Déli Hírlap, 1985. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1985-04-03 / 79. szám
^ A Bartók Kórus énekelt (Kiss József felvétele) Tánccal, muzsikával Évforduló fiataloknak Az Ady Művelődési Ház körül mindig sokan vannak, ha bárhol megszólal a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola fúvószenekara, oda mindig sokan gyűlnek. Nem volt kérdés a tegnapi kora estében, hogy lesz-e közönsége annak a gálaműsornak, amellyel a város fiatalokból álló művészeti csoportjai köszöntötték a felszabadulás 40. évfor-. dulóját. Sokszor leírtuk, hogy a diósgyőri városközpont régi, kedves művelődési házát nemcsak szépen, hanem nagyon célszerűen újították fel. Most kiderült, hogy bejátsz- hatóan is. A vendégek, az arra járók, az ünnep közönsége éppen megtapsolta a Sereg János vezényletével muzsikáló zenészfiatalokat, és máris ők terelték beljebb az érdeklődőket. Az előcsarnokba, ahol mindig hétköznapokon is vannak fiatalok, most pedig nagyon sokan voltak. Jól ismerik a járást, megindultak tehát az emeletre, vagy megálltak, mert ismét muzsika szólt. A Bartók Kórus énekelt, és bár Reményi János karnagy tudja a legjobban, hogy milyen magas színvonalon, mégis ő drukkolt nekik legjobban; dirigálás nélkül, maguktól, egymás kedvére, és abszolút biztosan adták elő a nagyon rövid és nagyon nehéz műveket. Gápelné Tóth Rózsának, a városi tanács elnök- helyettesének is megkönnyítették a dolgát, mert olyan közeget teremtettek, amelyben szépen hangzik a jelennek szánt múltidéző szó. Fiatal környezetben, fiataloknak ajánlotta a Miskolc történetéről szóló, archív fotókból álló kiállítást. Nem hangzott el, hogy fiataloknak szól ez az évforduló, egyszerűen tudták. Hatalmas taps ünnepelte a dr. Fügeczky Róbertné által betanított tánckompozíciót, amelyet a KÖDMÖN együttes formációé tánccsoportja adott elő, a kecses táncosok nyomán indult a közönség a nagyterembe, ahol ugyanennek a diákegyüttesnek az Érsekcsanádi István által vezetett színjátszói mutattak be rövid, tematikus játékot. A programot pedig az a Miskolci impressziók című multivíz’ós összeállítás zárta, amely Beély Katalin. Dozvald János és Halmai László munkáját dicséri. Ezt a műsort egyszerűen nem kell megdicsérni, elég, hogy mindenki jól érezte magát. Az a Vologda megyei fiatal turistacsoport is, amely Alekszej lpatovvál, a testvérmegye Komszomod-szer- vezete ifjú osztályvezetőjével az élen, ezekben a napokban túristaúton jár hazánkban. Debrecenből jöttek, egy kedves este emlékével mennek tovább Budapestre. M—■ Négy vidám popsztár A Goombay Dance Band - Alicia, Oliver, Dorothy és Roland — meghódította a miskolciakat. Szombaton este a sportcsarnokban 3500 hódolójuk lelkesült fel csodálatos énekhangjuktól és közkedvelt számaiktól. A négy énekest alig akarták leengedni a színpadról. Az együttes vezetőjén«*, Oliver Bendtnek szokatlan, de szimpatikus megnyilvánulásai — bejelentette, hogy felesége, Alicia most várja a harmadik gyereket; ének közben autogramokat osztogatott — percről percre növelte népszerűségüket. Nem túlzás, hogy a közönség a szívébe zárta őket. A Jamaikai nap, az A ve Maria és a többi híres dal play- back-ről ment. így a sport- csarnokban soha nem tapasztalt jó akusztikával még élvezhetőbbek voltak a számok. (Csak a zene hangzott szalagról, az ének „élő” volt.) A jó másfél órás koncert végén Oliver Bendt a lakályosan berendezett mikrobu- szában fogadott. — A magánéletben is ilyen vidámak, mint a zenéjükben? jjc Oliver Bendt és felesége, — Mind a négyen egyforma természetűek vagyunk, bármilyen apróságnak tudunk örülni. — A legújabb számukat Miskolcon mutatták be először ... — Marleyne-ről szól, én írtam. Örülök, hogy ilyen lelkes közönség előtt adhattam elő. — Most járt harmadszor Magyarországon. Milyen együtteseket ismer? — Csak az Omegát. Euró- pa-szerte nagyon ismertek voltak évekkel ezelőtt. Eddig kétszer szinte egy perc szabadidőm sem volt. tehát nem nézhettem körül az országban — de a lemezboltokban sem. Most jóval több időm lesz erre. — A külföldi zenekarok közül melyek a kedvencei? Alicia — A Florines, a Commodores, az Eajth, Wind and Fire és a Nightshift. Egyébként a klasszikus zenét is nagyon szeretem, sokáig Becsben tanultam különféle hangszereken játszani. — Milyen kapcsolatban van a diszkózene képviselőivel? — Természetesen ismerem őket, de például a Boney M.-mel nem vagyunk túlságosan jó viszonyban. — Mik a terveik, ha kimegy a divatból a dallamosabb zene? — A melodikus muzsikát mindig kedvelni fogják az emberek. Nem félek tőle, hogy abba kell hagynom ezt a fajta zenélést. Hírünk az országban A Diósgyőri Gépgyár egyik fiatal munkásnőjét, Schmidt Zoltánnét mutatja be a Magyar Ifjúság legutóbbi száma. A kétgyermekes, 27 esztendős fiatalasszony tíz évvel ezelőtt „betanított munkásként került a gyárba. Ott szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt . . ., jelenleg pedig technikusminősítőre jár . .. három éve modem, programozható és gombnyomásra működő CNC típusú szer- számélezőn dolgozik.” Jellegzetes mai munkás- karrier az övé: „A szorgalmas asszonykára hamarosan felfigyeltek a DIGEP-ben. Előbb KISZ-ve- zetőségi tag, majd titkár lett... Legutóbb beválasztották a megyei párt-, majd a végrehajtó bizottságba, valamint a kongresszusi küldöttek közé.” Arra a kérdésre, hogy mindez nem túl sok elfoglaltság-e egy anyának, a válasza ez: „Eddig még sikerült megőriznem a harmóniát anyai hivatásom, munkám és társadalmi megbízatásaim között. Persze, a szüleim segítsége nélkül képtelen lennék rá, mert a férjem hasonlóan elfoglalt... Sikerült rendes és önálló gyerekeket nevelnünk, ... akikkel az estéket és a hétvégéket mindig együtt töltjük. Szeretünk túrázni a Bükkben.” * A most hétfői Népszabadságban megjelent „Heuréka 1985?” című riport színhelye Sajóbábony, hősei pedig az ottani Észak-magyarországi Vegyiművek feltalálói, Tóth István okleveles vegyész, a vállalat kutatólaboratóriumának vezetője és dr. Nagy József kandidátus, agrármérnök, az agrokémiai osztály főmunkatársa. „Ök ketten találták fel és dolgozták ki néhány társuk segítségével az Anelda + 80 EC nevű kukoricagyomirtó szert, amely jelentős fordulatot hozott e szemes takarmány termesztésében, és ma már a hazai kukoricatermő terület ötödén használják is. De amíg ezt elérték, bizony nem csak a tehetségükre. hanem a bizalmatlanságot, az érdektelenséget, ... a haszonlesést, az irigységet legyőző képességeikre is szükség volt..., (mert) a találSzakszervezeti nap címmel ünnepi műsort rendezett tegnap délelőtt 10 órától a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermében a DIGÉP szakszervezeti bizottsága. A műsorra! azokat a nyugdíjas és aktív dolgozókat köszöntötték, akik 40 évvel ezelőtt lettek tagjai a szakszervezeti mozgalomnak. mányok sorsa ma még mncs összekötve a helyes piaci szemlélettel.” * Miskolc és Mezőkövesd között különleges nevezetességű település Tárd. a matyó népművészet — s az egykori „cifra nyomorúság” — példázató® szociográfiákban megörökített faluja. Az Űj Tükör 13. számának Tardi emlékek című irodalmi riportja az 1945-ös földosztás ottani szereplőit szólaltatja meg. A földigénylő bizottság tagja volt Csiri János, aki így emlékezik az akkori tavaszi szántásra: A szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjét a gépszerelő és -karbantartó (géplakatos) szakmában a napokban tartották meg a 100. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A 21 idén végző, 17 éves résztvevő az ország valamennyi megyéjéből érkezett ide. Borsodot egy kazincbarcikai és egy leninvárosi fiatalember képviselte. Valamennyiüknek hosszú volt az út a döntőig, hiszen az iskolai és a megyei fordulók akadályait is sikerrel kellett venniük. A versenyt hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezték meg az idén. A tét nem volt kicsi: a három legjobb díszoklevelet, plakettet és pénzjutalmat kap: ez utóbbi az első két helyezett esetében kéthetes bel-, illetve külföldi utazásra is átváltható. A hat legjobb pedig megkapja a szakmunkás-bizonyítványt, azaz nem kell tovább koptatniuk az iskolapadot. A versenyben elért eredményekhez „Ez volt a legnehezebb ... Ló kevés volt, inkább a szarvasmarha jöhetett számításba. A másfél éves borjúnak már jármot tettek a nyakába, pedig az még gyenge volt. Ha a gazdának már volt ez az egy, a cimborájának, rokonának másik, azzal összefogott. De ez még kevés lett volna. Fogta az ekét, és ő ugyanannyit segített tolni, mint amennyit húzott a két szegény bornyú. Akinek ez se volt? Én három holdat úgy kapáltam fel árpának édesapámmal, a feleségemmel, a húgommal...” összeállította: Berecz József nagymértékben hozzájárult: hogyan készítették fel a fiatalokat. Ezért jogos, hogy az első három helyezett tanuló szakoktatója is pénzjutalomban részesüljön. A versenynek az adott hangsúlyt, hogy az utóbbi években mintha kevésbé becsülnénk a kvalifikált munkát. Az immár rendszeres verseny szervezői, a Művelődési Minisztérium, a SZOT és a KISZ KB a megcsorbult presztízs visszaszerzését is reméli. Az öttagú versenybizottság tapasztalatai mindenesetre azt mutatják: a szakma kiváló tanulóit kedvezően fogadják munkahelyeiken, ahol szakmai és társadalmi tevékenységükre egyaránt számítanak. Shogy a helyezettek maguk is komolyan veszik hivatásukat, erre utal: nem hagyják abba az önművelést. Sokuk lesz résztvevője a Ki, minek mestere? versenyeknek is. A díjakat később adják át. Nem akármilyen szakmunkás válik belőlük... Számítanak rájuk... A jövő szakmunkásai A MISKOLCI KERTÉSZETI VALLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET főkönyvelői állás betöltésére Pályázati feltételek: ♦ közgazdaságtudományi egyetemi, wagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, ♦ ötéves szakmai gyakorlat, ♦ az érvényben levő állami gazdasági szabályozórendszerek, számviteli, bér- és hitelpolitikai folyamatok ismerete, ♦ erkölcsi feddhetetlenség. A besorolási kategória megállapítása: az 1984. január 1-től érvényben levő rendelet figyelembevételével. A pályázót tartalmazza a pályázó jelenlegi munkahelyének, beosztásának, munkaköri besorolásának és jövedelmének megjelölését, eddigi beosztásainak felsorolását, részletes ön- életrojzát, az iskolai végzettségét tanúsító oklevelek hiteles másolatát. A pályázatot a következő címre kell eljuttatni: Miskolci Kertészeti Vállalat igazgatója Miskolc, Szentpéteri kapu 103. Ternesi László
