Déli Hírlap, 1985. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1985-04-03 / 79. szám

Továbbra is árulhatnak rr A miskolciak jobb zöldség­ellátása érdekében tavaly óta különféle kedvezményben részesítik az őstermelőket és a bobbikertek tulajdonosait. Helypénz fizetése nélkül áru­síthatják eladásra szánt kész­letüket a város kispiacain és alkalmi elárusítóhelyein, s házról házra járva, közvet­lenül felkereshetik a vásár­lókat terményeikkel. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium elvi állásfoglalá­sa után a városi tanács ke­reskedelmi osztálya jelölte ki az árusításra alkalmas kis- piacokat, többek között az ABC-k környékén, a Mátyás király utcában és az Avas­délen. Ezeken a helyeken a magánkereskedők is „plac- cot” foglalhatnak a hét egy- egy napján, de az ő tevé­kenységüket a piacfelügye­lőség ellenőrzi, s a helypénz- kedvezmény sem vonatkozik rájuk. Gyüket Győző, a ke­reskedelmi osztály tanácsosa az elmúlt év tapasztalatait elemezve elmondta, hogy a lánckereskedelemre is talál­tak példát a kispiacokon. A viszonteladókat ki akarják szűrni a kereskedelem rend­szeréből. Az idén arra szá­míthatnak a vásárlók, hogy a tavalyinál nem lesznek borsosabbak az árak. A tár­sadalmi ellenőrök segítségé­vel is rendszeressé teszik a kispiacok ellenőrzését. Az őstermelők, hobbiker­tészek kedvezményének be­vezetése után sokan arra számítottak, hogy a kispia­cok árai alacsonyabbak lesznek, mint a Búza téri vagy a vasgyári piacon. Számtalan példa mutatja, hogy ez a várakozás nem vált valóra. A kedvezményeknek elsődlegesen nem is az árak letörése volt a célja, hanem ★ Egyre gazdagabb a választék a Búza téri piacon, de min­denért borsos árat kérnek. Sokan arra számítottak: a kis­piacokon kevesebbe kerül majd a zöldség, gyümölcs ... (Kiss József felvétele) Negyven éve történt Egy az önkéntesek közül Az 1944-ben kiállított ál­lomány-nyilvántartó lap, ez a kis nyomtatvány alumínium­tokban, végigkísérte a leg­nehezebb években a tulaj­donosát. Nem véletlen, hogy a katonák egyszerűen csak „dögcédulának” nevezték. Elek Gyula 9 tagú cseléd­családban született 1919-ben, a Hajdúböszörmény melletti Jeges-tanyán. Az elemi is­kola hat osztályát úgy tanul­ta ki, hogy végiggyalogolta ezeket az éveket, naponta 10—12 kilométert is. a má­sik tanyán levő iskolához és vissza. Jól tanult, de már korán meg kellett keresnie kenyerét, volt libapásztor, kiscseléd. aratómunkás. Pin- cértanonc lett Böszörmény­ben, Debrecenben járt a Re­formátus Gimnáziumba. Mint pincérsegéd helyezkedett el a híres Aranybika-szállóban. Ekkor kapta az első behívót, 1940-ben. Kemény kiképzést kaptak, kíméletlen volt a bá­násmód, olyannyira, hogy a testi fenyítések és a meg­az: minden napszakban kö­zelebb kerüljön a termék a vásárlókhoz, valamint hogy ezzel is javuljon a lakosság zöldség- és gyümölcsellátá­sa. A kereskedelmi osztály továbbra sem szólhat bele a kispiacok, alkalmi árusítóhe- helyek árainak alakulásába; ez a mindenkori szabadpia­ci árakat követi majd. S mivel a kezdeményezés az elsődleges célját elérte, az arra jogosultak idén is él­hetnek a helypénz nélküli árusítás lehetőségével. A termelők ezután is fel­kereshetik árujukkal közvet­lenül a fogyasztót, s a gom­ba kivételével valamennyi portékájukat felkínálhatják elad'ásrá. B. A. Behozni a veszteséget Műszaki-gazdasági konferencia az LKM-ben Műszaki-gazdasági konfe­renciát tartottak tegnap dél­előtt a Lenin Kohászati Mü­vekben; itt értékelték az el­ső negyedév eredményeit. Tavaly kiemelkedőt pro­dukáltak a kohászok; a több, mint félmilliárd forintos veszteségüket ledolgozták. Az elmúlt évi lendület azonban — objektív okok miatt — nem folytatódott. Az első há­rom hónapban ötvenmillió forint nyereséggel számoltak a kohászatban, s ennek el­égésére január első napib­ban meg is volt a real's esély. Am az alapanyag-e!.á- tási nehézségek, a rendkívü­li hides s az ezzel összefog go energia korlátozás meg­oldhatatlan nrobléms elé ál­lította az LKM-et Lehetet­lenné vált a tem' teljesítése. A thvmölóqi 55 millió forintra, az eredménv­kiesés 200 millió forintra rú­gott. Márciusban — hogy jobb lett a idő, s megszűnt az energiakorlátozás — már javult a teljesítmény, de a hiányt pótműs zakók kai sem lehetett behozni. A veszte­ség végül is az első negyed­év végén 90 millió forint volt, szemben a tervezett 30 millió forintos nyereséggei. A konferencián elhangzott, hogy a veszteséget augusztus végéig kívánják behozni a kohászok, s decemberre el szeretnék érni a tervezett nyereséget. Ehhez a bravúr­hoz az kell. hogy az LKM az. árukiszállítási kötelezett­ségét magasan túlteljesítse, árbevételi célkitűzésük 464 millió forinttal haladja meg az első negyedévit, javul ion a jövedelmezőségi mutató, s nőjön a termelékenység. A KI ŐSZ miskolci, Szé­chenyi úti székházában ma délelőtt megnyílt a szerve­zet elmúlt 40 évét, illetve a jogelőd Lpartestület 100 évét bemutató kiállítás A III emeleti nagyteremben ápri­lis 12-ig megtekinthető tár­lat megismerteti a látogató­kat a két szervezet történeti emlékeivel, dokumentumai­val, néhány régi mesterség érdekességeivel. A megnyitót követően a KIOSZ megyei titkársága ba­ráti találkozót rendezett, melynek vendégei között ott voltak a KIOSZ megalaku­lását, első esztendeit a szem­tanú hitelességével megele­venítő idős kisiparosok. A jubileumi, illetve cen­tenáriumi kiállítás munka­napokon 9—15 óra között tekinthető meg. Emberből EMBER Negyven év! Sokaknak mintha tegnap kezdődött volna, mert minden napját nemes bélyegként bőrükbe égette a történelem. Negyven esztendő! Sokaknak könyvek lapjairól, filmszalagokról, dokumentumokból megszólaló múlt. Négy évtized! Nép, nemzet közös, maga formálta — fényesítette, sötétítette - sprsa; tegnap­ja, jelene, holnapja. Negyvenszer tizenkét hónap, negyvenszel ötvenkét hét: mi mindenre volt elég, s mi mindenre nem! Az or­szág teljes felszabadulásának dátuma április negyediké, ehhez a naphoz kötött a négy évtized, a negyven esztendő, ám előtte már hetek, hónapok sorakoztak egy új történelem naptárlapjain, a felszabadítók nyomán egy nép indult neki, indulhatott neki a szabadság birodalma felfedezésének. Az Ideiglenes Nemzet- gyűlés első ülésén — 1944. december 21-én, csütörtökön — el­fogadott, a magyar néphez intézett szózatban ez áll: „Szabad­ságot, széles körű politikai jogokat biztosítunk a dolgozó töme­geknek, hogy megvédhessék érdekeiket és hallathassák szavukat az ország ügyeinek eldöntésénél.” Megvédhessék... hallathassák... Akkor még nem tudtuk — és jó, hogy nem tudtuk, mert beleroppanhattunk volna a tudat­ba, teherbe —, micsoda iszonyú rendet vágott sorainkban a há­ború. Félmillió halott, félmillió deportált, egymillió hadifogoly ke­leti és nyugati égtájak alatt, százezrekre rátelepült — a jogos, az oktalan — félsz, aminek hatására elhagyták az országot. Sor­sok tragédiái, éles szögű kanyarjai mellé azután oda kellett ír­nunk az anyagi veszteséget, a háború következtében Magyar- ország nemzeti vagyonának negyven százaléka pusztult el. Innét indultunk. Rettenetes mélység...? Igen, az, de éppen ezért mámorító a magasság lehetősége. Lehetősége annak, hogy EMBER legyen az ember, sorsában, önérzetében, méltóságában az, mert a saját gazdája, mert jelene, holnapja kovácsa most már, megkoDva tör­ténelme legnagyobb lehetőségét. Ezer minden ellen kellett harc­ba szállni, de a legfőbb, a legnagyobb küzdelembe önmagunk­kal bocsátkoznunk, a kisemmizetteknek, az ezerszer megtioortak- nak, a mindig meggyötörteknek sikerek és bukások közeDette vált legfőbb kincsévé a többé már nem görbülő gerinc, az alázko- dástól, kiszolgáltatottságtól mentes mindennapi kenyér, a jog a szólásra, a hit az egyenrangúságban. Nemzetgazdaságot kellett új alapokon teremteni, s közben ön­magunkat is újjöteremteni. Kettős teremtés tehát? Nem, nem: egy! összefüggnek, egymás nélkül csonkák, együtt egészek, egé­szük formál emberből EMBERT. Tények, tapasztalatok sereglése négy évtizeden át a tanú rá, micsoda roppant bonyolultságú ötvözete nagynak és kicsinynek ez a formálás, formálódás. Ezer élveszülöttből egyéves kora elérése előtt 116 halt meg 1941-ben, most 19-nél tartunk és - sokalljuk. Tízezer lakosra 11,6 orvos jutott 1938-ban, most 31, akkor a lakosság 31 százaléka volt jogosult társadalombiztosításra, 1975 óta minden magyar állam­polgár jogosult is egyben, s mégis, mennyi — nem indokolatlan - gondunk, bajunk van életünk e részének intézményrendszeré­vel ... ! Emlékezzünk csak: 1949-ben a 15 évnél idősebb népes­ség minden százas csoportjából hetvenötén voltak azok, akik az általános - a korábbi elemi - iskolának legfeljebb a hetedik osztályáig jutottak el, döntő részük azonban két-négy osztályt járt ki csuoán. Innét indulva lehetséges igazi hatásában látni azt, hogy míg 1938-ban 12 ezer volt, addig napjainkban százezer a felsőfokú oktatásban részesülő, hogy abban az utolsó béke­évben 9,2 millió példányban jelent meg könyv hazánkban, most pedig 100 millió felett járunk. Száraz adatok, mert folyamatok végső sűrítései az előbbiek, bennük, mögöttük azonban családok, egyének tíz- és százezrei­nek küzdelme, erőfeszítése megélhetésért, tudásért, majd szelle­mi, anyagi gyarapodásért, új, kis és nagy közösségeket jellemző magatartásmódokért, egy másfajta világlátásért, érdekegyeztetési mechanizmusért. Az érdekegyeztetés rögös útja olyan tájakon ka­nyarog, mint például az, hogy a felszabaduláskor minden tíz ak­tív keresőből kilenc fizikai foglalkozású volt, ma ez az arány hét; a fizikai dolgozók körében folyamatosan emelkedik a szak- és betanított munkások, csökken a segédmunkások részesedése; a kereső nők 41 százaléka szellemi, ügyviteli pályán található... s folytathatnánk tovább annak igazolását, miként követelt egyén­től többet a társadalom, s mi módon gazdagodott erkölcsiekben, anyagiakban e többet nyújtás fejében az egyén. Százezrek, milliók sejtjeiben él sajátos génként a tudat, mivé lehettek, lettek - emberből EMBERRÉ ám más százezreknek, millióknak már készen kapott igazság a szocializmus igazsága, értékrendje, múltja, jelene és jövendője. M. O. 3^ Elek Gyula aláztatás miatt több katona- bajtársa öngyilkos lett. A fronton 1944-ben vetették be az egységüket, de szinte egyetlen lövést sem tudtak leadni, menekülniük kellett a bekerítésből. Esztergom kö­zelében egy üres jégverem­ben- húzták meg magukat. Karácsony szentestéjén ke­rültek fogságba. A jászberé­nyi hadifogolytáborban érte őket a felhívás, így jelent­kezett ő is önként a demok­ratikus hadseregbe. A deb­receni Pavilon kaszárnyában alakult meg az első maga­sabb egység, a 6. gyalog­hadosztály, ennek a 11. fo­gatolt tüzérezredébe kapott beosztást; az 1. üteg sza­kaszparancsnoka lett. Auszt­riában részt vettek a szov­jet hadsereg oldalán a még ellenálló német egységek el­leni harcban, lefegyverzésük­ben. Több szovjet és ma­gyar katona halt hősi halált ezekben az összecsapásokban, Elek Gyula könnyebben meg­sebesült. Komáromba való visszaté­résük után a katonai iga­zolóbizottság tagja lett, majd az ászári vasútvonal őrpa-í rancsnokává nevezték ki. Szovjet fegyverekkel és orosz nyelvű igazolvánnyal látták el őket. 1946 áprilisában sze­relt le. Visszatért Debrecen­be, kereste a feleségét és az akkor 12 éves kisfiát, Lász­lót. Nem találta őket, ezért városról városra vándorolt, érdeklődött. Miskolcon buk­kant rájuk. Felesége tolmá­csolt Miskolc szovjet város­parancsnok-helyettesének, Krasznyikov Koli ezredes­nek, aki a családjával élt, mivel a kijevi lakásukat a németek lebombázták. Az ezredes sokat segített raj­tuk is, megszerette a 12 éves Lászlót, akit Vaszilnak ne­vezett el. Elek Gyula visszatért a szakmájához, dolgozott a Palotaszállóban, a Tiszai pá­lyaudvar éttermében, a Kos­suth (ma Avas) szállodában, az Avasi kávéházban. Fia 1954-ig, bevonulásáig a Le­nin Kohászati Művekben dol­gozott. A belső karhatalom­hoz került. így halt hősi ha­lált társaival együtt 1956 októberében a budapesti pártház védelmében. Édes­anyja halála után az apa a katonafiú magas kitünteté­seit az egyik katonai alaku­latnak adományozta, ők is őrzik a fiatal hős emlékét. Elek Gyula 1976 novem­berétől végleges rokkantsági nyugdíjban van. Egyedül él, gondoskodik magáról, s még munkát is vállal. Hatvanhat nehéz esztendő van mögötte. Ott volt az egység megala­kulásának 40. évfordulóján megrendezett debreceni ün­nepségeken. Sok ismerőssel találkozott, de közvetlen baj­társainak a nevét hiába kia­bálta az autóbuszon, később a laktanya udvarán. Senki nem jelentkezett __ O. S. \ I * &?*&&***& Wér M. V ojÉrf&Z ' Mi i* «**<• 1 1 f ■i *4 I!***»)«« t ff . .s h>'\, *<»&&?*** * f** héj s ^ f m imz, 41 3 - ■ ***** . Mim g,<***»* «: n 4 Jf. Az állomány-nyilvántartó lap 1944-ből Zavartalan Miskolc ivóvízellátása Telítődtek a bükki tárolók Jelentős mennyiségű hó hullott a télen a Bükkben, ami azt eredményezte, hogy az olvadás megindulásával megteltek a barlangok, a természetes víztárolók, és bővizűek a karsztforrások. A Piukovics Józseftől, a Miskolci Vízművek főmérnö­kétől kapott tájékoztatás sze­rint a város jelenlegi, átla­gos napi 124 ezer köbméter vízfogyasztását zavartalanul tudják biztosítani, és a ma­gasházakban sem kell víz­nyomáscsökkenéstől tartani. Kedvező, hogy naponta csak­nem 90 ezer köbméter vizét már a karsztforrásokból tud­nak nyerni. így az Eszak- magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattól sokkal kevesebb vizet vesznek át, ezért • az ottani hálózaton megkezdhet­ték a karbantartási munká­kat. Egy esetleges forró nyár esetén szükség sze­rint, a helyreállított beren­dezések ismét bekapcsolha­tók a város vízellátásába- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom