? — kérdezte egyikük, és akik hallották a túlélők beszámo­lóját, most már maguk sem felejthetik el a rémségeket. Azt, hogy ezek az emberek saját országuk hadifoglyai, vagy még inkább foglyai voltak. Életükét nem volt idejük félteni, mert a késő estig tartó iszonyatosan ne­Számítógép az iskolában Megvalósulóban van az úgynevezett iskolaszámító­gépes program: az alapis­mereti számítástechnikai ok­tatás kiterjesztése valameny- nyi nappali tagozatú közép­iskolára. Az adatok szeirint tavaly a középfokú iskolák 1512 mikroszámítógéppel rendelkeztek, s eddig mint­egy 2000 pedagógust képez­tek ki. A számítástechnikai alapképzés általánosan el­terjedt formája a szakköri foglalkozás: az elmúlt tan­évben 1500 kezdő és 320 ha­ladó csoport működött A hetedik ötéves terv végére a számítások szerint mintegy 13—20 mikrogép lesz minden iskolában. Herman Ottóra emlékeznek Herman Ottó-emlékülést rendeznek holnap délelőtt a Miskolci Akadémiai Bizott­ság székhazában. A Magyar Néprajzi Társaság, a MAB, a Miskolci Városszépítő Egyesület és a Herman Ottó Múzeum a nagy természet­tudós-polihisztor születésének 150. évfordulója alkalmából rendezi meg az ülést, ame­lyen Herman Ottó természet- tudományos, régészeti és köz­életi munkásságáról, vala­mint néprájzos tevékenysé­géről hangzanak el előadá­sok. A múzeum Papszeren álló épületénél 1 órakor emlék­táblát avatnak, délután fél 4-kor pedig a felsőhámori temetőben megkoszorúzzák Herman Ottó sírját. A hinta A bérházak tövében kicsiny játszótér; társadalmi munka hozta létre. Két hinta, egy libikóka, autókerék-gumiabrancsokból vagy három méternyi alagút, egy sárgára festett mászórúd és homokozó. Időnként, ha az egerlövöi ,.magány-bar­langom” levegője túl kevés számomra, ter­mészetesen Miskolcra teszem át a székhe­lyem, persze csupán rövid távra, két-három napnyi időre, aztán utazom vissza. Itt, a játszótér ölelte bérházak egyikében, bará­tom vendégeként, néztem a minap a gyer­mekhad hancúrozását. Alkonyodik. Szétszéled a gyereksereg. Jó félóra múlva üres a játszótér. Hűvös szellő érkezik Lillafüred felől, összeborzongok. Már éppen be akarok lépni az erkélyről, amikor egy asszony fordul be a játszótérre. Jól kivehetően úgy hatvan év körüli, kissé molett, jól öltözött hölgy. Lassan leeresz­kedik az egyik padra. No lám — gondolom magamban — Ámor nem válogatós?... Vagy csupán levegőzni akar? Kíváncsivá tesz az asszonyka jobbra-bal- ra nézegetése. Aki- vár valakit, az tekint- get így maga körül. Eltelik néhány perc. Az asszonyka lassan feláll, még egyszer alaposan körülnéz, majd szinte félénken a hinták felé indul. Megáll előttük, majd... beleül az egyikbe. Las­san, lassan himbálja ma(fat, majd egyre erőteljesebben. Előre, hátra, előre, hátra .. . Talán öt percig tart a játék. Aztán meg­áll a hinta. Az asszonyka eloson a játszó­térről. Másnap, ugyanitt, ugyanebben az időben ismét kinn állok az erkélyen. Vajon ismét- li-e az asszonyka a tegnapi játékot? Nem kellett sokáig várnom. Jött! Először leült a már csendes játszótér ugyanazon padjára, majd megismétlődött minden ... Vacsora közben megemlítettem a bará­tomnak az epizódot. — Nem, nem figyel­tem meg — mondta —, lehet, hogy valami ábrándozó vénkisasszony? Vagy talán a sa­ját gyermekkorát idézte fel? A vonaton hazafelé újra és újra elém szökkent a kép: hatvan év körüli nő hin­tázik önfeledten. Néhány percre ismét gye­rek lett, s a fantázia szülte időgépen lefa­ragott életéből ötven esztendőt. S akár rossz, akár jó volt a gyerekkora, ott járt gondolatban, ahová fizikai valóságunkban soha vissza nem térhetünk ... (holdi) C 3 héz munka olyannyira ki­zsigerelte őket, hogy gondol­kodni sem volt idejük, ere­jük. Az egymást követő na­pok „változatosságát” csak az jelentette, hogy mi lesz az ebéd, kapnak-e levelet, nem lesz-e még nehezebb a holnapi munka. Parancsra énekeltek, amíg azt is meg nem tiltották ne­kik. „Egy zsidó munkaszol- gálato&nak nem lehet jóked­ve” — idézte egyikük a sza­dista századparancsnokot, vagy valamelyik keretlegé­nyét. Korabeli filmbevágá­sokon láttuk a magyar hon­véd „víg” életét, hallottuk a hajdani filmhíradó uszító szavait, Szálasi esküjét, majd kontrasztként a megmaradtak emlékezését: „szórakozásból” annyi jutott nekik, hogy egyetlenegyszer elvitték — pontosabban több kilométe­res gyalogmenetben elirá­nyították — őket a Dunára fürdeni. Igaz emberség, hazaszere­tet csendült ki a szavakból, amikor arra a kérdésre vá­laszoltak, hogy ilyen hely­zetben mennyire érezték ma­gukat magyarnak. Többüket Dachauban érte a felszaba­dulás. Gyalog, vagontetőkön utaztak hazafelé, haza, ab­ba az országba, amelynek immár végleg felszámolt fa­siszta uralma az ő megsem­misítésükre törekedett. Ezt sem lehet elfelejteni... Sz— M KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: A Rádió Dalszínháza? Pia­ci dámák. — 13.46: Népzene Mozambikból. — 14.00: Hírek. — 14.10: Magyarán szólva. — 14.25: Orvosi tanácsok. — 14.30: Dzsessz- melódiák. — 15.00: Elő világiro­dalom. — 15.19: Fataky Kálmán emlékezetes szerepei. — 15.5(2: Jenkins: Newark ostroma. — 16.00: Hírek. — 16.05: Az arany ember. — 16.42: Népdalok, nép­táncok. — 17.00: Történelem a számítógépben. — 17.30: Beszól­ni nehéz. — 17.45: A Szabó csa­lád. — 18.15: Hol volt. hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Hangfotó. — 20.13: Me­lis György nótafelvételeiből. — 20.34: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát. — 21.30: Milyen üzlet a bizto­sítás? — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: 6 zecsőtiv Irén operett- és dal- iatek-fel v eteleiboL — 22.43: Port­révázlat egy politikus tudósról. — 23.09: Weiner Leó tanítványai muzsikálnak. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Hírek né­metül, oroszul és angolul. — 12.10: Molnár András operettfea- vételeiből. — 12.30: Muzeális íel­vételeinkből. —- 13,00: Hírek* — 13.05: Popzene sztereóban. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00: Zenés délután. — 17.30: Tini-tonik. — 18.30: Tánc- házi muzsika. — 19.00: Hírek. — 19.05: Csak fiataloknak! — 20.00: Szimfonikus táncok. — 20.20: A Tekny őkaparó. — 21.00: Hírek. — 21.05: A pajzán griffmadár. — 21.20: Barangolás régi hangle­mezek között. — 21.51: Nóták. — 22.07: FilmfüL — 23.00: Hírek. — 23.20: A mai dzsessz. — 24.00: Éjféltől hajnalig. 3. műsor: 12.39: Magyar iro­dalmi arcképcsarnok, — 13.00: Hírek. — 13.05: Külpolitikai arc­képcsarnok. — 13.20: Soproni Jó­zsef műveiből. — 14.00: Schu­bert: I. szimfónia. — 14.30: And­re Chénier. — 15.30: Zenei tükör. — 16.00: Romantikus kamaraze­ne. — 16.59: tJj lemez! nkből. Az Angol Barokk Szólisták játsza­nak. — 18.09: Kodály: Zrínyi szózata. — 18.30: Na materniem ieziku. — 19.00: Hírek. — 19.05; In der Muttersprache. — 19.35 : Opera-mű vészlemezek. — 20.25: Rockarchívum. — 21.09: Az Amb­rosian énekegyüttes Móriey-mad­rigálokat énekei. — 21.22: Szvja- tószláv Richter Hin dem it h-ha n g- versenye. — 22.30: Kritikus fül­lel. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Műsor- ismertetés, hírek, időjárás. — 17.05: Zenedoboz. A stúdió ze­nés rejtvénymüsora. Telefon­ügyelet: 35-510. Szerkesztő: Beé- ly Katalin. — 18.00: Észak-ma­gyarországi Krónika. (A Borsod megyei képviselőcsoport alakuló ülése. — A B.-A.-Z. Megyei Ta­nács V. B. ülése jelentőst hall­gatott meg a lánckereskedelem felszámolására tett intézkedések tapasztalatairól.) — 18.25—18.30 : Lap. és műsorelőzetes. Televízió. 1. műsor: 19.45: A chip-csodák kora. — 16.30; Hí­rek. — 16.35: Természetbarát. — 16.55: Csali. — 17.10: Sorstár­sak. — 17.30: Nemcsak nőknek! — 17.45: A nyugdíjkorhatáron túl... — 18.15: Körzeti adások. Budapest. Szeged. Póos. — 19.05: Mini-Stúdió ’85. — 19.10: idő­sebbek is elkezdhetik... — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv­híradó. — 20.00: A halál archí­vuma. — 21.05: Stúdió ’85. — 22.05: Kockázat. — 22.35: Tv-hír­adó. — 22.45: Himnusz. Televízió, 2. műsor: 16.00— 21.10: Veszprémi tévétalálkozó. — 16.00: Zenés Tv-színház. Kő­zene. — 16.35: Vonzások és vá­lasztások. — 18.20: Zenés Tv­színház. Flotow: Márta. —19.40: Lakótelepi mítoszok. — 21.10: TV-híradó. — 21.35: Vég és kez­det. — 23.20: Képújság. Szlovák televízió: 17.20: Autó­sok-motoros ok magazinja, — 17.50: Nyugat-szlovákiai maga­zin. — 18.15: Telesport. — 18.30: Mezőgazdasági magazin. — 19.30: Tv-hírado. — 20.00; isten vele. és ámen. — 21.40: A csehszlo­vák spartakiád krónikája. — 21,55: Honvédelmi műsor. — 22.45: Komoly zene. Kiállítások: Vasas Galéria (14 —19): Géró György fafaragásai. — Mini Galéria (10—18): Zqágnár István festményei. — József At­tila Könyvtár (11—19) : Miskolc város levéltárának kincsei. — Fotógaléria (9—19): Kocsis Ist­ván foto grafikái. — Herman Ot­tó Múzeum (10—18): Ember és munka. — A természet három országa. — Ásványok, növények, állatok Eszak-Magyarorsz-ágról. — A miskolci iskolák története. — Miskolci Képtár (10—18): Két év­század magyar festészete. — Di­ósgyőri vár (9—18) : A diósgyőri vár története. — Pénzek Diós­győr életéből. — Borsod—miskol­ci Múzeum (10—18) : Kondor Bé- la-emlékkiállítás. — A múlandó­ság szobrai. Kunt Ernő fotóki­állítása. — Herman Ottó-emlék- ház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — A Bükk élőr világa. — Dérvné-ház (9—18): D érv n é- em 1 ék szoba. — Üveg- művészeti emlékek a XVI—XIX. századból* Filmszínházak: Béke (3. n« és í8): A cápa (szí. amerikai, 16 éven felülieknek. kiemelt és III. helyár!) — Béke kamara­mozi (4): A karmester (mb. lengyel. 14 éven felülieknek!) — (6): Bombanő (mb. amerikai. 16 éven felülieknek, ni. helyár!) — Kossuth <f3. hn5 és 7): A cápa (szí. amerikai. 1.6 éven fe­lülieknek, kiemelt és III. helv­ár!) — Hevesy Iván Filmklub (f5. és f7) : Erotikus képregény (szí. japán. 18 éven felüliek­nek. II. hely ár!) — Táncsics (f7): Bombáié bokszoló (mb. szí. olasz. 14 éven felülieknek, kiemelt és III. helyár!) — (f5) • Folyóparti tangó (mb. szí. szov­jet. 14 éven felülieknek!) —Tán­csics kamaramozi (6) : Hét mes­terlövész (szí. amerikai, H. hely­ár!) — Szikra (f5 és f7): A kicsi kocsi ú.ira száguld (mb. szí. ame­rikai. III. helyár!) — Petőfi (íl): Feketeszakáll szelleme (fel­újítás., mb. szí. amerikai—angol, III. helyár!) — (f5): Lebegés (mb. szí. szovjet. 14 éven felü­lieknek!) — Fáklya (f5 és f7): Sortűz egy fekete bivalyért (Ma­gyar). — Fáklya kamaramozi (f5): Üjra szól a hatlövetű (mb. szí. amerikai. II. helyár !) — To­kaj, discomozi (f8): A nőstény­farkas kísérlete (mb. szí. lengyel, 16 éven felülieknek!) — Nehéz­ipari Műszaki Egyetem (5*: Sandokan (szí. olasz—francia— NSZK. II. helyér!) — Néokerti szabadtéri mozi (9): Ki kém. ki nem kém? (mb. szí. amerikai. 14 éven felülieknek. Hl. helyár!) — Tapolca, kertmozi (7 órakor a teremben. 9 órakor a kert­ben) : Flashdance (szí. amerikai, kiemelt és III. helyár!) — Va­sas parkmozi (9): Menekülés a győzelembe (szí. amerikai. II. helyár!) — Szirma (f6)- F’ash- dance (szí. amerikai, kiemelt és III. helyár!) — Avas szabadtéri mozi (42. sz. iskola) (9): l(M kis­kutya (mb. szí, amerikai. II. hely ár!) SZERDA Kossuth rádió: 8.99: Hírek. — 8.29: Történelem a számítógép­ben. — 8.50: Kis magyar nép­rajz. — 8.55: Nótacsokor. — 9.37: Beszélni nehéz. — 9.49: Pa­pírsárkány. — 10.00: Hírek. — 10 95: ..Vár egy új világ...” — 10.35: a gyermekeknek írta J. S. Bach. — 10.50: Madagaszkárt népzene. — 11.00: Cimarosa: A hiszékeny. Petőfi rádió: 8.99: Hírek. — 8.05: Idősebbek hullámhosszán. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.00: Hírek. — 9.05: Napköz­ben. 3. műsor: 9.00: Hírek. —9«: A kis kéményseprő. — 9 ki: Zenekari muzsika — 10.43: Kó­rusmuzsika. — 11.05: Pillanat­kép. — 11.10: Töltsön egy órát kedvenceivel! Televízió, 1. műsor: 8.30: Szün­idei matiné. — 9.25: Delta. — 9.50: Menekülés az arany föld­jéről. — 10.50: Képújság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom